Egy magas, izmos férfi léptei zavarják meg az omladozó falú tanya nyomott csendjének egyhangúságát. Az alak neve Sebastian. A Bíborvárosi rendőrség egyik kiváló nyomozója. Azonban most elég távol van ama városnál, melyhez képest ez a hely maga a pokol. Seb ruhája sár és vér elegyétől foltos. Igaz, sebei, melyeket ittléte alatt szerzett, nagyjából már begyógyultak. Léptei óvatosak, szinte égő tekintete radarként pásztázza a környéket. Sehol senki. Mikor teljességgel megbizonyosodott róla, hogy valóban nincs a közelben egy árva lélek sem, egy kisebbet szusszanva túr feketés tincsei közé ezzel rendezve enyhén azokat. Zsebébe nyúl, majd kis morgolódása jelzi, hogy amit ujjaival kutatott, azt nem találta meg. A perc töredékrésze alatt villan be elméjébe, hogy csupán rossz zsebben keres. Szürkés mellényének belső zsebéből egy halovány mosollyal húz elő egy szál cigarettát. Arca azonban ismét komorrá válik ahogy eszébe ötlik, nincs mivel meggyújtania káros szenvedélyének tárgyát, hisz az utolsó gyufáit elhasználta mikor legutóbb pár zombi szerű lény rátámadt. Valamint a revolvere tára is kifogyott. Így, üres kézzel nem húzza sokáig ebben az elromlott világban. Talán talál a romos épületben valami számára használhatót - eme ötlet keretében lép a viskó szú rágta fa ajtajához, melyet lassú, óvatos mozdulattal nyit résnyire. Az idő vasfoga által megvetemedett fa nyikorogva fordul a rozsdás pántjain a tolásnak megfelelő irányba. Bár nem lát bent senkit, védelmét nem ereszti le, miközben bemegy. 
Egy kis időt eltöltött a házban mikor teljesen megbizonyosodott róla, hogy nincs ott ellenség.Kipihente addig magát, melyre már napok óta nem volt nagyobb ideje, hisz a ,,drága" Ruvik nem hagyott neki rá lehetőséget, szolgái tömkelegét szinte folyamatosan zúdította rá, azonban most mintha elvesztette volna a nyomát. Bár ebben még csak nem is reménykedik a feketeség, hisz annyira már ismeri azt az alakot, hogy tudja, ez csupán a vihar előtti csend. Szerencsére épp elég töltényt talált fegyvereibe, valamint egy balta volt a bejárati ajtóval szembeni falba beleállva, azt is elemelte. De ami számára talán a legkellemesebb, hogy talált gyufát, így most rágyújthat. 
Egyszer csak neszt hall az egyik betörött ablak irányából, azonnal odaoson és felkészül hogy az ellenséggel végezzen. Csak egy probléma merül fel. Mikor az alak átlendült az ablakkereten, az nem zombi volt, hanem az egyik társa, Joseph. Az utolsó pillanatban sikerült a jól irányzott baltacsapást kissé eltérítenie, így annak fokával egy viszonylag kisebb ütést mért a szemüveges alak fejére. Természetesen azt a támadás váratlanul érte, így nem tudott védekezni. Egy puffanással elterült hason a padlón.
-Sebastian... úgy nézek én ki, mint egy zombi? -fejét fogva tápászkodik fel a földről
-Nem épp... -kissé kínos ábrázattal segíti fel a földről társát, ki vele egyszerre keveredett ebbe a rémálomba, bár már jó ideje nem látták egymást
-Akkor lehetőleg az én agyam ne loccsantsd szét. 
-Jó, jó. Bocs hogy letámadtalak. 
Josephen látszik hogy eléggé szédül. Igaz, hogy csak a balta foka találta el, karmazsin színű csík kezdett el a sebből szivárogni. Ujjait lefedő fekete kesztyűjét vére megszínezte ahogy fejét fájlalva simított a sebre, s amint meglátta a vörös folyadékot kezén, szinte azonnal ki is dőlt. Biztosan nem lehetett eddig könnyű itt életben maradni neki sem, talán ez az ütés volt határainak elérése. Látszik hogy kimerült, ruhája éppoly piszkos, akár a másik detektívé. Sebastian a rozoga épületben már jóval ezelőtt észrevett egy ágyat, arra emeli fel az eszméletlen segédjét. Megvan rá az esély, hogy hamarosan ismét támadás készülődne, ezért nem hagyja magára. Szemeit lehunyva vesz ajkai közé ismételten egy szál cigit, mivel az előbbi már rég leégett. Meggyújtja, szív belőle egy mélyet. Ahogy barna szemeit felnyitja azonban majdnem lenyeli a dohányt, attól, amit lát. Azaz inkább akit. Előtte áll az, aki miatt ez az egész rémálom kezdetét vette. Az, aki minden szálat irányít. Akinek aranyló tekintete izzik, mégis fagyos, akár szíve. 
-Ruvik... -csupán nevét tudja kimondani meglepettségében, pillanatnyi leblokkolás észlelhető nála. Mivel ül, így felnéz az igazából nálánál alacsonyabb, égett testű, fehér köpenyt viselő egyénre. Az csak a maga semmitmondó tekintetével mered rá vissza, a gyéren megvilágított helyiségben csak jobban látszik ahogy tekintete izzik. A detektív lassan egyenesedik fel, ezzel a mozdulattal szinte egyszerre lép egyet látra a másik. Valamiért mindig is tart maguk közt valamennyi távot- Mit akarsz már megint? -a pillanatnyi meglepődésből már teljesen felocsúdva, szinte égető tekintettel méregeti az előtte állót

-Csak gondoltam megnézem hogy a szegény kicsit Joseph jól van-e. -a szarkazmus és az irónia árad rekedtes, mély hangjából- Elég szépen fejbe verted.
-Ne a süket dumát hozd, az igazat akarom hallani. -morranja oda- Soha nem érdekelt téged, hogy egy emberrel mi történik. Számodra mindenki pótolható.
-Jó meglátás. Számomra egy ember tényleg nem több egy pótolható bábnál... -kis szünetet tart- általában. De van olyan is ebben a játékban aki kevésbé az, hisz izgalmassá teszi ezt az egészet. -jobbját lassan megemeli, mutató ujjával Sebre mutat- Seb. Te azért vagy más, mert szórakoztatsz. Te az enyém vagy. -A nyomozó szemei szinte kiesnek a mondandó második fele hallatán szinte úgy nézi a másik fiút
-Még hogy a tiéd? Mégis ki mondta hogy a tied leszek?! Nem vagyok senkié! -csattan fel kissé hangját megemelve 
-Elérem hogy te magad mondd ki, hogy ,,csakis az enyém vagy és senki másé." -hangja komoly, bár nem mintha máskor nem ilyennek csengene
-Te meg vagy veszve... -igyekszik lenyugtatni kedélyeit hisz csak a másiknak kedvez azzal ha felhúzza magát
-Talán. -tesz a feketeség felé egy lépést. Majd még egyet, s így tovább, mígnem csupán centikre áll meg előtte
Sebnek rossz előérzete támad ahogy meglátja hogy Ruvik ajkai mosolyra görbülnek ahogy egyre jobban közelít felé. Csupán mereven figyeli, nem tesz egy lépést sem semerre. Pár percig nem történik semmi, majd az alacsonyabb hirtelen mozdulattal fog a magasabbik vörös nyakkendőjére s ránt azon akkorát hogy muszáj legyen Sebastiannak az ő magasságához legörnyedni. Arcuk csupán centikre van egymástól és akkor...

(Megtudhatjátok a következő részben a folytatást)