Amint a gong megszólal, megfordulok és az erdő felé kezdek el rohanni. Csak egy rövid pillantásba kerül a hátam mögé, hogy lássam, Rue követ, a szemeink találkoznak, és elkezdünk átlósan futni, hogy végül találkozzunk. Vetek még egy utolsó pillantást mögénk és látom, hogy az 5-ös Körzet lánya és Peeta fut még el, de mindenki más a Vérfürdőben van.

Rue és én egy ponton találkozunk, de nem állunk meg. Egyenesen futunk, most már együtt az erdőbe. Futunk és meg sem állunk. Csak futunk, futunk és futunk is egy kicsit amíg a tüdőnk el nem kezd fájni. Addig futunk, amíg mindketten ki nem fulladunk, lihegve. De tudjuk, hogy folytatnunk kell a futást. Kevés, nem semmi esélyünk sincs a nyerésre, ha összefutunk a Hivatásosokkal., és tudjuk, hogy el kell futnunk. Addig futunk, amíg a rövid lábaink nem bírják már az iramot és mindketten összeesünk. Próbálunk felülni, de a fáradtság győz, és a testünk megtagad bárminemű mozgást. Egy pillanatig csak fekszünk ott és nézzük az eget. Aztán Rue rátalál a hangjára és megkérdi: "Kéne még folytatnunk futni?"

"Azt tenném, ha bírnék."

"Én is... olyan fáradt vagyok" Mondja Rue.

"És szomjas."

Mindketten az óriási kék kiterjedést bámuljuk magunk felett, amikor levelek zörgését halljuk, valamint azt, hogy egy gally eltörik. Rue és én mindketten megriadunk és a zajforrás felé fordulunk. Pánikolok. Mi van, ha az egyik Hivatásos kiválasztott az?

Megkönnyebbülve sóhajtok, amikor látom, hogy csak egy kicsi nyuszi volt.

"Fuh" Hallom Rue-t, nyilvánvalóan ő is megijedt.

"Megijesztettél minket." Mondom fiúcskának, legalábbis azt hiszem, hogy fiú, kinyújtom a kezem és hagyom, hogy közelítsen felém.

"Mit csinálsz?!" Suttogja Rue.

"Umm... nem tudom..." Tétovázok.

"Lehet, hogy mérgező!" Szid le.

"Nem hinném." Mondom és felemelem a kis gazembert. Semmi különös nincs rajta, ez csak egy egyszerű nyuszi. Rue még mindig elővigyázatos vele. Csak sok győzködés árán érinti egyáltalán meg.

"Aranyos" Mondja végül.

"Hallod ezt? Azt gondolja rólad, hogy aranyos vagy~!" Mondom neki. Rue vigyorogva forgatja a szemét.

"De hogyha éhezni fogunk, vagy nagyon éhesek leszünk, megesszük? Egyet értesz?"

Sóhajtok. Ez egy jó kompromisszum. "Egyet"

BUMM! Az ágyúk elkezdenek lövöldözni. Ez azt jelenti, hogy a Bőségszarunál lévő vérfürdőnek biztosan vége van már. Megszámolják, hogy hányan haltak meg, és fellőnek egy golyót minden halott kiválasztottért. A kiválasztottakat aztán egy légpárnás hajóval összeszedik, és hazaküldik a körzetükbe a szüleiknek. Számolom az ágyúlövéseket.

"Tizenegy" Mondjuk Rue-val közösen egyszerre, amikor az ágyúk végre elhallgatnak.

"Tizenegy halott" Mondom.

"És tizenhárom még mindig életben van" Válaszolja Rue.

"Vajon Peeta köztük van?" Mondom, hallhatóan szomorúan.

"Én is ezen gondolkozom Tresh-sel kapcsolatban." Mondja Rue.

"Oh fogadni mernék, hogy ő még életben van. Nagy darab, terjedelmes és jól képzett."

"Ja" Ért egyet Rue, de tudom, hogy nincs 100%-ig meggyőzve.

"És vajon Noah?" Kérdezem, ahogy hagyom, hogy a gondolataim elvesszenek a rajta való gondolkodásban, az egyike azon kevés dolgoknak, amik jók ebben a Viadalban.

"A 3. Körzet fiúja?" Hangzik el Rue-tól a kérdés. Bólintok.

"Láttalak vele párszor" Mondja Rue mosolyogva. "És ahogy viselkedsz körülötte~!!"

Érzem, ahogy az arcom egyre vörösebbé válik, ahogy elpirulok.

"Bejön neked, nem igaz?" Suttogja.

"Talán" Válaszolom.

"Oh ne már, azt hittem, barátok vagyunk."

"Oh rendben. Igen bejön"

"Tudtam~!"

Hamarosan Rue és én újra sétálunk, egyre inkább az erdő mélyébe.

"Tudsz fára mászni, ugye?" Kérdezi Rue. Megrázom a fejem.

"Dehogy"

"Oh komolyan? Én tudok. Megtanítalak"

"Köszi, de most mennünk kéne. De egyértelműen nem sokára taníts meg."

Folytatjuk az utunkat, addig amíg a Nap le nem megy. Elég sötét van, és szükségünk van egy helyre, ahol aludhatunk.

"Hol töltsük el az éjszakát?" Kérdem.

"Nem tudom, vegyük számra a lehetőségeinket." Mondja Rue és elkezdünk keresgélni, de úgy, hogy mindig lássuk a másikat. Körbenézek és észreveszem, hogy a fák üregesek és némelyik lábánál van egy lyuk, amik fűcsomók mögött vannak. Tökéletes. Hamarosan visszatalálunk egymáshoz.

"Szóval, mit találtál?" Teszem fel a kérdést.

"Hát felmászhatunk a fákra és az ágakhoz köthetjük magunkat, vagy elbújhatunk a bokrokban."

"Hát én találtam néhány üreges fát. Aludhatunk az üregeikben!" Mondom izgatottan, de figyelek arra, hogy halkan beszéljek.

"De ez azt jelenti, hogy állva kell aludnunk" Mondja Rue. Megvonom a vállam.

"A bejáratok fűvel vannak borítva, így majdnem biztosak lehetünk abban, hogy senki sem fog ránk találni." Mondom.

"Oké, mutasd meg, merre vannak." Kéri Rue. Nem sokkal ezután Rue is és én is a saját fánk belsejében vagyunk, rögtön egymás mellett. A hátrány az, hogy nem tudunk egymással beszélni, de legalább tudni fogjuk, hogy a másik is ott van. Remélhetőleg. Vissza kijövök az üregemből, azt követően, hogy megnéztem, hogy kényelmes-e, és hogy jó-e a mérete. Látom, hogy Rue is kimászik az ő üregéből.

"Nem is olyan rossz" Mondja mosolyogva.

"Oké, meg kell bizonyosodnunk abban, hogy a másik is jól van. Ehhez kopogjunk kétszer a fánk oldalán, és a másik kétszer fog visszakopogni, ha biztonságban van és egyszer, ha nincs. Rendben?"

"Rendben."

Nézzük, ahogy az éget kivilágítja a Kapitólium logója. Az elesett kiválasztottak fejét vetítik ki. A lány a 3-asból, a fiú az 4-esből, a fiú az 5-ösből, mindketten a 6.-ból és a 7.-ből, a 8. fiúja, mindketten a 9.-ből- oké már csak egy van hátra. A 10. körzet lány kiválasztottjáról tűnik fel egy kép, ami megerősíti azt, hogy Peeta életben van.

"Hát, a többiek, akik fontosak számunkra, biztonságban vannak." Mondja Rue.

"Igen, megkönnyebbültem."

"Én i-"

Rue-t félbe szakítja a gallyak törése és a levelek zaja. És ez alkalommal, nem egy nyuszi okozza a zajt. Mert hangokat hallunk. Mindketten bemászunk a fánkban és nyugton maradunk.

"Kérlek, ne öljetek meg!" Hallok egy hangot. Aztán a Hivatásosokat hallom, ahogy vicsorognak és nevetnek az áldozaton.

"Kérlek, ne öljetek meg~!" Utánozzák. Ezután a lány sikolyát lehet hallani.

"Miért nem halljuk az ágyút?" Kérdi az egyik.

"Oh, nem tudom. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy halott." Ezt a hangot felismerem, Catoé.

"Végzek vele" Ajánlja fel egy másik, majd egy újabb sikoly hangzik fel. Majd az ágyú megszólal.

"Tizenkettő halott" Suttogom különösebben senkinek.

"Menjünk!" Mondja a másik Hivatásos fiú.

A következő, amit hallok, megrémiszt. Nem amiatt, hogy mit mondanak, hanem amiatt, hogy ki az, aki mondja.

"Szóval, merre megyünk?"

A hang Peetához tartozik.

A/N: Visszatértem, és elkezdődött a Viadal! És csak most fog igazán elkezdődni. És lesz jó sok jelenet Primmel és Rue-val. Olyan aranyosak szerintem, amikor annak ellenére, hogy tudják, hogy legalább az egyikük előbb-utóbb meg fog halni, mégis pont olyan gyermeki beszélgetéseket folytatnak, amilyennek 2 tizenkét éves között folynia kéne. Ami szerintem egy ritka jelenség lehet a Viadalokon. Nah de az én észjárásomból is bőven elég volt ennyi xD. Találkozunk a következő fejezetnél :D