"Még mindig nem értem." Mondja Peeta. Katniss és én újra és újra elmagyarázzuk neki, hogy mi az az éjfürt, és hogy hogyan ölhette meg Jacqueline-t.

"Oh wow." Mondja Peeta, amikor végre felfogja. Aztán Katniss elkezdi felszedni a bogyókat, és kinyitja az erszényét, hogy belerakja az éjfürtöt.

"Ha Jacqueline-t megtévesztette, lehet, hogy Catónál is bejön majd." Mondja nekünk. Lehúzom a kabátom cipzárját, és megmutatom Katniss-nek az éjfürtöket, amiket már elraktam oda.

"Okso lány!" Mondja nekem.

"Wow." Szólalok meg. "Már csak Cato maradt."

"És Enobaria." Teszi hozzá Peeta.

Oh igen, őt majdnem el is felejtettem.

"Rakjunk tüzet, és együk meg az ételt, amit szereztem, éhen veszek." Mondja Katniss.

"Mi van, ha Cato megtalál bennünket?" Kérdezi Peeta.

"Mi hárman vagyunk, míg ők ketten. Lenne hozzá mersze? Gyakorlatilag meghívjuk azzal, hogy tüzet rakunk." Mondja Katniss, miközben elkezdi a botokat egymásnak dörzsölni, amiket csodával határos módon néhány másodperc alatt talált. Peeta feldolgozza a gondolatmenetet, majd elkezd nedves fa után kutatni. Hamarosan nyulak, mókusok, és levélbe tekert gyökerek sülnek a nedves fa tüzén.

Felállok, készenlétben, azért, ha esetleg Cato megjelenne. De nem teszi.

Úgy döntünk, hogy amikor az étel készen van, magunkkal visszük valahova máshova. Körbenézek, és találok pár nagy levelet, amibe belecsomagolhatjuk az ételt. De még mindig nem jön. Hol van Cato?

összecsomagoljuk az ételeket a levelekbe, és visszasétálunk a barlanghoz. Én sétálok elöl, és a szeme sarkából látom, hogy Katniss megpuszilja Peeta arcát.

"Ezt nem kellett volna látnom" Motyogom az orrom alatt, és egy kicsit gyorsabban kezdek el sétálni.

Kinyitom azt a levelet, ami nálam van, és kiveszek egy kis nyúlhúst, és elkezdem a lábát rágni, hogy lefoglaljam magam. A hús jó. Már egy jó ideje nem ettünk.

Mivel a hús energiával tölt fel minket, seperc alatt a barlanghoz érünk. Kinyitjuk a leveleket, és normálisan nekilátunk enni, nem úgy, mint ahogy azt a köveken át bukdácsolva tettük.

"Annyira örülök, hogy mi hárman vagyunk, Cato elég ijesztő!" Jelentem ki, amikor beleharapok a második nyulamba.

Köszönöm Claudius. Köszönöm Játékmesterek. Köszönöm, hogy Katniss-t küldtétek nekem!

Aztán nézzük, ahogy megjelenik a címer az égen, majd Jacqueline-nek és a kishúgának a képe tűnik fel. Mindketten olyan fiatalok voltak. Senki nem érdemelte volna meg, hogy meghaljon.

Összecsomagoljuk azt az ételt, amit elrakunk holnapra, és úgy döntünk, váltásban őrködünk.

"Kezdem én!" Jelentkezik önkéntesen Katniss. "Amúgy sem vagyok fáradt."

Peeta és én elalszunk...

A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy Peeta ráz gyengéden, és mondogatja, hogy ébredjek fel.

"Prim, ébresztő!" Mondja. Kinyitom a szememet, majd ásítok.

"Én következem?" Suttogom alig hallhatóan.

"Ja." Válaszolja Peeta, amikor lefekszik, valószínűleg elfáradt az őrködés alatt.

"Oké, jó éjszakát!" Mondom, miközben felülök. Peeta hamarosan elalszik.

Semmi nem történik, mit fognak a Játékmesterek tenni? Nem akarok rájönni. Emlékszem, hogy legutóbb, amikor semmi sem történt azt a nagy tűzfalat készítették, és Rue és én elfutottunk. Az ijesztő volt. Mit fognak legközelebb csinálni? Valami hatalmasat... Igen, biztosan.

Gondolkodom még egy kicsit magamban, nézem, ahogy az ég színe lilává, rózsaszínné, naranccsá majd végül kékké változik.

Látom, hogy Katniss és Peeta majdnem ugyanakkor ébrednek fel.

"Úgy érzem, ma történni fog valami." Mondja Katniss.

"Miért?" Kérdezem.

"Csak... érzem." Válaszolja Katniss. Tényleg úgy érződik, mintha ma történnie kéne valaminek? Talán egy kicsit...

"Mennünk kéne vadászni, semmi értelme vesztegetni az időt!" Mondja Katniss.

"Ennünk kéne a vadászat előtt, mindannyian kimerültek vagyunk." Szól hozzá Peeta is.

Így hát kinyitjuk a leveleket, és mindent megeszünk, ami tegnapról maradt. Nagyon sok volt, mindannyian tele lettünk vele.

"Ha egyszer kimentünk, már valószínűleg nem fogunk tudni visszajönni. Vigyünk mindent magunkkal!" Mondja Peeta. És szerintem igaza is van, úgy érzem, hogy ha egyszer kitesszük innen a lábunkat, már soha többé nem fogunk visszajönni ehhez a barlanghoz.

Mindannyian viszünk valamit. Én a két lándzsát fogom meg, majd észreveszem, hogy a kezem egy kicsit zsíros. Kissé csúsznak a lándzsák, ezért így szólok: "Menjünk a folyóhoz, mosakodjunk meg."

"Oké" Mondja Katniss, amikor kisétálunk a barlangból.

Ahogy sétálunk, azon gondolkodom, hogy mennyi ideje vagyunk már az arénában, és hogy vajon mennyi időnk van még hátra. Szerintem igaza van Katniss-nek. Ez az utolsó nap. Ez az utolsó nap, és 50% az esélye, hogy meghalunk, és 50% annak is, hogy túléljük. 

Peeta hangja szakítja meg a gondolataimat.

"A folyó kiszáradt." mondja. És igaza van, mert amikor felnézek, látom, hogy a folyó ténylegesen ki van száradva.

"A tó felé terelnek minket." Mondja Katniss.

"Mi van, ha a kisebb tó felé?" Kérdi Peeta.

"Nem hiszem." Mondom.

Katniss csak vállat von.

"Nem veszítünk semmit azzal, ha megnézzük a kis tavat is." Mondja, és így elkezdünk újra sétálni, a köveken mászunk át, és csak sétálunk és sétálunk. Van egy flakon vizünk, de hármónknak a tűző napsütésben nem sokáig lesz elég.

A kisebb tó csak megerősíti a megérzéseinket. Ez is kiszáradt.

"A tó felé terelnek minket." Ismétlem meg Katniss szavait.

"Most menjünk, vagy később?" Kérdi Peeta.

"Most, épp kipihentek és jóllakottak vagyunk, később lehet, hogy fáradtak lennénk." Mondja elgondolkodva Katniss.

Sétálunk tovább, és a lándzsák nehezek, de még elviselhetően. Folytatjuk a sétát, de még nem érünk oda. Csak sétálunk, de túl messze van. Egyszer csak elmegyünk egy fa mellett, és az aljánál ott van a nyomkövető vadászdarazsak kaptárának maradványai. Emlékszem Glimmer halott testére, arra, hogy lerántom róla a cipőt, és arra, hogy Peeta azt mondta, fussunk... Wow, jó rég volt már.

Hosszas vándorlás után végre elérünk a tóhoz. Feltöltjük a flakont, és nagyokat kortyolunk a tóból. Most épp az, hogy milyen tiszta a víz nem számít, dehidratáltak vagyunk.

"Megy le a nap." Mondom.

"Ja, lassan sötét lesz." Mondja Peeta, ahogy felnéz az égre.

"Miért nem jön Cato?"

"Azt akarja, hogy besötétedjen."

"Mit csináljunk?"

"Várjunk nagyjából egy óráig."

A tó mellett ülünk, egy óráig nagyjából. Nincs semmi az Arénában, amivel meg lehetne állapítani az időt, a naponta megjelenő címeren és himnuszon kívül, ami a nap végét jelzi.

"Hol van Cato?" Motyogom az orrom alatt. Már sok idő eltelt, és lassan jönnie kéne. Nem mintha azt akarnám, hogy jöjjön, de úgy értem... ki akarok szabadulni ebből a Viadalból. Épp azt akarom mondani Katniss-nek és Peetának, hogy lassan mennünk kéne, amikor végre feltűnik Cato.

A távoli fákon rohan keresztül Cato, és felénk tart. Nincs semmilyen fegyvere.

"Miért ront ránk, mikor nincs is semmije?" Gondolkodom hangosan. Aztán rájövök, hogy nálam van fegyver, a lándzsa. Felé hajítom, de szörnyű a célzásom. Elpocsékoltam egy lándzsát. Hülye én.

Cato továbbra is felénk fut, és én kezdek komolyan megijedni. Ez lehet az utolsó pillanatunk. Elér hozzánk, és pont be akarom csukni a szemem, de Cato csak elfut köztünk. Erősen liheg. Mi van vele? Megfordulok, és látom is, hogy mi okozza ezt.

Egy csorda hatalmas, borotvaéles, 10 centis karmú,  kutya. Mutánsok.