Amir és Rayan képtelenek voltak veszteg maradni, amíg az idősebb testvéreik kerestek valamit, amihez kiköthetik a három tevét. Nem akarták volna, hogy az összes vizük, élelmük és vagyonuk elsétáljon a sivatagba. Remingtont magukkal rángatták a fiatalabbak, és a hasadéknál várták be a többieket. Amir nem sejtette, a srác miért ragaszkodik, hogy magával vigye a hátizsákját, de nem zavartatta magát különösebben miatta. Amikor az idősebbek is beérték őket, Remington meglepve vette észre, hogy Fadi is velük akar tartani. Pár kézjellel megkérdezte, hogy biztos jönni akar-e az idősebb férfi is.

-Ki nem hagynám.- felelte az idős férfi- A testem talán idős, de majd meglátod, nem foglak feltartani titeket.

Remington vállat vont, nem gondolt vele többet. Átpréselte a táskáját a hasadékon, miután Zain és Salih előrementek. Eshan hátramaradt az apja mellett, Rayan és Amir pedig Remington mellett haladtak, alig hallgattak el levegőt venni- az izgalomtól csak úgy dőlt belőlük a beszéd. Beérve a kör alakú terembe, a földön találtak néhány eldobált vastag botot. A végük kormos volt, valószínűleg fáklyának használták őket. Az időutazó annyira izgatottnak érezte magát, hogy gyorsan elővett egy öngyújtót és meggyújtott háromat. A karaván kereskedői roppant meglepettek voltak és összesúgtak a srác háta mögött, de nem hallotta, miről beszélnek. Végül Fadi vállon veregette, megdicsérte és elindult lefelé a sötét lépcsőn.

Remington értetlenül figyelte az alakokat, mélyen a gondolataiba merült, ahonnan Rayan rántotta ki. Elkapta a karját és a lépcső fele kezdte húzni. Az időutazó újra a táskájaba nyúlt és elővett egy zseblámpát- egy egyszerű, fekete rúdnak tűnt, a végéből sárgás fény sütött. Amir is odalépett és gyanakodva mérte végig a szerszámot, végül vállat vont és bátyja, Zain után sietett. Remington egyenesen ledöbbent, hogy ennyire nem zavarják egyiküket sem a jövőből származó holmijai.
A lépcsőt vékony réteg homok lepte, lábnyomok nyomát sem látták benne, valószínűleg jó rég óta nem járt már erre senki. A falon bizonyos közönként üres fáklyatártók álltak, csípőmagasságban egy vörös csík húzódott mindkét oldalon. Úgy húsz-harminc lépcsőfok után elérték az alját. A fáklyák nem világítottak el a mennyezetig, egyedül Remington lámpájának fénye ért el olyan magasságba. Akár három megtermett férfi is elfért volna egymás vállán állva anélkül, hogy bevernék a fejüket.

Az előttük húzódó folyosó két oldalán egy-egy tál állt magas talpakon, valami folyadékkal megtöltve- mikor Remington jobban megnézte, látta, hogy olaj volt, nem pedig víz, ahogy először gondolta. Kikapta a fáklyát Zain kezéből és meggyújtotta azt is.

-Jó gondolat.- helyeselt Eshan, aki végig az apja mellet haladt. Egyik keze a szablyája markolatán pihent, míg a másik szabadon volt, ha segítenie kellene Fadinak- Így majd tudjuk, merről jöttünk.

-Ahol elhaladunk, az összes tál oljat gyújtsátok meg!- rendelkezett Fadi.

Folytatták az útjukat egyre beljebb a sírba. Számos sötét elágazás mellett haladtak el, de semmivel sem találkoztak, míg végül megláttak egy üres ajtókeretet. Remington kezébe vette a Rayantól kapott kését, mert nem akart egyelőre a pisztolyával villogni. Óvatosan beléptek a kis szobába. A mennyezet sokkal alacsonyabban volt ezúttal. Salih ment legelől, és ahogy érezte, hogy a padló besüllyed a lába alatt, azonnal hátra ugrott. Nem sokkal, hogy ellépett a gyanús padlókőről, fém dárdák emelkedtek ki belőle. Ha ott maradt volna, már rég felnyársalták volna.

-Ez meg mi volt?- kiáltott fel rémülten Salih, kezét a hevesen kalapáló szívén tartva.

-Csapda a behatolók ellen.- Zain előrefurakodott és jobban szemügyre vette a padlót, és amikor látta, hogy csak ez az egy kő rejt maga alatt lándzsákat, úgy lépett rá, hogy oldalra ugrott róla. A dárdák újra felugrottak, de Zain sértetlenül megúszta- Láttátok a trükköt, gyertek hát!

Fadi miatt aggódtak a legjobban, de végül neki is sikerült bejutnia. A szobában agyagedények hevertek és fonott kosarak, ameddig a szem ellátott. Egy fa szekrény állt az egyik fal mellett, de üres üvegeken kívül semmi sem volt rajta. A falat festett képek fedték, a sír biztos valaki gazdagé lehetett, vagy aki építtette, annak nem voltak anyi problémái. Rayan vette észre legelőször, pedig igen feltűnő volt, hogy az egyik falon egy keskeny repedés tátongott, de ahhoz elég széles, hogy ő és Amir átférjenek rajta. Kérdés nélkül átmásztak, de odaát is csak pár edényt találtak, egyikben-másikban némi olajjal.

Remingtont ámulatba ejtette ez a síremlék. Megelevenedett számára a történelem. Hasonló sírokról, kriptákról csak videókat látott általános iskolában, és nem is merte remélni, hogy egyszer élőben is körbejárhat egyet. A falakra festett csatajelenetek megelevenedtek a szeme előtt, szinte hallotta az emberek kiáltozását és a kardpengék csengését, amikor összecsapott a két sereg. Ahogy figyelmesen végignézte a képeket, itt-ott még meg is simította a falat az ujjával, összerakta a történetet. Két sereg harcolt a sivatagban, az egyiket egy rendkívüli harcos vezette, amit abból gondolt, hogy az egyik figura eltérő színnel- narancssárgával- volt kiemelve a többiek közül. Egy mészárlás volt. A harcost és a seregét az utolsó szálig legyilkolták és ebbe a sírba temeték őket. A titokzatos harcost egy saját teremben helyezték el.
Remingtonnak fájt a szíve, hogy nem oszthatja meg ezt a történetet a többiekkel.. ezt még nem tudta volna mind elmutogatni.

Ahogy a falon lévő festményeket csodálta, szeme az alacsony mennyezetre tévedt és megpillantott egy viszonylag nagy lyukat rajta. Gyorsan felhívta rá a többiek figyelmét is, és rávette Zaint, hogy segítsen neki alátolni a szekrényt, hogy felmászhassanak páran. Salih és Amir mentek előre és azonnal izgatottan kiáltottak le, ahogy átdugták a fejüket a lyukon.

-Remington, te vagy a legnagyobb!

-Isten áldjon téged!

-Ezt mindenkinek látnia kell!

Ezen felbuzdulva Rayan is utánuk sietett és csatlakozott az izgatott kiáltozásokhoz.

-Eshan, Zain, Remington! Segítsétek fel apámat is, ezt neki sem szabad kihagynia!

Egy 65 év körüli férfit nem egyszerű felsegíteni egy szekrényre, hogy aztán átmásszon egy lyukon, de Fadi rendkívül jó formában volt, így, ugyan sok segítséggel, de sikerült felmásszon a felső szobába.

-Isten irgalmazzon! Fiúk siessetek! Ránk mosolygott a szerencse!

Mikor mindenki felért, együtt állt el a lélegzetük. A szoba falait narancssárga és arany falfestések díszítették körben, középen egy világos kőből faragott koporsó állt, valószínűleg a sír tulajdonosa aludta benne örök álmát. Az összes földön heverő agyagedény púposan volt megtöltve arany- és ezüstpénzzel. Ládák álltak a falak mellett, gyöngysorok lógtak ki belőlük, bennük még több arany és drágakő bújt meg. A fáklyáktól csak úgy ragyogott az egész szoba- a kövek fénypöttyökként szórták szét a falon a tűz meleg fényét.

Remington csak akkor kapott észbe, amikor látta, ahogy a kereskedők a köntöseikből zsákokat rántanak elő, és elkezdik a halott vagyonával megtölteni őket.