Aziraphael idegesen járkált az irodájában. Egy ideje nem látta a könyvesboltnál Crowleyt. Annyira aggódott, hogy titokban Murielnél rákérdezett a dologra, de ő nem tudott semmiről.
Nyugtalanító pletykák keltek szárnyra és egyre többen súgtak össze Aziraphael mögött.
Nem mintha eddig kedvelték volna, de most már nyíltan kritizálták. Az Atya még mindig nem fogadta, ráadásul elterjedt annak a híre, hogy Crowley, akivel a legfőbb arkangyal együtt dolgozott visszatért a Pokolba és a Mennyek ellen szövetkezik. Így már az alacsonyabb rendű angyalok is hangot adtak a kételyeiknek.

A dolgok nem úgy haladtak, ahogy Aziraphael szerette volna. Különösen Crowley eltűnése aggasztotta. Tényleg ennyire gyűlölné? Visszament a Pokolba, hogy részt vegyen a háborúban? Nem akarta elhinni, hogy ez lehetséges. Az arkangyal beharapta az ajkát. Nem, ha így lenne legalább életben lenne, de egy belső hang azt mondta, hogy arra semmi esély, hogy Crowley  magától visszatérjen a Pokolba. Mégis miért menne oda, hiszen olyan kedves... Asmodeus viszont megtudhatta a közte és a démon között a kapcsolatot, hiszen beszélt Mihállyal. Mi van ha... Beleszédült a hirtelen felismerésbe. Mihály...ő... az a... ROSSZ angyal.

Szinte szaladva lépett ki az irodából. Nehéznek érezte a végtagjait csak lelassították. Hirtelen megbánta, hogy nem hallgatott Gábrielre és nem edzett többet. Az előző arkangyal gondolatára összeszorult a szíve. Váratlanul olyan érzés fogta el, ami nagyon nem illett egy éteri lényhez. Irigység. Zabolázatlan és robbanásszerű irigység. Aziraphael nem volt felkészülve a benne uralkodó sárgán bugyborékoló erőre. Olyan mélyen és olyan őszintén tört ki belőle a Crowley iránti vágyakozás, hogy az arca elvörösödött a hévtől. Egy apró színt vitt a teljes fehérségbe. Amint a lifthez ért belépett és a megnyomta a gombot, ami a földre vitte.

Amint leért elindult London forgalmas utcáin Crowley lakása felé, amiben jelen pillanatban Shax lakott. Nagy nehezen legyűrte a benne kavargó érzelmeket és inkább a feladatra koncentrált. Valahogy kapcsolatba kellett teremtenie a Pokollal és Crowleyn kívül Shax volt az egyetlen démon, akivel bármi esélyt látott a közös munkára. Nem mintha kedvelte volna a nőt, inkább csak butának és nagyravágyónak tartotta. Az ilyenek pedig nem szeretik, ha valaki mást léptetnek elő előttük. Kicsit olyan volt, mint egy egyszerű gondolkodású Mihály. Bárkivel összeáll, hogy elérje a célját. Ha megfelelően játssza ki a kártyáit a démon talán segít neki. Egy pillanatig átfutott az agyán, hogy talán megfenyegethetné szenteltvízzel, de azonnal elvetette az ötletet. Soha nem tudná megtenni.

Ahogy Aziraphael kivágta a lakás ajtaját, Shax megdöbbent alakjával találta szemben magát.

- Áh, Crowley volt barátja - próbált nyugalmat színlelni a démon.

- Jelenleg is a barátom - jelentette ki frusztráltan Aziraphael - Mi történt vele? Tényleg visszament a Pokolba?

- Tényleg - vigyorodott el Shax - Csak nem megbántad, hogy elhagytad? Talán meg akarod menteni a lelkét? Tudod mi démonok vagyunk. Nálunk ez nem így megy. Amúgy is Crowley benyalta magát Asmodeus követői közé. Aligha találkozhatsz vele a csatatéren kívül.

Aziraphael elsápadt és újfent beharapta az ajkát, ami vérezni kezdett.

- Tudod - kezdett neki újra Shax -kíváncsi vagyok miattad csinálja - e. Ha így van már biztosan kiszagolták és ő meghal újra és újra. Igaz, hogy a szenteltvíz nem fog rajta, de a kínzásnak sok más fajtájai is van.

Az angyal ezzel az egy dologgal nyugtatta magát. A Pokol úgy tudja, hogy Crowleyn nem fog a szenteltvíz, tehát eltörölni valószínűleg nem fogják.

- De persze, ha nagyon akarod én segíthetek - vigyorgott egyre szélesebben a démon - Én a Pokol nagyhercege akarok lenni, te meg vissza akarod szerezni a "barátodat" tudod az együttműködésünk nagyon hasznos lenne.

Aziraphael erre az ajánlatra várt. Ezek szerint jól mérte fel Shaxet.

- Igen. Szerintem is gyümölcsöző lehet - felelte az angyal bár a hangjában érezhetően megbújt az idegesség és a kétely.

- Gyümölcs? Hogy jön ide a gyümölcs? - zavarodott össze Shax.

- Azt jelenti, hogy mindkettőnk számára hasznos lesz - magyarázta türelmesen Aziraphael megismételve a nő szavait.

- Aha. Rendben - bólintott a démon - Akkor azt hiszem, hogy eljött az ideje, hogy levigyelek a Pokolba.

Aziraphael összevonta a szemöldökét és eltelt pár pillanat, mire rájött, hogy Shax frontális támadást akar indítani Asmodeus ellen.

- Először megnézném a terepet - köhintett és mindent megtett, hogy ne látszódjon, hogy hazudik - aztán majd megbeszéljük a részleteket.

- Rendben - felelte a másik egyszerűen, láthatólag nem is feltételezte, hogy egy angyal hazudna - Most pedig kezdenünk kell valamit a a külsőddel, hogy kicsit.. nos... démonibb legyél.

Aziraphael összerezdült, erre a fordulatra nem számított. Valójában arra egyáltalán nem gondolt, hogy hogyan fogja elrejteni magát a Pokolban. Gondolkozott egy picit, majd csettintett és egy apró csodát tett remélve, hogy a Menny nem veszi észre. Az arcán fekélyek jelentek meg, haja fekete, zsíros és véres lett, ruhája pedig egyszerű kicsit szakadt nadrágból és pólóból állt.

- Megfelel? - kérdezte rekedt torokhangon Aziraphael, aki immár kicsit sem hasonlított önmagára.

- Ügyes - bólintott Shax elismerően - Akkor induljunk.