Megöltem valakit. Megöltem valakit. Még mindig sokkos állapotban vagyok. Megfordítom a fiú testét és elveszem tőle a hátizsákját, mielőtt a légpárnás hajó elvinné a testét. Aztán vissza megyek Noah-hoz. Ne! Miért kellett meghalnia?!

"Noah" A holtteste fölött sírok. "Ne, ne!"

A pólómba harapok, hogy halkítsam a sírásomat. Valaki akár meg is tudna ölni most. Csak sírok és sírok, aztán hallok valakit mögöttem. Megfordulok és felé emelem a lándzsát, de leengedem, amikor meglátom, hogy csak Rue az. Fél.

"Oh, csak te vagy az" Mondom megkönnyebbülve.

"Oh Prim! Mi történt?" Kiált fel, miközben Noah holttestét nézi.

"Nem tudom! Ott volt Marvel, és... és lándzsával leszúrta Noah-t. Olyan dühös voltam, én... én megöltem őt! Mindketten ártatlanok voltak, Noah és az... a másik fiú. Nem kellett volna meghalniuk" Zokogok.

"Oh Prim... Annyira sajnálom." Mondja Rue, miközben erősen magához ölel.

És pár percig nem figyelünk arra, hol vannak a Hivatásosok, vagy bármi ilyesmi, én sírdogálok, Rue pedig nyugtatgat.

"Nos... tovább kéne lépnünk" Mondja Rue.

"Ja... tényleg. Átvitt és szó szerinti értelemben is."

"Menjünk, szükségünk lesz vízre. Főleg te, sok vizet veszítettél abban a könnyekben."

Bólintok a könnyeimet törölve. Egy pillanatig a kezem megáll az arcomon, és a mécses majdnem eltörik megint. De megállítom magam, és kiveszem Nyuszit. Ölelgetem őt egy kis ideig. A bundája puha, és a színe, mint a hóé. Lerakom, hogy a vízhez vezessen minket. Követjük, közben a cipőben lévő ételt esszük, és mint mindig, most is a jó helyre vezet bennünket. Ez alakalommal egy tóhoz. Sok vizet iszok, valamint az arcomat is megmosom, amit megszárad könnyek borítanak. Utána úgy döntünk, átnézzük, mink van. 

"Két nyúl."

"Diófélék, bogyók és más étel."

"Egy lándzsa."

"Egy tégely kenőcs."

"Egy csúzli."

"Néhány kavics."

"Marvel hátizsákja."

"Ennyi, nincs több."

"Hát, úgy gondolom, több ételre lesz szükségünk, mármint normális ételre. Nem diófélékre és bogyókra." Mondom.

"És egy másik csúzlit is csinálnunk kéne, biztos, ami biztos. Noah cipőjének fűzői még mindig megvannak." Ajánlja Rue.

"Oké, osszuk fel a munkát. Én megcsinálom a csúzlit, te magaddal viszed a lándzsát és a csúzlinkat, szerezz még guvatokat, vagy más ételt."

"Jó terv, de nem fogunk tudni megsütni semmit sem."

"Oké, akkor mi az ötleted?"

"Azok a tojások, amiket múltkor ettünk, megtölthetnek minket. Mogyorók meg ilyenek úgyis vannak nálunk."

"Oké, akkor először csináljunk még egy csúzlit, esetleg gyűjtsünk pár követ, aztán hagyjuk, hogy a nyulak elvezessenek minket a folyamhoz, és reméljük, hogy találunk még tojást."

"Jó tervnek hangzik."

Az alkonyat beálltával már sikerült minden mára kitűzött célunkat teljesítenünk.

"Jó nap volt  a mai." Mondja Rue. Megvonom a vállam.

"Bárcsak ne halt volna meg Noah." Mondom.

"Úgy egy sokkal jobb nap lett volna." Ért egyet Rue.

"Ja"

"De sok mindent csináltunk. Elpusztítottuk az ételüket, megöltünk egy Hivatásost, nos Te ölted meg, ettünk egy jót, ittunk vizet, és meg is mosakodtunk. Nem gondolod, hogy ez egy jó nap?"

"Igen, ez egy jó nap."

Az eget bámuljuk, ami most sötét. Rue és én csak ülünk ott egy darabig, csendben. Aztán valami leesik az égből. Egy ezüst ejtőernyő az.

"Szponzorok." Suttogja Rue, amikor az ejtőernyő az ölébe hullik. Az ajándékot neki szánták.

"Vajon mi van benne?" Csodálkozik Rue.

"Rajta, nyisd ki" Mondom mosolyogva. Örülök neki, ez az első szponzorok által küldött ajándéka. Én nagyon örültem, amikor megkaptam az enyémet; az a tégely kenőcs felbecsülhetetlen sokat ért nekem.

Rue bólint és kinyitja az ejtőernyőt. Belül egy vekni kenyér van. Nem az a fehér, puha dolog a Kapitóliumból, hanem sötétebb, és magok vannak rajta félhold alakban.

"A 11. Körzetből való" Suttogja Rue. Ketté töri a kenyeret, és az egyiket nekem adja.

"Tessék, megérdemled" Mondja Rue.

"Köszönöm" Mondom, amikor elveszem a kenyeret. Rue és én is beleharapunk a kenyerünkbe, és mielőtt észbe kapnék, már végeztünk is vele.

"Köszönöm szponzorok!" Mondja Rue, ahogy felnéz az égre. Épp ekkor villan fel a Kapitólium logója. Majd az arcok. Marvelé, akit én öltem meg, Noah-é, és a 10. Körzet fiú kiválasztottjáé. Az ágyú amit reggel hallottunk. Biztosan az övé volt.

"Hányan maradtak még?" Kérdi Rue.

"Nem tudom. Cato, Clove, Jaqueline, Te, én, Tresh és Peeta." Mondom gondosan átgondolva.

"Ez 7-et jelent." Mondja Rue. Bólintok.

"Ez 17 halottat is jelent." Mondom Noah-ra gondolva. Érzem, hogy a könnyek megint utat akarnak maguknak törni, de visszatartom, úgy, mint ahogy múltkor is tettem. Rue és én leveleket gyűjtünk, és keresünk egy alkalmas helyet az alvásra, ami rejtett. Gyorsan elalszok. Egy nagyon hosszú napot tudhatunk magunk mögött.

"Prim!" Kiáltja Noah, és felém fut.

"Noah!" Válaszolom. Megfog és felemel. 

"Hiányoztál" Mondom neki.

"Te is nekem." Mosolyog. Szorosan megölel.

"Nyerni fogunk." Biztosít engem.

"Persze." Válaszolom és nevetek. Aztán követjük Nyuszit a folyamig.

Noah a kezét a vízbe teszi, majd vizet locsol rám.

"Hé!" Visítom, és visszalocsolom. Aztán elkezdünk a vízben játszani. Átgázolunk rajta, és senki nem zavar meg minket. Sem egy kiválasztott, sem a Játékmesterek, sem a környék állatai. Semmi sem zavar meg minket.

Noah és én a folyam mellett ülünk és dióféléket és bogyókat eszünk. Nyuszit tartom a kezemben, és gyengéden simogatom. A Nap elkezd lemenni, és én reszketek. Egyre hidegebb van.

"Fázol?" Kérdi Noah.

"Minden rendben" Mondom neki, majd hapcizok.

"Egyértelműen nincs minden rendben" Mondja és leveszi a kabátját, amit utána a vállamra terít.

"Ne! Mi lesz veled?" Aggodalmaskodok.

"Nem, én jól vagyok, te nem. Neked van szükséged a kabátra."

"Prim. Ébredj fel." Rue az. Ébren vagyok. Rájövök, hogy ez csak egy álom volt. Sóhajtok. Felállok és Rue-hoz sétálok. Marvel hátizsákja van a kezében, és épp kinyitja.

"Végre felébredtél" Mondja nekem.

"Sajnos" Motyogom az orrom alatt. Majd boldogan hozzáteszem "Szóval, mit csinálsz?"

"Azt nézem meg, mi van  a zsákjában, akár valami hasznosat is találhatunk." özli Rue.

"Csináljuk együtt."

"Rendben."

Kivesszük a dolgokat, miközben megnevezzük őket.

"Négy kés."

"Két lándzsahegy."

"Egy zseblámpa."

"Egy kis bőr erszény."

"Elsősegély csomag!"

"Egy flakon víz."

"Egy teli flakon víz."

"Persze, miért is ne. Teli flakon víz."

"Egy csomag szárított gyümölcs."

"Oké, ennyi... ennek a srácnak volt pár elég hasznos dolga!"

"Tényleg volt! Most pedig osszuk el.

Rue és én a következő néhány percet azzal töltjük, hogy a készletet a cipőinkben elosszuk. Nem pont fele-fele arányban, de eléggé igazságos. Mindkettőnknek van két-két kése, egy lándzsahegye, és elosztottunk a szárított gyümölcsöket, nálam van a csomag, Rue-nál pedig a másik fele, amit a bőrerszénybe tettünk. Az elsősegély csomagot, vizet és zseblámpát a hátizsákban hagyjuk.

"Oké, menjünk, gyűjtsünk még ételt" Mondja Rue.

"Persze." Válaszolom és elindulunk vadászni. Pont úgy, mint amikor elkaptuk a guvatokat. Annyi különbséggel, hogy most együtt megyünk. Rue a csúzlit használja, én a lándzsával szúrok. Csak kettőt fogunk; úgysem éhezünk. Tüzet kellett gyújtanunk, ami veszélyes volt, de megfőztük őket anélkül, hogy elkapott volna valaki. Aztán zörgést hallunk. Arra fordulunk, amerről a hangot hallottuk. Jacqueline az. Mindhárman csak nézzük egymást kerek szemekkel, de nem támadunk. A lánynak van egy hátizsákja, de nem úgy tűnik, mintha lenne fegyvere. Mindannyian csak bámuljuk egymást, egy nevetségesen hosszúnak tűnő ideig.

"Fuss el" Mondja neki Rue, és így is tesz.

"Ez ijesztő volt." Mondom Rue-nak. "Úgy értem, mi van, ha Cato vagy Clove lett volna az?"

"Na az nagyon ijesztő lett volna. Most pedig, még mielőtt megtalálnak, tűnjünk el." Mondja Rue. Nem bajlódunk a tűz eloltásával, úgyis elmegyünk. Sétálunk és sétálunk, és azt sem tudjuk, hova tartunk. Addig sétálunk, amíg a Nap le nem megy. Sok bokor van itt, így csinálunk belőlük egy átmeneti búvóhelyet. A bokrok aljában ülünk, és esszük a guvatokat. Mind a ketten egyet. Sosem gondoltam volna, hogy képes vagyok ennyit enni, de gondolom éhes vagyok. Csak eszünk, még akkor is, amikor feltűnik a Kapitólium logója, és felhangzik a himnusz. Ma nem volt haláleset.

Miután végeztünk a guvatokkal,kortyolunk egy keveset a flakon vízből, és úgy döntünk, itt az ideje aludni.

"Jó éjt, Prim."

"Jó éjt, Rue."

A következő reggel trombitaszóra ébredek fel.

"Biztos lakomára hív bennünket." Suttogja Rue.

De rosszul gondolja.

"Gratulálok a végső hét kiválasztottnak.!"

Claudius Templesmith az.

"Azért vagyok itt, hogy közöljem veletek, egy apró szabálymódosítás történt!"

Szabálymódosítás? Jobb lesz, ha figyelek, ötletem sincs, mit fog mondani.

"Amennyiben az utolsó két életben maradt kiválasztott ugyanabból a körzetből érkezett, mindkettőjüket győztesnek nyilvánítják! Ez mind, sok sikert!"

Megint felszólalnak a trombiták.

"Tresh!" Kiált fel Rue. Ugyanekkor nekem eláll a lélegzetem.

"Peeta."

A második rész, <A Viadal> vége.

Juhé, új rész. Remélem ez is tetszeni fog nektek! A következő rész valószínűleg a következő hétvégén fog kikerülni, viszont átírt fejezet lehet hamarabb, ezt még nem tudom. De addig is sziasztok!