Kérdőn nézett a kereskedőkre. Először Rayan vette észre, hogy bámulják őket és miután zsákjába tömött egy hosszú gyöngysort, megbökte apja oldalát. Fadi egy szelíd mosollyal az arcán fordult Remington felé. Az időutazónak felállt a szőr a hátán tőle: annyira ártalmatlannak tűnt, hogy már veszélyre figyelmeztetett. A srác keze alig láthatóan az ezüst színű övébe tűzött kése felé vándorolt. Ennek ellenére Fadi csak még szélesebben mosolygott.

-Semmi szükség arra, fiam.- kezdte, mint aki el akarná kerülni az erőszakot- Hadd magyarázzam meg.

-Ezen nincs mit magyarázni, apám.- vágott közbe Eshan- Most már a vendégünk is láthatja, miféle népség vagyunk.

Remingtonnak már nem volt kétsége, Fadi és a karavánja sírrablók voltak, nem kereskedők.. vagyis nem teljesen. Ősi sírokat kutattak fel a sivatag és a hegyek mélyén, majd az ott talált vagyonból magukkal vittek amennyit csak ők és a tevéik bírtak, végül a nagyvárosok piacán mindent eladtak jó pénzért. Volt egy olyan érzése is, hogy ezt a barlangot sem véletlenül találták meg, csak Fadi állította be úgy, hogy ő ne fogjon gyanút. De akkor Rayan és Amir is csak színlelte azt az izgalmat és lelkesedést?

-Igen, ez a mi valódi foglalkozásunk.- vallotta be Fadi, továbbra is szelíden mosolyogva- A halottnak már nincs rá szüksége, nem? Kár lenne hagyni, hogy itt porosodjon ez a sok szép kincs.

Az időutazó őszinte hitetlenséggel figyelte a neki háttal álló Rayant, ahogy a zsákját ökölnagyságú drágakövekkel töltötte meg. Amir az agyagedények tartalmát ürítette saját zsákjába, halkan dudorászva egy ritmusos dallamot. Továbbra sem tudta elhinni, hogy ilyen csúnyán átverték. Azt hitte, vele nem történhet ilyesmi. Jinwanggal szemben sokáig bizalmatlan volt és meg is bánta.. őt olyasvalakinek ismerte meg, aki megérdemelte a bizalmát. Most viszont az ő kedvességéből és önzetlenségéből vakon megbízott ezekben a lereskedőkben is, hiszen ugyanúgy megmentették és látszólag befogadták. Régen csalódott ekkorát magában. Ezek után jobban oda kell majd figyeljen.
Ekkor Rayan végre megfordult, és arcáról lehervadt a kincsek okozta mosoly, ahogy meglátta a megrökönyödött Remingtont.

-Nézd, testvér, valamiből nekünk is meg kell élnünk.- majd széttárta a kezeit és folytatta a pakolást, becsatlakozva Amir dudorászásába.

-Most mihez fogsz kezdeni, néma utazó?- kérdezte Fadi végül- Tudod az igazságot. Bosszút állsz, amiért hazudtunk neked?

Remington hirtelen nem tudott mit mondani. Ökölbe szorította kezét haragjában, a körmei a tenyerébe vájtak, fogait összeszorította, végül erőt vett magán. Nem azért volt mérges, mert átverték, hanem azért, mert ezt nem vette észre. Mi történt a híres vele született paranoiájával? Őszintén szánalmasnak tartotta magát, hogy ilyen sokáig nem tartotta gyanúsnak egyik kereskedő viselkedését sem. Csak abban bízott meg ezek szerint, akiben nem kellett volna?
Határozottan megrázta a fejét, majd meghajolt a sírrablók előtt és a szoba ajtajához sétált. Mi értelme lenne, ha itt most a harcos koporsója mellett megölte volna a hat férfit (mert meg tudta volna tenni)? Ha nem ők, majd valaki más fogja kirámolni ezt a lélegzetelállító sírt.. sírrablók, vagy régészek, a végeredmény majdnem ugyanaz: a sír kiürül.

Ez a szint teljesen különbözött az alattuk lévőtől, amin bejöttek. A falon itt piros helyett fakó narancssárga csík futott derékmagasságban, és azonos távolságra egy-egy oszlop domborodott ki a falból. A padlót hasonló vékony homokréteg borította, mint a lépcsőt, de ezen kivehetőek voltak apró lábnyomok.. talán patkányok lehettek, vagy valami hasonló állat. Itt is álltak magas talpú tálak a két oldalon olajjal töltve, de Remington nem akarta őket meggyújtani, nehogy megmutassa a kifelé vezető utat az őt követő sírrablóknak. Tudta, hogy előbb-utóbb ők is elindulnak ezen az úton majd, viszont teljesen elvágta magát tőlük: mostantól, ha élnek, ha halnak, nem fogja őt érdekelni.

Ahogy egyre haladt előre a sötét folyosón egyetlen zseblámpájával a kezében, a másikban a kését szorongatta és kezdett rájönni, egy halott ember óriási kriptájában egyedül csavarogni, közel sem olyan izgalmas, mint várta, inkább ijesztő. Minden apró zajra megfeszültek az izmai menekülésre készen, gyakran a háta mögé nézett, de csak a folyosó sötétje bámult vissza rá.
A semminől hirtelen átrohant előtte egy patkány. Nagy volt és ocsmány, Remington pedig ijedtében felkiáltott és hangosan elkáromkodta magát.
Mit meg nem adott volna egy kis társaságért.. még Alex dorgálását vagy Lola panaszkodását is szívesebben hallgatta volna most.

Néhány lépés után kirázta a hideg. Odakint este lehetett már. A hegyben amúgy is hűvösebb volt, mint a sivatag perzselő napján, de nem fázott eddig ennyire. Belebújt az eddig a derekára kötött kék köntösébe is, amin még mindig érződött halványan a bambusz illata, meg egy lehelletnyit az a hideg és édes illat is, amit már Jinwang köpenyén is érzett, de nem tudta meghatározni, hogy mi lehetett az.
Egyre csak ment tovább és tovább a végtelennek tűnő fekete folyosón. Sehol egy kanyar, sehol egy elágazás. Az időérzékét is teljesen elveszítette, fogalma sem volt, hogy mióta vált el Fadiéktól.

Végre valahára, Remington is alig hitte el, de meglátott egy szobát a folyosó végén. Újra fellángolt benne a kalandvágy és a kíváncsiság és óvatosan belépett. Gyorsan leugrott a lába alatt besüppedő kövekről, és már meg sem lepődött a a csikorogva előugró dárdáktól.
A szoba alig volt nagyobb egy raktárnál, viszont teljesen üresen állt. Egyetlen hosszúkás fadoboz hevert csak a földön, mintha csak valaki odahajította volna, a fedele egy kicsit félrecsúszott. A padlót borító vékony homokrétegben viszont most kirajzolódott egy-egy emberi lábnyom is. Vajon Fadiék járhattak itt előtte? Vagy valaki teljesen más? Gyanakvóan körülnézett, de nem látott magán kívül senki mást. A padló másik sarkában egy nagy lyuk tátongott, olyasmi, mint amin keresztül felmásztak a szobába a koporsóhoz.

Remington óvatosan a kis dobozkához lépett és megnézte, mi van benne. Ahogy lecsúsztatta a tetejét egy legyezőt látott meg. Eleinte nem gondolta különösnek a jelenséget: sivatag, meleg, a legyező jól jöhet. Viszont amikor szétnyitotta, hogy jobban megnézhesse, kínai írásjeleket látott meg rajta. Mit keres egy kínai legyező egy Jeruzsálem melletti sírban?

Halk sziszegést hallott meg maga mögött. Nem gondolkozott sokat, a legyezőt az övébe tűzte, kését a kezébe kapta és megpördült, de azonnal ledermedt. Farkasszemet nézett három mérges kígyóval.