Eléggé érdekes volt azt a fiatal lányt egy tapasztalt orvos székében látni.
-Elnézést, de mi Dr. Roth-hoz járunk. - értetlenkedek, miközben leveszem a melegítőt és a bodyt Hope-ról.
-Dr. Roth 3 hónapja nyugdíjba vonult az egészségi állapota és a kora miatt, úgyhogy mostantól én vagyok helyette. - közli fel sem nézve a papírjaiból.
-Rendben, de akkor megvizsgálhatná a lázas lányomat, mint egy orvos. - mondom neki kissé bunkón.
Lehet, hogy durván szóltam, de már eléggé aggódok Hope miatt.
-Az aggódó anyukáknál csak egy dolog a rosszabb. Az aggódó apukák. - mondja az asszisztensnek szem forgatva.
Ezt elengedtem a fülem mellett, mert mégis csak nem én vagyok most fontos, hanem a lányom aki beteg.
-Akkor nézzük ezt a nagylányt. - lépett oda mellénk - Talán megfoghatnám, hogy megvizsgáljam? - nyújtja kezét Hope-ért.
-Persze. - engedem ki kezem közül gyermekem.
A vizsgálat közben Hope végig sír amitől megszakad a szívem.
-Látok én itt egy eléggé alapos mandula gyulladást ami a láz kiváltó oka. Mary írjunk fel neki Bucovicot ( kitalált gyógyszer), és abból kellene kapjon naponta háromszor. - tájékoztat a "doktornő" akinek még mindig nem tudom a nevét - Visszaöltöztetheti a kislányt.
Átveszem tőle Hope-ot és ráadom a ruháját.
-Vissza kell jönnünk még? - teszem fel a kérdést.
-Ha nincs panasz és szépen gyógyul akkor nem kell, ajánlom még a gyógyszer mellé, hogy kapjon C vitamint és immunerősítőt. - írja fel a javaslatokat egy darab lapra, mintha nem tudnék megjegyezni két dolgot.
Hol vagyunk az oviban?
-Rendben köszönjük, viszlát! - köszönnék már el.
-Legyen szíves ne menjenek még el ilyen gyorsan, mert le kell egyeztetni az adatokat, mert pár hiányzik. - szól az asszisztens.
-Persze, mi hiányzik? - kérdezem.
-Konkétan csak a gyermek keresztneve van meg, mert az előző asszisztensünk eléggé hanyag volt. - néz a képernyőre Dr. Graham ( mint kiderült ez a neve) - Szóval akkor gyermek neve? - kezdi a kérdezést
-Hope Mendes.
-Születési hely, idő?
-Kanada, 2018. január 8.
-Gyermek lakcíme?
-Los Angeles Sugar Steer 20.
-Édesapja neve?
-Shawn Mendes.
Erre a válaszra kicsit meghökkentek, majd érdeklődve néztek fel rám.
-Az énekes Shawn Mendes? - kérdezi a doktornő.
-Ismer más Shawn Mendest? - kérdezek vissza - Haladhatnánk?
-Igen, persze. Hol is tartottunk? - néz a doki a képernyőre - Megvan. Édesanyja neve?
-Nem publikus. - mondom egyszerűen.
Mert miután végleg hozzám került Hope meg lett változtatva az anyakönyvi kivonata miszerint az anyja neve nincs beírva.
-Mr. Mendes, kérem muszáj beírnom a választ. - szólal meg az asszisztens hosszú idő múlva először.
-Mondom a választ, hogy az anyja neve nem publikus. - erősítem meg korábbi válaszom.
-De beztens.írnunk ide valamit, hogy lehet, hogy nincs édesanyja a gyermekének? - kérdezi az orvos.
-Mert én nem nevezek egy olyan nőt édesanyának aki lerak egy 1 hetes újszülött csecsemőt a küszöbömre, miközben azt sem tudtam, hogy terhes tőlem. - mondom most már mérgesen a dokinak.
-Ne haragudjon Mr. Mendes mi ezt nem tudtuk. - kér elnézést Dr. Graham.
-Nincs probléma, csak nem szándékozom erről a dologról senkinek sem beszélni. - mondom ezzel lezárva a mondandómat - Most már távozhatunk? - kérdezek rá türelmetlenül.
-Persze. Mielőbbi gyógyulást kívánunk Hope-nak. Viszlát! - köszönnek el.
-Viszlát! - hagyom el a vizsgálót.
Mire kiérek a váróterembe Hope már alszik az ölemben, ezért már nem teszem bele a hordozóba csak a kezemben viszem ki a kocsihoz, mint ahogy a többi cuccot is.
A bébihordozót és a táskát berakom a járműbe, majd a rendelő melletti gyógyszertárba megyek a kislányommal a kezemben, hogy kiváltsam a számára felírt receptet.
-Jó napot kívánok! Ezt a gyógyszert szeretném. - adom oda a gyógyszerésznek a receptet.
-Egy pillanat és hozom. - sétálael a hölgy.
Hope még mindig lázas.
Érzem mikor puszit nyomok homlokára.
A szívem szakad meg, hogy beteg.
-Úram? - szakít ki gondolataim közül a gyógyszerész.
-Igen? - kérdezek vissza.
-Kártyás- vagy készpénzes fizetés lesz? - üti be a gyógyszer árát a kasszába.
-Kártyás. - halászom elő a zsebemből a bank kártyámat.
-Rendben. Akkor 42$ lesz. - húzza le a kártyámat amit az imént adtam neki.
-Köszönöm viszlát. - veszem vissza a kártyát és a gyógyszerrel és Hope-pal a kezemben elhagyom a patikát.
A hazáig tartó úton a kislányom végig aludt.
Ebben a 8 hónapban már kitapasztaltam, hogy Hope imád a kocsiban aludni. Körülbelül 6 hónapos kiráig nagyon rosszul aludt. Egyszer jöttünk haza egy koncertről és akkor vettem észre, hogy már sokadszorra alszik el az autóban. Ezért mikor éjjel nem aludt beszoktam rakni a kocsiba és órákon keresztül kocsikáztam Los Angeles utcáin, hogy aludjon egy keveset. Ami be is jött.
Otthon Hope felébredt mikor beértünk a házba ezért gyorsan adtam neki egy kis krém túrót, hogy egyen valamit. Evés után pedig beadtam neki a gyógyszerből felírt mennyiséget.
-Van kedved játszani? - rakom le a nappaliban lévő játszó szőnyegre és én is letelepszem mellé.
De ő a mászótudása segítségével inkább az ölembe mászik.
Felveszek egy plüss állatot és azzal kezdek el neki viccesen beszélni, hogy eltereljem a figyelmét a betegségről.
Imádok Hope-pal játszani.
Ő a mindenem.