Anyák napja: amikor felköszöntjük anyukáinkat, puszit és virágot és csokit meg egyebet a dunk nekik, verset mondunk... A helyi kultúrházban vagy 50 ember előtt. Na jó, annyian azért nem. A következő héten viszont 3x annyian voltak a szomszéd faluban (Pográny).

A szomszéd faluban (Geszte) voltunk fellépni e jeles ünnep alkalmából. Na már a megnyitó beszédben ugyanaz a vers volt, mint nekem az első. Hurrá, hurrá! Aztán jöttek a fellépők. Ok, elhiszem, hogy az ovisok még kicsik, de mit keresett az a kisfiú a függönynél. Miért püfölte az ovisok egész előadása alatt a padlót egy csörgővel?  

Pár eset, ami majdnem minden évben megesik:
És a mikrofon... Na, az minden évben marha poén. A legjobb, amikor egy kb 175-180cm kilencedikes vagy nyolcadikos, extrém esetben hetedikes után jön egy 135-145 cm magas személy (vannak kisnövésű emberek). Ezek meg az Istenért sem állítanák be a mikrofont. Nem. Lábujjhegyen ágaskodnak, lehajolnak. Az a tuti, amikor még erre se viszik a fáradtságot. A homlokánál a mikrofon és úgy mondja.
A másiknak meg az állánál vagy a nyakánál.
Az is jó amikor meghajolnak. Olyan lendülettel hajolnak meg, hogy még a hajuk is repül. Vagy hullámozva hajolnak meg. Egyik évbe a gyerek meghajlás közben lefejelte a mikrofont.😂😂😂😂
Vagy volt egy olyan eset is, amikor elkezdte a srác:
"Weöres Sándor, *HAPCI* " és lefejelte a mikrofont. A közönség meg visszaszólt, magyarul és szlovákul is, hogy egészségedre.😂😂😂😂
Tavaly az egyik lány énekelt és Jani bácsi (ő volt hosszú éveken keresztül a mikrofon felelős) odament és elkezdte helyben szerelni a mikrofont. Őt egyébként csak a "Technika ördöge"-ként emlegetjük. Tavalyelőtt az előadás alatt kiégette a... mikrofon kezelő masinát? (gőzöm nincs mi a neve annak a doboznak). 2x is kiégette 1 előadás alatt. Nála valami élmény volt szavalni. A mikrofon recsegett. Ha közel álltál, akkor vagy sípolt vagy ordított, ha messzebb, akkor nem lehetett semmit sem hallani. Élvezetes volt.

Szavaló versenyen is volt pár érdekes fellépő. A végét elhadarta és meghajlás nélkül elszaladt.
A másik meghajlás közben szaladt a helyére.
Volt, aki meg se hajolt. Elhadarta az utolsó mondatot és szó szerint leszaladt a "színpadról".
Volt, aki az utolsó mondat közben már ment elfele és úgy hajolt meg.

Pár héttel később, június 22-én, lezavartuk a ballagást. Na az minden volt, csak normális nem. Mentünk végig a folyosón, a magnó meg rohadt halk volt. Mi mást énekeltünk, a magnó mást énekelt. Ráadásul csak 4-en voltunk és nem éppen Horváth Tamás és Tóth Gabi hangokkal rendelkezünk.
A verseket mind olvastuk, a dalokat majdnem összekevertük, sírás helyett a röhögést próbáltam visszatartani, a virágokat elfelejtettük levinni az udvarra... Szóval bakik ezerrel. Így utólag... Tényleg nem voltunk normálisak.
És még így évvégére P.P. Z.Z.-vel kilyukasztottak egy labdát. Még a tanárok nem tudják, de... Balhé lesz.