Jinwang egy torz mosollyal az arcán mérte végig a terem közepén térdelő Remingtont.
Az időutazó megfázása és hőemelkedése elmúlóban volt már. Vállai fáradtan megereszkedtek, mint aki cserben hagyta volna egy szerettét. Tekintete üressége megrémisztett mindenkit; csak a földet bámulta maga előtt, nem mozdult és nem szólt egy szót sem. Fájdalmas volt a felismerés, hogy barátjának igaza van; tényleg ő a hibás.

Az egész csarnokon síri csend uralkodott, a feszültség a két férfi között tapintható volt. Senki sem mert még csak levegőt venni sem.

-Jeruzsálem,- kezdte Jinwang. Hangja a felszínen nyugodtnak tűnt, de érezhető volt az a sok-sok érzelem amit mélyen elnyom magában- keresztre feszítettek. Előtte a kínai hadseregben számtalan háborúban és ütközetben kaptam halálos sebet. Eleinte öngyilkossággal sem egyszer próbálkoztam.

Várt egy keveset, de Remington nem felelt, még csak rá se nézett. Fagyos tekintettel folytatta.

-Akkó, miután elmentél, elkísértem Sorayát egészen Türoszig. Miután megtudtuk, hogy a férje meghalt a háborúban, segítettem nekik megszökni a keresztesek elől és új életet kezdeni egy számukra teljesen idegen országban. Egészen Soraya haláláig a család mellett voltam.

Az időutazó szemeibe könnyek gyűltek, most hogy újra hallott a kedves nő felől, akin segíteni próbált Akkóban. Megijedt attól az öt alaktól, akik a saját korából üldözték és csúnyán magára hagyta a családot. Tisztában volt vele, hogy a nő már régen nem él, de az, ahogy Jinwang beszélt a haláláról, mély fájdalmakat okozott neki.

-A tizenötödik század, reneszánsz, gyönyörű korszak, igazi lángelmék, remek ételek, zene... na meg a pestis. Van fogalmad róla, milyen érzés újra és újra megbetegedni, belehalni, aztán másnap reggel felébredni?

Remington nem bírta tovább, arcát a kezeibe temette. Érezte, ahogy a könnyeitől nedves arca egyre forróbb lesz. Bűntudat. Ez az egy érzés töltötte meg a szívét.

-Francia forradalom,- vett egy mély levegőt, felállt a trónjára és hangosan kezdte kiabálni- Liberté, égalité, fraternité! Viva la resistance!- majd egy pillanat alatt újra megkomolyodott- Mondd csak, Remington Wilde, fejeztek már le guilloutine-nal? Remek érzés. Ami még jobb, az az, amikor egy kupac rothadó, fej nélküli hulla között ébredsz. És nem azért hurcoltak a kivégzésre, mert arisztokrata voltam, nem, hanem elárultak! Folytassam még?!

-Elég lesz, Jinwang, kérlek.. én.. ez nagyon fáj.. hagyd abba..

-Amikor egy jövőbeli fegyverrel lyukat égetnek a szíved helyére és te magad sem tudod, hogy túléled-e. Vagy mikor a nagy háború után kitör még egy, mert az emberek nem tanulnak a hibáikból! Miért kéne arra vesztegetnem az erőmet, hogy megvédjem őket? Hogy azért munkálkodjak szüntelen, hogy ne essen nekik semmi bajuk!- ő maga sem bírta, szeme sarkát csípték már a könnyei- Elfáradtam, Remington. Elegem van. Nem bírom tovább. Az életem értelmét veszítette... hasztalan hajszolom a bosszúmat, mert nekem már csak az maradt.

Egy alig látható könnycsepp gördült le sárgászöld főnix-szemei sarkából, majd észrevehetetlenül végiszaladt a fehér arcán, ami most kipirult a felszínre törő elnyomott érzelmeitől. Hangtalanul cseppent a cipője orrára, de Remington észrevette mindezt.

-Hol van Hiku?- kérdezte az időutazó sokára. Hangja érdes volt, és a szavakat is nehezen találta.

-Visszaküldtem Simanhoz. A tartozása felét elengedtem.- vont vállat Jinwang, majd kezével letörölte az arcát, mintha mi sem történt volna az előbb.

Remington lassan bólintott. Nem egészen ezt ígérte a nőnek. A teljes tartozást el kéne törölje, csak akkor kaphatná meg a szükséges alkatrészeket.
Vagy verje át a nőt?
Ha még valahogy ki is szabadul ebből a helyzetből élve, Jinwangtól nem tud végérvényesen megszabadulni. Nem tudja megszűntetni Siman tartozását; megint túlbecsülte magát. Haza sem térhet, még ha rendesen működne az időgépe, akkor sem, hiszen ha a bosszúra éhes Jinwang a nyomára akad, biztos, hogy a családját sem kíméli. Most már biztosan tudta; nem tud elmenekülni egykori barátja elől.
Egyetlen megoldás maradt. Meg kell szabaduljon Jinwangtól. De őt nem tudja megölni!

Remington agya ezen kattogott, amíg a teremben lévők lélegzetvisszafojtva várták, mit tesz főnökük az előtte térdelővel. A srác végighordozta tekintetét egykori barátján, majd nagyot sóhajtott.
Jinwang meghalt; elveszett, amikor magára hagyta. Az egyetlen megoldást a múlt átírása jelenti, de ahhoz kell egy jól működő időgép, aminek pedig a feltétele, hogy megszerezze Siman alkatrészeit.
Ha jóvá akarja tenni a hibáit, muszáj lesz bemocskolnia a kezét.

Elkészült a terve: megöli Jinwangot, kiverekedi magát innen, felsiet a boltoshoz, elkéri az alkatrészeket és segít neki meg a fiúnak új életet kezdeni, valahol távol ettől a várostól.
Ezek után visszautazik, úgy a Francia forradalomig - az talán nem terheli meg annyira a szervezetét, hogy olyan állapotba kerüljön, mint Kínában - és helyre hozza a dolgokat kettejük között. Meg fogja menteni az életét. A sajátját, a családjáét, de leginkább Jinwangét.

Tekintetét mélyen egykori barátjáéba fúrta, majd elkeseredetten és megbánóan sóhajtott egy nagyot.

-Sajnálom, Wang-ge. Én tehetek róla, minden az én hibám.- a kínai férfi száját tátva bámulta a térdelő srácot, aki folytatta- Gyáva voltam és magadra hagytalak. Életem legnagyobb hibája volt.

Lassan felállt és elindult Jinwang felé. A teremben állók feszülten figyeltek, szemük éberen vizslatta a srác összes apró rezdülését. Végül odaért a trónon ülő elé és lassan megragadta az egyik kezét, majd a saját szívére helyezte azt.

-Én vagyok a hibás, vállalom a felelősséget. Legyen ennek itt és most vége.

Ez a Jinwang halott. De ha visszautazik az időben és változtat a múlton, azzal létrejön egy alternatív idősík. Egy olyan, ahol a másik nem utálja és kívánja a pokolra őt. Milyen szép is lenne...
A kérdés csak az, hogy ha megmenti a barátját Franciaországban, az mennyire befolyásolja a távoli jövőt és a testvérei létezését?

-Nagyon sajnálom, Wang-ge, de hidd el, mindent jóvá teszek.

Egy szélsebes mozdulattal előrántotta a pisztolyát és remegő kézzel szorította Jinwang fejéhez. Úgy állította be, ahogy annak a saját korából érkezett vadászcsapatnak volt.

-Ezt érted és magamért teszem.. értünk. Hogy jóvá tehessem amit eltoltam. Kérlek, bocsáss meg.

Remegő ujjakkal húzta meg a ravaszt.