-És mi vitt rá, hogy orvos legyél? - teszem fel a kérdésem Kate-nek mikor már kifele sétálunk a kávézóból ahol megittunk egy-egy kávét meg megettünk kettő fagyit.
-A családomban csak orvosok vannak. Az apám szívsebész, az anyukám agysebész és bátyám is szívsebés. Így nem is volt kérdes, egész életemben az orvosi egyetemre készítettek fel a szüleim. És az is lettem. Gyermekorvos, aminek az apám nem örült olyan nagyon, de el kellett fogadnia. - mesél a családjáról.
-Miért nem örült neki? Hisz orvos lettél te is. - érdekel ennek a lánynak az élete.
-Igen orvos lettem, csak nem sebész. Mert a családommal ellentétben én nem bírom annyira a vért mint ők. - húzza el a száját - Nem is akartam soha orvos lenni, csak ők kényszerítettek rá.
-Ez most komoly? - kerekednek tányér méretűre a szemeim - Akkor miért lettél orvos egyáltalán? - ez lehet kicsit bunkón hangzott.
-Mert a családom ezt várta el tőlem Shawn. - csattan fel - Egész életemben azt hallgattam az apámtól, hogy én is sebész leszek mint ő és anya.
-Akkor miért nem az lettél?
-15 évesen apa elvitt egy műtétjére megfigyelőnek, hogy az ablak másik oldaláról nézzem mit csinál, én pedig a műtét kezdete után 10 perccel elhánytam magam. - neveti el magát kínosan.
-Mit mondott erre az apád? - nevetek vele én is.
-Hogy megszégyenítettem az egész kórház előtt. Utána döntöttem úgy, hogy inkább gyermekorvos leszek. Ahhoz nem kapcsolódik olyan sok vér. Es még a gyerekeket is imádom. - simít végig Hope arcán aki már a kávézóban elaludt, így most a szobámban szunyókál.
-Feltehetek neked egy kérdést? - kérdezem félénken.
-Persze. Bármit. - mosolyog rám.
-Ha nem orvosnak szánnak a szüleid, mi szerettél volna lenni? - teszem fel a kérdésem.
-Énekes. - mondja ki gyorsan - Kicsi koromtól fogva énekes szerettem volna lenni. De már mindegy. Az életemet a gyerekek gyógyítására szántam. És ennek így kellett lennie.
-És sosem mondtad az apádnak, hogy énekes akarsz lenni? - kérdezősködök tovább.
-Egyszer szóba hoztam, de egyből kiakadt és azt mondta, hogy az összes énekes egy felszínes és képmutató ember akinek csak a pénz számít. - mondata eléggé szíven ütött.
-És szerinted én egy ilyen ember vagyok? - nézek a szemébe.
-Nem. Te vagy az élő bizonyítéka annak, hogy az apám téved. És ezzel mindig is tisztában voltam. - mondja őszinte válaszát.
-Örülök, hogy nem tartasz ilyen embernek. - nézek rá.
Egy pár percre elrévedtünk egymás szemében, mert egyszer csak Kate elkapta a tekintetét.
-Öhm.. Én azt hiszem most mennem kell. Örülök, hogy megint találkoztunk Shawn. - nee most itt akar hagyni?
-Én is örülök Kate. Esetleg elkérhetném a telefonszámodat, hogy máskor is tudjunk találkozni? - reménykedek.
-Persze. - nyújtja át a telefonját.
Bepötyögöm a számom és megcsörgetem a telefonom ami a nadrágom zsebében rezeg.
-Majd ha Hope már nem lesz a kezembem elmentem a számod, mert így kissé nehéz.
-Rendben. De most már tényleg mennem kell Shawn. Szia! Szia Hope! - nyom óvatos puszit a kislányom homlokára.
-Szia Kate. - integetek fél kézzel.
Miután elváltak útjaink visszamentem a kocsihoz, beraktam Hope-t az ülésbe, majd a babakocsit a csomagtartóba. Végül pedig helyet foglaltam a volán mögött.
Csak Katen jár az eszem.
Azt mondta egész életében énekes akart lenni.
Valahogy segítenem kell neki.
Már csak azt kell kitalálnom hogyan.