Kimegyek a tornacsarnokból, egy kicsit csalódottan a teljesítményem kapcsán, valamint egy kicsit mérgesen a Játékmesterekre. Egyikük sem figyelt igazából arra, amit műveltem.

"Hát legalább egy alacsony pontszám nem fogja a hivatásos kiválasztottak figyelmét rám terelni" mondom magamnak.

Addig sétálok, amíg a felvonóhoz nem érek, ahol egy avox-szal találkozok. Nem Laviniával, hanem valaki mással. Megnyomom a 12-es számot és a felvonó kilövell. Hamarosan visszaérek a szobámba. Csak össze-vissza sétálgatok a szobámban, majd Lavinia idejön, hogy integessen nekem egyet. Nem sokkal később valaki kopogtat az ajtón. Haymitch az. És Effie. Az ajtóhoz sétálok és kinyitom. Effie pezsegő hangulattal lép be, míg Haymitch csak bevonszolja magát.

"Szóval, hogy érzed, hogy ment?" Kiált fel Effie.

"Nem túl rosszul, de nem is túl jól. Nem történt semmi... érdekes. A Játékmesterek nem is igazán figyeltek rám." Válaszolom.

"Tipikus" jelenti ki Haymitch.

"Hát most van egy elég jelentős mennyiségű szabadidőd~!" Mondja, miközben a kezével tapsol egyet.

"Csak gyere le vacsorázni, amikor szólunk." Teszi hozzá. Majd ő és Haymitch elhagyják a szobát.

"Szabadidő~!" Mondom magamnak, szuper izgatottan. De öt perccel később rájövök, hogy gyakorlatilag semmit sem tudok csinálni. Úgy értem, ez az épület nem azért épült, hogy szórakoztassa a kiválasztottakat.

"Ez a legunalmasabb szabadidőm az életemben." Motyogom magamnak. Úgy döntök, hogy gyorsan lezuhanyzok, majd pihenek egyet. Tudom, tudom, ez nagyjából a legunalmasabb dolog, amit csak csinálhatok.

Arra ébredek fel, hogy Effie kopogtat az ajtón, hív vacsorázni. Odamegyek, és már mindenki ott is ül. Effie, Haymitch, Peeta, és még a stylistjaink is, Cinna és Portia. Aztán rájövök, hogy a tv-ben ma közlik a pontjainkat, és valószínűleg ez indokolja, hogy miért vannak itt a stylistjaink is.

"Hogy vagyunk?" Kérdi Cinna tőlem.

"Csodásan" mondom olyan lelkesen, ahogy csak telik tőlem. Cinna, mivel a stylistom meg minden, a Viadalra emlékeztet, és arra, hogy milyen közel van már. Ezek az utolsó néhány napok a Viadal kezdete előtt.

Elkezdem bekebelezni az ételt, mint ahogy mindig is szoktam. A 12 éves lányok mindig éhesek, én így gondolom. A felnőttek különböző témákról kezdenek el beszélni, én pedig csendben maradok. Nincs igazából miről beszélnem. Gondolom egy kicsit ideges vagyok. A Viadal kezdete minden egyes perccel egyre közelebb van. Felnézek. Peeta engem néz. Ő is ideges? Miután váltottunk néhány pillantást, visszatérünk az evéshez.

"Hogy gondoljátok srácok, hogy ment?" Kérdi Haymitch, mint a mentorunk. Vállat vonok.

"Úgy gondolom, jól ment, de a Játékmestereket nem is érdekelte." Válaszolja Peeta. Én csak bólintok, ez történt velem is.

"Szóval, mi is volt pontosan az amit csináltál?" Kérdezi Haymitch.

"Hát, nagyjából csak néhány nehéz tárgyat hajigáltam" válaszol Peeta.

"O....ké?" Feleli Haymitch "És mi a helyzet veled, Prim?" Kérdi, és a hanglejtésével jelzi, hogy valami jobbra vár.

"Hát, megfogtam egy csúzlit, és elbújtam a sarokban, majd körberohantam különböző elbújásra alkalmas helyekre, anélkül, hogy megláthatnának és aztán csak lelőttem néhány célpontot a csúzlival." Válaszolom.

Haymitch felvonja a szemöldökét. "Nem rossz."

Amikor a vacsorának vége, átmegyünk a nappaliba, természetesen azért, hogy megnézzük a pontjainkat.

A hivatásos kiválasztottak átlaga 9, ami teljesen normális egy hivatásos számára. A többiek... hát senki nem emelkedik ki. Észrevettem, hogy Noah 6-ot kapott, egész jó szerintem. A ravasz kinézetű, 5-ös körzeti lány 5-öt kapott, és Rue 7-et- ez egy egész magas pontszám egy 12 éves lánynak. Most jön el a mi időnk, Peetáé és az enyém.

"Peeta, 12-es körzet, pontszáma... 8" jelenti be Caesar a képernyőn.

"És végül, de nem utolsó sorban, Prim pontszáma...7!" Aztán a himnuszt játsszák le, majd a képernyő elsötétedik.

"Gratulálok mindkettőtöknek!" Visítja Effie. Haymitch csak ránk mosolyog.

 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。

POV: Katniss

A kicsi, sötét és hideg nappaliban ülök Anyával. Arra várva, hogy a tv-n keresztül közvetítsék a kiválasztottak kiképzési pontjait. Aggódok Primért. Félek, hogy elveszítem, és félek attól is, hogy milyen rémült és ijedt lehet most. Félreteszem ezeket a gondolatokat és bekapcsolom a tv-t.  Ez egy olyan dolog, amit sosem értettem meg, hogy hogyan képes a Kapitólium ilyen csúcstechnológiai készülékeket biztosítani a számunkra, ami képet és zenét tud vetíteni; de ételt, házat és egyéb ilyen dolgot nem. Az emberek itt a Peremen ténylegesen éhen halnak.

A kapitóliumi logó felvillan, és megszólal a himnusz. Hamarosan a képen megjelenik Caesar Flickerman, az ember, aki az interjúkat és bejelentéseket vezeti minden évben. Nem igazán tudok arra koncentrálni, amit mond. Hogy megy Primnek? Mire gondol most? Mit mutatott meg a Játékmestereknek?

A pontok mutatását az 1. körzetből érkezett fiúval kezdik, aki 9-et kap, őt a többi hivatásos, majd a többi kiválasztott követi. A 11. körzeti lányon megakad a szemem, mert Primre emlékeztet. Meglepően 7-et kap. Ez egy magas pont egy 12 évesnek. Aztán ott van Peeta, aki 8-at kap. Aztán végül Prim. Amikor meglátom a képét a képernyőn, az emlékek betörik magukat az agyamba és majdnem sírok. Oh szegény Prim, nem érdemeli ezt. Egyik gyerek sem érdemli ezt. Nézni a Viadalt, főleg azt, amelyikben a húgom is benne van, csak növeli a gyűlöletemet a Kapitólium felé. Aztán látom a pontszámát a képernyőn feltűnni, egy 7-es.

"Gratulálok Prim. Maradj erős. Nem számít mi történik. Anya miatt, Apa miatt. Miattam."

   *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 

Örülök a hetemnek, és Peeta is így tesz az ő nyolcával.

"Szép munka Prim" Mondja Peeta, és megpaskolja a hátamat. Mosolygok.

"Neked is!"

Vajon Katniss is megnézte a pontokat ma? Persze, hogy megnézte, mármint miért ne tette volna? Visszasétálok a szobámba és átöltözök egy rózsaszín hálóingbe, aminek fodros az ujja. Amikor ledőlök az ágyamba, majdnem azonnal el is alszok.

A következő reggel, amikor felébredek, ösztönösen az étkezőbe megyek.

"Nagy nap a mai. Nagy nap!" Nyomatosítja Effie, amikor belépek. Haymitch-nek és Peetának beszél.

"Az interjú napja, igaz?" Kérdem, miközben leülök.  Kapok egy tál ragut puha birkahús darabokkal és aszalt szilvával. Fura egy párosítás, de nagyon jó az íze.

"Valóban az interjú napja van!" Kiált fel Effie. Majd Haymitch köszörüli meg a torkát és szól így:

"És a kedves Mr. Mellarkunknak van néhány dolga, amit titokban szeretne tartani. Így tehát az interjúra külön lesztek felkészítve"

A/N: És sikerült hamarabb végeznem, mint terveztem, így kaptok egy újabb fejezetet még ezen a héten 😇. Remélem ez a fejezet is tetszik. Reményeim szerint a jövő héten is sikerül még legalább egy fejezetet közzétennem. Addig is sziasztok!