Jinwang enyhén lüktető fejjel arra ébredt, hogy a nap már magasan jár és a kocsi is halad. Remington ott ült a bakon, fogta a lova kantárát és halkan dudorászott valamit. Halkan hasra fordult és alaposan szemügyre vette a neki háttal ülőt.
Fekete haja épp hogy a vállát csiklandozta, sokkal rövidebb volt, mint a sajátja. Mivel az első este Remington ruhái nagyon véresek lettek, kénytelenek voltak tőlük megválni. A fiú eleinte nem akart, mert az otthonára emlékeztették, de aztán végül belátta, hogy annyi vért tényleg képtelenség lenne kimosni (a jelen korban). Jinwang adott neki kölcsön rendes ruhát és meglepően jól állt az utazónak a kínai viselet is. Eleinte Remington nagyon félt, hogy melege lesz annyi réteg ruhában, de meglepetésére teljesen jól érezte bennük magát. Egyedül viszont képtelen lett volna felöltözni.. a ruhadarabokon egyetlen zippzár, vagy gomb sem volt, ahelyett rövid szalagdarabokat kellett összekötni és végül egy széles övet felvenni, hogy mindent rendesen összetartson. Jinwang véleménye szerint remekül álltak a fiúnak a sötétkék, fehérrel hímzett darabok.

-Wilde gongzi, miért nem keltettél fel korábban?- kérdezte álmos, de teljesen józan hangon. A srác nem felelt. A kínai férfi fészkelődni kezdett és előre kúszott egészen addig, ahol már elérte a vállát és megkopogtathatta azt. Remington rémülten felugrott és azonnal megpördült, ahol csak a nevető Jinwangot látta. Valami szerkentyűt kivett a füléből és visszaült a helyére.

-Megijesztettél, gege. Hogy érzed magad?

-Jobban, mint tegnap. Köszönöm, hogy meghallgattál és segítettél.

-Ez a legkevesebb.- legyintett Remington és újra az útra fordította minden figyelmét.

-Mondd csak, miért nem hallottál az előbb?

-Szóltál is? Jajj, bocs. Zenét hallgattam.- mondta a srác, mintha mi sem lenne természetesebb, majd a homlokára csapott. Hiszen még nincs is olyan, hogy fülhallgató!- Gyere csak, megmutatom!

Jinwang kiült mellé a bakra és minden figyelmét a fiatalabbra fordította. Remington kinyitotta a tenyerét: két L alakú apró szerkezet hevert rajta, amit ő fülhallgatónak hívott. Utána felmutatott egy téglalap alakú szerkezetet, ami olyan volt, mintha egy pici festmény lenne, de ahogy a fiú hozzáért, megváltozott a kép.. és nem is annyira kép volt rajta, mint inkább feliratok és listák. A kínai még életében nem látott ilyesmi szerkezeteket és bár Remington igyekezett úgy magyarázni, hogy még a papucsállatkák is értsék, Jinwang alig tudta követni. A történet ott ért véget, hogy finoman a fülébe helyezte az egyik L alakú fülhallgatót, a másikat a sajátjába és rábökött egy feliratra a szerkezetén. A kínai férfi ijedtében felkiáltott, amikor valami zajt hallott a fülében lévő szerkezetből szólni.

-Ez meg mi?- kérdezte rémülten, halálra vált arccal.

-Sejthettem volna, hogy a rock kicsit erős kezdés lesz neked..- majd gyorsan keresett egy másik elemet a listájában és rányomott arra. Sokkal békésebb és harmonikusabb zene kezdett szólni, amit már Jinwang is tudott élvezni.

-Mondd csak, Remington Wilde, ki vagy te valójában, hogy olyan dolgokkal jársz köztünk, melyek megelőzik a korunkat?

-Eljött az igazság pillanata, Xiang JinWang.- jelentette be ünnepélyesen a srác- Megmentetted az életemet és tegnap bizalommal nyíltál meg előttem, így hát én sem tehetek másképp. Itt az ideje, hogy mindent, őszintén elmondjak.

Ezzel belefogott saját történetének elmesélésébe. Ott kezdte, hogy ő egy időutazó. Mesélt arról a korról, ahonnan származik, Londonról, a városáról és hogy hogyan irányítja a bolygót a Császár. Ezek után beszámolt a családjáról, a szüleiről, akik idős emberek létére munkatáborba kényszerültek és a terveiről, hogy hogyan akarja majd megmenteni őket onnan. Mesélt a négy lánytestvéréről, az apró lakásukról és a közös vacsorákról. Végül elmagyarázta, hogy azért akart egy időgépet építeni, hogy ha kihozza a szüleit a táborból, együtt, mind a heten visszautaztak volna az időben egy olyan korba, ahol az emberek meg jólétben éltek. Ezek után jutott el ahhoz a reggelhez, amikor kénytelen volt használni a gépet úgy, hogy még nem volt tökéletesen befejezve. Csupán annyit tudott paraméterként megadni, hogy az időben visszafele utazna. Pót energiacellákat hozott magával, így még pár ugrásra van elég kakaó. Ha egyszer egy már fejlett korba érkezik, akkor be tudná fejezni a gépet.

-És így kötöttem ki az erdőben. Amíg aludtál, sikerült a kis számítógepem- itt felmutatta a lapos, téglalap alakú szerkezetét- segítségével belőjem, hogy úgy 4-5 ezer évet utaztam visszafelé az időben. Ez viselhette meg a testemet annyira..

-Várj egy picit...- szólt közben Jinwang, mint aki teljesen el van veszve, de a szemén látszott, hogy valahol mélyen mégis hisz a fiúnak- Tehát te, a jövőből jöttél.

-Pontosan.

-5000 évvel későbbről?

-Nagyjából.

-Oké..- nyelt egy nagyot. Ez a sok idő számára teljesen felfoghatatlan volt- Ha nem láttam volna a sok szerkezetet és gépet, amit magaddal hoztál, sült bolondnak hinnélek és itt hagynálak az út szélén, de.. minden érthetővé vált, ahogy ezt elmondtad.

-Akkor elhiszed?

-Elhiszem.

-Gondolom ez egy kicsit sok volt egyszerre...

-Csak egy lehelletnyit.- vágta rá szarkasztikusan- Attól még segítesz nekem? Tudod, Qingli-vel..?

-Természetesen. Hisz kisujj-esküt tettem, nem emlékszel?- nevetett Remington felszabadultan. De jó volt levetni a titkok és féligazságok nehéz és nyomasztó súlyát- Merre kéne menjünk?

A ló megtorpant egy elágazás előtt. Két út vezetett tovább, az egyik be egy sűrű erdőbe, a másik szélén egy tábla jelezte, hogy 6 lire¹ egy ujabb falucska fekszik.
Jinwang habozás nélkül az erdőre mutatott, bár a szemeiben bizonytalanság ült. Elvette Remingtontól a ló kantárát és az állatot a bal oldali ösvény felé terelte.

-A szerzetesek templomai az erdő mélyén fekszenek. Az út nehezen járható, de ha szerencsések vagyunk, egy nap alatt odaérünk.- kirázta a hideg a régi emlékektől- Nagyon izgulok és ideges is vagyok.

-Ezek csak szerzetesek. Majd megvédelek tőlük!- lökte oldalba a barátját viccből, amit a másik nagyra értékelt.

-Mondd csak, Wilde gongzi, ki vagyok én neked? Az egyik pillanatban egy méterre ülsz tőlem, a másikban szórakozásból lökdösöl...

-Te vagy az első barátom, akit nyugodt szívvel hívok így és akiben teljesen megbízok.- felelte Remington őszintén. Jinwang megörült a válasznak, és széles mosollyal válaszolt.

-Akkor ma este te zenélsz.- jelentette ki váratlanul- Mutasd meg a kedvenc dalaidat! Érdekel, milyen zenét hallgattok a jövőben!

-Hát jó.. de bizonyára furcsa lesz a te fülednek. Én sajnos utálom a 47. század zenéit.. nem sok abból a korból származó darabom van.. viszont egyenesen odáig vagyok a 21. század klasszikusaiért! Sokan cikiztek, hogy őskövületeket hallgatok, de na.. mindenkinek megvan a saját ízlése. Az akkoriak teljesen el voltak borulva! Csomó-csomó legendás szám született azokban az időkben, néhányról a suliban tanultunk töri órán..

-Már alig várom.- mosolygott lelkesen Jinwang, fülében a fél fülhallgatóval. Titkon azt remélte, hogy Remington zenéi majd elterelik a figyelmét a szerzetesrendhez fűződő kellemetlen emlékeiről- Mivel kezdünk?

-Nem mintha ismernéd őket.. de akkor legyen az első apum egyik nagy kedvence, a Linkin Park...

Author's note:
¹li = 500 m, azaz fél km.