Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

9. Fejezet: Nagy nap. Interjú nap.

Külön leszünk felkészítve? De miért? Úgy érzem, megérdemelnék egy magyarázatot. Csak az, hogy tizenkettő vagyok, nem azt jelenti, hogy én nem tudhatom meg, viszont mindenki más igen. Úgy értem, miért? És miért is kerültem én ide? Én, és mindenki más?

Tudom, hogy nem fogok választ kapni. Azonban kérdezek valamit, ami megválaszolható. "Szóval... mi a menetrendünk?"

"Lesz négy órád velem, majd négy órád Effie-vel. Egymást fogjátok váltani. Szóval amíg Peeta velem van, és a tartalmat beszéljük meg, addig te Effie-vel leszel, és az előadás módján fogtok dolgozni. Aztán cseréltek." magyarázza Haymitch.

Nem egy álom menetrend, de gondolom megteszi. Effie-vel kezdek, kíváncsi vagyok, vajon mit fog tanítani nekem négy órán keresztül. Tiszteletből figyelek rá. Először magassarkút ad rám, amin profin tudok járni öt perc után. De kitalálja, hogy fel akar próbáltatni velem alacsonyabb cipőket is, de azok is pont ugyan olyan jók.

Hamarosan Effie azt is megtanítja, hogy sétáljak be a szobába, miközben a nézők felé integetek, természetesen mosolyogva, hogy üljek le egy székbe (...tényleg?), és hogy köszöntsem Caesart. Effie ragaszkodik ahhoz, hogy ezt még gyakoroljuk, de mivel az elmúlt órában folyamatosan ugyanazt csináltuk, ezért valószínűleg már álmomban is meg tudnám csinálni. Effie engedi, hogy tovább lépjünk, most azt tanítja meg, hogyan kéne viselkednem, amikor a székben ülök. De amire emlékszem az annyi, hogy mosolyogjak, mosolyogjak, integessek, mosolyogjak, mosolyogjak.  Amúgy sincs sok minden, amire emlékezni kéne. Csak legyek teljes mértékben cuki, hogy szponzorokat szerezhessek. A következő lépés, gondolom magamban. A lista. Aranyosan viselkedni és szponzorokat szerezni. A következő lépés holnap este lesz, ami közelebb visz a közelgő halálomhoz.

Effie eléggé meg van elégedve az előadásommal, így egy órával hamarabb elenged. Elkezdek a szobám felé sétálni, és anélkül, hogy észrevenném, azt csinálom, amit Efiie mondott. Oh istenem, gondolom Olyan leszek, mint a kapitóliumi emberek?!

Oh hát, most úgy is mennem kéne, hogy felkészüljek. Mennem kéne, hogy megmosakodjak, attól függetlenül, hogy a felkészítő csapatom később úgyis mindenféle dolgokat fog velem csinálni. Veszek egy gyors fürdőt kankalin illatú vízzel (A kankalin a primrose, szóval újabb rejtett viccet kaptunk volna, ha a magyarral kompatibilis lenne...) Otthon sosem volt meleg vizünk, nem hogy illatosított. De itt úgy tűnik ez egy teljesen hagyományos dolog, ami nagyon idegesít.

"Miért pazarolnál pénzt ezekre az illatokra, amikor segíthetnél akár éhező embereken is?" Csodálkozok hangosan, miközben megmosom a hajam. Nagyon sok kérdés cikázik át az agyamon ma, kérdések, amikre sosem kapok válaszokat. A mosakodás után megszárítom és puha fehér törölközőbe tekerem magam. Benézek a szekrényebe, és felveszek egy blúzt és egy kis bézs szoknyát. Katnissre gondolva, betűröm a blúz farkát. Miután átöltöztem, úgy döntök, gyakorlom még a mosolygást, ahogy ahhoz Effie is ragaszkodott. A tükör elé állok, és egy hatalmas mosolyt villantok. Különböző kifejezéssel, különböző kézmozdulatokkal és mozgással is kipróbálom. Aztán a tükörből látom, hogy kinyílik az ajtó, és belép Lavinia a szobába. Mosolyog.

"Vajon az avoxok nézhetik a Viadalt?" gondolkozom.

Megengedem, hogy Lavinia bejöjjön, és rájövök, hogy csak a feladatát végzi, a vizes törölközőt viszi el, amivel megtörölköztem a zuhany után. Segítek neki felszedni a koszos ruhákat is, amik minden bizonnyal a szennyesbe kerülnek.

Miután Lavinia elmegy, elhatározom, hogy kimegyek, megnézem, hogy történik-e bármi érdekes. Nem igazán. Úgy értem Peeta, Haymitch és Effie csak beszélget egymással, Effie kávét iszik, Haymitch pedig vedel. De még mindig józan. Gondolom tanácsokat adnak Peetának.

Akár oda is mehetek, a négy órának már nagy eséllyel úgy is vége van.

"Pont időben Prim" köszönt Haymitch.

"Oké, szóval most Peeta velem tölt el négy órát, Prim aranyom, te pedig Haymitch-csel leszel." Mondja Effie, arra törekedve, hogy kiválassza az időbeosztásunkat.

Mit fog Haymitch tanítani nekem? Sokáig latolgatom a kérdést, de ötletem sincs, hogy mit tervez tanítani nekem. Effie és Peeta elhagyják a szobát, hogy elkezdjék az előadás oktatását, és Haymitch így szól: "Oké, szóval Prim, te és én most a tartalmon fogunk dolgozni."

Bólintok és folytatja: "Szóval valamilyen nézőpontba kell állítanunk téged."

"Legyen valami egyszerű." Mondom neki.

"Hát ami a legkézenfekvőbb az az aranyos, ártatlan, és okos fiatal lány" Mondja Haymitch.

"Ez tetszik" Mondom.

"Oké, akkor ezen fogunk dolgozni." Jelenti ki Haymitch.

A négy óránkat három részre bontjuk. Hogy viselkedjek aranyosan, hogyan viselkedjek ártatlanul, és hogy legyek az okos fiatal lány. Pont úgy, ahogy Haymitch elmagyarázta.

"Te nagyon.. szerethető vagy, szóval biztos vagyok benne, hogy sok szponzort tudsz szerezni." Mondja Haymitch, amikor már durván mindennel készen vagyunk. Még nagyjából 10 percünk van, de Haymitch elenged.

"Imádni való!" Kiált fel Effie, amikor végighallgatja, hogy mit találtunk ki tartalomnak. Élénk hanggal  beszélek, aranyosan. Ártatlanul viselkedve. Pont úgy, ahogy Haymitch akarta. Egy aranyos, ártatlan, okos fiatal lány. Egy lány, akit az emberek megsajnálnának, mert a brutális Viadalba került.

"Még az arénában is fel kell a látszatot tartanod." Folytatja Haymitch. "Mosolyogja a kamerákba, légy boldog. Megértetted, ugye?"

Bólintok. Teljesen megértettem. De nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, amikor már az arénában leszek.

Vissza megyek a szobámba, és ágyba bújok, és azon gondolkozom, milyen közel van már a Viadal. Vajon mit gondol Katniss? Meg fogja nézni Katniss és Anya azt, ahogy meghalok? Vagy talán azt fogják látni, ahogy nyerek és hírnévvel térek haza. Talán valahára a 12-es körzetnek lehetne egy győztese. De mi van ha mégsem? Ha ez az egész csak a fejemben létezik?

"Katniss, annyira hiányzol." Mondom magamnak. Az kívánom, bárcsak itt lenne velem, az ágyam mellett most, amikor alszok. Mondaná, hogy minden rendben lesz, de nem lesz. Nem lesz. Próbálom visszatartani a könnyeimet, de kihullanak. Valószínűleg a hiánya miatt, minden nyomás miatt, az idegesség meg minden miatt. Sírok.

"Katniss" Zokogom. Felemelem a fejem, amikor látom, hogy az ajtó kinyílik. És ott áll Lavinia. Bejön és leül mellém, pont úgy, ahogy Katniss tenné. Dédelget és lenyugtat. Betakar és mellettem marad, amíg el nem alszom.

Amikor felébredek Lavinia már nincs itt. Helyette a felkészítő csapatom vesz körbe. Oh igaz is. Interjú nap. A tegnapi nap Effie és Haymitch feladata volt, hogy felkészítsen, és ma van az éles interjú nap. Ez azt jelenti, hogy a felkészítő csapatom szét fog fogdosni, megigazít tetőtől talpig, hogy Kapitólium-szépségű legyek. Türelmesen ülök, ahogy ők a hajamat, kezemet, és körmömet teszik széppé, és az egész testemet csillámlóvá változtatják. Sóhajtok, amikor végre elmennek, de még nincsenek készen. Visszajönnek teljesen új anyagokkal, és az arcommal kezdenek el foglalkozni. Szempilla, szemöldök, arc, ajkak. És aztán tényleg készen vannak, és Cinna veszi át a helyüket. Egy hatalmas mosollyal és 'szia'-val akartam köszönteni, de amikor bejön, azt mondja, hogy csukjam be a szemem.

"Oké" Mondom hezitálás nélkül. Becsukom a szemem és várom, hogy történjen valami. Aztán érzem, hogy Cinna rám ad valamit, ami valószínűleg a ruhám. Először örülök, hogy egyáltalán van rajtam ruha, aztán észreveszem, hogy milyen nehéz is.

"Whoa" Mondom magamnak. Aztán az egyik ember segít belelépnem a cipőbe, amit viselni fogok. Nem túl magas a sarka, de attól függetlenül magassarkú. Még így is tökéletesen tudok járni.

"Um... ez az a pillanat, amikor kinyithatom a szemem?" Kérdezem.

"Igen, kinyithatod a szemed" Válaszolja Cinna. És amikor kinyitom, látom a tükörképemet a tükörben. A lány, aki visszanéz rám, sokkal szebb, mint amilyen én vagyok.

"Cinna... nem tudom, hogy hogyan köszönhetném meg." Kiáltok fel.

"Csak légy erős, meg tudod ezt tenni nekem Prim?" Mondja Cinna. Bólintok. Hallom, hogy kinyílik az ajtó és arra fordítom a fejem. Effie és Haymitch állnak ott.

"Prim, édesem! Csodálatosan nézel ki!" ömleng Effie.

"Nem éppen aranyos és imádni való, de egy nagyon szép ruha" bókol Haymitch.

Hamarosan a város főterén felállított színpadnál vagyunk. Félek és izgulok az interjú miatt. Katniss és Anya ma este nézni fognak és tartok attól, hogy aggódni fognak miattam. Körbenézek a téren. Kaptóliumi lakosok, stylistok. Leülök a váróterembe, ahol a kiválasztottak jelentős része tartózkodik most. Nezem a képernyőt, ami mutatja, hogy mi történik a színpadon.

Caesar Flickerman, a műsor házigazdája, felugrál a pódiumra. A mű, kék színű hajával, és a szemöldökével, ami szintén kék, elég furán és ijesztően tud kinézni. De emlékszem, hogy az egyik évben mindene piros volt és egy kicsit úgy nézett ki, mint a vér. Az ijesztő volt.

Ceasar néhány viccel kezd, hogy mindenkit nyugodttá tegyen. Hát én biztos, hogy megnyugodtam. Vagy nem. Ideges és izzadt vagyok. De sziporkázónak és derűsnek kell tűnnöm, így próbálom felvidítani magam és dolgok jó oldalát meglátni. Szétnézek a szobában és megpillantom Noah-t. Sárga öltönyt visel, ami hivatalos megjelenést kölcsönöz neki. Úgy tűnik, lenyűgözi a tüzes ruhám és ezt a hüvelykujját felemelve jelzi nekem. De észreveszem, hogy ő is idegesnek tűnik.

"Rendben leszel" tátogom. Remélem megérti amit mondtam. Gondolom meg is értette, mert visszatátogja, hogy "Te is."

Nem sokkal később elkezdődik az interjú. Mind 3 perces, számolják az időt és egy dudaszóval jelzik a végét. Az első Glimmer, az 1. Körzet lány kiválasztottja. Nagyon szép; szőke haja és smaragdzöld szeme van. A ruhája aranyszínű és részben átlátszó, ami, úgy látszik, nem zavarja. Beszéd, beszéd, beszéd, dudaszó. Hamarosan az összes Hivatásos, valamint a 3-as körzet lánya is végzett.

Felmutatom Noah-nak a hüvelykujjam, ahogy felsétál a színpadra.

"Noah vagy, igaz?" Kérdi Caesar, habár erősen kétlem, hogy nem nézte volna még át a neveket.

"Igen, a nevem Noah" Válaszolja.

"Szóval, mesélj magadról" Kéri Caesar.

"Hát... mivel a 3. Körzetből való vagyok, tudom kezelni a gépeket, és a technológiával is tudok dolgozni."

"Oh ez így van!" Bólintás. "Szóval, milyen stratégiád van az Arénára, van valamilyen speciális képességed?"

"Nem vagyok benne biztos, nem hinném, hogy lenne majd elektromosság abban az Arénában, de abban az esetben halálra rázhatnék valakit az árammal."

"Látványos, pont úgy, mint a mentorod, Beetee!" Mondja Caesar.

Noah halványan mosolyog. Kérdeznek tőle még néhányat, aztán lejár az idő.

Nézem, ahogy a az összes kiválasztott elmegy. 4. 5. 6. Körbenézek a szobán és egy pillanatra Rue-val egymás szemébe nézünk. Egy aranyos kék ruhát visel, fehér szárnyakkal. Ami egy... ártatlan lány kinézetet ad neki. Az a nézőpont, amit Haymitch akart, hogy mutassak. De nem hiszem, hogy lecserélném a tűz ruhámat az aranyos nézőpontért. Azt ezzel az érett ruhával is megmutathatom. 7. 8. 9.

Ketyeg az idő. Peetához fordulok, és látom, hogy azt gyakorolja suttogva, hogy mit fog mondani. Nem hallom, de idegesnek tűnik. Mindannyian idegesnek tűnünk.

10. 11.

Nézem, ahogy Rue a színpadra ér és mosolyog a közönségnek.

"Oh, ez Rue! A lány, aki 7 pontot szerzett a fiatal kora ellenére!" Dicséri Caesar.

"Köszönöm" Válaszolja Rue.

"Hát, miben leszel a legerősebb az Arénában?" Kérdi Caesar.

[Remegő hangon rávágja: "Nem könnyű engem elkapni. És ha nem kapnak el, nem tudnak megölni. Úgyhogy ne mondjon le rólam kapásból.

"Eszem ágában sem volt." mosolyog bátorítólag Caesar.] (135. oldal, 17-20. sor)

Hamarosan Rue is végez, valamint Tresh is. Én következek. Egy hatalmas mosollyal felpattogok a színpadra. Úgy, ahogy Effie mondta, hogy tegyem. A közönségnek mosolygok és integetek. Oké, fogalmam sincs, hogy a ruha hogyan fog menni, ahhoz, amit mutatni akarok magamból, de gondolom meg tudom oldani. Megrázom Caesar kezét, amit kinyújtott felém, majd leülök a székre.

"Szóval Primrose! Egy hetes! Milyen lenyűgöző pontszám ez egy olyan fiatal és törékeny lánynak, mint te" Bókol Caesar. Ez egy bók?

"Oh, köszönöm" kuncogom.

"Most, hogy ilyen fiatalon elhagytad az otthonod, mi az, ami a leginkább hiányzik a 12. Körzetből?"

"Hát hiányzik a családom, az anyukám és a nővérem, Katniss. Ő volt a világ legjobb nővére. Valamint a kecském, Lady és a macskám, Kökörcsin"

"Ah, szóval jól kijössz az állatokkal?" Kérdi Caesar. Bólintok.

"Igen, jól kijövök velük."

"Hát akkor reméljük, hogy lesz néhány állat az Arénában!" Néhány néző nevet.

"És most beszéljünk a gyönyörű ruhádról. Tetszik?"

"Oh, igen!" Ömlengek. "Imádom, ez a legszebb ruha, amit bármikor is láttam"

"Hát igen ez az. Szeretnéd megmutatni a ruhádat nekünk, fordulj körbe" Mondja Caesar. Mosolygok és felállok és egy kicsit előre lépek. Megkeresem a tömegben Cinnát és meg is találom. Mutatja, hogy forogjak.

De amint elkezdek fordulni, észreveszem, hogy ez nem egy mindennapi ruha. A széle meggyullad, tűzre kap. Hasonlóak a lángok, mint amik az ünnepségen voltak, ezért folytatom a forgást addig, amíg el nem szédülök. Caesar elkap, és ha nem tette volna, lehet, hogy elestem volna.

"Óvatosan" Mondja. Mosolygok. Kérdez még néhányat, majd megszólal a duda. Még amikor távozok a színpadról, akkor is mosolygok a közönség felé, és integetek. Remélem Effie büszke rám. Újra leülök és várom az utolsó interjút, Peetáét.

"És az utolsó kiválasztottunk, Peeta Mellark!" Kiállt fel Caesar, amint Peeta fellép a színpadra és leül. Caesar és Peeta nagyon jól elbeszélgetnek egymással és megértik a másik vicceit. Úgy tűnik, jól érzik magukat. Tudom, hogy Peeta készül valamire, hiszen külön készült fel. Vajon mit fog nekik mondani, és mikor?

"Van még valami, amit mondani szeretnél?" Kérdi Caesar. Tudom, hogy ez Peeta esélye, hogy elmondja azt, amit mondani akar, bármi is legyen az.

"Hát sokat gondolkodtam azon, hogyan is kéne ezt megfogalmazni" Mondja Peeta.

"Oh rajta, eddig nagyon jól ment a fogalmazás" Bátorítja Caesar.

"Van ez a lány, a körzetemben, akit nagyon szeretek. És... és..." Dadogja Peeta.

"Hát gondolom, hogyha nyersz, és visszamész, ő is szeretni fog!"

"Nem.. nem. Nem ez a helyzet. Mert tudod... mert... a húga velem együtt jött a Viadalra.

Az első rész <A kiválasztottak> vége.

Ééééés visszatértem. Egy újabb olyan fejezettel, ami 2000+ szavas. Yaaaay. A következő fejezet valószínűleg majd péntek körül fog felkerülni, addig is sziasztok :) 


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro