Remington aggódva nézte Jinwangot, akinek arcizma sem rándult. A kínai férfi egyetlen egy pillantást vetett a fogadósra, aki azonnal bólintott, mintha tudomásul venne egy parancsot. Nyugalomra intette minden vendégét, majd a római katonához lépett, hogy lekösse egy kis időre, amíg Jinwang vált pár szót a rémült időutazóval.

-Shazi¹, jól figyelj ide, mert nem ismétlek el semmit.- kezdte áthajolva az asztal fölött, túlságosan is közel hajolva a másikhoz- Ezek értem jöttek. Elfognak, lecsuknak, és holnap nyílvánosan kivégeznek. Ha végig akarnád nézni, keresd délelőtt a főúton a nagy tömeget. Ma este alhatsz itt, a pultos felkísér a szobámba. Öltözz át, és vegyél magadhoz bármit amit akarsz onnan, nem érdekel. Ha már nem találkoznánk, amiben őszintén reménykedek, ég veled!

-Mivan?!- pislogott ledermedve Remington. A 'kivégeznek' résznél teljesen leblokkolt, amit utána mondtak az szinte teljesen elkerülte a figyelmét.

-Nem kell a segítséged, semmiképp se akarj hős lenni! Csak húzd meg magad és ne keress engem többet.

-Miért? A barátom vagy.. én annak szeretnélek tartani.

-Hála neked képtelen vagyok meghalni. Örök szenvedésre és magányra ítéltél.- nagy lendülettel felállt az asztaltól, majd az öklével rácsapott. Szemei villámot szórtak, összeszorított fogai közt sziszegte- És mikor mindezt tudattam veled, úgy tettél mintha mi sem történt volna. Gyűlöllek. Ha még egyszer meglátlak, bosszút fogok állni.

-Wang-ge, én...

-Elég.- suttogta- Csak... elég...

Majd hátat fordított az összezavarodott időutazónak és a római parancsnokhoz lépett. Udvariasan bemutatkozott neki, még meg is hajolt, mire a katona gyomron rúgta, megkötözte és kirángatta a fogadóból.
Remington elfordult, képtelen volt mindezt végig nézni. Igyekezett megemészteni mindazt, amit Jinwang mondott neki az előbb.

Még hogy nem érdekli? Hiszen akkora bűntudata van, akár egy hegy! De mégis mit vár tőle a másik? Talán hibát követett el, amikor megmentette az életét? Csak nem... Remington még mindig nem bánta és kitartott amellett a véleménye mellett, miszerint ott és akkor helyes döntést hozott. Ha Jinwang halhatatlan, akkor valóban nem kéne aggódjon miatta.. holnap valahogyan kivégzik, majd a következő nap feltámad. Igazi feladatára kéne koncentráljon, hogy másnapra összeszedje magát és tovább tudjon ugrani.

-Wilde úrfi?- lépett oda hozzá a pultos bizonytalanul.

-Maga itt él már egy ideje ugye? Mi fog most Jinwanggal történni?- a saját dolgaira kellett volna koncentráljon, de egyszerűen képtelen volt. Ugyanúgy mutogatott a pultosnak, hiszen nem beszélt se héberül, se arabul, a fordító gépéből meg csak az a kettő volt vele.

-Hát.. nem olyan rég, talán egy fél órája betért ide egy rémült férfi, akit szép csendben kikísértem, hogy ne legyen pánik. Odakint azt állította, hogy letartóztattak egy másik embert is, és a holnapi nap folyamán fogják elítélni őt..

-Ennek mi köze a barátomhoz?- vágott közbe Remington türelmetlenül mutogatva. Az őszülő hajú pultos egy kicsit sértődötten felhúzta az egyik szemöldökét- Elnézést, kérem folytassa.

-Ebben még semmi rémületkeltő nincs. A férfi azért ijedt meg így, mert látta, mit tettek azzal az emberrel! Megkorbácsolták, megverték, és szüntelen gúnyolódtak rajta.. azt mondta a teste csupa vér volt, meg látott a fején valami furcsa, tüskés ágakból összecsavart koszorút. Azzal gúnyolták királynak... undorító!

-Azt gondolja, hasonló sor vár Jinwangra is?- maga is meglepődött, hogy milyen jól meg tudja magát értetni a pultossal.

-A rómaiak ezt élvezik...

-Nincs módja, hogy segítsek neki valahogy?- újabb sor kézjel.

-Nem figyelt oda előbb, mit kért magától?

Remington felidézte barátja hosszú monológját. Külön kérték, hogy ne hősködjön. Nem hiába, Jinwang tényleg remekül ismerte őt. Viszont ha semmit sem tesz, akkor ez az eset is az ő számlájára íródik és a ma este elszenvedettekért is neki kell majd megfizetnie. Nem tudta pontosan, hogy a másik mit értett az alatt, hogy bosszút fog rajta állni, de biztos hogy nem jelentett semmi kellemeset sem. Az időutazó gyomra hirelen görcsbe rándult. Aggódott Jinwangért és nem akarta, hogy még többet kelljen szenvedjen miatta, de ugyanakkor a saját nyomorult életét is féltette. Ki tudja, ha újra találkozik vele, képes lesz-e elmenekülni? A győzelem fel sem merült benne, hiszen a másik vagy 800 éven át szolgált a seregnél, csak ráragadt ott valami, nem? Remington már abban sem volt biztos, hogy ha gépfegyverrel esne neki, akkor lenne-e bármennyi esélye.

-Holnap elmegy a kivégzésre, ugye?

-Én már csak ilyen vagyok.- fintorgott keserűen a srác.

-Felkísérem a szobába.. jobb ha ettől a kék gönctől hamar megszabadul, mert errefelé ez több mint feltűnő.

-Igen, igaza van.- bólintott üres tekintettel az időutazó, majd a pultost követve felment Jinwang szobájába.

Meglepetten vette észre a bent uralkodó rendet, miután bezárta az ajtót. Jinwang kocsijában mindig hatalmas volt a felfordulás, előfordult, hogy ő maga rakott rendet unaloműzés gyanánt. Ez egyáltalán nem vallott régi barátjára.. 1000 év alatt tényleg ennyire megváltozott?
Körülnézett a másik ruhásszekrényében, és azonnal elmosolyodott. Lehet, hogy a barátja sokat változott, de a narancssárga szín iránti szeretete továbbra sem múlt el. Úgy kellett keresni más színű ruhadarabokat. Lassan, de végre talált egy sötétbarna, bő nadrágot, meg egy homokszínű köntöst, a nyakába tekerte saját, fekete sálját és a saját bakancsa is még jó állapotban volt.

Másnap reggel a nappal együtt kelt fel, alig aludt pár órát, de azt jól. Jinwang ágyából ugyanaz a hideg, édes illat áradt, mint a ruháiból. Ahogy mélyen beszívta, háborgó elméje azonnal megnyugodott és könnyedén álomba merült. Semmit sem álmodott, aminek rendkívül örült. Vállára kapta a táskáját, a karjára szíjazta az időgépét, amibe ezúttal új energiacellát kellett már helyezzen. Ha legközelebb nem tud valami modernebb időbe ugrani, akkor nem lesz más választása, kénytelen lesz feltalálni az elektromosságot is. Valahogy fel kell töltse a lemerült energiacellákat...
Odalent már várta a pultos. Amikor Remington megkérdezte, mi módon fizethet, az idősödő férfi semmit sem volt hajlandó elfogadni, mondván, hogy Jinwang már mindent előre kifizetett, mielőtt elvitték. Úgy festett, előre tudta, hogy ez fog történni.

-Merre találom a főutat?- mutogatta álmosan.

-Istenre, tényleg ki akar menni a kivégzésre?

-Én még nem búcsúztam el tőle.- viccelt Remington, bár a másik nem értette. Szomorú arccal bólogatott.

Igazából ötlete sem volt, hogy miért akar odamenni. Egyszerűen csak jött egy megérzés, hogy nem szabadna még elmennie és ő többnyire szokott hallgatni ezekre az érzésekre.
A pultos gyorsan útba igazította, majd megdicsérte a ruháit, kiemelve, hogy ezzel már bármikor beleolvad a tömegbe, ha a hófehér bőre nem árulja el. Erre Remington arcára húzta fekete sálját és kilépett a fogadóból.

Author's note:
¹shazi (傻子) = bolond, idióta, ostoba