Mutáns kutyák. Ja. Ezek azok.

Cato csak fut tovább, és a bőségszaru felé tart. Követem. Biztosan megvan az indoka, hogy miért arra fut.

Csak futok, futok, aztán hátrafordulok, és látom, hogy Katniss és Peeta lemaradtak. Katniss könnyedén utolérhetne, de inkább Peetának segít. Hát persze.

Elérek a Bőségszaruhoz, és felpattanok a tetejére. És oh, nagyon forró! A nap órákig sütött a fémszerkezetre, és égeti a bőröm.

Fáj, nagyon fáj, de még így is a tetejéig mászok. Úgy érzem, mintha a kezeim le akarnának esni. A tetején fekszik Cato és liheg. Akár itt rögtön megölhetném, és vége lenne. Egy lándzsa van a kezemben, és nagyon felé akarom dobni ebben a pillanatban. És úgy döntök, hogy meg is teszem, a Viadal már így is hosszú volt, és most vége kell, hogy legyen.

Felemelem a lándzsát, és Cato mellkasát célzom vele. De ekkor felsikít Katniss.

"Prim! Segíts!" Ezt mondja. Megfordulok, és látom, hogy épp Peetát emeli fel a Bőségszarura. Megfogom Peeta kezét, és az összes erőmet összpontosítom, hogy fel tudjam húzni. Az egyik kutya ugrik egyet, és megpróbálja megharapni Katniss-t, de elhibázza, és a nadrágjából, és a felsője ujjából harap ki egy darabot.

Figyelem, Catót, aki nem próbál megölni minket, a mutánsokat nézi megrémülve. Én is azokat nézem,  és ők küldenek valamiféle jelzést egymásnak. Majd mind visszahátrál egyet kivéve. Hosszú szőke bundája van. Fut, és megpróbál felugrani a Bőségszarura, elvéti, de kevesebb, mint fél méterrel. A kutyának rózsaszín ajka, és zöld szeme van. A nyakörve drágakővel van kirakva, és az egyes szám van belekarcolva. Aztán hirtelen beugrik. A szőke bunda, zöld szem, rózsaszín ajkak. Az egyes szám. Ez Glimmer.

"Ah!" Sikítom, amikor hirtelen észreveszem, hogy ő az. Tényleg ő az? Igen, tényleg. És minden kiválasztottnak van egy mutánsa.

Körbenézek, és látok két mutánst, akik együtt vannak, mindkettőjüket ugyanaz a vörös szín borítja, és a nyakörvükön ott van az ötös. Az egyik nagy, a másik kisebb. Jacqueline és a húga. Aztán a leghátborzongatóbb az, hogy van egy kicsi mutáns sötét szőrrel, arany szemekkel, és a szalmából készült nyakörvén ott virít a tizenegyes. Rue. Mindegyik mutánst megnézem, és mind egy-egy kiválasztottat jelképez. A mutánsokat nézem. A mutánsokat nézem, és érzem, hogy elesek, és lecsúszok a Bőségszarun. Zuhanok.

"Katniss!" Kiáltom ijedten. Hamarosan itt a vége. Le fogok esni a talajra, és a mutánsok meg fognak enni. Meg fogok halni. Becsukom a szemem. Érzem, hogy valami beleharap a lábamba, és a fájdalom lüktet végig a testemen, és visítok fájdalmamban.

"Prim!"

Érzem, hogy valamit leszúrnak, és hogy valaki visszahúz fel.

"Prim, j-jól vagy?" Hallom Peeta hangját. A keze vérben úszik. Mi történt? Nem értem.

"Én... jól vagyok." Sikerül kinyögnöm, de mindannyian tudjuk, hogy nem vagyok.  Lenézek a lábamra, ami rossz, nagyon rossz állapotban van. Vérzik ott, ahol a kutya megharapott, és a vér szinte záporozik belőle. Nem, ömlik belőle. Hamarosan belehalok a vérveszteségbe.

"Prim, add ide a lándzsát!" Mondja Katniss, és kinyújtja felém a kezét. Odaadom neki a lándzsát. Amúgy sem tudnék túl sok mindent kezdeni vele.

Megint körbenézek a mutánsokon, és észreveszek egy közepes nagyságút, sápadt bőrrel, fekete szemekkel. A hármas szám van rajta. Majdnem azonnal felismerem. Noah. Mit csináltak a Játékmesterek? Elvitték a kiválasztottak holttestét, és ezekké a mutánsokká változtatták őket? Nem. Nem hiszem én ezt el. Még mindig a mutánsokat bámulom, amikor hirtelen arrébb húznak, miközben a fejemet fogják.

Légszomjam van. Cato próbál megfojtani. Próbálok harcolni ellene, de semmi haszna.

"Cato! Azonnal engedd el a húgomat!" Visítja Katniss, és Cato fejének célozza a lándzsát. 

"Ha lelősz, ő is velem esik!"

Katniss bepánikol, és nagyon ijedtnek tűnik. Aztán eszembe jut valami.

Óvatosan a vérző lábamhoz nyúlok. Megérintem az ujjammal a vágást, és Cato kezéhez emelem, és egy X-et rajzolok rá. Nagyon remélem, hogy leesik Katniss-nek, mire gondolok.

Majdnem azonnal, Katniss a lándzsát ijesztő pontossággal hajítja az X-emre. Cato leveszi rólam a kezét és felocsúdik a fájdalmában. Megragadom a lándzsát, megfordulok, és lelököm a Bőségszaruról. A mutánsok jönnek, és megtámadják.

A harc hosszú, és a hangja fájdalommal teli. Mi hárman a szaru tetején várunk. Hosszú ideig várunk. De még mindig nem szólal fel az ágyú. Nagyon erősen vérzek, ezért Katniss a felsőjével kötözi el a lábam. Továbbra is várunk, de még mindig nincs ágyú. Mindannyian úgy döntünk, alszunk egyet békésen. Most nincs őrködés, most, hogy már senki nem akar az életünkre törni. Az éjszaka hideg, így a testünkkel melegítjük egymást.

Amikor felébredünk, még mindig nem szólalt fel az ágyú. Még mindig halljuk Cato hangját, és felfogom mekkora ereje is van a testének. Azt, hogy mindezt a szponzorai észrevették, nekem viszont halvány lila fogalmam sem volt róla. És nem hagyja el az ereje. Még él. De hatalmas szenvedéseken esik át.

"Mit kéne tennünk?" Kérdi végül Peeta.

"Öljük meg." Mondja Katniss egy vállrántás kíséretében. "Vessünk véget a fájdalmának."

"De.. hogyan?" Kérdezem.

"A lándzsával. Prim, ez a te feladatod!" Közli velem Katniss.

Nem értem, hogy ezzel mire akar utalni, de meg fogom ölni Catót, pont úgy, ahogy Katniss mondta.

Szánakozva figyelem, arra gondolok, hogy a mutánsok egész éjszaka támadták.

Felállok, és nézem azt a húsdarabot, ami egykor a teste volt. Látok egy lyukat, a száját. Hallok egy halk "kérlek"-et kijönni belőle. Azt akarja, hogy megszűnjön a fájdalom. A lándzsát a szájára célzom, becsukom a szemem és eldobom a lándzsát. Nem bosszúvágyból, hanem szánalomból. Egy sikítást hallok, majd minden elcsöndesedik.

"Szóval vége van?" Kérdezi Peeta.

A választ az ágyú mondja.

"Vége." Fújja ki a levegőt Katniss.

"Végre." Csatlakozok.

A talaj kinyílik, és a mutánsok egy lyukban eltűnnek.

Nem tudok Catóra nézni, pontosabban arra, ami valamikor Cato volt. Szörnyű állapotban van.

Katniss, Peeta és én a Bőségszaru tetején ülünk, és várjuk, hogy kürtszóval bejelentsék a győzelmünket. Várok, de nem történik ez meg.

"M-mi? Nem értem. A Viadalnak vége van." Mondom.

"Talán arrébb kell mennünk, hogy a légpárnás hajó elvihesse Cato testét, és akkor lesz vége." Tanakodik Peeta.

"Lehet, menjünk a tóhoz." Von vállat Katniss.

Lemászunk a Bőségszaruról, és a tóig sétálunk. Kortyolok a vízből, és csak ekkor ér el a tudatomig, milyen éhes is vagyok.

A légpárnás hajó megjelenik, és elviszi a testet. De még mindig semmi híre a kürtöknek.

Épp mondani készülök valamit Peetának és Katniss-nek, amikor meghallom a trombitákat.

"Gratulálok a 74. Éhezők Viadala utolsó kiválasztottjainak! Figyelmesen átnéztük a szabályzatot, és csak egy győztese lehet a Viadalnak. Az előző szabályváltoztatást visszavonjuk. Valamint Ms. Katniss Everdeen is ölhet most már, ahogy közeledünk a Viadal végjátszmájához! Sok sikert, és soha ne hagyjon el benneteket a remény!"

Csak állok nyitott szájjal, nem hiszem el, hogy mi történt. Gonosz Játékmesterek.

"N-nincsenek fegyvereink." Mondja Peeta, mikor mindannyian visszanyertük a képességünket a beszédhez.

"Ez elég gyenge kifogás, Jacqueline-t és a húgát is a bogyókkal öltük meg." Mondja Katniss.

"Hát, legalább az egyikőnk élve hagyhatja el az Arénát." Mondja egy vállrántás kíséretében.

"Katniss, te érdemled meg, hogy elhagyhasd az Arénát." Mondom.

"Nem Prim. Neked kell élned. Te még mindig fiatal vagy." Mondja nekem Katniss.

"Nos, nem nagyon fogjuk megölni egymást ebben a helyzetben." Jelenti ki Peeta a nyilvánvalót.

Katniss és én is megrázzuk a fejünket, hogy közöljük, hogy nem.

"Mind tudjuk, hogy szükségük van egy győztesre." Mondja Peeta.

Mindhárman csak ülünk ott némán, néha egymásra pillantunk.

"Nem muszáj, hogy legyen egy győztesük." Töröm meg a csöndet.

Katniss és Peeta engem bámul.

A zsebembe nyúlok, és előveszem az éjfürtöket.

Katniss és Peeta megértik, mire gondolok, és mindketten vesznek egy-egy maroknyit belőle.

"Nem muszáj, hogy legyen egy győztesük." Ismétli meg Katniss.

"Szívesebben lennénk együtt, minthogy egyedül hagyjuk el az Arénát."

"Háromra?" Kérdem. Bólintanka. Mély levegőt veszek.

"Egy." Ezt én mondtam.

"Kettő." Ezt meg Peeta.

"Három." Ezt pedig Katniss.

"Szeretlek Anya." Suttogom, amikor bekapom a bogyókat.

De ekkor újból megszólalnak a trombiták. Ezek a hülye trombiták. És itt is van Claudius Templesmith kétségbeesett hangja.

"Állj! Állj!" Mondja.

Azonnal kiköpöm a bogyókat.

De a szemeim becsukódnak, és minden sötétté válik. Már túl késő.