Az ösztöneim arra késztetnek, hogy kiáltsak, de tudom, hogy ez csak rontana a helyzeten.

Gondolkozz Prim, gondolkozz! Korholom magam. Aztán eszembe jut a tegnapi beszélgetésem Rue-val. A három kopogás a veszélyt jelzi. Kopogok háromszor a fa oldalán. Erősen kopogok, mert azt akarom, hogy meghalljon. Kikúszok a fámból és a hőség miatt azonnal elkezdek izzadni. Hallom, hogy Rue is kimászik az üregéből.

"Mi történik!" Pánikol.

"Nem tudom, de egy dolog biztos: el kell innen tűnnünk!" Válaszolom, ahogy mindketten megfogjuk a cipőnket. Megnézem, hogy Nyuszi ott van-e még, és szerencsére igen. Még mindig épen és egészségesen alszik.

A tűzfal a folyam irányából jön. El kell hagynunk ezt a helyet.

"Nem gondolod, hogy innunk kéne? Lehet, hogy napokig nem fogunk találni máshol." Kiáltja túl Rue az égő fák hangját.

"Ja, de siessünk!" Kiabálom. Mindketten kortyolunk a vízből és Nyuszit is megitatjuk. Aztán futunk. Futunk a tűzzel mögöttünk. Készen arra, hogy halálra égessen. 

"Utálom ezeket a Játékmestereket." Motyogom az orrom alatt.

"Prim, vesz minket a kamera!" Szid meg Rue.

"Mintha képes lennék bármikor is elfelejteni" Sóhajtok. Folytatjuk a futást. Nincs megállás.

"Úgy érzem, mindjárt összeesek!"

"Én is, de tényleg haladnunk kell!" Jelenti ki Rue.

"Nem tudok, túl fáradt vagyok" Sikerül kinyögnöm. Tényleg, tényleg fáradt vagyok. Komolyan úgy gondolom, hogy nemsokára összeesek. Rue felsóhajt.

"Szállj fel a hátamra" Mondja.

"Nem, nem. Akkor te fogsz elfáradni." Mondom miközben futunk, vagy legalábbis kocogunk.

"Akkor viszont futnunk kell!" Kiált fel Rue.

Végigvonszolom magam az Arénán, próbálok lépést tartani Rue-val. Az egyedüli dolgok, amim még van- cipők, csúzli és a szőrös barátunk. A talaj egyre közelebb van, és én összerogyok. Emlékszem arra, hogy esek egy nagyot, aztán minden elsötétül.

   *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 

POV: Katniss

Prim! Prim ne!

Nézem a képernyőn, ahogy a tűzfal követi Primet, és a szövetségesét, Rue-t. Valamiről beszélnek, miközben futnak, de nem lehet hallani őket. Csak a tűz morajlását lehet hallani. A két lány nem viseli a cipőit, helyette a kezeikben hozzák. "Oh, gondolom a cipőik súly lelassítaná csak őket" Motyogom, próbálok pozitív maradni, amiben nem vagyok túl jó.

Mi fog történni Primmel? Mikor fog elállni a tűz?

Mi van Peetával? Láttam tegnap a Hivatásosok csoportjával. Az áruló. A 12.-ből jött emberek sohasem kötnek alkut a Hivatásosokkal. Annyira frusztrált vagyok. Azért, mert Peeta és Prim is a Viadal résztvevője. Utálom a Kapitóliumot. Egyértelműen és meghamisíthatatlanul teszem.

   *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。 *・。  

A következő alkalommal, amikor kinyitom a szemem, erős fájdalmat érzek a lábamban. A földön fekszek és elkezdek mozgolódni, amikor egy hangot hallok.

"Fent vagy?"

Rue az. Próbálok felülni, de egyáltalán nem jön össze.

"Igen. De nem igazán érzem jól magam. Mi történt?" Kérdezem.

"Hát, így uh, összeestél. A földön voltál, a tűzfal pedig mögöttünk. Nem tudtam, mit tegyek. Csak két kezem van, így a cipőidet ott kellett, hogy hagyjam. A csúzlidat az enyémbe tettem. Oh és Nyuszit is. Aztán fel kellet pakolnom téged a hátamra, és hát, elcipelni. Egy jó darabig futottam, és elfáradtam. Egy ponton nem futottam elég gyorsan, és utolért a fal, és... és aztán... Annyira sajnálom Prim~!" Mondja Rue, miközben könnyekben tör ki. " Nem tudtam tisztán gondolkodni, és a fal csak jött közelebb és közelebb. A lábad... a lábad meggyulladt, és nem tudtam mit kéne tennem." Sírja.

"Rue, minden rendben." Mondom és próbálom rávenni, hogy hagyja abba a sírást. Engem is szomorúvá tesz a tény, hogy a barátom sír.

"Nem a te hibád."

"De nincs minden rendben. Megégettem a lábad!" Sír fel újra.

"Sh, ne sírj. Rendben vagyok. Tényleg. Megmentetted az életemet. Nincs semmi, ami miatt sírnod kéne"

Hagyom, hogy kisírja magát.

"Rue, szerintem mennünk kéne" Mondom. Bólint.

"Tényleg jól érzed magad?" Kérdi. Bólintok.

"Jól vagyok." Felállok Rue segítségével, és a hátára húz, mivel nem tudok rendesen járni. Abban a reményben folytatjuk utunkat, hogy találhatunk vizet újra. Rue sokáig sétál és aggódok érte. El fog fáradni. Nem azért, mert nehéz lennek; valójában elég könnyű vagyok. De már anélkül is nehéz sétálni, hogy lenne valaki a hátadon. Folytatjuk a sétát addig, amíg végül Rue megáll.

"Oké, azt hiszem pihennünk kell" Mondja Rue.

"Sajnálom, hogy nem tudok sétálni" Mondom.

"Nem, nem a te hibád. Minden rendben."

Mintha pont erre várt volna, Nyuszi kiesik a cipőből és elugrál.

"Ne, gyere vissza!" Mondom, de persze nem jön vissza. Nem kutya. Rue felemel, és elkezdi követi a nyulat. Nem úgy tűnik, mintha előlünk futna, inkább, mintha valamit keresne. Rue követi a nyulat, én pedig próbálok minél könnyebb lenni a számára. Eksztázisban törünk ki Rue-val, amikor meglátjuk, mit keresett Nyuszi. Vizet. Egyenesen egy kis tóhoz vezetett minket.

"Víz!" Kiálltok fel, és mindketten izgatottan ujjongunk. Még mindig elég fiatalok vagyunk.

Rue felgyorsít és lerak, amikor elérünk a tóhoz. Rue segítségével bemászok a vízbe. A lábamon és combomon lévő égések csípnek. De tudom, hogy ezt kell tennem. Le kell hűtenem. Valamint lehetséges, hogy elfertőződik, ezért fontos, hogy kimossam. Eközben kortyolok is a vízből, hogy enyhítsem a szomjam. Ezt teszi Rue is. Aztán hangokat hallunk.

"Woohoo!"

A Hivatásosok azok. Rue és én a pániktól fűtve egymásra nézünk.

"Ide!" Mondja, miközben elkezdenek felénk futni a tavon keresztül. Felemelem Nyuszit, aki még mindig iszik. Rue és én kiverekedjük magunkat a vízből, most csak egy cipővel, két csúzlival és Nyuszival.

"Nézzétek, van egy nyuszijuk!Milyen aranyos!" Mondja gúnyosan a 2. Körzet lánya.

Arra sincs időm, hogy mérges legyek rájuk. Amúgy sem szoktam túl mérges lenni. Rue és én olyan gyorsan futunk, ahogy csak tudunk, de tudjuk, hogy ők gyorsabbak nálunk.

"Mit fogunk tenni?" Suttogom, miközben futunk.

"Csak egy menekülési út van, mégpedig felfelé." Mondja Rue. Egy most-csak-viccelsz nézést küldök felé és a lábamra nézek. Még mindig futunk.

"Muszáj lesz!" Kiáltja Rue. Majd lehajol, megfog és felemel egy fára. Olyan gyorsan próbálok mászni, ahogy az csak telik egy lánytól, akinél van egy nyúl és akinek a lába meg van égve. Azonban eltökéltem magamban, hogy túlélem ezt. Lenézek, és látom, hogy Rue is elkezdett felmászni. Mászunk egészen addig, amíg el nem kezdjuk hallani magunk alól a Hivatásosok hangját. Oh, el is felejtettem. A Hivatásosok és Peeta hangját. A 4. Körzet lány kiválasztottja is velük van, aki gondolom szintén egy Hivatásos, hiszen a 4-es Körzetnek néha van Hivatásos kiválasztottja, és ő a Hivatásosokkal van.

"Helló Primrose! Helló Rue!" Mondja a 2. Körzet fiúja, Cato. Figyelembe véve, hogy Rue és én is az okos, aranyos, ártatlan lányként mutatkoztunk be, ezeket a jellemvonásokat használva válaszolok.

"Helló skacok!" Mondom fényes hangon és mosolyogva. Integetek nekik, mintha csak a szülinapi bulimra érkeztek volna. Kuncognak.

"Megyünk és elkapunk benneteket" Mondja Cato és elkezd felmászni. Rue-val mindketten pár ággal fentebb mászunk, de végül megállunk. Cato nem egy túl jó famászó. Halljuk, amikor leesik a földre a hátával érve először a talajt.

"Az fájhatott" Mondom kifejezetten senkinek. Ez csak mérgesebbé teszi Catót. Előveszi a kését és megdob minket vele. Kihajolok az útjából és egy ágba fúródik pont Rue alatt.

"Köszi a kést!" Kiáltja le Rue, ahogy lehajol, hogy kiszedje a fából. Aztán a cipőjébe teszi.

"Oh, engedj engem oda!" Kiabálja Glimmer, és elkezd mászni. Sokkal jobb, mint Cato, de nem sikerül neki olyan magasra feljutnia, mint nekünk. A Hivatásosok viszonylag nagy darabok és jól tápláltak, így az ágak nem bírják őket el és egyszerűen eltörnek alattuk. Pont mikor leesik, megpróbál lelőni miket egy nyíllal, de szánalmasan elbukik benne, így végül is az egyik nyilát is a birtokunkban tudhatjuk.

A Hivatásosok (és Peeta) összegyűlnek és suttognak. Nem halljuk, hogy mit mondanak, de nyilvánvalóan terveznek valamit. Aztán Peeta kezd el beszélni.

"Hagyjuk csak őket fent. Aludhatunk itt, és majd reggel lerendezzük őket. Nem mintha tudnának bárhova is menni."

Az áruló igazat beszél, gondolom magamban. Tényleg csapdába vagyunk kerítve, és sehova nem tudunk menni. A többi Hivatásos végiggondolja.

"Gondolom aludhatunk itt, és lerendezzük majd őket reggel." Mondja végül Cato. Elkezdenek kipakolni a táskáikból. Hálózsákot, ételt és minden jóságot szednek elő. Nem alszanak rögtön el. Rue és én minden hang nélkül nézzük őket. Nyuszi már elaludt és érzem a teste melegét a kezemen.

Látom, hogy Cato alváshoz készülődik, és hogy Glimmer odamegy hozzá és a vállának dől. A 2. Körzet lány kiválasztottja, aki, mint az hamar kiderült, Colve, késeket dobál gyíkokra. Glimmer és Cato felé néz, és ráncolja a már eleve ijesztő arcát. Gyorsan megrázza a fejét, mintha csak ki akarná üríteni a gondolatait, és visszatér a gyíkok öléséhez. Az 1. Körzet fiúja, Marvel már alszik. Peeta csak forgolódik kényelmetlenül a hálózsákjában és Marina a 4.-ből csak átnézi a zsákját. Végül mindannyian elalszanak.

"Mit fogunk csinálni!" Suttogom Rue-nak, miután megbiztonyosodtam abban, hogy mindannyian alszanak.

"Nem tudom, de nem hinném, hogy lehetséges itt fent aludni, vagy hogy lehetőségünk nyílna lemenni."

"Azt mondod, hogy fent kéne eltöltenünk az estét?"

"Hát, van jobb ötleted?"

Rue és én csendben beszélünk, mivel nagyon is tudatában vagyunk abban, hogy vannak alattunk.

"Nem tudom... tudsz bármilyen utat, ahol elszökhetnénk?"

"Hát én valószínűleg át tudnék ugrani a szomszédos fára, de akkor itt kéne, hogy hagyjalak." Mondja Rue.

"Hát ha ez az egyedüli opciónk, akkor meg kell tenned" Mondom. Rue a szomszédos fára néz, majd arra, amin mi vagyunk. Majd hirtelen O-ra nyitja a száját. Felmutat. Nem gondoltuk volna, hogy a dolgok ennél is rosszabbra fordulhatnak, de nyilván megtették. A fejünk felett van egy méhkaptár, amiben óriási méhek vannak.

A/N: 13. Ki a babonás? Én szerencsére nem. Remélem tetszett ez a fejezet is :)