Elvisznek minket a Kiképző Központba, ami az otthonunkként, nem börtönünkként fog szolgálni, a Viadalig. Nagyon hatalmas, és van egy nagy gépezet a közepében, egy lift. Le- és felcipel nagyon gyorsan és simán. Mindig félek, amikor ezekben vagyok, mert Apu is ilyenekben közlekedett a bányában, és liftben is halt meg, tehát... Mindegy is. 12 szint van, és mindegyik körzet kap egyet, a körzet számával megegyezőt. Ezért természetesen mi a 12.-et kapjuk. Végülis egy jó dolog benne az, hogy ki tudunk menni így a tetőre.

Peeta megnyomja a 12-es számot, ami felvilágít, majd felszáguldunk a felső szintre pillanatok alatt. Effie kisér minket, aminek örülök. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretem-e a részeg Haymitch-t. A pezsgő Effie valamennyivel jobb. Ő ténylegesen próbált segíteni nekünk, nem úgy mint egyesek, akinek mellesleg a mentorunknak kéne lennie. Effie egy rakat kapitóliumi embert ismer (legalábbis ezt mondja) és próbál nekünk szponzorokat szerezni. Gyerünk Effie.

"Sajnálatos módon nem az enyém a végső döntés a szponzorok kapcsán, ez Haymitch dolga lesz." Mondja Effie egy valamennyire boldog hangon. "Oh, de ne aggódjatok kedveseim, ráveszem, hogy megcsinálja. Hol van egyáltalán? Megyek és... előkerítem~!" Mondja Effie kézmozdulatok kíséretében, és elsétál "Effie módon" (a kezei egyenesen a teste mellett, előre hátra mozog, egyenes vonalban sétál abban a nagyon magas magassarkúban), hogy megkeresse Haymitch-t. Peeta és én csak úgy ülünk ott, úgyhogy beszélgetést kezdeményezek.

"Szóval... gondolod, hogy bárkit is meg fogsz ölni?" Kérdezem. Úgy tűnik Peeta gondolkodik, majd megrázza a fejét.

"Nem, nem hinném."

"Félsz?" Kérdem.

"Nem igazán. Már úgyis elfogadtam, hogy meg fogok halni, úgyhogy nincs mitől félnem."

Magaban gondolkozok azon, amit mondott. 'Már úgyis elfogadtam, hogy mev fogok halni'. Mégis mit akarna ez jelenteni? Ha elfogadnám, hogy meg fogok halni, akkor is ideges lennék? Talán nem. De elköteleztem magam, hogy legalább megpróbálok nyerni, hogy visszamehessek Katniss-hez. "Fogsz valamit csinálni abban az arénában? Bármit?" Kérdem.

"Talán. Megvédelek téged, egy utolsó üzenetet mondok, és ez mind." Válaszolja Peeta. Talán megpróbál megvédeni. Ez kedvesen hangzik.

Peeta-nak és nekem is külön szobát adnak. Amikor belépek, nagyon meglepődök, mivel ez még a vonaton lévő szobánál is jobb, amiről azt hittem, hogy lehetetlen. Ez a szoba hatalmas, és sokkal jobb eszközökkel van felszerelve. A kedvencem az, amelyiken bármilyen ételt kiválaszthatsz, amit csak akarsz. Csak bele kell beszélned a szájrészbe és paff! Rögtön kiemelkedik egy lyukból egy kis asztalka közepén, melegen gőzölögve (vagy éppen hidegen, ha annak kell lennie, mint például a fagyi). Nagyon tetszik nekem ez a hely. Bárcsak minden ugyanilyen maradna, a Viadal nélkül. Oh, és persze Anya és Katniss is itt lenne. És Kökörcsin és Lady. Sóhajtok és elkezdek sétálgatni a szobában, minden különösebb indok nélkül, cél nélkül.

Készülődnöm kéne, gondolom magamban. Effie nem sokára hívni fog.

Belenézek a szekrénybe és ruhák millióit találom ott, mindet az én méretemben. Végignézem és azon gondolkodok, hogy vajon mennyi időbe telhetett ezt mind elkészíteni. Próbálok valami olyat válsztani, ami aranyos és egyszerű, és végül egy fekete nadrág mellett, ami az alakomhoz tapad, egy puha szürke pulóver mellett, aminek a közepén egy szív van, és egy aranyos fekete cipő mellett döntök, amin szintén kis szivek vannak. Gyorsan átöltözök és befonom a hajam, de nem vagyok vele elégedett, így inkább kibontom. Kis hullámokat hagy a hajamban, amik tudom, hogy nem sokára el fognak tűnni. Valaki kopogtat az ajtón, majd hallom hogy szól Effie, hogy vacsora idő van.

Amikor az étkező asztalhoz érek, látom, hogy Peeta, Cinna és Portia már ott vannak. Effie azt momdja, hogy Haymitch is csatlakozni fog hozzánk hamarosan.

Ezután ezek a néma férfiak (és lányok) fehér tunikába öltözve szolgálnak nekünk fel. Ekkor jelenik meg Haymitch. Leül és mindannyian elkezdünk enni. [Gombaleves, zöldségek, borsó méret paradicsomokkal, papírvékonyra szelt, marhahátszín véresen, valami nudliféle, zöld szószban, sajt, ami elolvad az ember szájában, és néhány fürt édes, kék szőlő](93. oldal 16-20. sor)

Figyelem, ahogy felszolgálják nekünk az ételeket. Amikor egy gyönyörű tortát hoznak be, és leteszik az asztalra, ezt mondom:"Ez a torta gyönyörű~! Ki díszítette?" Nem vagyok benne biztos, hogy valami rosszat tettem, de a felnőttek olyan pillantásokat vetnek felém, amiket nem tudok hova rakni.

"Ő egy avox" sziszegi Effie.

"És mindenki tudja, hogy az avoxok nem tudnak beszélni, így ne számíts arra, hogy válaszol." Mordul fel Haymitch.

"Miért nem tud beszélni?" Kérdem ártatlanul, miközben az jár az agyamban, valami rosszat tettem!

"Ő egy avox! Valaki, aki egy bűncselekményt követett el, így a Kapitólium kivágta a nyelvét, és cselédet csináltak belőle! Hát nem érted?!" Mondja Haymitch egy kicsit felbőszülve.

"Oh, rendben." Válaszolom halkan.

"Sajnálom" mondom a lánynak. Egy halvány mosollyal válaszol. És Haymitch rám bámul. A lány szeletekre vágja a tortát és mi hamarosan már a nyitóünnepség visszajátszását nézzük, miközben az ínycsiklandó tortából falatozunk. Minden kiválasztott ruhája szép, de úgy gobdolom, a miénk tűnik ki leginkább a tömegből. Figyelem a kijelzőt és nen sokára ahhoz a részhez érünk, ahol Peeta felemel a vállára. Cinna ránk néz és mosolyog.

"Egy kis... lázadó beütés." Motyogja Haymitch halkan magának.

Nem egészen értem, hogy hogy érti ezt Haymitch. Talán úgy, hogy minen másik kiválasztott rideg, és nem is beszél a körzet társával, míg Peeta és én jól érezzük magunkat egymással. Gondolom ez egy különös dolog.

["Holnap reggel elkezdjük a kiképzést. Reggelinél találkozunk, és elmondom nektek, hogy pontosan mit kell majd csinálnotok" fordul felénk Haymitch. "Most pedig nyomás, aludjatok egyet, amíg a nagyok megbeszélnek néhány dolgot."] (96. oldal 18-22. sor)

Peeta és én közösen odasétálunk a szobáinkhoz. Gyorsan elköszönünk, majd elválnak útjaink. Átöltözök egy puha pozsamába és ágyba bújok. Körbenézek, azt keresve, hogy van-e itt valaki. Látom, hogy az ajtó résnyire nyílik, és hogy az avox lány áll előtte. Sokkal idősebb, mint én, és valószínűleg még Katniss-nél is idősebb. Vörös haja és sápadt bőre van. Gyorsan mutatom neki, hogy jöjjön be a szobába. A lány ijedtnek tűnik és gyorsan körbenéz, hpgy biztos legyen abban, senki nem figyel minket. Aztán besiet a szobámba.

Köszönni akartam, de tudtam, akkor elkapnák. Keresek egy zsepit és egy ceruzát és írom: "Mi a neved?"

Elveszi a ceruzát majd kacskaringós betűkkel azt írja: "Lavinia".

"Prim vagyok" írom.

"Tudom" válaszolja a ceruzával természetesen.

"Szeretnéd, hogy csimáljunk valamit közösen?" Írom.

Bólint. "Megmutatom a tortákat" írja ő.

Közösen elmegyünk az étkezőbe. Útközben összefutunk Haymitchel, és az ijesztő.

"Mit csinálsz egy avox-al Prim?" Kérdi, miközben felhúzza az egyik vastag szemöldökét.

"Umm.. éhes voltam, ezért megkértem, hogy mutassa meg, hol készítik a... kaját?" Válaszolom úgy gondolva, hogy nem fogja elhinni. De elhiszi. Ígyhát Lavinia és én biztonságban bejutunk a konyhába.

Mindenfelé a többi avoxot látom, akik épp az ételt készítik. De ők nem tudnak beszélni, ezért nem igazán jelentenek veszélyt számunkra. Furán bámulnak rám, és rájövök, hogy ez a pizsama miatt történik, ami rajtam van.

Lavinia megmutatja, hogy hogyan készül az a puha tészta, ami a torta belsejét alkotja, és azt is hogy a puha, édes cukormázat valamint a színes cukormázat hogyan állítják elő. Megmutatja, hogy kell a cukormázat a tortára nyomni, és hogy kell a torta tetejét kidekorálni a színes cukormázzal, ami így egy képet alkot. Ez nagyon menő. De tudom, hogy hogyha túl sokáig maradok itt, el fognak kapni.

"Később találkozunk" mondom Lavinianak suttogva. Bólint.

Megbizonyosodom arról, hogy senki nincs a folyosón, majd végigmegyek az épületen, bebiztosítva, hogy nem kapnak el. Kiderül, hogy ebben egészen jó vagyok. Senki nem vesz észre. Arra tippelek, hogy ez azért van, mert kicsi és gyors vagyok, így nem is látnak engem olyan jól. Főleg akkor, amikor elbújok.

"Lavinia" mondom halkan. Milyen érdekfeszítő név. És szép név: Lavinia.

Miért kapták el? Ezen elgondolkozom. Volt családja? Aggódnak vajon érte? Vagy megölték őket? Melyik körzetből származott?

Hallom ahogy valaki mozgolódik mögöttem, és tudom, hogy ez csak két dolgot jelenthet. Egy: elkaptak vagy kettő: hamarosan elkapnak. Körbenézek néhány búvóhely után kutakodva, de nincs szerencsém. Tudom, hogy hamarosan rohannom kell majd. Számolok a fejemben. Három, kettő, egy. Most! Kiugrok az eddig rejtőzködő helyet biztosított területről és a szobán felé sprintelek. Aztán amikor odaérek, az ágyamra ugrok. Aztán gondolkodok. Mi a... Mi a fenét tettem az előbb? Nem volt erre egyáltalán szükség. Mi a fene volt ez az egész? Nevetek egy kicsit, majd álomva merülök.

A/N: Sziasztok. Ne öljetek meg a több mint 2 hónapnyi kihagyásért. Annyi mentséget tudok felhozni, hogy az elmúlt héten nyelvvizsgáztam, eddig arra készültem, a tanév végén pedig a tabárok beszéltek úgy össze, hogy mindenből egyszerre írtunk. Na de nem akarok mentségeket keresni. Shame on me, mert nem fordítottam, csak néhány mondatocskát egyszerre. Deee mostmár szünet van és valószínűleg több időm lesz fordítani.

Ha már szünet és így elrohant mellettem 3 hétnyi szünet, meséljetek ti: mi történt ezalatt az idő alatt veletek?

A következő fejezettel remélhetőleg legkésőbb jövőhét elején jelentkezem. További jó nyarat nektek.