(POV: Prim)

Úgy ébredek fel, hogy ez a valami van belém kötve. Hogy lehetséges ez? Pedig minden kezdett elsötétedni. Majdnem meghaltam. És most életben vagyok. Hogy? Nem tudom. Észreveszem, hogy a nyelvem le van zsibbadva, és hogy nem érzek semmit. Fura.

Megpróbálok felülni, de valamilyen erő ellenem dolgozik, és nem tudok felemelkedni. Miért? A kérdések száma csak nő.

Peeta és Katniss kijutottak élve? Csak arra emlékszem, hogy a világ elsötétedik előttem, miután a bogyókat kiköptem a számból. Mi történt volna, ha meghalok? Nem akarom megtudni. Halálos élmény volt, átvitt és szó szerinti értelemben is.

A szoba ajtaja kinyitódik. Szinte nem is veszem észre, mert nem volt hangja. Nem számítottam arra, aki bejött. Lavinia az.

Az ételemet az ágyhoz hozza. Nem tudok leolvasni semmit sem az arcáról, amin egyszerre több érzelmet vélek felfedezni.

A szemébe nézek, és látom, hogy hálás, hogy láthat. Egy gyors ölelés kíséretében ki is siet a szobából.

Eszem az ételt, de fura. Érzem a különböző állagokat, de az ízeket egyáltalán nem. Csak olyan... egyszínű. Ilyennek kéne ennek lennie?

Miután megettem az egyszínű kaját, folytatom az alvást. Nem igazán tudok felkelni, mert az ágy valahogy kifejt egy olyan erőt, ami visszahúz, amikor megpróbálok felülni. Így nincs más választásom, minthogy alszok.

Amikor legközelebb felébredek, én... hibátlan vagyok. Legalábbis a testem az. A hajamat megmosták és kifésülték, és már nincsenek sebeim az Arénából. A körmeimet levágták, és naranccsal, pirossal és egy leheletnyi citromsárgával festették ki. Amint vizsgálom magam, feltűnik, hogy most már fel tudok kelni. Kisétálok a szobából a folyosóra.

A folyosó végén meglátom őket egy nagy szobában. Haymitch-t Effie-t és Cinnát. Annyira örülök, hogy láthatom őket. Mindannyiukat megölelem. Haymitch gratulál, hogy sikeresen kijutottam az Arénából, Effie megdicséri a kinézetemet, és Cinna csak rám vigyorog. De sok mindent elárul az a vigyor.

Cinna úgy dönt, megmutatja a ruhát, ami majd az interjúkon lesz rajtam. Majdnem meg is feledkeztem erről; minden Viadal után megtartják a győztessel. Csakhogy ebben az évben a győztesekkel fog történni. Oh Istenem. Elfeledkeztem Peetáról és Katniss-ről. Bepánikolok, de Cinna elmondja, hogy jól vannak, de még nem láthatom őket.

Ehelyett inkább egy szobába vezet, ahol a ruhám van kirakva. Gyönyörű. Halvány sárga színe van, és az anyaga nagyon puha és selymes. A hozzátartozó cipő egy fehér magassarkú, ami nagyjából 2,5 centi magas.

Felveszem a ruhát, és a stylistok megcsinálják a hajamat. Hirtelen kezdek ideges lenni. Beszélnem kell majd azokról a dolgokról, amiket az Arénában tapasztaltam meg. És hát az nem volt túl szórakoztató. De legalább Katniss-t és Peetát újra láthatom.

Még 5 perc van a Viadal utáni interjúkig. Egyedül állok, felkészülök arra, hogy felmenjek a színpadra. Aztán Haymitch odajön hozzám és megölel. Azt tippelem, hogy valamit forgat a fejében, mert Haymitch nem az a típus aki csak úgy ölelget.

"Szép munka szívem~!" Mondja.

Mosolygok, de a szemeim azt sugallják: "Mi folyik itt?"

Haymitch lehajol egy kicsit, és a fülembe suttog, úgy hogy a száját takarja a szőke hajam. "Snow egyáltalán nincs megelégedve veled. Attól a pillanattól kezdve, hogy elővetted a bogyókat, nem volt túl boldog veled. Ezt ki kell javítanod. Ma. Az interjúk alatt."

Ijedten teszek egy lépést hátra. Amikor végzett, felemelkedik, rám mosolyog, majd elsétál. Nem tudom, hogy vannak-e rejtett kamerák a színfalak mögött, de így is megpróbálok mosolyogni, nem sokára a színpadon leszek.

A színpadon. Most jövök rá, hogy a Viadalnak nincs vége. Ez a legveszélyesebb rész.

Hatalmas bocsánatkéréssel tartozom. Óriási szünet volt elnézést. Ez egyrészt technikai problémából, másrészt idő hiányból adódott. De mostmár visszatértem és a 2 heti 1 update-et szerintem mostmár tudom tartani.