köszönöm, hogy itt vagytok! ❤️
Sokaknak nem küldött értesítést az előző részről, szóval azt is csekkolja, aki mostanában nem nézett ide ❤️❤️
jó olvasást!💙

~Jimin szemszöge~

Étel illatára ébredek. Kinyitom a szemem és látom, hogy egyedül vagyok Jungkook nagy ágyában. Első, hogy a ruháim után nézek, de nem látom őket sehol. Benézek a szekrénybe, de ott sincs semmi ruhanemű. Hol a fenébe' tartja a ruhákat?? Még toporgok egy kicsit, de rohadtul  pisilnem kell, úgyhogy óvatosan kinézek az ajtón. Balról főzés hangjai hallatszanak, jobbra ajtók sorakoznak. Benyitok az elsőbe, ami a fürdő. A második mögött megtalálom a klotyót, így gyorsan pisilik egyet, majd a fürdőszobában megmosom a kezem, az arcom és megigazítom a hajam. Keresem a törölközőt, de  az sincs. Mi a szar?
Mély levegőt veszek, mielőtt elindulnék a konyhába, de arra a látványra, ami ott fogad, nem voltam felkészülve.

Kuksi fenekét látom meg először. Nem tehetek róla, na! Még nem is néztem meg csupaszon, pedig milyen formás! Egy szál kötényben süt valamit, feneke teljesen szabadon van. Tátott szájjal nézem, néha felpillantva izmos hátára, de szemem folyton visszatéved hátsójára.

- Ha kiélvezted a látványt, akár le is ülhetsz, Chim – mondja meg sem fordulva. A francba. Mindig lebukok.

Ránézek a székre és kényelmetlenül érzem magam. Nem szoktam meztelenül leülni sehova, így inkább állva maradok és megkérdezem:

- Hol vannak a ruhák?

Megfordul egy pillanatra és rögtön intim testrészemre  pillant, amitől zavarba jövök és gyorsabban veszem a levegőt. Elképzelem, hogy felfektet a konyhapultra és... főzőleckéket ad egészen közelről. Már ha értitek.

- A mai reggel száműzve vannak – jelenti ki, miközben végigmér azokkal a szexi, sötét szemekkel – Hét óra van, de csak kilencre jön haza a nagybátyám. Addig meztelen napszak van.
Visszafordul a kajához, mint aki jól végezte dolgát a bejelentés után, én meg nem győzök hitetlenkedni. Ez most komoly?

- Ugye csak viccelsz?
- Nem. Ülj le! – parancsol rám és elém teszi a kaja felét. Rántotta.

Leülök és ahogy beleszippantok, összefut a nyál a számban. Na nem, mintha amúgy Kuksi látványától ne indult volna már be a nyáltermelésem...

Az első falat után érzem, hogy első osztályú a kaja. Szóval szakácsnak is ügyes. Miben lehet még jó?

- Finom! – mosolygok rá elégedetten.

- Akkor egyél – ül mellém – Szükség lesz az energiára.

- Ezt meg... hogy érted? – kérdezem teli szájjal, de észreveszem, hogy a testemet nézi, néha lepillantva ágyékomra. Elvörösödöm és kicsit beljebb húznám a széket, hogy takarásban legyek az asztal alatt, de Jungkook megfogja karom és nem hagyja.

- Ne takargasd, láttam már!

Idegességemben lehajtott fejjel eszem tovább. Miért jövök tőle ennyire zavarba? Valahogy utólag lesz kínos minden. Akkor, ott a beteljesülés kapujában nem gondolok bele, hogy ez mennyire cink.

- Kérsz hozzá lekvárt? - kérdezi huncut mosollyal - A szexi fajtából.

- Mi?

Honnan a fenéből tudja, hogy szexinek tartom a lekvárt? Ez csak az én hülyeségem, vagy nem?
Értetlen arcomat elnézve folytatja:

- Álmodban motyogtál valami szexi lekvárról.

Ennyi, menten elsüllyedek. Az a gúnyos mosoly, amit kapok tőle... Basszus. Mióta beszélek álmomban???

Folytatjuk az evést, én elég nehézkesen, Kuksi meg engem lesve, arcán levakarhatatlan, perverz vigyorral.

Milyen mohó! Nem tud eleget élvezni. Na jó, nekem is kezd csúnya dolgokon járni az eszem, de ez szigorúan Jungkook hibája, amiért meztelenül kell egy asztalnál ülnöm vele. Próbálok nem odanézni, de na. Attól még izgatja a fantáziám.

- Valami baj van, hogy ilyen vörös vagy? – kérdezi közel hajolva.
Mi ez már megint? Azt hittem, tegnap óta kedves és gyengéd velem, most meg visszatért a régi személyisége. Talán csak egy napig tartott. Végül úgy döntök, most az egyszer kezembe veszem az irányítást és ösztöneimnek megfelelőn cselekszem. Márpedig az ösztöneim azt súgják, hogy teperjem le.

~Jungkook szemszöge~

A ma reggeli nudista ötletem hirtelen jött, de nem bántam meg, mert Jimin észbontóan jól néz ki ádámkosztümben. Még sose keltem fel úgy, hogy egy angyal – ráadásul egy szexi, pucér angyal - pihegett volna mellettem. Szemébe lógó, kócos haja, hosszú szempillái és enyhén elnyílt, telt ajkai csodás látványt nyújtottak, de többet akartam látni belőle. Óvatosan, nehogy felébresszem ezt a csodát az ágyamban, lejjebb húztam a takarót és élvezettel legeltettem szemeim izmos testén. Egyszercsak nyökögni kezdett:

- Lekvár... olyan szexi...

Majdnem kitört belőlem a röhögés, de még idejében visszafogtam magam. Ez a Chim igazán perverz, hogy még a lekvárról is csak a rossz jut eszébe...

Ha ébren lenne, már elképesztően vörös lenne, az tuti.

Percekig bámulom azon morfondírozva, hogy hogyan kényeztessem ezt a kis testet. Kora reggeli petting, vagy előbb együnk valamit?
Végül az éhség győz, mert már tegnap este is korgott a gyomrom. A konyhában bedobok egy kisebb szendvicset, hogy ne dögöljek éhen, mire elkészül a kaja, aztán elkezdem a rántottát. Hirtelen hülye ötletem támad és felveszem a rég nem használt kötényt meztelen testemre. Ha így viszem be Chim-nek a kaját... Előbb lesz merevedése, mint hogy ki tudná mondani: „még nem akarom”. Amúgy is, miért nem csináljuk már? Csak utána kéne néznünk, hogy hogyan is kell azt csinálni két fiúnak. Végül is, ha nem akar engedni, benyöghetem az egyezséget. Nyilván tudja, hogy nem árulnám be, de egy próbát megér. Biztos vagyok benne, hogy jó lennék az ágyban és boldoggá tenném őt, csak gyakorolni kéne. Én is ideges vagyok miatta, de ha meg se próbáljuk, nehéz lesz közelebb jutnunk a célhoz... Oké, megértem, hogy nehezen viseli a gondolatát, hogy a fenekébe kerülne a farkam, mert őszintén megdöbben a méretén még mindig, ha látja. Olyan cuki, ahogy kanosan, de kicsit félve bámulja, mielőtt szájába veszi! Ezt szeretem benne; hol szexi, hogy szívem szerint rögtön gerincre vágnám, hol olyan cuki, hogy előbb kinevetném, csak utána vágnám gerincre.

Addig gondolkozom, hogy majdnem elégetem a hagymát. Nem vagyok túl nagy szakács, de egy rántottának sikerülnie kéne Chim kedvéért...
Ekkor jut eszembe, milyen jó lenne, ha ő is meztelen lenne, nem csak én. De hogy érjem el? Nem merne egész reggel pucérkodni a jelenlétemben. Félrehúzom a kaját és belopózom a szobámba, hogy összekapkodjam a ruháinkat és átvigyem a nagybátyám szobájába, úgyse jön haza még két óráig. Chim békésen alszik, de ha felkel, biztos bosszús lesz a meglepetésem miatt. Előre röhögök a markomba és folytatom a kajasütést.
Pár perc múlva hallom, hogy Chim a mosdóba megy. Remélem, merevedéssel kelt, mert szeretnék rosszalkodni vele, mielőtt lelépnénk itthonról. Persze két perc alatt elérem, hogy felálljon neki, de legjobb, ha rögtön elkezdhetjük evés után és minél hamarabb leléphetünk. Nem akarok ugyanis összefutni a nagybátyámmal, mert még nem ismerem olyan jól és nem tudom, hogy megértené-e a helyzetet. Jó arcnak tűnik, de mégiscsak új jövevény vagyok a hazában, akit eltart, pedig nem vagyok a gyereke és mit tudom én, mit szólna, ha megtudná, hogy egy sráccal vagyok. Jobb, ha eltűnünk, mielőtt hazaér és nem adok okot arra, hogy kidobjon. Az a biztos, ha meghúzom magam és használom a túlélő technikáim, amiket anyámék mellett kellett kifejlesztenem: bármit csinálhatsz, de ne tudja meg senki. A nevemet is titokban tartottam volna előttük, ha lehet.

Érzem, hogy Chim mögöttem áll. Hagyom pár percig, hadd nézelődjön zavartalanul, aztán tudtára adom, hogy lebukott:
- Ha kiélvezted a látványt, akár le is ülhetsz, Chim.

Szegénykém pironkodik meg takargatni próbálja magát egész reggel. Elfelejti, hogy láttam már meztelenül?

Már pont azt akarom mondani neki, hogy kár lenne rejtegetni azt az észvesztően szexi testet, amikor letámad. Teljesen hirtelen jön az egész, olyannyira, hogy konkrétan felborulok vele együtt. A földön fekszünk, rajtam Chim, mindketten meztelenül, a kötényemet leszámítva. Vadul csókol, én meg a kezdeti sokk után belemarkolok abba a formás, kerek seggébe és élvezettel csókolok vissza. Látom, értjük egymást.

Lassítok a tempón, mégis csak van két óránk, minek sietni?

A kis türelmetlen nekiáll a nyakamat marcangolni ugyanolyan hévvel, ahogy az előbb csókolt. Mi ütött belé?

Fáj, ahogy beleharap, ezért a hajánál fogva hátrarántom fejét és rászisszegek:

- Na idefigyelj, Chim! Ha nem fogod vissza magad, én se teszem!

Megszeppen és megáll egy kicsit, amit kihasználok és elindulok a nagybátyám szobájába a korábban általam talált érdekes holmiért. Sok hasonló van nála, pedig ki se nézném belőle. Gondoltam, hogy jó lesz ez még valamire nekünk. Ha nem tudja meg, hogy kölcsönvettem, nem kerülhetek bajba miatta és úgyis sietünk. Be vagyunk indulva mindketten.

Mire Chim felpattan, már megyek is vissza, a kezemben lévő tárgyat hátam mögé rejtve.

- Miért rohantál így el? – kérdezi alsó ajkát lebiggyesztve. Na majd most megkapja, amiért úgy belekapott a nyakamba és feldöntött a székkel. Itt én vagyok a főnök.

- Azonnal megtudod – válaszolom sötét vigyorral arcomon és már le is lököm a székre, majd megcsókolom, hogy eltereljem figyelmét és kezeire kattinthassam a bilincset.

~Jimin szemszöge~

Mi a szent szar folyik itt???

De komolyam, mi ez?

Kipattannak szemeim és ledöbbenve tátogok, mint hal a szatyorban. Ez a kis szaros most komolyan megbilincselt??

Ahogy hátranézek, meglátom, hogy egy rózsaszín, szőrös bilincs kattant csuklóim köré, a lánc pedig a szék háttámlájához rögzíti kezem.

- Honnan vettél bilincset? – kérdezem hitetlenkedve. Már mást is felhozott magához...? Nem, az kizárt. Akkor tudott volna csókolózni.

- Ssssss – csitítgat közel hajolva. Mit képzel ez magáról?

- Engedj el! – mondom dühösen, aztán kicsit visszaveszek, amikor leveszi kötényét és meglátom azt a hatalmas péniszt, majd enyémhez közeledő ajkát. Oké, talán egész izgalmas lehet ez a játék.

Hagyom, hogy megcsókoljon és belemarkoljon hajamba. Szeretném megérinteni, de most ugye nem lehet, ezért csak tehetetlenül rántok egyet kezemen. Ez egészen olyan, mint az ábrándozásomban.

Elkezdi finoman csókolgatni nyakam, amibe beleborzongok és hátradöntöm fejem, ezzel teljes hozzáférést biztosítva hozzá neki.
      
Belenyal nyakamba, amitől iszonyatosan felgyorsul a szívverésem és odalent is elindulni látszódnak bizonyos biológiai folyamatok. Jungkook lenyúl és játszani kezd a péniszemmel, amitől halkan felsóhajtok. Szemeim lassan lecsukódnak és testem úgy döntött, hivatalosan is átadja magát az élvezeteknek. Ahogy telnek a Kuksi édes csókjaival fűszerezett percek, egyre kevésbé válik fontossá, hogy meg vagyok bilincselve egy idegen lakásban. Sokkal kellemesebben és gyengédebben csókol, mint korábban, így pillanatok alatt ellazulok és szinte kocsonyás állapotba kerülök. Oltári jó érzés.

Finoman mozgatja kezét, néha rámarkol és golyóimat is izgatni kezdi. A kellemes érzés végifut gerincem mentén. Lábujjaim begörbülnek, kő keménnyé válok, bőröm pedig kezd felforrósodni, amitől egyre hangosabban sóhajtozom. Megtanultam, hogy Jungkook nem mindig hagy időben kielégülni, ezért kicsit ideges leszek, amikor elhúzódik, hogy szemügyre vegyen.

- Hmm – hümmög állát vakargatva, én meg nem sejtek semmi jót – Akkor most kapsz egy érdekes feladatot, amit ha jól elvégzel, jutalmat kapsz; ha nem teljesíted, itt maradsz megbilincselve.

Honnan jött ez a beteg barom? Amúgy is, minek ennyit játszani? Ez egy igazi hülye gyerek. Komolyan, ha egy pillanatra azt hiszem, megváltozott, a következőben megcáfolja ezt.

- Na és mi lenne az? – megyek bele a beteges játékába, mert nem szeretnék itt maradni kikötözve. Remélem, ez most annyira nem aberrált ötlet, mint amilyenek általában ki szoktak pattanni a fejéből.

- A lábaddal kell kiverned nekem.

Na jó, ez már tényleg sok. Ez egy beteg állat! Nem is értem, mit eszek rajta a külsején kívül. Nem kéne tetszenie a parancsolgató, önimádó, beképzelt énjének.  Most is csak vigyorog az arckifejezésemen, amire – gondolom - kiült a döbbenet.

- Mi van?

- Jól hallottad. Mivel a kezed foglalt, most a lábad fog dolgozni. A helyedben elkezdeném, ha nem akarsz egész nap itt ülni.

Hátrább lép és maga előtt összefont karral vár. Elcsodálkozom, hogy tényleg halál komolyan beszél. Pazar.

Vonakodva ugyan, de felemelem lábaim, hogy teljesítsem ezt a betegesen perverz kérést. Elég nehéz lesz így tartani a lábam huzamosabb ideig, úgyhogy igyekeznem kell.

Amolyan tölcsért formálok a lábfejeimből és áldom az eget, hogy nincs lúdtalpam. Azzal lenne ám hosszú munka!

Ahogy péniszét lábaim közé veszem, nyelnem kell egyet és tovább keményedem. Még mindig nagy hatással van rám ez a hatalmas hímtag. Ennek már külön lakcímkártya kéne.
Lassan mozgatni kezdem lábam, de eszembe jut valami:

- Nem kéne valami krém?

- Nem mindenki kenegeti a farkát – válaszolja államat feljebb emelve – Ünnepnapokon ki is sminkeled amúgy?

A sértést figyelmen kívül hagyva folytatom a kérdezgetést:

- Nincs krémed?

- Nincs, Chim. Használjuk a nyálad, ha ennyire szeretnéd, hogy csússzon.

Erre minden további figyelmeztetés nélkül két ujját bedugja számba és mozgatni kezdi őket. Sajnos ezzel a tettével is felizgat, mint kb mindennel.

- Nyalogasd!

Pár másodpercig vonakodom megtenni kérését, végül mégis beadom a derekam és nyalni, szopni kezdem ujjait. Ha felizgul, hamarabb szabadulok. Igen ám, de ettől a nyelvjátéktól én is beindulok.
Körbenyalom jobbról-balról, alapos munkát végzek. Egyre jobban belelendülök, mikor meghallom rekedtes hangját:

- Elég lesz...

Ahogy kinyitom a szemem, azonnal észreveszem, hogy enyhe pír borítja arcát és szerszáma szigorúan vigyázzban áll.
Helyes.

Bekeni péniszét, mire elmosolyodom és felemelem lábaimat, hogy kezdetét vehesse a művelet. Így még nem próbáltam, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy fog menni.

Hatalmas, eres, álló farka izgató látványt nyújt lábaim között. Nehézkes így csinálni, de láthatóan élvezi, úgyhogy annyira nem lehetek rossz lábbal se. Kapkodja a levegőt és néha felsóhajtva dönti hátra fejét. Elnyíló ajkait megnyalja, amitől érzem, hogy elcsöppenek. A francba! Mindig felizgat.

- Aaahh, Chim... – nyögi azon az édes, szexi hangján. Kis piszok, milyen érzékeny lett! Kábé, mint én.

Előre görnyed és megkapaszkodik a szék háttámlájában, a fejem mellett. Egész közelről láthatom szenvedő arckifejezését, ahogy csukott szemmel élvezi, amit művelek vele.

- Ne hagyd abbah... ahh! – nyögi hangosan, rám nézve azokkal a vággyal teli szemekkel. Hopsz, véletlen belassultam, mikor arcában gyönyörködtem.
      
Kijavítva hibámat, gyorsítok a tempón, mire mindkét kezével ránehezedik a székre és arcomtól pár centire nézhetem, ahogy feláldozza testét az élvezet oltárán. Összevont szemöldöke és szexi ajkainak rángásai kárpótolnak a lábfájásomért. Viszont recseg a szék, kezdek félni, hogy leszakad.

Belekapaszkodom ujjaimmal a székbe, de testem előre-hátra mozog és baromira elfáradok. Egy erőlködő nyögés kiszalad ajkamon, mire Kuksi félig kinyitja szemét és a szék helyett vállamba kapaszkodik, azt hátratolja, úgy tartva helyén testemet.
Látja, hogy jobban boldogulok és visszazárva szemét nyöszörögni kezd. Hangja betölti a lakást és remélem, nem megy el senki az ajtó előtt, mert a konyha a folyosó végén van, én meg szemben ülök a bejárati ajtóval. Miért nincs ajtaja a konyhának? Meg miért itt kellett ezt elkezdeni? Ez a Jungkook egyre kanosabb az idő múlásával. Na, nem mintha nekem nem lenne helyzet odalent.

Egyre jobban fáradok, úgyhogy lihegve megkérdezem Junkook-ot, mit szólna, ha a számmal folytatnám, de nem vevő az ötletre:

- Ah kerek sheggedbe hajlandó vhagyok áttennih... Ahhh!

Lenyeli nyálát, de egy kicsi kifolyik neki a szája szegletében. Szóval nem akar megkegyelmezni a lábaimnak... Akkor abbahagyom és meglátjuk, mit csinál. Talán elkezd könyörögni. Amilyen fejet vág, azon se lepődnék meg.

Leengedem lábam, mire kipattannak szemei és abbahagyja a nyögést.

- Hé... mhiért álltál le?? – zihálja szemembe nézve. Megsajnálom, de eszembe jut, ő mit művelt velem a szertárban és amúgy is, rohadtul elfáradtam. Izzadok, mint állat.

- Elfáradtam...

Ekkor türelmetlenül lenyomja fejem én pedig szopni kezdem. Le kell hajolni, de kevésbé izzasztó a szituáció és mégis csak megszokottabb tevékenység számomra. Hangosan nyög és hajamba markol, rángatja, amitől egyre jobban felizgulok. Bárcsak enyhíthetnék végre ezen a feszítő érzésen! Vagy enyhíthetné Kuksi...

Mintha meghallotta volna gondolatom, lenyúl és verni kezdi nekem, amitől belenyögök farkába. Végre közeledik az édes megkönnyebbülés!

Izgatottan szopom, agyam pedig szokásos módon átáll „orgazmus orientált ” üzemmódba. Valahonnan távolról hallom csak hangunkat. Enyém, ahogy nyögésemet elfojtja Kuksi pénisze a számban; Jungkook hangja, ahogy élvezi, amit teszek vele, illetve a hang, ahogy veri lucskossá vált farkam. Valószínűleg neki is tetszik a hang, mert még a ködös agyamban is hangosnak hatnak a nyögései, amik jelzik, hogy egyre közelebb van a beteljesüléshez.
Alig pár perc múlva kiveszi számból és egy hatalmas nyögés kíséretében ráélvez arcomra. Becsukom szemem és kinyitom szám, inkább ösztönösen, mint szándékosan. Még a nyelvemet is kinyújtom neki.

Nyelvemre is érkezik Jungkook-ból, amit készségesen lenyelek, de arcom többi részére is jutott. Lihegve lerogy a földre és folytatja izgatásomat. Szétteszem lábam és ő mosolyogva befészkeli magát közéjük, majd lassan ráhajol farkamra. Rám nézve kidugja nyelvét, aztán egymás után többször is körbenyalogatja makkom.

- Ahhh! – nyögök fel hangosan, szorosan behunyt szemmel, megfeszült testtel. Fellököm csípőm és vadul mocorgok, ahogy megérzem az ismerős érzést ágyékomban. Felszisszenek, mikor teljesen szájába veszi és tövig szopja lüktető, forró péniszem. Zihálva kapkodom a levegőt, fejemet hátradöntöm és néha sikerül pár pillanatra nyitvatartanom szemem, hogy nézhessem, ahogy szop. Tenyeremre nehezedve felemelkedem a székről, aminek hatására hátrabillen az és a padlón találom magam. Ez a hülye billegő szék!

Nyekkenek egyet, de Kuksi nem zavartatja magát, csak rám mászik és ott folytatja, ahol abbahagyta. Hátam a földön, lábam a levegőben, péniszem hasamra simulva áll, mint a cövek. Térdelve szop, én meg csípőmet lökdösöm és remegve nyögdécselek az élvezettől. Majd' szétfeszít a vágy, ahogy Kuksi derekamon végigsimít, majd megemeli azt és fenekembe markol. Masszírozza farpofámat és belenyögi farkamba:

- Olyhan... izgató vhagy... ez a khő kemény shegg... ahh...

Miután kiélvezte a pillanatot, ezzel nyögésre sarkallva engem, folytatja kényeztetésemet szájával. Szavai hatására tűrőképességem határára érek és néhány hangos nyögés után megremegek. Érzem, hogy pillanatokon belül felrobbanok. Jungkook gyors csókot lehel makkomra, majd kiveszi szájából és rászorít kezével hímtagomra. Hangos sikkantás kíséretében elérem a boldog beteljesülést és egy utolsót rándulva fordulok oldalamra a székkel együtt. Acomon elégedett mosoly, testem pedig lassan kezd lehűlni, így megborzongok.

Mikor magamhoz térek,  konstatálom, hogy hasamra élveztem és nyálam apró tócsában áll a földön, amibe belefeküdtem. Magyarul tiszta nyál és ondó az arcom, csupa geci a hasam is. Ráadásul ki vagyok kötve egy székhez egy rózsaszín, szőrös bilinccsel. Csodás.

Jungkook elégedetten vigyorog a fejem felett. Most szívesen fejbekólintanám.

- Olyan szexi, ahogy darabokra hullasz, ha orgazmusod van – fogja meg állam, így maga felé fordítva arcom – Folytassuk! Sok ilyet akarok még látni. Te dögös, kanos fasz.

Nincs időm meglepődni a mocskos beszédén, se pihenni egy kicsit, mert ajkaim után kap, majd  hirtelen megemeli testem és ráfektet a székre, így félig oldalamon fekszem és meg kell emelnem felsőtestem, mert lelóg róla. Ez a póz rohadtul kényelmetlen. Azonnal felébredek az orgazmus utáni nyugodt, elernyedt állapotból. Fenekemhez lép, ami szintén lelóg a székről és nehezen tudok csak hátra nézni, de így is tudom, hogy baj van.  Védtelen a seggem Jungkook előtt és ki vagyok szolgáltatva neki.

- Hmm... – hümmög fenekemet nézve. Most meg mi van?? Minek hümmögni?

- M-mi az? – remeg a hangom idegességemben. Nagyon remélem, hogy nem teszi be most. Tutira nem fér be. Mintha egy kígyóuborkát akarnánk egy gyűszűbe bedugni. Lehetetlen.

Oldalra döntött fejjel nézeget, majd nagyot csap seggemre, mire egy meglepett sikoly hagyja el ajkamat.

- Ha már most sikítasz, milyen hangod lesz, amikor megkapod, ami már régóta kijár neked?

- J-Jungkook... – kezdem dadogva – Csak óvatosan...

- Ó – emeli faromról arcomra meglepett tekintetét – Tehát végre beleegyezel!

- Nemm!!!

- Nem kell félned, Chim – lágyul el hangja és végigsimít ánuszomon, amitől megremegek és felnyögök magam sem tudom, miért – Élvezni fogod. Csak nézz magadra! Már most is remegsz az izgatottságtól.

- Neeh...

- Ugyan miért ne tenném? Te is akarod, én is akarom, tiszta sor.

Ráhajol felsőtestemre és egyik kezével fejemet tartja, másikkal fenekemet markolássza. Egyik ujját lyukamra teszi, mire pánikba esem.

- Neh!

Csókot lehel hátamra és intenzív remegésbe kezdek. Nem kéne ennyire felizgulnom erre, főleg közvetlenül egy ilyen orgazmus után, de testem mindenre máshogy reagál, mint ahogy én azt szeretném. Mocorgást érzek farkamban és nem tudom, hogy menekülnöm kéne-e vagy inkább megkérhetném Jungkook-ot, hogy legyen olyan drága és kezdje már el verni nekem, ha már úgyis arra jár a keze.

Fejemet államnál fogva fenntartja és csókolgatni kezdi nyakam. Apró nyögéseim tudtára adják, hogy mennyire ínyemre van a dolog és benne lenne a testem egy második menetben.

Ám ekkor lassan megérzem ujja hegyét a fenekemben, mire rémületemben hangosan felsikítok.

Jungkook kihúzza ujját és ijedten talpra ugrik.

- Jesszus, Jimin – néz le rám megdöbbenve – Mintha disznóvágáson lennénk.

- Ha-ha. Inkább engedj el!

Könnyedén felemel, aztán visszaültet a székre és megáll előttem.

- Mit csináljak veled...?

- Te tirpák paraszt!! Engedj már el!

Mocorgom egy kicsit a széken. Ez nem igazi bilincs, akkor talán könnyen kinyílik, ugye? Ugye???

- Vigázz, ne essen baja a bilincsnek! – vág aggodalmas fejet ez a gyökér – A nagybátyámé.

- Nagyszerű. Majd még cseveghetünk, de előbb nyisd ki a zárat!

- Na ez az – néz kissé bizonytalanul, fejét vakargatva. Rosszat sejtek...

- Mi az?!

- ...

- Mondjad már! – kiáltom le a fejét.

- Meg kell keresnem a kulcsot – kezd hátrálni - Várj meg itt!

Azzal sarkon fordul és elkocog. Ledöbbenve nézek utána. Most komolyan rámtette a bilincset úgy, hogy azt se tudta, hol van hozzá a kulcs? Na és hová mennék így, székestül?

- JUNGKOOK!!!

Őrült módjára mocorgok, hogy kiszabaduljak, de hiába. El sem hiszem, hogy ide jutottam.
Elveszítem egyensúlyom és nekiesek a folyosó falának, ezzel beverve fejem. Hogy én milyen hülyén nézhetek most ki... Kínomban hitetlenkedve elröhögöm magam. Hamarosan hisztérikus nevetéssé fajul és csuklani kezdek. Nem hiszem el, hogy gecivel az arcomon és hasamon próbálok kiszabadulni egy rózsaszín szőrös bilincs fogságbából...

Ekkor végre visszaér Jungkook, de az arckifejezésén látom, hogy nincs semmi jó híre.

- Hol a kulcs??

- Hááát... – kezdi, elhúzva a mondat elejét – Gondolom, kinyithatjuk máshogy.

Ledöbbenve meredek rá. Ezt most komolyan gondolja??

- Te elmeháborodott! – üvöltöm -Azonnal szabadíts ki!!!

Dühösen dobálom magam, mint egy őrült, éppen, hogy a szám nem habzik. Mindjárt felrobbanok mérgemben.

- Nyugodj meg, Chim – próbál csitítgatni, amivel az ellenkezőjét éri el – Feljönnek a szomszédok.

Már épp le akarom üvölteni a fejét, mikor meghalljuk, hogy valaki a kulcsával babrál az ajtó előtt. Rémülten nézünk össze, amikor belekerül a kulcs a zárba. Jungkook elkezd székesfül tolni a szobája felé, de az pont a bejárati ajtó mellett van, így csak annyit ér el vele, hogy így azonnal meglát a nagybátyja, amikor belép.

Lefagytam. Megállt az idő. Kész, végem. A sírkövemen is valami ilyesmi áll majd:
„Park Jimin, Élt 16 évet. Belehalt egy eszeveszetten kínos szituációba, amikor is gecis fejjel, kikötözve nyitott rá a pasija nagybátyja”
Kicsit hosszú, de talán elfér majd.

Mikor belép a fiatal férfi, azt hiszem, jogosan mondhatom, hogy megrökönyödöttnek tűnik. Kuksi gyorsan becsapja az ajtót mögötte gondolom, hogy legalább a szomszédok ne lássák a jelenetet.
Dermedten bámuljuk egymást; érzem, ahogy izzadok a stressztől. Fogalmam sincs, mit kéne mondjak, de nem is tudok megszólalni, se megmozdulni.
Nem tudom, mennyi idő telhet el, miközben döbbenten nézzük egymást. Külsejét tekintve alacsonyabb és vékonyabb Jungkook-nál, ami fura, tekintettel a korára. Szőkére festett haja van és érdekesen öltözködik. Talán harminc körül lehet, nem tudom. Szeme barna, nem igazán hasonlít Kuksira. Legalábbis kívülről nem.

Belülről viszont szembetűnő a hasonlóság. Lassan perverz vigyorra húzódik ajka és meglepődve, de elismerően néz Kuksira. Oké. Ezzel csak még kínosabb lesz az amúgy is kriminális szitu.

- Jungkook! – kezdi, a helyzethez nem illő vidámsággal hangjában, hol Kuksira, hol rám nézve – Nem is mondtad, hogy te is meleg vagy!

Kuksi álla leesik. Örülök, hogy van egy közös pont, de biztos, hogy ezt most kell megbeszélni?

- Is? Te...

- Még szép! – jelenti ki büszkén, miközben hátbaveregeti Kuksit.
Miféle család ez?

~Jungkook szemszöge~

Amikor kijelenti nagybátyám, hogy ő is meleg... hát, egy kissé meglepődöm. Sose néztem volna ki belőle. Rögtön hülyeségek jutnak eszembe... Például, hogy kérhetnék tőle tanácsokat a szexet illetően. Csak az elég kínos lenne... Ja igen, kínos. Chim itt ül megbilincselve az előszobában.

- Mindjárt jövök! – ígérem és gyorsan betolom székestül a szobámba a ledöbbent, zavarodott,  gecis Chimet. Szegény, ezek után nem tudom, mennyi kedve lesz feljönni ide. Kénytelen leszek elhavazni Taehyung-ot házival, nehogy ránk rontson Chim lakásában. De előbb visszaszerzem a ruháinkat.

- Ne zavartassátok magatokat – kezdi JiYong, a nagybátyám, hamiskás mosollyal arcán – Bedőlök az ágyba és pár perc múlva már alszom is, de amúgy se zavarnak a hangok. Én is hozok majd fiúkat, ha lesz egy kis időm a meló mellett. Most is van valaki... – mondja elgondolkodva. Kicsit zavarban vagyok, hogy meztelenül állok előtte és így kellett megtudnia, de eléggé lazán fogadta.

-A ruhák a te szobádban vannak – mondom és elindulok befelé, mire megböki vállam és megkérdezi:

- Kipróbáltátok a többi játékomat is? Tarthatok egy gyorstalpalót, ha kéne.

Nem hiszem el, hogy teljesen elkerülte a figyelmemet, hogy Jiyong egy perverz, ráadásul meleg. Elég bizarr.

- Nem, csak a bilincset vettük kölcsön – válaszolom már a szobából, magamra kapva egy alsót, egy nadrágot meg pólót. Összeszedem szegény kicsi ChimChim ruháit is. Aggódom, hogy nagyon megviselte ez a kínos szituáció a kis lelkét. Tuti, hogy életre szóló trauma lesz ez neki.

- Használjatok sikosítót mindenképp! Ott választhatsz, van bőven – mutat a szekrényre szemöldökét húzogatva perverzen - Van ízesített óvszer is az éjjeli szekrényemben, vihetsz belőle. Mondjuk azt nem tudom, hogy arra a szörnyre is kényelems lesz-e, amit te tartasz a lábad között.

Kicsit zavarba jövök. Elég hülye  helyzet. De persze sokkal jobb, mint anyámék... Ők egészen másképpen reagáltak volna. Hálás lehetek, hogy ilyen jó fej Jiyong.

- Ömm. Kösz, vagy mi. Kéne a kulcs a bilincshez. Amúgy hogyhogy ilyen korán hazaértél?

- Elcsíptem a korábbi buszt, mert kivételesen nem volt kedvem kiverni meló után. Itt a kulcs.

Felém dobja az említett tárgyat, én meg elkapom és visszaindulok Chim-hez.

- Várj! – szól utánam – Melyikőtök van felül?

Kis hezitálás után válaszolok:

- Én.

Végül is én leszek felül. Ha egyszer eljutunk oda.

- Tudtam! Árad belőled a dominancia. – vigyorog perverzen, mire csak pislogok.

Beérek a szobámba és Chim mérgesen sziszegni kezd:

- Mi a franc tartott eddig? – dől előre a széken – Engedj már el!

- Jól van, na.

Kinyitom a zárat, mire sóhajt egyet és megdörgöli csuklóját.

- Beteg vagy, ugye tudod? – kérdezi szemrehányóan.

- Mondd, hogy nem élvezted! – simítom végig arcát, mire félig lecsukódig szeme és elnyílnak telt ajkai – Még ott van a hasadon a jele annak, hogy mennyire jó volt neked is.
Lenéz a kicsi pocijára és elpirul. Felpattan és indulna, hogy felöltözzön, de kezénél fogva visszahúzom és leülök a székre, őt pedig ölembe ültetem. Csodálkozó arckifejezése megmosolyogtat. Összedörgölöm orrunkat és belepuszilok a nyakába, majd suttogva megkérdezem:

- Jól vagy?
Puszimtól enyhén megremeg, de válaszol:

- Nagyon égő volt. Miért kellett megbilincselned a konyhában? És miért nem szóltál, hogy hamarosan hazajön?
Próbál szigorú lenni, de azért közelebb bújik és nyakamba fúrja fejét. Nem haragszik.
Átölelem szorosan és élvezem, hogy nyakamba csimpaszkodik. Örökre így tudnék maradni.

- Ne haragudj, Chim. Nem tudtam, hogy korábban haza fog érni ma.
Olyan erősen szorít, hogy nehéz levegőt vennem, de nem szólok semmit. Örülök, hogy viszonylag jól bírta a megalázó helyzetet.

Még jó pár percig úgy maradunk; Chim némán szorít ölelésével. Érzem, ahogy lassan normálissá válik szívverése és megnyugszik.

Egyszer csak megszólal a telefonom, de ami a probléma, hogy az új csengőhangom jelzi az üzenetet. A beállított hang pedig Chim kéjes nyögése, ahogy elélvez a mosdóban...

- Ez meg... mi a fene volt??? – néz rám ledöbbenve. Sokadik alkalommal jövök rá, milyen szép a szeme. Már csak az a gond, hogy ezt most lehet, hogy nem fogom tudni lerendezni egy, a tekintetére tett bókkal...

- Khm – köszörülöm a torkom megpróbálva időt nyerni – Meg kéne mosakodnod, tiszta dzsuva vagy, meg jobb lenne, ha felöltöznél.

- Mi. Volt. Ez?!  - kérdezi ismét, most erélyesebben. Oké, szóval dühös. Meg lehet érteni.

- Hát... Múltkor felvettem, ahogy elélvezel a suli mosdójában és beállítottam messengeren értesítő hangnak.

Egy szuszra hadartam el. Jobb túllenni az ilyenen. Majd csak megbékél ezzel is. Remélem.

- Hogy miii? – hüledezik szerencsétlen - Azt mondtad, nem vetted fel!

- Hazudtam.

Következő pillanatban pólómon keresztül megcsavarja mellbimbóim, ami nem kellemes,  mégis kissé felizgat. Kiszalad a számon egy fájdalmas nyögés.  Egy hosszú pillanatra behunyom szemem, utána mondom, amit talán hallani akar, csak hogy béke legyen:

- Bocsi.

Felpattan és odamegy a telómhoz.
Megnézi a hátteret és megkérdezi:
      
- Miért tetted ki a seggemet háttérképnek?

- Mert nagyon tetszik a formás fokhagyma segged, ChimChim. Nézd csak – ekkor megnyitom a jegyzeteket, hogy lássa, amit mutatni akarok neki – Beállítottam billentyűzet háttérképnek is. Ha írok valamit a telómon, a fenekedet  nyomogatom.
      
Idegesen nézi a telefonom.

- Hol van az a videó? Ki kell törölni most azonnal!

- Nyugi már, Chim. Úgyse tudják, hogy ez a te segged és hangod. Amúgy nem akarsz felöltözni?
Végignézek testén, elidőzve egy-két résznél, ami pironkodásra készteti.

Maga előtt összefont karral rágja a száját, végül elkezd felöltözni, de közben háta mögött rám szól:

- De ezt nem úszod meg!

Gyorsan lezárom a telóm, hogy ne tudjon hozzányúlni. Az az értesítő oltári... Na és a háttér nélkül se tudnék meglenni.

Próbálja elvenni a telefont, de nem engedem neki. Túl alacsony, így nem tudja elvenni feltartott kezemből, hiába nyújtózkodik.

- Nem adom - jelentem ki határozottan - Úgyse tudja meg senki. Le van némítva, ha nem itthon vagyok.

- De...

- Semmi „de”! Elég a tiltakozásból! Ez nem fáj neked, szóval ne aggódj miatta. Inkább azt mond, mit terveztél mára!

Ismét megszeppen, de azért válaszol:

- Az már lehet, hogy fájna...

Felkeltette kíváncsiságom a fenti mondattal.

- Nekem is?

- Te bunkó! - néz rám szúrósan - Persze, ha csak nekem fáj, akkor oké, mi?

Legyintek egyet. Talán csak én gondoltam rosszra.

- Mondd már, mi a terv?

- Majd ha odaérünk. Csak el kéne  indulnunk még ma - néz a hangosan kattogó órára a falon.

- Jó, de lehet, hogy előbb megfürödhetnénk – célzok arra, hogy tegnap este nem fürödtünk, úgyhogy most bepótolhatnánk mi kettecskén.

Szemöldökhúzogatásomból kikövetkeztethette, hogy hogy értem, mert láthatóan zavarba jött.

- M-majd utána. Nem ér rá egész nap a srác – nyökögi, bennem meg egy pillanat alatt felmegy a pumpa.

- Milyen srác??

- Aki... akivel megbeszéltem.

Szégyenlősen húzogatja ruhája szélét. Nagyon remélem, hogy nem tetszik neki valami más, mert akkor letépem annak a „srácnak” a farkát.

- Mit is beszéltél meg egy idegen férfival?

- Hát... hamarosan megtudod. De most menjünk! – kéri sürgetve, mire felvonom a szemöldököm.

Szóval kicsi Jimin titkolózik. Ha így azt hiszi, hogy ő irányít, hát legyen. De a végén ő marad alul.

Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️❤️❤️