Mindenkivel megesett már, hogy segítséget kért. És itt jön az, hogy néha, inkább gyakran, az élet csak úgy lazán a legabszurdabb, leginkább paradox stílusban ad segítséget.
Húsvéti szünetet Magyarországon töltöttem, Nyúlon. Aki nem tudja, hol van vagy mi az, annak Google Maps. Picit mászkáltunk unokatesómmal (Zs) és hugommal (L). Hát sikerült eltévedni hazafele. Mert ugye a turista térképen a zsákutcát takarja a tengelice vagy mi az. Hát most akkor mit csináljunk? Mondom forduljunk be abba az utcába, az rávisz a Tavasz utcára.

Zs: De nincs kiírva az utca neve.
Én: Látsz itt más utcát? Nézd meg a térképen! A Veres Péter és a Tavasz párhuzamosak. Csak az Ifjúság megy át rajtuk.
Zs: De nincs kiírva!
Én: De a térképen ott van!
Hát befordultunk az "ismeretlen" utcába.
Én: Meg kéne kérdezni valakit...
Zs: Jah, de nincs itt senki! 2 macskán kívül.
L: *a macskák felé* Nem tudjátok merre kell menni a Tavasz utcára?
Semmi válasz. Fordulunk meg, hogy majd lesz valami. Ott van mögöttünk egy 3. macska. Így minket nézett. Mondom jaj de aranyos, az meg néz az utca másik végébe. Ránk se bagózott miután megfordultunk. Hát akkor elindultunk az utcán, az meg utánunk. És mit ad Isten? Na mit? Az Ifjúsági utcán voltunk!

Vagy a következő napi eset. Megyek az utcán és előttem egy bazi nagy kutya. Na, nekem lőttek! Ez itt zabál meg! A blöki egyébként egy skót juhászkutya volt, mint Lassie. Aki nem tudná:

Ott álltunk egymással szemben. Néztük egymást, egyszer csak megindult felém. Na, én azt hittem ott van végem. Totál kihalt utca, sehol egy lélek, ráadásul csak alig pár ház volt ott. A kutya odajött, körbeszagolt és odébb állt. Én meg így néztem, hogy mi a jó élet?!
A második, amikor megálltam ránézni a GPS-re, hogy hol is vagyok. Szemem sarkából látom, hogy egy kutya figyel a kerítés mögül. Nézem... Azt hittem ott kapok szívrohamot. (Elég közel álltam a kapuhoz.) Íme a fajta, ami a kapu mögött engem figyelt:

Hát azért köszönöm szépen.

És köszönöm szépen a figyelmet is. Már készülőben az új rész.