Oké, srácok, ti csodálatosak vagytok. A mai napon, 2018. augusztus 29.-én átlépte ez a köny az 1000 megtekintést. Tudom, nem tűnik óriásinak ez a szám, de számomra ez egy csodával ér fel. Azt hittem, lesz vagy 100-200 olvasás az egészen, és hogy senkit nem fog nagyon izgatni a munkásságom. Ehhez képest ez óriási. Köszönöm nektek ez a csodás élményt, és köszönésként ma kirakom a következő részt 😙😙😙

- - -

Rue és én félig bámuljuk egymást, félig meresztgetjük egymásra a szemünket egy hosszú ideig. Aztán elkezdek gondolkodni.

"Pontosan ezt akarták a Játékmesterek, ezért hozták ezt a szabályt. Együtt kell maradnunk." Mondom. Rue halk egy hosszú ideig. Aztán végül végre megszólal.

"Talán. Kössünk egyességet."

"Milyet?"

"Együtt maradunk. De segítünk a másiknak megtalálni a Körzettársát. Amikor mindketten megtaláljuk, akkor válunk szét. Ha megtalálod Peetát, attól még segítened kell Tresh után kutatni, és ugyanez vonatkozik rám is," Szünet. "Egyetértesz?"

"Igen."

"Hát akkor menjünk, keressük meg őket."

"Oké."

Örülök, hogy megoldottuk ezt a helyzetet. Nem tudom, mit tettem volna, ha elveszítem Rue-t. Először Noah-t, majd őt.

"Aludjunk egyet."

"Uh... fényes nappal?"

"Igen?"

"Uh... miért?"

"Mert. A Körzettársainkat kell majd megkeresnünk, ami elég nehéz lesz. Ötletünk sincs, merre lehetnek most, és azt sem tudjuk, az elmúlt néhány napban merre jártak. Valamint Tresh-t a bőségszaru óta nem láttuk."

Egy pillanatra mindketten elhallgatunk, és csak bámuljuk a másikat. Majd végre belegyezik.

"Rendben, nyertél, de óvatosnak kell lennünk." Cato és Clove hatalmas fenyegetést jelentenek."

"Igen, tudom."

Hamarosan már mindketten alszunk a saját fánkban. Úgy döntöttünk, hogy a földön aludni, csak levelekkel eltakarva, túl veszélyes lenne. A fák rejtenek el minket a legjobban.

Kopp kopp. Rue az. Visszakopogok kétszer, ami azt jelenti, biztonságban vagyok. Kimászok, és Rue akkor már ott is van. Marvel zsákja a hátán, kezében pedig a cipőjét cipeli. Látom, hogy a nyula a zsebében mozgolódik.

"Gyere, menjünk." Siettet Rue.

"Oké." Mondom neki.A kezemben a cipőm van, és leellenőrzöm a zsebeimet. Nyuszi és az éjfürt is ott van.

Sétálunk egy ideig, de végül meglátjuk a bőségszarut. Körülötte a felrobbantott készlet hamuja van, amit felrobbantottunk. Oh wow, elég hatalmas pusztítást okoztunk.

Rue motyog valamit az orra alatt.

"Mi?"

"Oh csak azt mondtam, hogy a tizedik nap..."

"Honnan tudod?"

"Számoltam" Mondja Rue félénken.

Már egy és fél hete vagyunk az arénában.

  *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。   

POV: Katniss

A testvérem már 10 napja van az arénában. És még él. Olyan büszke vagyok rá. Rue egy csodás szövetséges. És Prim is hasonlóképp viselkedett vele.

Remélem végig tudja csinálni. Talán a 12. Körzetnek lesz egy győztese, és talán visszakaphatom a húgomat. Csak talán. Annyira utálom ezt a szót. Nem tudom, mi fog legközelebb történni.

    *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 

"Oké, szóval merre menjünk?"

"Hát nem vissza az erdőbe természetesen, egész idő alatt ott voltunk, és nem láttuk őket. Szóval talán az ott lévő köves területre, vagy síkság felé."

"Egy kicsit olyan, mint a síkság. De van ott... egy csomó dolog. És elég magasan van, mi meg kicsik vagyunk. Nem fogunk látni semmit."

"Oké, akkor a köves rész?"

"Persze. Az a legjobb választásunk."

Elkezdünk sétálni, és nem sokkal később már a kövek felett mászunk. Egyre nagyobbak, ahogy egyre bentebb érünk.

"Prim, bocsi, de ez a zsák elég nehéz. Tudod most te hozni?"

"Oké." Így Rue leveszi, én meg fel. Folytatjuk az utunkat.

"Szerintem vissza kéne fordulnunk, nincs itt s-"

"Prim! Nézd!" Suttogja izgatottan Rue. Arra nézek, ahova mutat. Egy kis folyó az.

"Víz!" Jelentjük ki egyszerre. Egymásra nézünk izgatottan. Eléggé lehetetlen az, hogy ezen a köves talajon fussunk, de olyan gyorsan próbálunk sétálni, amennyire csak lehetséges. Sétálunk, gyorsan, ahogy csak a kis lábunk bírja, és hirtelen egy hangot hallunk.

"Áú!" Szünet. Rue és én egymásra nézünk.

"Hallottad?"

"Igen, hallottam, és olyan, mintha Peeta lett volna."

"Ez fura, nincs itt senki."

"Prim? Rue? Én vagyok az!"

"Ez olyan ijesztő. Mert nem látok senkit sem, egyáltalán senkit."

"Itt vagyok lent."

Ezért mindketten lenézünk, de még mindig semmi.

"Um... hol?"

Aztán látjuk, hogy elmosolyodik, és kilátszanak a fogai. Biztos a sár és egyéb mocsaras dolog alatt van, álcázva.

"Oh Istenem, Peeta!" Kiáltok fel, és elkezdem kiszedni a ragacsos mocsokból.

"Áú!"

"Mi az?"

"A lábamban van egy csúnya vágás. Cato."

"Az biztos fáj, rendbe kell tennünk."

"Ja"

"Rue, nézd meg, van-e valami használható az elsősegély csomagban, én gyógynövényeket és más gyógyító hatású dolgokat keresek."

"Nem fogsz visszamenni az erdőbe egyedül. Cato és Clove valószínűleg ott vannak!" Sziszegi Rue.

"Rendben, de tennünk kell valamit. Erősen vérzik!"

"Oké, először is mossuk le, akkor látni fogjuk, milyen komoly a sérülése. A többit majd akkor kitaláljuk."

"Rendben."

"És utána megkeressük Tresh-t." Teszi hozzá. "Megegyeztünk."

"Oké."

"Köszönöm."

"Annyira nagyon szívesen."

Elkezdjük Peetát lemosni. Rue nem érzi túl jól magát közben, de én az elmúlt néhány évben segítettem Anyának. Most meghozta a gyümölcsét. Lemosom, és remélem, hogy nem fertőződött el. Megfigyelem a vágását, égését, és említettem már, hogy lázas is? Hát az, és elég magas.

Találunk lázcsillapítót Marvel elsősegély csomagjában. Az égését is kezeljük a kenőccsel, amit Haymitch-től kaptam.

"Haymitch-től van?" Kérdezi. Bólintok.

"Te kaptál már valamit?" Kérdezem. Megrázza a fejét.

"Nem."

"Biztos vagyok benne, hogy nem sokára kapsz." Mondom mosolyogva.

"Köszi."

"Oké, most a vágást kell ellátnunk."

"Mhmm."

"Nos, az összes gennyet ki kell szednünk, aztán meg kell néznünk, mit tudunk tenni, hogy ne fertőződjön tovább. Aztán bekötözzük, hogy elállítsuk a vérzést, és ne follyon ki álladóan."

"Oh wow, ez egy jó tervnek tűnik, Ms. Everdeen." Mondja Rue. "És... ismerek valamit, ami segíthet. Visszamegyek az erdőbe megszerezni."

"Veled megyek."

"Mi lesz Peetával?"

Hosszú, nagyon hosszú szünet következik.

"Oké, rendben, te mész... de légy óvatos!" Közlöm vele és megölelem erősen. Félek. Mi van, ha nem jön vissza?

Leülök és nézem Peetát. Úgy döntök, arrébb viszem, mert bárki idejöhet, és megtámadhat minket. Elég nagy, és nehéz, de megoldom, hogy elmozdítsam. Körbenézek, és találok egy barlang szerű helyet, aminek az elrejtését a kövek oldják meg. Sok erőlködés közepette végre a barlanghoz húzom. Találok tűleveleket a közelben, és beborítom vele a talajt, mert arra van szükség, hogy a beteg kényelembe tudja magát helyezni. Betolom a kis barlangocskába, és ekkor már nagyon kimerült vagyok. Még inkább aggódok, mert Rue még mindig nem tért vissza.

"Ennünk kell." Közlöm Peetával. "Biztos farkaséhes vagy"

"Nem igazán, nem ettem már egy elég hosszú ideje. És még mindig nem vagyok egyáltalán éhes."

Oh ne. Nagyon beteg.

"Enned kell" Mondom, és kotorászok a cipőben, amit csodával határos módon sikerült megtartanom egész idő alatt. És a hátizsákot is.

Adok neki pár mogyorót. Majd gyökereket, és bogyókat. Attól tartok, Rue nem fog visszatérni. Talán elfutott megkeresni Tresh-t... szükségem van rá itt. A barátom, és elvileg hoz valamit Peetának.

Elkezd esteledni. Pont, amikor már azt hiszem, megölték, látom, hogy olyan gyorsan fut a köveken, ahogy csak tud.

"Ide!"

Rue ide fut. Miközben kapkodja a levegőt, ezt mondja, "Hát,... megszereztem... a... leveleket."

"Mi történt?"

"Belefutottam Catóba. Nem szó szerint, de láttam. A leveleket gyűjtöttem. Aztán megjelent. Felmásztam egy fára. Elfutottam, de nem volt könnyű. Ágról ágra haladtam, fáról fára. Sok időbe telt, hogy lerázzam. Olyan gyors! Ez telt sok időbe, meg az, hogy visszataláljak, és hidd el, nehéz volt."

"Oh wow..." Nem bírom elhinni, hogy ennyi mindenen keresztülment ...Peetáért.

"Kaphatok vizet?"

"Persze." Mondom, miközben kiveszem Marvel zsákjából az üveget. Jó sokat iszik. Majd a szájába veszi a leveleket, és megrágja azokat. Tudom, hogy mit csinál. Már láttam ilyet.  Kiveszi a szájából a leveleket és ő és én is elterítjük Peeta lábán. A genny kiömlik, és a maradék vízzel lemossuk. Rue újabb adag levelet rak a sebre, én pedig elmegyek a folyóhoz, hogy feltöltsem a flakont.

Csak az, hogy az összes gennyet kiszedjük sok időbe telik. Jól és gyorsan kell dolgoznunk, ellenkező esetben vérfertőzést kapna. Ellátom a vágásait, és ő nem is panaszkodik. Tudom, hogy valószínűleg fáj neki. Vagy egyszerűen leküzdi, vagy a fájdalomtoleranciája nagyon magas. Talán mindkettő. Rue elalszik és teljesen megértem az okát. Engedem, hogy aludjon, én pedig ellátom Peeta sebeit.

"Milyennek érzed?" Kérdezem. Majdnem készen vagyok, és biztosra akarok menni, hogy minden jó.

"Nagyon jó, mármint persze fáj, de sokkal jobban vagyok." Mondja Peeta. Vigyorgok. Hát, nem sok mindent tudok most csinálni a korlátozott készleteinkkel, így úgy döntök, bekötözöm a sebét, elzárom a vágást, nehogy elfertőződhessen, és figyelek arra, hogy az egész sebét eltakarjam. Peeta felajánlja a kabátját, hogy azzal kötözzem be. Gyorsan csomókat kötök rá, és máris készen van. Legalábbis mára. 

"Prim, egész este dolgoztál. Aludnod kell." Mondja Peeta.

"Ja, fáradt vagyok."

"Persze, hogy az vagy, menj aludni." Mondja ő.

"Oké" Mondom, és lefekszek Rue mellé. A köves rész nem épp a legjobb az alvásra, de egész okés. A 12. Körzetben az ágyak kemények voltak... Mégis mikor szoktam hozzá a puha kapitóliumi ágyakhoz?

Pont mikor álomba szenderülnék, csipogást hallok. Felnézek onnan, ahol fekszek. Egy ezüst ejtőernyő. Lehullik, és Peeta ölébe érkezik. Izgatott leszek, és odamászok Peetához.

"Ez az első szponzorált ajándékod" Mondom, örülök neki.

"Oh igen, ez az." Mondja és kinyitja az ajándékát, ami egy meleg tányér leves.

"Oh Peeta! Enned kell!" Közlöm vele.

"Nem nem, nem vagyok éhes" Hangzik a válasza. Ugh. még mindig elég beteg, amiatt mert még mindig nem hajlandó semmit enni, pedig már farkaséhesnek kéne lennie.

"Peeta, enned kell!" Mondom és próbálom erővel rávenni, de nincs olyan hangulatban, hogy ez sikerüljön.

Próbálok aranyos lenni, és elvarázsolni, és rávenni, hogy egyen.

"Oh Peeta, kééérleeek~!" Bevetem a bociszemeket. "Katniss miatt?" Mondom reményteljesen.

"Oh rendben" Adja meg magát végül Peeta és megeszi az egész levest. Mosolygok.

"Oké, jó. Ettél."

"Oh igen, és neked most aludnod kell" Mondja Peeta. És így is teszek.

"Oké, de neked is, bentebb raklak a barlangba." Mondom neki, és elkezdem mozgatni. Nehéz, de elég rövid távolság. Ahogy mozgatom, észreveszem, hogy még mindig lázas. A teste tűzforró. Előveszek még párat a lázcsillapítóból. Bevetetem vele a gyógyszert, és csak azután megyek aludni.