Nyolc hónappal később:

Nyolc hónap.
Pontosan ennyi idő telt el mióta becsöppent az életembe az én kis tündérem, aki már az első pillanatban az ujja köré csavart.
Az elején nagyon féltem, sőt egyenesen rettegtem, hogy mihez fogok kezdeni egy kisbabával. Főleg az életstílusom mellett. Nagyon sokszor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a zenélést és kezdek inkább valami egyszerű munkát, de hosszútávra is kellett gondolnom. Plusz a zene az életem és nem bírnék élni nélküle így kompromisszumokat kellett kötnöm.
A menedzserem nehezen ment bele, hogy kevesebb koncert, interjú és nyilvános megjelenés legyen. De vagy ez, vagy pedig ott hagyom a zeneipart, mert első a gyermekem és fel kell nevelnem. Mivel mindenképpen ingázni kellett volna ezért a székhelyemet Torontoból áttettem Los Angelesbe ahol vettem egy házat ami tökéletesnek megfelel nekünk, majd miután hivatalosan is elrendeztük a papírokat, vagyis a nevemre vettem, és az anyja által írt lemondó nyilatkozat segítségével lehetetlenné tettem, hogy a közelébe jöjjön, hogy kapcsolatba lépjen vele. Nem akarom, hogy hírtelen belépjen az életébe és amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is távozzon, mert attól Hope csak sérülni fog, és azt nem szeretném. A hozzám kerülésétől számított harmadik hétre már sikerült is Los Angelesbe költöznünk. Míg Torontoban voltunk anya megtanította, hogyan kell bánni egy csecsemővel. Az elején nagyon sokat ügyetlenkedtem. Volt amikor fordítva adtam rá a pelenkát, vagy túl melegítettem a tápszert olyankor kellett várni egy csomó időt ami Hopenak nem nagyon tetszett. Aztán miután Los Angelesbe költöztünk egyedül kellett boldogulnom. A szobája direkt úgy lett kialakítva, hogy a kiságya mellett legyen egy kényelmes fotel amiben el tudom altatni ülve. Volt mikor órákig néztem ahogy alszik csodálva milyen gyönyörű kislányom van. Nem bánom, hogy ő van nekem, mert így van kiért küzdenem az életben. Hope az én családom, és megvégem bármi áron, ha kell.
A zenélést nem hagyhattam abba ezért, ha bármilyen megjelenésem vagy koncertem volt Hope mindig jött velem. Nem akartam, hogy egy bébiszitter vigyázzon rá míg én járom a világot. Egyedül a díjátadókra nem vittem magammal. Olyankor Andrew a menedzserem anyukája volt vele míg haza nem siettem hozzá.
De mit ne mondjak a hírességeket is az ujja köré csavarta. Akárhova megyek mindig az az első kérdés, hogy hol van Hope? Niall Horan oda meg vissza van a lányomért csak úgy mint Selena Gomez. Volt mikor Selena vigyázott rá vagy Niall.
Annak viszont örülök, hogy az emberek nem néznek le az miatt, hogy majdnem 20 évesen apa vagyok. Igaz az elején mikor a rendszeres tanácsadásra kellett vinni a szülők eléggé megnéztek, meg az első ilyen alkalom után - ami még Torontoban volt - derült ki a nyilvánosság számára, hogy van egy lányom. De én büszkén felvállalom őt. Hope a mindenem.

Please have mercy on me
Take it easy on my heart
Even though you don't mean to hurt me
You keep tearing me apart
Would you please have mercy on me
I'm a puppet on your string
And even though you got good intentions

I need you to set me free...

Pengetem meg gitáromon az utolsó akkordokat. És ezzel vége a koncertnek. A tömeg örjöng.
-Köszönöm, hogy ma este itt voltatok. Jó éjszakát! - integetek a közönségnek és leszaladok a színpadról.
Mint a koncertek után mindig, úgy most is első utam az öltözőbe vezet ahol a lányom van.
Óvatosan nyitok be az ajtón hátha alszik, de nem a kanapém játszik a menedzseremmel, majd mikor meglát felsikit.
-Shawn le sem tagadhatnád, hogy a te lányod, míg tartott a koncert végig sikítozott. - mosolyog a kislányra a menedzserem.
-Igaz ez Hope? - veszem ölembe a felém nyújtózkodó kislányt, aki egyből mellkasomhoz fúrja magát.
-Nincs mit tagadni Andrew, ha neki tetszik akkor biztos jó amit csinálok. - simogatom gyermekem hátát.
-Az biztos. Haver most menjünk, mert már álmosabb vagyok, mint te, ha Hope két napig nem alszik. - ásít.
-Haha, nagyon vicces.
-Na megyek hozom a gitárod, ti menjetek ki a kocsikhoz, majd ott találkozunk. - indul az ajtó felé.
Hopera ráadom a vékony kardigánt amit magunkkal hoztunk. Igaz Los Angelesben nagyon melegek a nyári esték, nem akarom, hogy véletlenül is megfázzon.
Ölemben a kislányommal hagyom el az öltözőt és a kocsik felé veszem az irányt.
Mire kiérünk Andrew már ott van a gitártokkal a kezében. A kocsikulcsom kikotrom a zsebemből, az autó pedig csipogással jelezte, hogy kinyílt.
-Shawn bekarom a tokot a csomagtartóba és megyek. - megy a jármű hátuljához a menedzser.
-Megyünk haza Manóka. - nyomok egy puszit Hope homlokára miközben becsatolom a gyerekülésbe.
-Majd találkozunk haver, jó éjt! - köszöntem el Andrewtól, és beültem a volán mögé.
Az út hazáig csendben telt.
Hope már biztos alszik.
A gyanúm abban a pillanatban beigazolódott, hogy leparkoltam a ház garázsában.
Óvatosan kivarázsolom a kislányom az ülésből és a garázsból nyíló ajtón keresztül beviszem a házba.
Akármennyire is vagyok halk Hope felébred és elkezd sírni.
-Ss. Semmi baj. Itt van apa. Megyünk fürdeni.
A szobájában tiszta pizsamát veszek neki elő és a fürdőhöz vesszük az irányt.
Hope imád fürdeni. Mint mindig most is végig gügyögi. A ruha ráadása után a konyhában elkészítem neki a tápszert, hogy megetessem.
Nem értem, hogy tudja megenni. Egyszer kíváncsiságból megkóstoltam és borzalmas íze van. Mint a hányásnak. Már a szaga is undorító, de ha ezt kell, hogy kapjon akkor muszáj.
-Jól laktál? - büfiztetem miközben a szobájába megyek vele.
Elalszik a vállamon mire a kiságyhoz érünk. Óvatosan lerakom és adok egy puszit arcocskájára.
Nyitva hagyva a szobája ajtaját hagyom el a helyiséget, hogy lefürödjek és nyugovóra térhessek.
Szokás szerint most lerakom a fürdőszobában lévő polcra a bébiőrt, hogy ha a kislányom felébred meghalljam.
Tusolás után megtörölközöm, felveszem a pizsamám és a szobámba megyek.
Ez is egy eléggé fárasztó nap volt, így abban a pillanatban, hogy bedőlök az ágyamba el is nyom az álom.