Aziraphael már a liftben is érezte, hogy valami nincs rendben. Mióta a legfőbb arkangyallá vált az érzékei felerősödtek. Nem akarta ugyanakkor félbeszakítani Crowleyt. Persze ostobaság volt, hogy hallgatott, de hát nem mintha most titkolt volna el először veszélyt. Mikor azonban a sötét démoni energia egyszerűen elragadta, hirtelen megbánta, hogy nem figyelmeztette Crowleyt. Mikor a másik kiszállt a liftből egyenesen megnyugodott.

Aztán egyszerűen eltűnt a szeme elől vagy, hogy pontosabbak legyünk Aziraphael tűnt el. Egy apró szobában találta magát. Feltételezhetően valahol a Pokolban volt de, hogy hol arról ötlete sem volt. Előtte Mammon állt, kezét a hasán pihentetve. Aziraphaelt eddig Asmodeus foglalta le, így nem tulajdonított nagyobb jelentőséget neki. Most a meggondolatlansága a fejére szállt. Vajon miből gondolta, hogy Mammonnak nem lesz gyanús, hogy Crowleyval mászkál. Tudat alatt ostobának bélyegezte, pedig ha jobban  belegondolt, a legravaszabbnak kell lennie. Szinte minden embert kísértésbe ejt és sokan közülük bűnbe is esnek. Mindezt úgy, hogy ők maguk nem is sejtik, hogy Isten ellen cselekszenek.

A köpcös démon végigjáratta a szemét az angyalom, akit ettől kirázott a hideg. Magában akaratlanul is Crowleyt kezdte szólomgatni. Mammon körbejárta, majd mikor újra elé került elmosolyodott úgy, hogy kilátszódtak az arany fogai.

- Tényleg angyal vagy - nevetett fel rekedtesen.

Aziraphael nem válaszolt, csak összeszorította az ajkát. Vajon meg lehet idézni mennyei fényt a Pokolban? Valószínűtlennek tűnt. Csodát viszont biztos tud tenni, hiszen Mihály is képes volt rá. 

- Meg ne próbáld - szisszent fel Mammon - Semmi értelme nem lenne, ebben a helységben nem működnek a csodák. Persze nyilván én sem vagyok képes semmire.

Aziraphael felvonta a szemöldökét, de nem emelte csettintésre a kezét.

- Mit akarsz tőlem? - nyögte ki végül Aziraphael nehézkesen - Honnan tudod, hogy angyal vagyok?

- Ugyan ne legyél ostoba - vigyorodott el - Belelátok az emberek és a démonok kívánságaiba, de az angyalok felett nincs hatalmam.

- Mit akarsz tőlem? - ismételte meg a kérdést Aziraphael.

- Felkeltetted az érdeklődésem. Egy angyal, aki démonokkal cimborál. Mondd mégis mire vágyhat egy olyan mint te?

Aziraphael torka kiszáradt. Ahogy Mammon kiejtette a szavakat, valahogy bűnösnek érezte magát. A könyvekre, a zenére gondolt és bár csupán egy pillanatig Crowley is átfutott a gondolatain. Felkeltette a kapzsiság démonának az érdeklődését ez aligha számíthatott jó jelnek.

- Mégis mire vágyhat egy angyal? - tűnődött Mammon még mindig vigyorogva - Kell, hogy legyen valami, amit akarsz. 

Aziraphael elsápadt mikor rájött, Mammon éppen kísérti.

- Isten dicsőítésére! - felelte magabiztosan, ugyanis ez igaz is volt.

- Ugyan kérlek, hagyjuk már a színészkedést - horkant fel a démon - Nemrég talán még elhittem volna, amit mondasz, de... tudod Mihály arkangyal felnyitotta a szemem.

Aziraphael szeme elkerekedett. Mégis mit mondhatott a kapzsiságnak Mihály.

 - Nem kell aggódnod, ő nem mondott semmit - felelte Mammon a ki nem mondott kérdésre. - Elég volt csak találkozni vele. Még a képességem nélkül is meg tudom mondani, hogy kapzsi és nagyravágyó.

Aziraphael minden erejét összegyűjtötte, hogy megvédje Mihályt, de ezzel ő sem tudott vitatkozni. Ki majd becsukta a száját. Zavartan lesütötte a szemét, mintha ott megtalálhatná a megoldást.

- Isten nevében cselekszik, és hű hozzá - nyögte ki végül kínjában, de ez is inkább magyarázkodásnak tűnt, semmint erénynek.

Mammonból bugyborékolva tört fel a röhögés. Arany fogai össze - összekoccantak, a nyakában lógó láncok is egymásnak ütődtek. Alapvetően zavaróan hangosan nevetett.

- Szóval a barátod Isten dicsőítése miatt akar a legfőbb arkangyal lenni? - Törölgette a könnyeket a szeméből a démon. - Tényleg ennyire naiv vagy, vagy csak megjátszod?

Aziraphael zavartan játszani kezdett a gyűrűjével, hogy emlékeztesse magát, hogy Istenhez tartozik. Mammon figyelmét nem kerülte el az apró mozdulat, ugyanakkor nem tette szóvá, helyette kaján mosollyal megragadta a kezét és agresszíven lerántotta róla az ékszert.

Aziraphel pánikolva próbálta kiszabadítani a kezét a másikkal pedig a gyűrűért nyúlt. Mammon láthatóan jókedvűen figyelte a másik kétségbeesését, majd hirtelen megcsillant a szemében a rosszindulat.

- Egy angyal úgy küzdd előttem, mint egy féreg a madár csőrében. Igen tiszteletre méltó - itt kissé meghajolt, szabad kezét még meg is lendítette. - Vajon az a Crowley nevű démon is így gondolja? Elvileg a legfőbb arkangyal elárulta. Mind ilyenek vagytok! Álszentek, akik játsszák a jó kisfiút! Te is egy képmutató vagy! Mondd csak mégis mi az amit csak magadnak akarsz? Mi az amiért bármire képes lennél? Mi az amiért ölnél is? Miért hagynád el Istent?

Aziraphael szabad kezével idegesen letörölt egy halk könnycseppet. Csak egy jutott eszébe és az nem az amit válaszolnia kellett. Mammonnak igaza volt, ő csak egy képmutató. Aziraphaelt elragadták az érzelmei így a legfontosabb dolog felett elsiklott, a démon tudatlansága miatt nem jött rá, hogy ő a legfőbb arkangyal. Ez annak fényében, hogy a szeme lilán ragyogott elég különösnek volt mondható.

- Számomra Isten akarata a legfontosabb - krákogta gyenge hangon, de még ő se nagyon hitte el a saját szavait.  

- Hosszú lesz ez a beszélgetés - mosolyodott el újra Mammon.