Köszönöm, hogy itt vagytok! Jó olvasást!❤️

Fölöttem támaszkodva csókol, közben gyönyörű kezével simogatja felsőtestem és nyakam, mikozben türelmetlenül verem neki és magamnak. Egyre sűrűbbek és hangosabbak lettek nyögéseink. Szinte elvesztettem az eszem Jungkook szexi nyögdécseléseitől és kezemben lüktető, nedves péniszétől. Ahogy nyelvével simogatja enyémet és forró, izmos teste fölém tornyosul... és az a kipirult arc, a csillogó szemekkel, enyhén izzadt homlokába hulló, sötét hajával... a látványba és az érzésbe majd’ beleőrülök. Legszívesebben mindig ezt csinálnám: Kuksival lenni és lehetőleg mocskos dolgokat művelni. 

Egyszer csak megfogja rajta ügyködő kezem és fojtott, zihált hangon kérdezi: 

- Teh... nhem hallottál vhalamit??

Fülelek egy másodpercre, de még az is soknak tűnik, mert inkább folytatnám már, amit elkezdtünk. 

- Nem!!

Sürgető hangomból kitalálhatta, hogy baromira nem érdekelnek most a külvilág zajai. A postás majd visszajön, az ajtó be van... Ó, a picsába!! Nem zártam be, azt hiszem. De senkinek se jutna eszébe bejönni, kivéve...

- Hol a francba’ vagy? 

...Taehyungnak. Most már biztos, hogy őt hallottam.

Ez is tud aztán időzíteni!

Pánikba esem és még mindig lüktető dákóval felpattanok, majd Kuksit a ruháival együtt elkezdem a szekrény felé terelni. 

- Mi a... ? – kérdezi kissé sokkos állapotban, de én csak tolom tovább a bútor felé.

- Mi-mindjárt megyek!! – kiabálok ki ennek a majom haveromnak, majd visszafordulok szívem választottjához, farkam felállítójához – Maradj itt!

- Küld el a jó édes anyjába!! – suttogja idegesen. Na ja, én is az vagyok, így, álló cerkával...

- Jó, de addig maradj itt – kérem és rácsukom a szekrényajtót, de még hallom, ahogy tűnődve megszólal: 

- Minek nekem elbújnom? 

Remélem, nem jön elő... legalább, amíg kirúgom a haverom. 

Gyorsan felkapok egy pólót, de Taehyung bejön, mielőtt felvehetném az alsómat. 
- Miért nem... – kezdi, de aztán lenéz és igen, meglátja - Hóó. Óh!

Vigyorog a hülye, mint a vadalma. Egyáltalán minek jön be anélkül, hogy kinyitnám neki az ajtót? Oké, hogy ez a második otthona, de most tényleg nem alkalmas.

- Muszáj ilyen idiótán reagálni? – kérdezem gyorsan felkapva az alsómat. Ez megint csak nem az én napom – Ne vigyorogj! Minek jöttél be engedély nélkül?? 

- Hát – kezdi még mindig a merevedésemen tartva szemét, hátha nem tartom elég kínosnak a helyzetet – Khm. Az ilyen problémákat orvosolni kell, ugyebár.

Megindul felém ez a világi barom én meg finoman ellököm, amikor odaér:

-         Hagyjál már!

– Most mi van? Segítek. Látom, van egy kis gondod. 

- Az egyetlen gondom, hogy bejössz szó nélkül, te hatökör! 

- Ne legyél már ilyen feszült, Jimin – jön közelebb és le kell fejtenem magamról kezeit, nehogy a szekrényben lévő Jungkook leverje szegény marhámat – Segítek ellazulni, aztán te is segíthetsz nekem. Megengedem.

- Miért jöttél? – teszem fel a kérdést, hátha akkor hamarabb kirúghatom. Ez így nagyon nem lesz jó. Ha Kuksi megelégeli és kijön a szekrényből, minimum lebukunk, de talán még meg is veri Tae-t.

- Csak úgy – vonja meg vállát, de még mindig a farkamat bámulja az alsógatyámon keresztül – De figyelj...

- Nem, te figyelj! – mondom határozottan – Most nem jókor jöttél. Menj el, majd beszélünk – tolom az ajtó felé, el Jungkook közeléből. 

- Én úgy látom, nagyon is jókor jöttem. Vagy nem itt akarod? Inkább a nappaliban?

Fogom a fejem és azért imádkozom, nehogy kijöjjön Kuksi a szekrényből. Ennek a városnak a kórháza életveszélyes. Ha bemész egy lábtöréssel, könnyen lehet, hogy hullazsákban visznek ki a személyzet „leszarom” mentalitása miatt. 

Kitolom Tae-t a szobámból és becsukom az ajtót. 

- Megbeszéltük, hogy nincs tapi – kezdem halkan, enyhén szólva idegesen – Mit nem lehet ezen megérteni? 

- Mi bajod? Kanos vagy, én is, megoldjuk, ahogy eddig – vonogatja a vállát – Nem kell megtudnia a nődnek. 

Ha tudná, hogy a „nőm” Jungkook és meztelenül bujkál a szekrényemben álló farokkal arra várva, mikor ütheti le Taehyung-ot... Bár talán nem jön ki pont a kényes helyzete miatt. Van pár percem. 

- De megtudja – mondom idegesen. 

- Honnan? Gyere már, ketten tíz perc alatt kész lehetünk. 

Azzal tarkómra teszi kezét és magához húz egy csókra. Meglepetésemben lefagyok, majd elhúzódnék, de Taehyung erősen tartja a fejem, így folyamatosan hátrálok és megbotolva ráesek a fotelre, ez a hülye meg rám. Ez így nem lesz jó... a farkam még erősen készenléti állapotban van, Taehyung meg pontosan tudja, hova kell nyúlnia. Ismeri az erogénzónáim. 

Véletlenül kiadok egy nyögés szerű hangot, de próbálok arrébb húzódni, ami nem megy, mert beleül az ölembe és érzékien csókolgatni kezdi a nyakam. Nem tudom lerázni magamról. Ha elfordítom fejem, hogy ne férjen hozzá erogénzónámhoz, akkor ajkaim csókolja és nyakamat simogatja. 

- Neh.. neee! – könyörgöm neki, aztán halkan felnyögök, ahogy megérzem kezét péniszemen. Azonnal elsülök, ha nem dobom ki valahogy, de annyira akarom... olyan régóta áll már, hogy nem tudok uralkodni magamon és egész testemben remegni kezdek a vágytól. Belemarkolok vállába, hogy eltoljam, de csak egy gyenge próbálkozás lett belőle. Akárhogy próbálok küzdeni ellene, a testem hevesen reagál minden érintésre, szemem lecsukódik, az agyam pedig Jungkook-ról vetít kisfilmet nekem. Ahogy nyög, ahogy az izmok mozognak szexi, olajtól csillogó hátán, forró bőre, ahogy hozzámér, az arckifejezése, amikor számba élvez...

- Aaahhhhh! – élvezek el, próbálva halkan nyögni, de nem tudom, milyen hangos lehetett, mert ilyenkor megváltozik az érzékelésem és nagyon nehezemre esik türtőztetni magam.

 Ahogy kitisztul fejem, elönt a bűntudat. Most megcsaltam Jungkook-ot? Vagy... mi? És ott van a szekrényben... Borzasztó szar embernek érzem magam. 

- Hogy a francba tudtál ilyen hamar elélvezni? – kérdezi kezét egy zsebéből elővett zsepibe törölve, majd rám vigyorog – Tiszta nedves voltál. Mióta játszottál magaddal, amikor jöttem?

- Már egy ideje.

Csak Jungkook jár az agyamban. Meghallotta?  Mit kapok tőle ezért? Hogy tehetem ezt jóvá?

- Kis perverz. Na, akkor... – kezdi kigombolni sliccét.

- Figyu, most nem jó. Menned kell – állítom meg kezét. Persze, most meg azért van bűntudatom, mert Taehyung nem kapta meg, amit én megkaptam tőle... de kényszerített... És Jungkook vár. Baj lesz ebből, basszus.

- Most viccelsz? – kérdezi döbbenten – Ne hülyéskedj már... múltkor is ez volt. Nekem is el kéne már mennem. 

- Annál jobb – mondom – Ott az ajtó. 

Elmosolyodunk, majd derekamnál fogva magához húz és ráteszi kezem a nadrágjára. 

 - Érzed? – elég kemény szegény gyerek – Rohadtul nem megy egyedül. Megszoktam, hogy mindig együtt csináljuk. Szükségem van rád – fejezi be lesütött szemmel, elhalkult hangon, ajkába harapva.

Fura érzésem lesz. Eddig... nem mondott ilyesmit, mert ez szerinte „buzis”. Most, hogy azt hiszi, barátnőm van, egyszerre érzelgős lesz? Végül is régóta vagyunk barátok. Egyszerűen megszokta, hogy mindig mindent velem csinál és hirtelen jött neki a változás. A barátok gyakran féltékenyek a másik párjára, aki hirtelen látszólag fontosabb lesz náluk.

Azért elég elkeseredetten kanos lehet, ha képes ilyet mondani nekem...

- Most... most nem jó – nyögöm ki bűntudattal. Egyre szarabbul érzem magam. Mindkettejüket megbántom, pedig ők a legfontosabbak nekem.

- Miért nem? Várjunk csak... – néz rám összehúzott szemmel – Majdnem pucér voltál... nem kell így levetkőzni, hogy kiverd... csak nem videóhívásoztál a nőddel? 

- Mi? 

Meglepődöm, de igennek veszi a válaszom, mivel a kis fejében már eldöntötte, hogy ez bizony így van. 

Mellkasomra bök mutatóujjával: 

- Te perverz állat!

A hirtelen beállt csendben nem tudok mit mondani. Kicsit talán tényleg perverz vagyok. Egy kicsit. Talán. 

- Menned kell, tényleg. Vár rám. Majd... valahogy kárpótollak, ígérem. 

- Leszopsz? 

- ... 

Arckifejezésemmel igyekszem rámutatni, hogy nem, de nem veszi a lapot. 

- Az más. Na, akkor később. De...

Közbevágok: 

- Nincs de, menned kell. Majd beszélünk, szia – azzal kifelé tolom az ajtón, de az ajtókeretben megkapaszkodik és hátranéz rám: 

- Legalább hadd nézzem meg a csajt! 

Szememet forgatva válaszolok: 

- Meztelen. 

- Annál inkább! 

Hülyén vigyorog, miközben kipaterolom a lakásból. Végre elment.

Sóhajtok egyet és visszaindulok a szobámba, de az ajtó előtt megállok. Mi a fenét mondjak Kuksinak? 

Félelmemben remegni kezd enek végtagjaim. Nem akarom elveszíteni őt...

Mivel nem várathatom egész nap Kuksit, félve ugyan, de bemegyek. Hülye kifogásokat gyártok agyamban és ezerféle lehetséges kimenetel jut eszembe. 

Mikor belépek, kisebb meglepetés ér.
Jungkook most komolyan... maszturbál az ágyamon?? 

Felnéz, én meg hülye félmosollyal az arcomon nézek vissza rá. Ez egy... párhuzamos világ lenne? Érzem, ahogy röhögnöm kell, de visszafogom magam. 

- Mit csinálsz, Kuksi, hmm? 

Erre megnyalja ajkát és nyel egyet. 

- Olyanh... sokáig tartott. Gyhere ideh...

Folytatja, én meg kezdek megint beindulni, de nem áll fel azonnal a kicsi Jimin. A francba, ezzel lebukhatok.

Nagy nehezen elindulok, végig az izgató látványra fókuszálva, de érzem, hogy ilyen bűntudattal nehéz lesz a dolog erotikus részére koncentrálni. Hirtelen ötlettől vezérelve letérdelek elé és belekezdek a bűntudatszopásba. Igazi szemétnek érzem magam. 

- Ahh! – nyög fel édesen, ahogy számba veszem, de nem merek ránézni. Mit tettem már megint, basszus?

A sírás kerülget, annyira kiakadok. Egyik kezemmel elkezdem izgatni magam, na nem, mintha megérdemelném, hogy jó legyen, csak nem akarom, hogy Kuksi rájöjjön, mekkora szemét vagyok. A testem viszont másként gondolja, kell neki egy kis regenerálódás az előbbi után. Mintha direkt csinálná... amikor nem állhat fel, feláll és fordítva. 

Nagyon gyengéden és lassan csinálom, hogy legyen bőven időm, de Jungkook érhető módon már türelmetlen: 

- Ahh, Chim... gyorshabban...!

Lassan kezdek felizgulni könyörgő hangjától. A testem a szokott módon reagál, bár kicsit lassabban, mint általában, de már éledezik. Érzékien nyalogatom makkját, meg is csókolom és hasonló gyengédséggel ingerlem teljes hosszát, hogy minél jobb legyen neki. Szenvedő nyögdécseléseitől újra odamegy a vérem és egyre kevesebb negatív gondolat jut eszembe. Végig nyalom és csókolgatom, mielőtt nagyon lassan számba venném. Jungkook olyan feszült, mint egy kifeszített íj és kínjában erősen előrenyomja fejem, hogy mélyebben kényeztessem péniszét. Mivel nagyon nagy, elég nehéz dolgom van, de igyekszem profi munkát végezni érte. Kezemmel finoman golyóira markolok, ő meg egyre jobban szenved. Ha nem szégyelleném magam ennyire, most élvezkedő arcának csodás látványát ihatnám. 

- Gyorshabban... khérlek, Jiminie... – könyörög zihálva, ami nagyon tetszik. Direkt nem gyorsítok, hogy még nagyobbat élvezzen. Ráerősen megcsókolom péniszét, majd oldalról veszem ajkaim közé csak egy kis részét és nyelvemmel körbe ölelem. Kidagadó erei és előváladéka kezd nagyon felizgatni, de nem gyorsítok sokat. Nyöszörög és zihál, próbálja fejemet mélyebbre tolni, de még nem engedek neki. Azt akarom, hogy tökéletes legyen és kiélvezhessük rendesen, nem úgy, mint a szertárban, ahol igencsak sietős volt a dolgunk. 
Számba véve játszadozom vele, nyelvemmel bökdösöm és lágy csókokat lehelek rá, majd fújogatom nyálas farkát, ezzel elérve, hogy remegjen és hanyatt kelljen dőlnie az ágyon, csípőjét fel-fellökve türelmetlenségében. Kezeivel hol a paplant markolja, hol hajamat. Akarmit mond, nem hallgatok rá, csak finoman ingerlem, úgy nagyobbat élvez majd. Én nem sietek. 
Végül megunja és vadul kapálózni kezd, aztán két kézzel nyomja fejem, túl erősen ahhoz, hogy fel tudjam emelni, így mélyen torkomba kerül és nem tudok vele játszani. Egy pillanatra elengedi fejem, amit kihasználva körözök egyet nyelvem hegyével makkján, de hamar feláll és hajamba markolva húz fel magához: 

- Elégh vholt, nhem khínozhatsz tovább!

Nem túlzás, ha azt mondom, az arca a legszexibb, amit valaha láttam. Te jó ég!

Azonban nincs időm kiélvezni a látványt, mert vad szenvedéllyel tüzes csókra hív és úgy nekiindul, hogy a falig kell tolatnom. Nekiütközve kiszorul belőlem a levegő, de nem finomít a csókon. Két keze először arcomat fogja közre, majd megindul lefelé és a vad, nyelves csók közben simogatja felsőtestem, hogy onnan még lejjebb haladva péniszemen állapodjon meg.

Gyors tempóban, gyakorlott mozdulatokkal eléri, hogy az egyre több nyögéstől képtelenné váljak a csók folytatására. Egy villámgyors rántással megszabadít pólómtól, hogy jobban hozzáférjen meztelen bőrömhöz és rátapadhasson ajkaival. Érzem, ahogy szívásnyomokat hagy rajtam, de pillanatnyilag nem érdekel, csak élvezni akarom és elfelejteni, hogy mit műveltem korábban. Nyelve, ajka, foga és odalent a keze együttesen veszélyes elegyet alkotnak. Keményen szorít a hideg falhoz, nem sok mozgásteret hagyva, pedig hirtelen kezd megjönni a kedvem a ficánkoláshoz. Beletúrok szexi hajába, ő meg felkap és ledob az ágyra, amitől „dejá vu” érzésem lesz. Kezemet fejem fölé emeli és leszorítja, ezután arra támaszkodva átveti lábát arcom felett és péniszét számba teszi, majd előre-hátra mozogni kezd. A döbbenettől lefagyok egy pillanatra, de testem hamar reagál. Újra sietőssé válik a dolog számomra, persze ha akarnám, se tudnám ebben a pózban a tempót diktálni. Gyakorlatilag megdugja a számat, ami nagyon durván felizgat. Testem feledve a nemrég történt ejakulációt, magától kezd mozogni. Nagyon sajnálom, hogy le van fogva kezem, mert minden porcikámban érzem a sürgető vágyat, hogy rászorítsak péniszemre, ezzel enyhülést nyújtva lüktető tagomnak. Jungkook őrült tempót diktál, egészen megizzadt, így okozva örömet szemeimnek izmos, verejtéktől csillogó testének látványával. Közelről láthatom izzadságtól csillogó kockás hasát, miközben a megváltó orgazmust hajhássza türelmetlenül. Majdnem felrobban ettől a látványtól a péniszem. Mindennél nagyobb szükségem van már, hogy végre odanyúlhassak, különben mehetek a zárt osztályra. Mocorogni kezdek és rángatom kezeim, hátha kapcsol Kuksi és engedi, hogy könnyítsek a helyzeten, de ehelyett zihálva válaszol ki nem mondott kérésemre: 

- Ah... az előbbh nhem gyorsítottálh...úgyhogy én seh fhoglak elengednih.

Ó. Szóval hiba volt nem engedelmeskedni neki. Micsoda egy irányításmániás... szexi, eszméletlen félisten! 

Pár perc múlva egész testében remegni kezd és sajnálom, hogy ebben a pózban nem látom jól arcát az őrült vágy beteljesülésének pillanatában. Egy nagy nyögés után elernyed izzadt teste és hálás, megkönnyebbült sóhaj csúszik ki ajkain. Rám fekszik és finom csókokkal borítja be nyakam, de kezeimet, amik már kifejezetten fájnak, leszorítva tartja, így kínozva tovább. Kapálózni kezdek, de még az elernyedt, kimerült Jungkook is erősebb nálam, így nem jutok sokra. 

- Hadd... Engedd el a kezem! Legalább az egyiket – kérem álló farokkal, mire ő nyakamba suttogva megszólal:

- Miért tartott olyan sokáig, hogy kirúgd Taehyung-ot? 

Na baszd meg. 
Kipattan a szemem és pánikba esve próbálok normálisan beszélni, de egyrészt még izgalmi állapotban vagyok, másrészt pedig szarul hazudok.

- Én... próbáltam elküldeni, aztán... - kis szünetet tartva próbálok előrukkolni valamivel, de nem megy. Csak azt érzékelem, hogy túl hosszúra nyúlik a szünet, így adva okot a gyanakvásra – El... elment. 

Micsoda befejezés! Ha nem tanulok meg szűkös határidőn belül hazudni, sokat fogok szopni és kevés orgazmusom lesz, ebben biztos lehetek. Persze, Kuksit szívesen leápolom, csak hadd élvezzek el utána. 

- Csak úgy elment? – húzza fel szemöldökét hitetlenkedve. Arcomat pásztázva hazugság jelei után kutat, így még idegesebb leszek – Na és hogyan sikerült rávenni, hogy menjen? 

Nem tudom, mit találjak ki, csak csendben gondolkozom pár másodpercig, majd kimondom, ami először eszembe jut, most még nem is sejtve, milyen katasztrofális következménye is lesz az elhangzottaknak: 

- Meggyőztem.

 
Szemöldöke még magasabbra szalad, jelezve, hogy ezt elcsesztem. Gondolatban kiosztom magamnak a sokadik pofont, ezúttal egy igazán nagyot, de ezzel nem oldok meg semmit. Tudja.       

Döbbenet, majd csalódottság és keserűség látszik arcán, aztán ezeket lassan felváltja a forrongó düh, amitől minden érzelmemet a jeges félelem váltja fel és gyomorideggel jelzi testem a helyzet komolyságát. Mit fog velem csinálni?? 

Mielőtt azonban találgatni kezdhetnék, hogy mit kezd velem és olyan lesz-e majd, mint a mosdóban, Jungkook hirtelen legördül rólam és fejét lehajtva cuccait egy szempillantás alatt összeszedi, majd kisiet a szobából. Tátott szájjal meredek utána, hogy most meg hova ment vajon. Talán kötelet keres, hogy kikötözzön?

Ekkor azonban meghallom a bejárati ajtót erősen becsapódni. Elment.

Köszönöm, hogy végigolvastad! 🩷🩷🩷

Hát, nevezhetjük szerencsétlen tizenhármasnak, mert elég rossz a vége sajnos. De nem akartam nagyon átírni az eredeti sztorit, inkább csak kijavítani.😅