Réka: Pár hét már eltelt, azóta hogy összejöttem, a jóképű herceggel és igen már terhes is voltam. Épp most megyek beszélni a szüleimmel. De persze titokban.
- Anya. Itt vagyok beszélhetnénk?

Makucha: Nem riasztottál minket hogy mehetünk. Tanál valami gond van ezzel?

Réka: Öh. Nem apa csak... beszélhetnénk?

Chuluun és Makucha: Persze kicsim, miről van szó? - kérdeztük egyszerre.

Réka: Mi lenne ha nem kellene küzdeni az ételért?

Makucha: Azért loptunk el Fulitól, meg Azádtól és csináltunk belőled, leopárdot, te szánalmas Gepárd. Azért csináltuk, hogy bejussunk a fához. Grrr...

Réka: Öh mármint, hogy mi...?

Chuluun: Há! Te komolyan elhitted, hogy a lányunk vagy? Mit gondolsz miért nem élhettél velünk amikor rád bíztuk a feladatot? - kérdeztem gúnyosan.

Makucha: Meg úgy miért nem lehettél a közelünkben hmm... kérdeztem gúnyosan vigyorogva.

Réka: Én... Én... de... akkor... - kérdeztem dadogva a meglepődéstől és próbáltam összerakni a képet.

Makucha: Te te te tee... mi az elment a hangod kicsikém? Az van hogy átvertünk és most mivel látszólag nem vagy együttműködő...

Chuluun: Megfogunk ölni.

Réka: Nyeltem egyet és hátráltam.

Makucha: Gyere ide apuhoz.

Réka: Megálltam és ránéztem kedvesen. Megráztam a fejem. Elakartam futni a másik irányba, de Chuluun elállta az utat és azt vettem észre hogy... bekerítettek.

Makucha: Ha nem akarod így végezni akkor tedd azt amit mondunk világos?

Réka: SOHA! - kiáltottam dühösen és ijedten, mert már eleve féltem a következményektől.

Chuluun: Rossz válasz... - mondtam vigyorogva és mindketten ráugrottunk Rékára. Vagyis csak akartunk, de valakik ellöktek.

Makucha és Chuluun: Felnéztünk hogy kitepert le.

Chuluun: Engem Azad Makuchát pedig Fuli.

Chuluun: Grrrrr.

Makucha és Chuluun: Nyavajás gepárdok.

Fuli és Azad: Egymásra vigyorogtunk. Most Dani. - mondtuk és leugrottunk az ellenségeinkről.

Dani: Előugrottam Réka elé és ordítottam egyet dühösen, amitől Makucháék elszálltak a határon kívülre.

Réka: Kikerekedett a szemem. Minden olyan gyorsan történt, hogy fel sem tudtam fogni, csak a végét.

Réka: A... a.. anya. Apa. - mondtam ledöbbenve.

Fuli és Azad: Réka! - kiáltottam meglepedten és gyorsan kétoldalról, már könnyek között körbe öleltük.

Tehát így végződött a beszélgetés. De végül jól alakult, mert Fuli és Azad megtalálták rég elveszett kislányukat, és megmentették.