A csönd szinte csípte Lyra fülét. Olyan hosszú ideje süppedt némaságba, hogy azon töprengett, tud-e egyáltalán még beszélni. Befészkelte magát, egy oszlop mögé, és szorgalmasan szántotta a szemével a könyve sorait. Lyra-val kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem volt a könyvek nagy rajongója. Ő a gyakorlat embere volt, a találmányok és a fiolák vonzották, nem a poros kötetek. Néha azonban mégis ráfanyalodott a tudás ekképpen való begyűjtésére, mert voltak dolgok, amikre csak a könyvekben lehetett választ találni. Például arra, hogy mit tervez az apja, és az áruló bátyja. Merthogy Lyra osztott szorzott, és rájött egy nagyon fontos dologra. A földig akarja alázni a bátyját. És mindent megfog tenni annak érdekében, hogy meghíjusítsa a tervüket, nem azért mert bármit is számítana neki a Roxfort, hanem azért, mert dühös. De olyan nagyon, mint még soha talán. Az itt töltött egy hónapjában feltúrta a könyvtárat, végig tapogatta az iskola falait, és megmászta az össze tornyot. Semmi. Valamit elrejtettek, de mit, és hova? Lyra idegesen becsapta a könyvét. Egyetlen dologban volt biztos, hogy egy helységről van szó. Az apja zárakat emlegetett azon az estén. Tehát egy titkos szobát keres. Vagy egy lelakatolt ládát. Lyra hangosan felnyögött, és tehetetlenül lefejelte a könyvét. De nem, mégsem lehet láda. Biztos, hogy itt van az iskolában, nem vitték magukkal, tehát nehezen elmozdítható dologról beszélünk. Vagy még inkább olyasmiről, ami egyáltalán nem mozog. És csak egy Slytherin tudja kinyitni. És még ő maga is képes lenne rá. Lyra beletúrt a hajába, lehunyta a szemét, és mélyen beszívta a levegőt. Muszáj volt tiszta fejjel gondolkoznia. Milye van a Slytherinek-nek, ami senki másnak nincs meg? Lyra szinte biztos volt benne, hogy a válasz kézen fekvő. Valahogy mégse jutott eszébe. Túl ideges volt hozzá. Egész nap Godric-ot kerülgette, aki, amióta csak visszajött a kérdéseivel traktálta. Tudni akarta Lyra mért jött vissza, hol van Maveric és persze a legfontosabbat „Mit tervez Salazar?". Lyra egy idő után szeretett volna ráordítani, hogy ő se tudja. Tudta ugyan, hogy Godric segíthetne neki, de nem érdekelte. Haragudott a férfira. Igazán magának se tudta megmagyarázni miért, de arra gondolt, Godric remek bűnbaknak tűnik a gondjai miatt. Így hát határozottan kerülte, és minden alkalommal rondán nézett rá, ha találkoztak. Tudta, hogy gyerekesen viselkedik, de ez volt a legkisebb gondja.

-Egek ura csak nem...Megáll az ész, Lyra Slytherin olvasásra adta azt a csinos fejét!- a gúnyos hanghoz, vérlázítóan nyugodt mosoly, és egy karba font Helena tartozott. A lány felkötötte a haját, izzóan kék szeme elégedett utálattal vizslatta a földön kuporgó Lyra-t.

-Szóval csinosnak találsz? Ez az első bók amit kapok tőled.- Lyra bárkivel szívesebben beszélgetett volna most, mint Helena-val.- De sajnos nem tudom viszonozni, mert fontos dolgom van. Talán majd egyszer máskor, ha esetleg érdekes leszel.-azzal tüntetően a könyvébe mélyedt.

-Nem azért jöttem, hogy pörölj velem. Kérdezni akarok valamit.

-Akkor kérdezz, de nem garantálom a válasz adást.

-Hol van Maveric?- Lyra összeszűkült, gyanakvó szemmel felnézett. Helena őt nézte, az ajka elfehéredett, és a kezeit olyan szorosan kulcsolta össze, hogy azok remegni kezdtek. Láthatóan zavarban volt. Lyra kíváncsi lett volna, miért.

-Semmi közöd hozzá.

-De igen is van, mert a barátom.

-Nekem meg a bátyám, tehát én tudom jobban mi történik vele, és én azt mondom, semmi közöd hozzá.

-Nem zárhatod őt el tőlem, nem a tulajdonod!

-De nem is a tiéd, hogy igényt tarts rá!

-Nem is azt mondtam, hogy...

-Teljesen mindegy, nem érdekel-vágott a szavába Lyra, és feltápászkodott- A lényeg az, hogy Maveric nincs itt, és nem is lesz, még egy darabig. Ennél többet alig ha kell tudnod. Amúgy meg, ha olyan jó barátod, miért nem meséli el neked mit csinál, merre jár? Nem gondolkodtál még el ezen, hmm?- Lyra kihívóan a lány elé állt, és megvetette a lábát. Elege volt Helena minden egyes porcikájából, a szúrós tekintetéből, a ragaszkodásából Maveric-hez. Elege volt a rejtélyből, az árulásból és a Roxfortból. Kedve lett volna felgyújtani az egész kócerájt. Arra, ami ez után következett, viszont nem számított. Helena ökle meglendült, és egyenesen az állának ütközött. Lyra hátratántorodott, a szájában vér áradt szét, ahogy a nyelvére harapott. Villogó szemekkel nézett fel.

- Pofátlan szuka!- vicsorgott rá Helena- Legszívesebben egy könyvel vernélek el, de sajnálnám rád a műveket- vigyorgott eszeveszett dühvel. Lyra felvisított, mint egy hárpia majd neki rohant a lánynak. Ledöntötte a földre, mire Helena felkiáltott. Lyra a mellkasára térdelt, teljes súlyával ránehezedett, és ahogy kinyitotta a száját, vér csöpögött Helena arcára. Ujjait összezárta és lesújtott. Újra és újra amíg rideg reccsenés nem hallatszott és a lány felsikított. Helena könnyeit nyelve megragadta Lyra karját és tövig belemélyesztette a fogait. Lyra felüvöltött, és megragadva szabad kezével a lány haját, a földre szorította Helena fejét, és kitépte magát a szorításából. Nem tudta mikor került a pálcája a kezébe, de nem érdekelte. Egyenesen Helena véres, törött orrára célzott. Kinyitotta száját, hogy a föld alá átkozza a nyomorult lányt, amikor egy másik kiálltás harsant.

-Capitulatus- és Lyra pálcája messzire röpült a folyosón. A lány vicsorogva hátrafordult, és rámeredt a feléjük siető sötétnél is sötétebb tekintetű Godric-ra. A palástja lobogott mögötte, ahogy odalépett és lerángatta Lyra-t Helena-ról. Lyra sziszegve hátrahúzódott, és az oszlopnak támaszkodott, vérző karját magához ölelte. A nyelve sajgott a szájában, a keze lüktetett, és a haragja nem hogy csillapodott volna, csak még nagyobbra duzzadt. Godric felsegítette Helena-t, letörölte az arcáról a vért, és megszemlélte felszakadt szemöldökét, és törött orrát.- Menj el a gyengélkedőre- utasította lányt ellentmondást nem tűrő hangon, mire a fekete hajú szipogva bólintott, majd egy utolsó gyűlölködő pillantást vetve Lyra-ra elsietett. Ők ketten pedig ott maradtak, Helena távolodó lépteit hallgatva. A csönd csak nyúlt és nyúlt, Godric mélyeket lélegzett, Lyra pedig izzó szemekkel figyelte a férfit.

-Megátkoztad volna- szólalt meg végül- Képes lettél volna tényleg ártani neki. Fegyvertelen volt Lyra.

-Egy kis görcs volt, és szerintem még mindig az.

-Ez nem jelent semmit-bődült fel Godric, és ez alkalommal tényleg úgy festett mint egy oroszlán- Ha Helena-nak bármi baja esett volna, tudod mit tettek volna veled. Az itt lévő összes diák csak arra vár, hogy okot adj rá, és a torkodnak ugranak. És nehogy azt, hidd, hogy megtudlak védeni. Hedwig és Helga se szívlel téged, olyan vagy mint egy tüske a körmük alatt. És erre még tovább szítod a tüzet. Esküszöm te tényleg nem vagy normális. Csak azért neki esni valakinek mert...Tényleg miért is?-Godric összevonta a szemöldökét- Mi olyat mondhatott az a szerencsétlen lány, hogy így kikelj magadból.

- Ő ütött előszőr- vicsorgott rá Lyra, azzal a szent meggyőződéssel, hogy nem hajlandó engedni az igazából- Én csak viszonoztam a szívességét.- Horkantott egyet- Amúgy is, annak a kis nyomorultnak semmi joga nincs belemászni az életembe.

-Az életedbe?!- Godric szánakozva felnevetett- Lyra, nyisd már ki a szemed. Amiben te élsz, az közelről se nevezhető életnek. Ez egy romhalmaz, amit kínkeservesen próbálsz egybetartani és lassan beleőrülsz.

-Szerinted én nem tudom- üvöltötte el magát a lány, és a könnyei utat törtek maguknak. A férfi minden szava csípett és égetett, és már-már maróan igazak voltak- Ne nézz hülyének, nagyon szépen kérlek. Szerinted ha a bátyám elárul, az unokatestvérem többszörösen megpróbálja megölni magát, és ha az apám hozzávág a falhoz, nem jön le nekem, mennyire szarul állok? Hogy az egész belülről rohadt?! És melléje, már saját magamat se tudom irányítani, és az utolsó ember akiben bíztam most itt áll velem szemben és ordít velem.

- Oh, tényleg? Bízol bennem?- Godric gúnyosan megcsóválta a fejét- akkor eddig miért is nem tudtam ezekről? Miért kellett a sötétben tapogatóznom? Ha tényleg olyan fontos lennék neked, ahogy azt állítod akkor nem kellene félőrültre aggónom magam miattad, és mindenki más miatt, aki a közeledben van. Mert tudnám, hogy mi történik veled.

- Hát ez történik- Lyra hisztérikusan széttárta a karját, és keserűen elvigyorodott. Egyáltalán nem érezte jól magát. Sőt mi több. Mintha lassan elvesztené a maradék józan eszét is.- Itt állok teljesen egyedül, a családom nélkül, miközben az apám valami tervet sző a hátunk mögött, és fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom.

- Ebben talán segíthetek- mindketten a folyosó végéhez kapták a fejüket. A hang gazdája, ott állt, szorosan összevont utazó köpenyében, és bűnbánó arccal. Maveric. Még soványabb, és még sápadtabb lett, mióta Lyra utoljára látta. És most hogy itt állt előtte, a lányba élesen belenyílalt a fiú hiánya. Még soha, senki nem hiányzott neki ennyire. És mégis, bármennyire is oda akart szaladni hozzá, ennek pont az ellenkezőjét tette. Hozzásimult az oszlophoz, és ridegen meredt az árulóra.

-Mit csinálsz te itt?- Godric láthatóan azt se tudta kire nézzen, zavartan kapkodta a testvérek között a fejét.

-Gondoltam segítek nektek- Maveric előre lépett, Lyra azonban gyorsabb volt. Mindig is az volt. beállt a folyosó közepére, és a fiú mellkasára célzott a pálcájával. Pontosan oda, ahol a szíve doboghatott.

- Nincs szükségünk a támogatásodra, köszönjük. És ha még egyet lépsz, kiröpitelek az iskolából.-Lyra most az egyszer valóban komolyan gondolta. Maga is elborzadt rajta, hogy tényleg képes lenne rá.

-Hogy érted, hogy segítesz?- Godric láthatóan igyekezett elkapni a történések folyamát- Ha mindent jól értettem az előbb, akkor elárultál minket, most meg vissza akarsz pártolni?

-Nem egészen-a fiú szúrósan figyelte a húgát- Mert hogy az én tündéri kishúgom egy apróságot elfelejtett megemlíteni. Soha nem álltam Salzar mellett. Ezt próbáltam elmagyarázni neked aznap este, de te megint csak mentél a magad feje után és...

-Ne hazudj megint!- Lyra élesen közbevágott, a torka összeszorult.- Megpróbálsz becsapni, átejteni. Gyáva vagy és köpönyegforgató.

-Egyik sem vagyok. A bátyád vagyok, és segíteni akarok. Mindent ezért csináltam. Megtettem mindent, hogy Salazar bízzon bennem. Mellette maradtam, időt kértem neki, beszélgettem vele. Kiderítettem mindent amit kellett. Megesküdtem neki, hogy megtartom a titkait, és ő felfedte őket előttem. Azért kértem azt a két hónap haladékot, mert tudtam, hogy tervez valamit. Látszott rajta, és sejtettem, hogy erőszakkal semmire se megyünk. Így hát látszólag mellé álltam, de soha egy pillanatig sem osztottam a nézeteit. Hinnetek kell nekem.- a fiú könyörgően nézett hol Lyra-ra, hol Godric-ra. A szeme nagyra nyílt, a homlokán izzadtág csepp gurult lassan lefelé.

- Nem,- suttogta Lyra a fejét rázva. Az nem lehet, hogy megint tévedtem.-Nem hiszek neked.- Maveric szomorúan rámosolygott. Jobban tudta mi jár Lyra fejében, mint bárki.

- Dehogynem. Tudod, hogy az igazat mondom.- Igen tudta. És ez már-már kibírhatatlanúl fájt. Jobban, mint az hogy elveszítette. Mert már megint tévedett. Már megint hibázott.

-Hogy a kelpi rúgná meg!- dobbantott tehetetlenül, mire a fiú arcán felragyogott a mosolya.

-Hát, teljesen őszintén, én nem igazán értem, mi történik- vakarta meg a tarkóját zavartan Godric- De mindenesetre örülök, hogy itt vagy Mav. Illetve gratulálok. Ez egy igazán Slytherin féle tervnek hangzott.

- Nem tudom ez mennyire számít dicséretnek jelenleg- húzta el a száját a fiú.

-Sajnos semennyire, pedig annak szántam- szabadkozott Godric, mire Lyra a szemét forgatta.

-Udvarolni ráértek egymásnak később is. Én azt akarom tudni, mi lett az eredménye, a nagy kémkedésednek. Ez egy csöppet fontosabbnak hangzik nekem.

-Igaz- biccentett Maveric beleegyezően. Kissé idegesen nézett még mindig Lyra-ra, és a lány is hasonló zavart érzett magában. Kínosan félrefordította a fejét, Maveric pedig köhintett.- Na már most, azt tudjátok, hogy Salazar terve, a mugli származásúak kiirtásához köthető. De ez nem minden. Porig akarja alázni az alapítókat, azt akarja hogy kétségbe essetek. Itt akarja hagyni az iskolát, és benne egy termet. Egy kamrát ha úgy tetszik. És abban egy szörnyet.

-Milyen szörnyet?- Godric kihívóan előhúzta a kardját, a rubin köveken táncot járt a fény.- Mond mit kell megőlnöm és megteszem.

-Egyenlőre igazából még csak tojás, de pár nap múlva kikel.

-Rendben, de mi az?-fakadt ki Lyra, és mérgesen meglengette a pálcáját. Nem volt idejük köntörfalazásra. Maverick nyelt egyet, idegesen körülpislogott, majd kinyitotta száját...és egy ragyogó villanástól kísérve fennakadó szemekkel elterült a földön. Lyra ijedten meredt mögé. Salazar Slytherin állt ott, teljes élet nagyságban, kivont pálcával, és haragtól lángoló szemekkel.

-Hogy őszinte legyek, ez nem is olyan váratlan- a hangja ezernyi mérges kígyó susogásához volt hasonló, amint lassan, akár a gyűrűit kibontó kobra, előrelépett egyet.- Elvégre mégis csak az én haszontalan, vajszívű kislányom bátya volt. Felesleges volt, ilyen sokat feltételeznem róla.- Lyra nem figyelt rá. Maveriket bámulta, a fiú mozdulatlan testét, kifacsarodott végtagjait, és hollószín haját. Minden összeszűkült, fojtogatóan kicsinek érezte a testét.- És most kérlek feleljetek. Milyen átkot kértek magatoknak?-susogta vicsorba torzuló arccal Salazar, és újra felemelte a pálcáját.

- Lyra állj mögém- Godric le se vette a szemét ellenfeléről. A lány nem mozdult- Lyra...!- a férfi felkiáltott és pontosan abban a pillanatban, hogy az első lángcsóva kicsapott Salazar pálcájából, maga mögé lökte a kábult lányt. Lyra felnyögött, ahogy elterült a padlón, de végre magához tért. Ijedten körül pillantott, és látta ahogy a két férfi elindul egymás felé. Godric kezében is ott volt a pálcája, és éppen lerángatta a köpenyét a válláról, nehogy útban legyen.

-Milyen írónikus a sors, nem de öcsém?-Salazar mézes mázos hangjából fröcsögött a gyűlölet, és merev háta mutatta mennyire feszült- Hisz olyan jóban voltunk eddig nem? Együtt nőttünk fel, tanultunk, játszottunk. És most mégis egymás ellen kell harcolnunk.

-Tévedsz!- állt meg Godric. Az álla megfeszült, a szeme ragyogóbban égett mint a sárkányok tüze- Nem kellene egymás ellen harcolnunk. Te döntöttél így.

- Te se tiltakozol valami hevesen- kezdett el ide oda lépegetni Salazar, mint aki egy ősi tánc mozdulatait követi.

-Mert te már nem vagy a bátyám. Az az ember akit én szerettem meghalt, nyolc éve, a feleségével együtt.- megfagyott a levegő. Lyra lélegezni se mert, csak figyelte a néma szem párbajt. Salazar arca lassan undok fintorba torzult, olyanba, amiben már semmi emberség nem volt. Majd ordítva előre lendült. Felcsaptak az átkok. Lyra remegve a falhoz lapult, és igyekezett minél kissebre összehúzni magát. A falak megremegtek, por és törmelék potyogott le a mennyezetről, ahogy a varázslatok végig cikáztak a folyosón, és belecsapódtak a kövekbe. És az egésznek a közepén, ott feküdt Maveric, mozdulatlanul. Nem hagyhatom ott. Ez volt az egyetlen értelemes gondolat, ami megfogalmazódott Lyra fejében. Így hát hasra vetette magát, és lassan elkezdett a fiú felé kúszni. Ezalatt a feje fölött több száz átok izzott fel, és a két férfi lihegve, üvöltözve kerülgette egymást. Godric inge felszakadt, a karján vágás futott végig. a fogait kivillantva támadott újra és újra, olyan elképesztő sebességgel, hogy szinte összefolytak a mozdulatai. A haja égő fáklyának tetszett, a bőre csillogott a verítéktől. Fáradt volt, akár csak Salazar. A sötét hajú férfi sípolva vette a levegőt, orrlyukai kitágultak, sápadt, viasz szín bőre mintha olvadt volna. De legyen bármilyen fáradt, kegyetlenűl viszonzott minden átkot. Olyan kecsesen ugrott félre és tért ki, hogy az ember szinte megfeledkezett a koráról. Folyton ugyan abban a körben mozgott ki-ki csapva. A mozdulataiból hatalom sugárzott, és valami vadállatias szépség.

Lyra elérte Maveric-et. Félrelökött pár követ, majd húzni, rángatni kezdte csupa por testvérét. A fiú nehéz volt, Lyra keservesen megszenvedett minden centiért. A lány lihegve kivonszolta Maveric-et a tűzvonalból, és a könnyeit nyelve a falhoz támasztotta a fejét. A fiú nyaka megbicsaklott, mire Lyra gyorsan odakapott. A keze alatt a fiú bőre meleg volt, és a nyakán finoman, de határozottan lüktetett egy ér. Életben volt. Lyra, sietve, lélegzet visszafojtva, szétfeszítette a fiú szemhéját, és belebámult a fiú üres szemébe. A meleg barna szemek zavarosan kavarogtak, nem fókuszáltak semmire. Lyra látott már ilyet. Emléktörlés. Maveric-nek, ha felébred, valószínűleg fogalma se lesz róla, hogy került oda, és mit akart elmondani. Semmit nem fog tudni a kamráról. Lyra keze remegni kezdett a dühtől. Majd egy hónapig abban a tudatban élt, hogy a bátyja elárulta, és mire kiderült valójában mi történt, az apja egyetlen mozdulattal elvett mindent, amiért a fiú küzdött és szenvedett. Mindent. Pont úgy ahogy földi pokollá is tette Lyra életét, és most éppen arra készült, hogy földre küldje a valaha volt legjobb barátját. Lyra félelmét elnyomta a gyűlölet. Ujjait összezárta a pálcája körül, és felnézett. Az apja tizenkét lábnyira volt tőle, és éppen felemelte a pálcáját. Lyra gondolkodás nélkül cselekedett. Vagyis nem. Gondolt valamire. Pusztulj. Majd szabadjára engedte a varázslatot.

Salazar olyan hangosan üvöltött fel, hogy Lyra, ha nem olyan elégedett magával, a fülére szorította volna a kezét. A karjában becsapódó átok, vörösre és hólyagosra színezte a karját. A férfi szitkozódva hátrálni kezdett, Lyra pedig támadni. Feltápászkodott a bátya mellől, és villódzó szemekkel előre nyomult. A hátán érezte Godric pillantását, és ez megnyugtatta. Ők ketten voltak. Újabb átkokat küldött Slazar felé, aki fél kézzel, hörögve védekezett. Lyra a vállára, a mellkasára és a lábaira célzott, a lehető leggyorsabban egymás után. Nem volt bolond. Tudta, hogy ha az apja visszanyeri a lélekjelenlétét, semmi esélye nem lesz ellene. Így hát minél gyorsabban igyekezett harcképtelenné tenni, ami azonban még így is nehéznek bizonyult.

Salazar a falhoz szorult. A lábai remegtek, a szemei vadul keresték a kiutat. Lyra egyenesen a homlokára célzott.

-Dobd el a pálcádat- sziszegte, belerakva minden csepp haragját a szavaiba. Azt akarta, hogy tudja, gyűlöli. Megveti. És nem fog neki megkegyelmezni. Salazar kikerekedő szemekkel rámeredt. Mintha most látná először. Majd a száj széle megrándult. Újra és újra. Míg végül egy gyomorforgató vigyor kerekedett belőle. Egy tébolyult ember vigyora.

-Buta kislány- sziszegte édesen- Mindig megfeledkezel a részletekről- azzal meglendült ép karja. De nem Lyra-ra célzott. Az átok elsüvített a lány feje mellett, és egyenesen a felkészületlen Godric mellkasába csapódott. A férfi egy hang nélkül hátra röpült, nekicsapódott a falnak, majd lecsúszott a földre és nem mozdult többet. Lyra mozdulni se tudott az iszonyattól. És a következő pillanatban pedig, egy elképesztő erejű pofon a falhoz lökte, majd egy pálca szegeződött az arcának.

-Csak egy jó tanács, a jövőre nézve kislányom- Salazar szeme önelégülten villant- soha ne felejtsd el, mi van a hátad mögött.- a férfi lihegve hátralépett, és rekedten, szakadozva felnevetett, de közel se olyan harsányan mint szeretett volna. Egyértelműen fájdalmai voltak, a karja petyhűtten lógott a teste mellett. Lyra a maga részéről, megmozdulni se mert, csak meredt a férfira, és várt. -Tudod- kezdett bele egy nyögéssel Salazar- Igazán bosszantó ez az egész. Minden tökéletesen működött. De neked, muszáj volt belefolynod ebbe. Ha te nem vagy, a bátyád se árul el, és nem kell így történni a dolgoknak.-a férfi szeme felizzott a gyűlölettől.- Mindent tönkre tettél. Mert értetlen vagy, ostoba, és gyáva. Elvetted tőlem a fiamat, és mindent amiért dolgoztam. Rávetted, hogy ellenem forduljon. Bíztam benne. Hittem benne-a férfi arcán végig folyt valami. Egyetlen ezüstösen csillanó könnycsepp, ami remegve megállt az állán. Salazar arca eltorzult az undortól.- Az az igazság, hogy a legszívesebben megölnélek. Egyetlen szavamba kerülne, és soha többet nem kéne látnom a pofádat. De te ezt nem érdemled meg- lépett egyet előre, Lyra pedig felnyögött félelmében. A szája remegett, a fejében cikáztak a gondolatok. Hol az ájult Maveric-re nézett, hol Godricra, akinek nyilván valóan eltört a karja az eséstől. Rettegett. Jobban mint eddig valaha. -Te egy gyáva ember vagy. Egészen eddig nem mertél kiállni ellenem. Nem fogom megadni neked azt a könnyítést, hogy hagylak meghalni. Önző lény vagy, aki soha nem lenne képes maga elé helyezni senkit. Sajnáltatod magad, mert egyedül vagy, de közben te juttattad magad ilyen helyzetbe. De ha ennyire élvezed legyen.- Lyra döbbenten rámeredt- Legyél örökre egyedül. Szenvedj, ha ennyire akarsz.-  Salazar, hatalmasat intett a pálcájával, fel üvöltött, majd kántálni kezdett. Lyra kikerekedő szemekkel figyelte a padlót, amin lassan kirajzolódott egy minta, aminek ő volt a közepében. A száguldozó vonalak felizzottak, Lyra pedig felsikított. A rajz megégette a tenyerét, a levegő megtelt apró villámokkal, nem tudott rendesen lélegezni. A szeme elködösült, ahogy a tüdejéből kiszorult a levegő. Sikítani akart, de a torka kiszáradt. Nem hallott mást, csak saját elkeseredett nyöszörgését, és Salazar egyre gyorsuló szavait, amik durva kötélként körül fogták, égették, és lassan, ereket, és izmokat széttépő fájdalommal kirántottak belőle valamit. Aztán minden elsötétedett.

És igen, visszatértem, és íme itt vannak az újra írt fejezetek. Rengeteg időbe telt, de végre minden a helyére került a fejemben, tudom merre fogok haladni. Nem ígérem, hogy sietni fogok a következő résszel, mert ismerem magam, lassú vagyok, és lusta. De azt kijelenthetem, hogy lesznek részek, még ha nem is sűrűn. Minden esetre, köszönöm, ha valaki még olvassa.