*: Már az átírt verzióról fordított fejezet

A falak szürkék. Boltok vesznek körül, a többi 12 éves lármázik mellettem, valamint a 12. körzet teljes lakossága, nagyjából 8 ezren.

Ahogy egyre több és több ember elfoglalja a teret, a későnérkezőket a békeőrök a környező utcákra terelik. Azonban nem kell aggódniuk arról, hogy lemaradnábak a ceremóniáról, mivel hatalmas képernyőkön lesz élőben közvetítve az egész körzetben.

Izzad a kezem, így beletörlöm a szoknyámba. Szoros a hasamnál, és hányingerem van. Talán csak az aratás miatt. Igen, biztos, hogy amiatt.

De több ezer cetli van gondolom magamban és mindössze egyetlenen van rajta a nevem.

Kopp. Kopp. Effie Trinket magassarkújának kopogását felhangosítva hallom a fülemben. Mindent elmosódva látok, kivéve magassarkúját. Aztán a látásom az arcára; a csillogó sminkjére, amiből túl sokat kent magára; végül a vörös, vötös ajkára, ahogy vidáman kimondja: "Boldog Éhezők Viadalát. És soha ne hagyjon el benneteket a remény."

Az események ahhoz az időponthoz érnek, amikor a sápadt keze belenyúl a tökéletes gömb alakú tálba, a bor színű körmei mennek a szeméhez. Tiszta, borszínű szemek. Kiráz a hideg, ahogy találkoznak az enyéimmel. Biztos, hogy képzelődök.

Egy cetlit kivesz a cetlik tömegéből, és kinyitja a gyors, gyakorlott ujjaival. Mint minden 12 éves körülöttem, idegesen veszek levegőt, várva az élénk kísérőre, hogy beszéljen.

"Primrose Everdeen!"

...

Felébredek. A légzésem mostmár nem hogy nen lassú, hanem kimondottan gyors. A szívverésem felgyorsul, és adrenalin száguld végig a testemen. A kezeim hidegek, a hajam verejtéktől csapzott. Engedem, hogy a könnyeim csendben végigfolyjanak az arcomon, egészen a vastag takaróra, ami engem es a nővéremet, Katnisst fedi be.

Megpróbálom nem felébreszteni. Biztosan fáradt. Későnkerül ágyba a hosszú vadászattal töltött napok után, Gale-lel. Ilyenkor vadakat ejtenek el, amivel kereskednek, hogy legyen mivel jóllaknunk. Katniss az Anya és az én számomra, míg Gale az anyja Hazelle, és a kistestvérei Rory, Vick és Posy számára gyűjt élelmet.

Köszönettel tartozok Rory-nak. Mindig számíthattam rá, még a nehéz időszakokban is. Mivel Gale és Katniss hosszú órákon át vadásztak, gyakran mi vigyáztunk a fiatal Vickre, aki 12 hónapos volt Apa halálakor, és a kicsi Posyra, aki nen sokkal később született. Mindkettő család sok napon keresztül éhezett, és Posy majdnem belehalt. De szerencsére Hazelle és én meggyógyítottuk.

Amikor az életünk lefelé tartott, Rory és én mindig ott voltunk egymásnak. Ahogy telt az idő megtanultuk megkedvelni az egymással eltöltött időt. Barátokká váltunk.

Szépen lassan, minden gondolattal a légzésem visszatér a normális sebességére, de megakad minden alkalommal, amikor az álmomra gondolok. Óvatosan kimászok a takaró alól, és átmegyek Anya ágyához. A szőke haja eltakarja az arcát, és én arrébb simítom, hogy lássam. Olyan fiatalnak tűnik, amikor alszik. A stressz nyomai és a ráncok eltűnnek az arcáról, és arra az anyára emlékeztet, akit apánk elvesztése előtt ismertem.

Néha még mindig látom a fiatal anyámat, de az idő nagy részében szomorúság fátyla veszi körül. Katniss, aki 11 éves kora óta a család feje, nem szereti túlságosan. És emiatt úgy érzem, háromszor annyira kell szeretnem az anyánkat. Hogy helyettesítsem Katniss és apánk szeretetét is.

Belemászok az ágyába, figyelve arra, hogy ne ébresszem fel, és nagyon erősen próbálok nem a hamarosan esedékes aratásra gondolni. Ez majdnem lehetetlen, de minden bizonnyal megtettem. Érzem, hogy álomba merülök.

...

Nedvesnek érzem az arcom. Megtörlöm a szemem, miközbeb arról gondolkozom, hogy sírtam-e álmomban. Aztán a meleg nyelvét érzem átfutni az arcomon, és tudom, hogy nyugodt éjszakám volt.

Kökörcsin. Nem minden lány látná szépnek, de számomra tökéletes. Az aranyos, nyomott orrával, kissé megtépázott fülével, és kökörcsin színű bundájával ő a gyönyorű macskám.

Még mindig emlékszem arra, amikor megtaláltam az utcán, mialatt Rory-val, Vick-kel, és Posy-val játszottam. A cica gyönyörű volt, de férgekkel és valószínűleg betegségekkel volt fertőzve, ezért Rory és én próbáltuk minél messzebb tartani a kicsiktől. Hazavittem a cicust, és nagyon elkeseredtem, amikir Katniss nem akarta megengedni, hogy megtartsam. Számára csak egy kökörcsin színű száj volt, akit etetni kell.

"De muszáj megtartanunk" mondtam ragazkodva, "Az utcákon meghalna!" Sírtam, amikor az aranyos élőlény halálára gondoltam, és Katniss végül megengedte, hogy velünk maradjon. Anya segített a féreftelenítésében, és nem sokára kiderült, hogy egy született egerész. Szerintem ekkor kezdte el Katniss elviselni őt.

A kis szörgombóc újra megtámad, és a mancsaival unszol arra, hogy kikeljek az ágyból. Amikor Anya felé nyúlok, a kezeim alatt, csak azt a durva vásznat érzem, ami az ágyad fedi. Biztos már felkelt.

Felkelek, és észreveszem, hogy milyen világos van. Viszont amikor felkelek és kinézek az ablakon azt látom, hogy a legtöbb ház szürke redőnye még mindig le van engedve, az ajtajuk pesig be van csukva. Az aratás csak délután 2-kor kezdődik. Akár aludhatnak is még.

A konyhában egy asztal és tűzhely által megjelölt helyen egy fatálat találok felfordítva. Tegnap este kinthagytam egy kicsit a kecskénk, Lady sajtjából. Biztos akkor vette el, amikor elindult az aratás előtti utolsó vadászatára.

Kiráz a hideg az álom emlékére. Olyan élénknek, olyan valósnak tűnt. Én a 12. életévét töltött Primrose Everdeen ki lettem választva a 74. évi Éhezők Viadalára. Ki lettem választva arra, hogy huszonhárom másik emberrel együtt egy televíziós élet-halál hatcot vívjunk. És néhány órán belül, lehet, hogy ez az álom nem álom marad, hanem valósággá válik.

Egyetlen cetli suttogom folyton-folyvást magamnak. Egyetlen egy cetlin van rajta a nevem. De a tény, hogy egy apró esély is van arra, hogy kiválasszanak, megrémít. És Katniss-nek kapcsol az agyam Katniss-nek húsz cetlije van a tálban, amin a neve olvasható. Gale-nek közel ötven van, Rory-nak pedig három.

Tesszera. Mindössze csak egy másik mód, amivel a Kapitólium arra emlékeztet bennünket, hogy milyen szegények vagyunk. Nekünk, szegényeknek, akik a 12. körzet szegényebb területén, a Peremen élünk, egy kis adag olajért és gabonáért cserébe extra cetliket raknak a tálba a nevünkkel ellátva, ezzel megduplázva, néha megtriplázva, vagy akár mint Gale esetében meghatszorozva annak az esélyét, hogy minket választanak ki.

Gale eleinte nem enhedte Rory-nak, hogy feliratkozzon tesszeráért, azonban olyan erősen ragazkodott hozzá, hogy a bátyja már nem tudott vele vitatkozni. Nekem Katniss soha nem engedné meg, hogy feliratkozzak.
Így most, az ötödik évében, amin résztvesz az aratáson, a háromtagú családunkat támogatva, 20 cetlin van rajta a neve.

A háznak egy kisebb részén, ahol a tulajdonainkat tároljuk találom meg az anyukámat. Ruhákat vesz elő Katniss-nek és nekem, amit majd az aratáson fogunk felvenni. Az aratás. Egy cetli, két cetli, húsz kicsi papír cetli.

"Neked, Primrose" mondja, amikor észreveszi, hogy ott állok. Átad nekem egy fodros blúzt, és egy szoknyát. Ez az a ruha, amit Katniss az első aratásán viselt. A nővérem számára az ő egyik kék ruháját veszi elő, hozzáillő cipővel. Csodásan néz ki, és biztos vagyok benne, hogy sok időbe telt, míg kiválasztotta. Talán a húsz "Katniss" cetli jobban megijeszti, mint amennyire kimutatja.

"Köszönöm, anyu. Nagyon gyönyörű vagy" És tényleg az. Egy csodálatos ruhában van, ami még abból az időszakból maradt meg, amikor még a gyógyszertárban dolgozott; a haja egy kontyban van, teljesen lehet látni a tiszta, kék szemét, ami megvilágítja az arcát.

"És te is gyönyörű vagy, mint mindig. Szeretnéd felpróbálni az új ruháidat, Primrose-om?"

...

A fiatal lány megtört szemmel néz vissza rám a csiszolt tükörből. A lelke van megtörve, mint a fény, ami egyszer egyben volt, majd visszaverődik. Húsz cetli, emlékeztetem magam Katniss neve hússzor szerepel. Csak remélni merem, hogy a szerencse az ő pártján áll.

Gombostűk segítségével anya segít a ruhámat a derekam köré rögzíteni. Nem úgy mint az álmomban, a szoknyám egy kicsit nagy rám, a blúzom pedig lazán lóg körülötte. Az csak egy álom volt. Minden rendben lesz veled és Katniss-szel is.

Amikor hazaér, meglepődik amikor meglátja, hogy milyen ruhát készített ki neki felvenni.

"Igazán? Nekem?"

Anyu egy bólintással válaszol, majd egy fésűt és egy törülközőt hoz, amivel megszárítja és kifésüli Katniss neves, mosott haját. A vékony ujjaival egy gyönyörű fonatot fon Katniss hajába.

"Nagyon csinosan nézel ki" jegyzem meg halkan, mellette ülve, egy mosollyal az arcomon.

"Viszont magamra nem hasonlítok" válaszol Katniss egy halvány mosollyal. Ezután szorosan megölel. Megint émelygek, amint a húsz cetlire gondolok. Miután elenged, Katniss hátralép és megnézi a ruhámat. Mosolyog.

"Tűrd be a farktollad," mondja Katniss "kis kacsa". Kiegyenesíti a blúzomat, és betűri a végét a szoknyába.

Felkacagok, és így válaszolok: "Háp, háp" Katniss mindig tudja, hogy mitől fogom magam jobban érezni.

"Hápogj magadnak" válaszol Katniss egy szélesebb mosollyal. "Na menjünk enni" megpuszilja a homlokom, és mégegyszer megölel.

Az asztalon a tesszerából készített durva kenyér szeletei vannak, és Lady teje. A jobb ételt, amit Katniss hozott, vacsorára tartogatjuk, az aratás után. Hogy különlegessé tegyük. Mellesleg egyikőnknek sincs túl nagy étvágya. Csendben eszünk.

...

Amikor az óra 1-et mutat, elindulunk a térre. Minden évben ott tartják az aratást. Az álmokban a falak csupasz szürkék voltak, a valóság viszont rosszabb. Világos poszterek vannak kifeszítve az épületek között, ezzel akar a Kapitólium ünnepi hangulatot kelteni. Azonban a térre érkező guerekek közül senki nem osztozik a Kapitólium lekesedésével. A tetőkön hatalmas kamerákat látok, amelyek felveszik minden mozzanatunkat. A torkom a nyakamban dobog.

Katniss-szel jelentkezek be. Primrose Everdeen, 12 éves. Megfogja a kezem, és nyugtatóan megszorítja, majd elvezetik a többi 16 éveshez. Elvezetnek a többi 12 éveshez, a tömeg hátuljába. Mi vagyunk a legfiatalabbak. Ez az első aratás, amin részt veszünk.

"Első aratás" suttogja valaki mellettem. Ezt a hangot bármikor felismerném.

"Első aratás" válaszolom halkan suttogva. Rory Hawthorne, 12 éves. Csendben állunk egymás mellett, a színpadra nézve.

Ott van egy emelvény, néhány szék, és természetesen két üveg gömb, amik azon gyerekek nevét tartalmazzák, akik itt álnak a téren. Egy tál a fiúknak. Egy tál a lányoknak. Egy cetli az én nevemmel. Húsz cetli a Katniss-ével.

A színpadon ül Undersee polgármesrer, és a 12. körzet kisérője, Effie Trinket. Egyenesen a Kapitóliumból.

Effie-t bámulom, megpróbálom kideríteni, vajon minden arcvonása eredeti-e. Valószínű, hogy nem. Borszínű öltözete van, ami megy a borszínű ajkaihoz, és körmeihez. Szerencsére a szemei nem borszínűek, mint az álmomban. Effie mellett van egy üres szék, amit homlokráncolva tanulmányoz.

Amikor a város órája elüti a kettőt, a polgármester fellép a pódiumra, hogy felolvassa a szövegét. Első aratás. Figyelmesen hallgatom, bár a beszédet minden évben hallottam, itt a téren az elmúlt aratásokon. Kötelező hallgatnia minden lakosnak, akár fiatal, akár öreg.

Mint mindig, a polgármester az országunk, Panem történelmével kezd. A kis ország, ami az egykoron Észak-Amerikának nevezett terület hamvaiból született. A régi, elesett Amerikáért hosszú, földrengésekkel, tűzzel, aszállyal, és cunamikkal sújtott háború folyt, ami a terület nagy részét elemésztette. Ebből emelkedett ki Panem, a csillogó Kapitóliummal, s az azt körülvevő tizenhárom körzettel, amelyek békét és jólétet biztosítottak a lakóik számára.

Ezután a Sötétség Napjai következtek, amikor a körzetek fellázadtak a Kapitólium ellen. Tizenkét körzetet sikerült legyőzni, a tizenharmadikat pedig eltörölték a föld felszínéről. A Hűtlenségi Egyezmény új törvényeket adott, amelyek békét hoztak, és bevezették az Éhezők Viadalát, amely minden évben emlékeztet bennünket, hogy a Sötétség Napjai soha nem jöhetnek el újra.

A szabályok egyszerűek. Büntetésül a lázadásért minden körzet, minden évben köteles kiállítani egy lányt és egy fiút, akiknek részt kell venniük a Viadalon. A huszonnégy kiválasztottat bezárják egy hatalmas szabadtéri arénába, hogy több héten keresztül élet-halál harcot vívjanak egymás ellen. Egy a huszonnégy szerencsétlen gyerek közül élve kerül ki, a mészárlás és a terror emlékével. Soha nem akarnék egy öldöklő verseny győztese lenni.

Egy cetli. Egy cetli. Ismétlem ezt a két szót fejemben, hogy ne remegjek. Ennek ellenére érzem, hogy egy kicsit remegek. Jobboldalról valaki meglök. Rory vesz egy mély levegőt, jelezve, hogy tegyek én is így, majd kifújja, amit én is megteszek. Egy gyenge mosolyt villant felém. Hálás vagyok, hogy erőt sugároz felém. De húsz cetli. Katniss neve húsz cetlin van rajta.

"És most olvassuk fel a 12. körzet büszke győzteseinek nevét." Mindösszesen két név. Egy halotté és egy részegesé, aki most botladozik fel a színpadra. Undersee polgármester gyorsan megpróbálja a figyelmünket Effie-re terelni.

"Bolgod Éhezők Viadalát. És sose hagyjon el benneteket a remény!" Jelenti ki Kapitóliumi akcentussal, miközben a mikrofonhoz siet. "Hatalmas megtiszteltetés, hogy itt lehetek veletek ma. Alig várom az aratást. Lássunk is hozzá!"

A lányok gömbjéhez megy. "Hölgyeké az elsőbség!" Aztán belenyúl, kotorászik egy kicsit, majd előhúz egy cetlit. Visszasétál az emelvényre, és kisimítja a papírt. Megdermedek. Egy cetli. De az egy az pont eggyel több, mint a nulla. És az az egy cetli az álmomat valóra válthatja. Mint ahogy azt előző este az álmomban hallottam, hallom ahogy két tiszta szó viszhangzik a téren.

"Primrose Everdeen!"

----------

A/N: Mint ahogy azt említettem a leírásban, én csak fordítok az eredeti történet illiterate-writer-é, és ha szeretnétek azt is elolvasni, a profilján megtaláljátok. (Az angol verzió épp átírás alatt van.)