Éhen halok, ezért amikor legelőször meglátom a sok ételt előttünk, ragaszkodok hozzá, hogy először a zsemléket együk meg, és épp beleharapnék.

"Nem Prim, félre kell tennünk későbbre!" Mondja nekem Katniss. Sóhajtok, igaza van.

"Hát, akkor szedjük adagokba az ételt, és együnk meg egyet." Ajánlja Peeta, miközben elkezdi mozgatni az ételt a tányérokon, és óvatosan különbözőadagokra osztja.

"Szóval ettetek rendesen az Arénában?" Kérdi Katniss Peetát és engem.

"Rendben voltak a kaják." Mondom.

"Vadásztatok?" Kérdezi Katniss. Bólintok. Katniss nevet.

"Legutóbb, amikor meg akartalak tanítani, csak arról beszéltél, hogy hogyan lehetne megmenteni az életét... de gondolom a dolgok másként működnek az Arénában."

"Ja..."

Peeta elosztja az ételadagokat közöttünk. Csak egy kicsit ehetek, és ennyitől még éhes maradok, egy növésben lévő 12 éves vagyok!

"Itt van, edd meg az enyémet!" Mondja Katniss, és nekem adja a zsemléjét.

"Köszönöm Katniss!" Mondom, és beleharapok a zsemlébe.

"Vajon mennyibe került Haymitch-nek, hogy mindezt elküldje nekünk?" Gondolkozik Peeta.

"Hát igen."

"Ha nyerünk... a győztesek falujában fogunk mindannyian. És minden nap ehetünk majd jó sokat~!" Jelentem ki. Peeta mosolyog. Majd ezt suttogja: "Az azt is fogja jelenteni, hogy Haymitch lesz a szomszédunk."

"Haymitch a szomszédunk? Wow... hát így is lehet mondani. Mi leszünk a személyi asszisztensei, akik minden nap visznek neki bort? Majd pedi abban reménykednénk, hogy a következő nap józan lesz."

Morgok egyet. Peeta kuncog, és megborzolja a hajamt.

"Azt hittem, szereted Haymitch-t."

"Ja gondolom, de nem akarok a szomszédja lenni."

"Jó mentor?" Kérdezi Katniss. Peeta és én csak egymásra nézünk.

"Azt mondta, hogy maradjunk életben." Mondom.

"Haymitch... Haymitch egy kicsit olyan mint te, Katniss." Mondja Peeta.

Mi?! Haymitch olyan lenne, mint Katniss? Katniss, a szerető nővérem, aki nagyon szuper a vadászatban és mindenféle dologban. Haymitch pedig a részeges mentorunk. Hmmm, mégis miben hasonlítanak?

"Valóban." Mondja Katniss szarkasztikusan. Peeta csak bólint, és beleharap az almájába.

Hamarosan befejezzük a kevéske adagot, és úgy döntünk, hogy csak beszélgetünk.

"Vajon hogy nyerte meg Haymitch a Viadalt?"

"Biztos túl járt a többi kiválasztott eszén."

"Ja."

"Hát mi egyértelműen túl jártunk emberek eszén." Mondom, és Rue-ra gondolok. "Vajon hogy van Rue?" Mondom.

"Biztosan meg van, ne aggódj!" Mondja Peeta mosolyogva. Remélem igaza van. Épp meg akarom kérdezni, hogy ehetnénk-e még egy kicsit, amikor megszólal a himnusz. Az idő nagyon rossz. A villámlások megzavarják a himnuszt, és a villámok és az eső pedig az arcokat. Én csak Katniss-hez bújok. De Peeta az eget bámulja.

"Prim, Katniss, nézzétek!" Mondja meglepett hangon. Odakúszok, ahol peeta van, és az égre nézek hunyorogva.

Látom Tresh arcát, majd Rue-t. Rue! Rue, ne! Ne! Nézem az eget, ahogy a képek a nagymamát, és a kisfiút mutatják, "haza küldve" felirattal a képük alatt. Attól függetlenül, hogy látom, az agyam nem fogja fel. Nem rájuk gondolok. Hanem Rue-ra.

"Rue" Mondom halkan. Elkezdek sírni. Csak sírok és sírok sokáig.

Katniss és Peeta odajönnek hozzám, és nyugtatgatnak. Megölelnek, és lenyugtatnak, de a könnyek még így is utat törnek maguknak.

"Ő-ő a b-barátom volt!" Mondom könnyek között.

"Igen, tudom. Tudom. Ártatlan volt. Csak egy olyan lány volt, mint te, nem kellett volna meghalnia. Prim, kérlek ne sírj, nem a te hibád." Mondogatja nekem Katniss. De a fejemben a következők ismétlődnek.

Én hülye. Én hülye. Nem kellett volna elhagynom Rue-t! Magammal kellett volna hoznom! Tudnom kellett volna! Meg kellett volna védenem! Szövetségesek voltunk, nem, barátok voltunk! És most ő halott. Rue halott! Ne...ne..ne!

Folytatom a sírást, amíg már nem tudok tovább sírni. Aztán hagyom magamnak, hogy álomba zuhanjak Katniss kezei közt.

*・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 

POV: Katniss  

Prim. Oh Prim. Olyan rossz volt nézni, hogy sír Rue után. Én is majdnem elsírtam magam, de tudtam, hogy erősnek kell maradnom Prim miatt. Prim folyamatosan sírt, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem az ő hibája, de csak sírt tovább. Csak sírt és sírt, amíg végül el nem aludt. Lefektettem, és hagytam, hadd aludjon, de a fél szememet mindig rajtatartottam.

"Biztos nehéz volt neki megtudnia, hogy a barátja meghalt... Elég sokáig együtt voltak." Mondja Peeta.

"Néztem őket. Nagyszerű barátok voltak. Mindketten csak kislányok, nem kéne ebben az Arénában lenniük! Önként jelentkeznem kellett volna! Én vagyok a világ legrosszabb nővére!" Búslakodok.

"Katniss! Katniss Everdeen, te vagy a lehető legjobb nővére Primnek! Nincs semmi, ami miatt búslakodnod kéne!" Mondja nekem Peeta. A lágy kék szemei az én tipikus peremi szürke szemebe néznek.

"Oh, de jelentkeznem kellett volna helyette!" Ismételem meg.

"Csak... ne aggódj emiatt! Most már itt vagy. Prim biztonságban lesz."

Sóhajtok. Úgy döntök, témát váltok. "Szóval kik vannak még?"

"Én, Te, Prim, Cato, az ő mentora, Jacqueline és a húga."

"Oké, szerintem akár még túl is élhetjük ezt az egészet." Mondom reménykedve.

"Ki fogunk jutni, Katniss. Ne is gondolj az ellenkezőjére!"

*・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。   

Látom, ahogy Cato keresztül rohan a síkságon. Rue felkapja az öccsét, és ő pedig akár az élete árán is, de kapaszkodik a nővére testébe. Rue fut. Fut és csak fut. És így tesz Tresh is, a nagymamájával a hátán.

"Megölted Clove-ot! Így most én foglak téged megölni!" Sikítja Cato, a kezében előkészítette a kardját.

"Clove megpróbálta megölni a nagymamámat!" Vitatkozik Tresh.

"Hát te meg meg is ölted őt!" Kiabálja Cato és ráront Tresh-re.

"Tresh ne!" sikoltja Rue, és lerakja az öccsét, és fut. Cato keresztülvág Rue fejének tetején.

"Ő csak egy kislány! Mit tettél vele!" Kiáltja Tresh. De nincs nála fegyver. És hát Catónál ott van a kard.

"Tresh fuss!" Mondja Rue vékony hangon. Vér ömlik a fejéből. Egyértelmű, hogy nem sokára meg fog halni.

"Roy fuss!" Mondja Rue a kisfiúnak. És a fiú fut.

Cato kése belevág Tresh mellkasába.

Rue elkezd lihegni, és aztán... és aztán már nem vesz levegőt.

"Ne! Rue, ne! NE!" Sikoltom.

"Prim, ébredj fel, csak egy álom volt!" Mondja nekem halkan Katniss. Még mindig lihegek, az álomtól megrémülve.

"R-Rue és... Tresh és Cato, a kés, Roy, ő futott... Rue, ő vérzett, meghalt, Rue... Rue!" Mondom egy kicsit még mindig sokkos állapotban az álom hatására.

"Egy álom volt, Prim, biztonságban vagy!" Mondja Katniss, és megölel.

"De Rue nincs." Suttogom szomorúan.

"Hát legalább nem kell azzal foglalkoznia, hogy az Arénában van." Mondja gyengéden Katniss suttogva. Bólintok.

"Nos, ma megyünk vadászni." Mondja Katniss és kimegy a barlangból. Én pedig követem őt. Látom, ahogy Peeta fészkelődik egy kicsit, majd felül. Még mindig rajta van a... gipsze a sebén.

"Megyünk vadászni." Közlöm vele.

"Én is jövök." Mondja.

"Nem, nem jössz, sebesült vagy!"

"Jövök. Mi van, ha Cato és Enobaria felbukkan?"

Sóhajtok.

"Rendben, jöhetsz, de légy óvatos." Mondom.

Kijön a barlangból, és hárman úgy döntünk, ennünk és innunk kell vadászat előtt. Leülünk a folyó mellé, megmosakodunk, iszunk egy kis vizet, és elpusztítjuk a tegnapról maradt ételt. Aztán átsétálunk a köveken, egyenesen az erdőbe.

"Oké, felállítok pár csapdát, és te és Peeta gyűjthettek bogyókat és dióféléket, oké?" Mondja Katniss.

"Vigyázz magadra, Katniss!" Suttogom, és megölelem.

"Vigyázok." Mondja. Majd besétál egy kicsit beljebb az erdőbe, és addig figyeltem, amíg már nem láttam.

Aztán Peetához fordulok. "Kezdjünk el gyűjtögetni?"

Hamarosan a kabátjaink zsebe tele van bogyókkal és egyéb dolgokkal. Gyökerekkel, diófélékkel és más ehető dolgokkal. Lerakjuk a dolgokat a találkozóhelyen, majd úgy döntök, szétválogatom őket egy kicsit, mivel gyakorlatilag minden ehetőt összeszedtünk, amit találtunk. Elkezdek még egy kis gyökeret összeszedni, amikor hirtelen két ágyúlövést hallok. Az első olyan, mint a többi, a másik magasabb hangú és rövidebb. Biztos ez a másik ágyúhang, amiről Claudius beszélt, a kiegészítőké. Eláll a lélegzetem. Mi van, ha Katniss-é volt az ágyú? És a másik Peetáé? Bepánikolok. Keresem Peetát, de nincs a találkozóhelyen. Persze a kabátja ott van, a csizmája ott van, és benne pár szem bogyó. De Peeta nincs itt. Komolyan kétségbe esek.

"Peeta?!" Kiáltom, miközben fanatikusan keresem. Megkönnyebbülten felsóhajtok, amikor meglátom a folyó mellett ülni.

"Azt hittem... Azt hittem, meghaltál! Nem találtalak, és az ágyú.. és... oh Peeta!" Mondom.

"S-Sajnálom!" Mondja.

"Hát, mi biztonságban vagyunk. Menjünk, keressük meg Katniss-t!" Mondom. Visszasétálunk a találkozóhelyre, és összeszedjük a dolgainkat. Ekkor jövök rá, hogy Peeta cipőjében nem ehető bogyók vannak. Hanme éjfürt!

"Peeta! Azok éjfürtök!" Mondom, és elkezdem kidobálni őket a cipőből.

"Éjfürt?" Kérdi zavarodottan.

"Még azelőtt megöl, mielőtt elérné a gyomrodat!" Kiáltok fel.

"Oh, hála égnek, te tudtak, mik ezek. Én megettem volna őket." Mondja Peeta.

Épp mondani akartam neki valamit, amikor meghallom Katniss hangját.

"Prim? Peeta? Hol vagytok?"

"Itt." Mondom neki, de nem túl hangosan, Cato a közelben lehet.

Látom, ahogy Katniss idejön hozzánk. Hála az égnek, életben van.

"L-Láttam a rókaképű lányt erre." Mondja Katniss. "És a húgát."

"Jacqueline-re gondolsz?" Kérdezem. Katniss bólint.

"Ja, rá."

"Hát? Mi történt?" Kérdezem.

"Ők.. ők meghaltak." Mondja Katniss.

"Mi? Hogy?" Kérdi Peeta.

Katniss kitartja a kezét, és megmutatja, mi van benne.

Éjfürt.

Sziasztok. Előre is szeretnék elnézést kérni, de lehetséges, hogy mostantól nem tudom tartani a heti 1 fejezetet, viszont a 2 heti 1-et próbálom. Bár az igazat megvallva, nem nagyon rajtam, sokkal inkább a tanárokon múlik. Magyarul: mostantól kezdve több, mint valószínű, hogy 2 hetente fogtok egy update-et kapni, viszont a másik könyvemmel csúsztatva. Tehát ha az egyik héten ide kerül ki egy fejezet, akkor a következőn a másik könyvemre fog (amit ha még nem tettétek, elolvashattok a profilomra kattintva :) ).