Ma poénból néhány barátnőmet megkérdeztem, hogy szerintük sötét-e a lelkem. A legtöbben a normális igenleges választ adták, de az egyikkel elég viccesre sikerült a beszélgetésem. (Mondjuk vele nem sokat találkoztam, mert 2 évet kint élt külföldön, ezért lett az eleje nemleges.)

Én: Szerinted sötét a lekem?

Barátnő: Hát... Nem tudom.

Én: Pedig sötét mint az éjszaka.

Barátnő: Nem hiszem. Akkor már rég megöltél volna.

Én: Veled másak a terveim. Kiszívom belőled az erőd, a saját céljaimra foglak használni, aztán amikor már nem kellesz hagylak szenvedni...

Barátnő: Mi?

Én: Mi?