Köszi, hogy itt vagytok!

Jó olvasást! 🤍

-  Most komolyan lemérted? - kérdezem fáradtan, hitetlenkedve. 

-  Nem - feleli a telefonját nézegetve elégedett fejjel - Valami jobbal voltam elfoglalva.

Megpróbálom kivenni kezéből a telefont, de nem engedi:

- Á-á! Tudom, hogy szeretsz nyúlkálni, de ezúttal fogd vissza magad. 

- M-mit akarsz csinálni vele? – kérdezem ijedten. Nagyon remélem, hogy nem vette fel, ahogy... ahogy kiverem. Annyira fáradt vagyok, nincs erőm harcolni vele – Ugye nem teszed fel a netre? 

- Dehogy, Chim - mondja komolyan, mire megkönnyebbülök – Máris elfelejtetted, hogy mennyire nem szeretem, ha valaki hozzád ér vagy akár csak rád néz? Talán elölről kéne kezdeni a leckét, hogy...

- Nem!!! – mondom kissé hangosan, mert megsimítja nyakam és annak ellenére, hogy most robbantam, érzem, hogy nem kéne túl sok idő, hogy újra készen álljon a testem. Márpedig az óra elkezdődött és nem fér el még egy igazolatlan – Vissza kell mennem. 

Hagyja, hogy lehámozzam kezét magamról és megfog, mikor kicsit megszédülök. 

- Te aztán jó nagyot tudsz élvezni, Chim - mondja a kis pimasz vigyorával - Alig állsz a lábadon, ha valami szexuális hatás ér. 

- De ugye nem csináltál videót rólam? – teszem fel a kérdést zavartan bámulva arcába. Még most is meg akarom csókolni, pedig mérges vagyok.

- Kellett volna? – húzza fel szemöldökét, én meg nem tudom, hogy hülyéskedik-e vagy sem. 

- Csak a képet csináltad meg? 

- Nem kell aggódnod, Chim - kacsint rám. Most akkor igen vagy nem? Belehalok, ha videót csinált arról...

-Hát nem nyugtattál meg – húzom el a számat. 

- Téged könnyebb felizgatni, mint megnyugtatni, Jimin - nevet röviden, én meg sóhajtok egyet és odamegyek a csaphoz.

Na, ott ér aztán az igazi meglepetés. 
A tükörben meglátom magamat és hát... arcom talán még soha nem volt ilyen vörös, a hajam zilált és kócos, mintha belém csapott volna a villám, a pólóm el van csúszva, de ami mindent visz, az a nyakam. Szent szar!! 

- Mi a...

Be se tudom fejezni a mondatot,csak tátott szájjal hajolok közelebb tükörképemhez. Azt a rohadt! Tele van szívásfoltokkal. Konkrétan úgy nézek ki, mintha egy kétnapos orgián vettem volna részt, aztán gondoltam volna egyet és beugrottam volna a suliba.

Így menjek be órára?? 

- Igen, elég szexi látvány – jelenti ki Jungkook a falnak dőlve állva. Karba tett kézzel méreget és elégedett mosoly játszik ajkain. Nyíltan nézi a seggem,még be is dől kicsit, hogy jobb kilátása nyíljon az említett testrészemre. 

- Hogy a francba menjek így órára?? - kapom fel a vizet. Ez a hülye gyerek ezt művelte velem. Nem elég, hogy majdnem felrobbant miatta a dákóm, aztán végignézte, ahogy kiverem és talán meg is örökítette, most meg miatta így kell mutatkoznom mások előtt. Vajon meddig marad meg a nyoma?

Lényegében teljesen mindegy, ezt tutira észreveszi mindenki. Az egész nyakam lilára színeződött. Rohadt jó érzés volt, most viszont enyhén szólva bajban vagyok miatta. 

- Nincs egy sálad? – kérdezem kétségbe esve, miközben beletúrok a hajamba, aztán elkezdem igazgatni. Ez így nem lesz jó.

- Télen se hordok, honnan vegyek neked sálat áprilisban? – dönti oldalra fejét, majd közelebb jön hozzám és belemarkol fenekembe – Amúgy se takarhatod el. Nem véletlenül jelöltelek meg - súgja fülembe, mire megborzongok és inkább arrébb lépek, különben ki tudja, mikor jutok ki innen.

Lehajolva megmosom kezem és arcom, majd dörgölni kezdem nyakam. Nem tudom, mit várok. Ez nem festék, nem fog lejönni.

- Chim, finomabban bánj azzal a puha, érzékeny bőrrel – fogja meg kezem - Csak én lehetek veled durva. 

Érintésétől eszembe jut, ahogy lefogta kezeim és ideges leszek. Nem engedhetek meg neki mindent! Te vagy az idősebb, Jimin! Hozd zavarba, ahogy ő téged!

Hirtelen ötlettől vezérelve kezeim közé fogom arcát és ajkaimat rátapasztom övéire. Meglepetésében lefagy és szerintem még a nevét is elfelejti. Csókolom, de ügyetlenül mozgatja ajkait, amitől belemosolygok a csókunkba. Elhúzódom tőle és összeborzolom haját. 

- Gyakorolnod kell még, Kuksika - mondom magabiztos mosollyal arcomon - Csak játszod a nagyfiút. 

Megpaskolom pofiját, hogy felidegesítsem és kisietek a mosdóból, időt se hagyva neki, hogy válaszoljon. Háhh. Ezzel cikizhetem a kis szarost. De valami mást is ki kell találnom, hogy visszavágjak. Ma rohadtul megszopatott. 

Tényleg, felfokozott szexuális állapotomban le is ápoltam a számmal. Ajkaimhoz érve emlékszem vissza arra a rövid időre, amíg pénisze számban volt. Ki se tudtam élvezni rendesen ezt az egészet, úgy fel voltam izgulva. Szinte önkívületi állapotban szoptam, mint egy félőrült. De nagyon is élvezte, úgyhogy lesz még rá alkalmam, ebben biztos vagyok. Hehh. Úgy tűnik, ha sikeresen kielégítesz valakit, az ad egy kis önbizalmat. Főleg így jelent sokat, hogy Kuksiról van szó, aki iránt érzek valamit. 

Mielőtt belépnék a terembe, mély levegőt veszek. Ha nem lenne ennyire muszáj, biztos, hogy be se tenném a lábam. Ez most nagyon gáz lesz. Mondjuk az előbbi, Jungkook szeme láttára történt önkielégítésem volt a legégőbb, de az akkor nem számított. Most viszont teljesen tiszta fejjel kell átélnem egy ilyen pillanatot. 

Bekopogok és behúzott nyakkal besietek az elhalkult osztályba, gyorsan leülve a ledöbbent Taehyung mellé. 

- Jimin, elárulnád, hol voltál? – kérdezi az irodalom tanárnő.

- Elnézést kérek – válaszolok nyakamat takargatva. Könyörgöm, folytassa az órát, ne rám figyeljenek!

 - Beírok tíz percet - nyitja a naplót. 

- Köszönöm, tanárnő! 

Az órára felkukkantva látom, hogy több volt ez tíz percnél. Rendes volt tőle. A többi tanárral ellentétben neki még rémlik, hogy milyen tininek lenni. Jól választottam magamnak kamunőt.

Elmosolyodom a hülye gondolatra, majd észreveszem, hogy Taehyung mellettem ülve intenzíven bámul. Na igen, a szüleim talán nincsenek itt, így nekik nem kell magyarázkodni, de a barátomnak mondanom kéne valamit.

Nagyot nyelek és szemem sarkából rápillantok, kezemet nyakamon tartva. Meredten bámul, majd megszólal: 

- Kivel voltál? 

Tekintetem villámgyorsan cikázni kezd, és nem tudom, mit mondjak,úgyhogy a hárítás mellett voksolok: 

- Hogy érted? 

- Úgy, hogy a folyosó végéről is látni lehetne a nyakadon a szívásnyomokat... A kedvenc tanárnőd itt volt végig, tehát mással dugtál. Ki volt az? 

Behunyom szemem és olyan szarul érzem magam, hogy legszívesebben hazarohannék a francba. Szégyellem a történteket. Hol csesztem el ennyire? 

 -Válaszolsz még ma? – folytatja a kérdezősködést, én meg most először szidom magamban a tanárnőt, hogy túl lazán tartja az óráit. Ha lenne egy kis szigor, Taehyung nem pofázhatna, de majdnem akkora hangzavar van, mintha csak szünet lenne. 

- Hát – kezdem igen elmésen – Majd elmesélem. De nem dugtam senkivel. 

- Akkor? 

Kíváncsian és kicsit olyan... irigyen, vagy féltékenyen vagy nem is tudom, hogyan néz. Talán csak nem örül, hogy előbb találtam valakit, mint ő. Vajon mit szólna, ha megtudná, hogy Jungkook az? Az új barátnőm. Vagyis az első. Vagy én vagyok az ő barátnője? Jesszus. Kissé komplikált,főleg most, hogy szinte száz százalék, hogy abszolút tapasztalatlan. Az én szerszámom legalább normál méretű... ha oda kerülne a sor, nem szakadna szét a feneke. Még mindig idegenkedem a popsiszex gondolatától. Persze ez most nem lényeg, mert ugye haragszom rá... ugye? 

Taehyung meglök, mire feleszmélek a bambulásból és megkérdezem: 

- Nincs egy sálad? 

Meglepődik, de válaszol: 

- Dehogy nincs - mondja, én meg kezdek örülni - A szekrényemben van, közvetlen a jégeralsóm meg a hótaposóm között. Április van, ember! 

- Jól van, nem kell izélni. 

- Na mondjad már, ki volt az? Kit döngettél meg? – hajol közelebb – Igazi vadmacska lehetett, ha így elbánt a nyakaddal. Máshol is maradtak nyomai? – húzogatja szemöldökét. Tehát nem féltékeny. Ezt jó tudni. Talán meleg, de nem szerelmes belém, szerencsére.

- Hát elég durván szereti - mondom, szememet alig bírva nyitva tartani a kimerültségtől. Túl hosszú ideig tartott az izgalmi állapotom és hatalmasat élveztem.

 Egyszercsak megkordul a gyomrom is. 

- Megéheztél, mi? – vigyorog perverzen - Mondjad már, ki volt! Egy konyhás néni? 

- Mi a szarér’ lett volna egy konyhás néni?? – emelem fel kicsit hangom, de szerencsére nem túl feltűnő ebben az alapzajban. 

- Hát mer’ múltkor az irodalom tanár volt. Gondolom, az öreg, ronda nőkre buksz. Csak talán meguntad és inkább egy másik bányarémet kerestél. 

- Hát nem éppen – fintorodok el a gondolatra. Azért a hajháló tényleg nem izgató. 

- Akkor sikerült egy korunkbélit találni? 

- Pár évvel fiatalabb.

Ezzel nem hazudok. De még mindig nem találtam ki, hogy elmondjam-e. Viszont az fontos, hogy tudja, nincs tapi. Ha Jungkook megtudja, hogy hozzám ért, jó nagy szarban leszek, az tuti.

- Na! – mondja látszólag meglepődve - Elismerésem. Mi történt, hogy ekkorát változott az ízlésed? 

-... 

- Várj, kitalálom - kap fejéhez, halántékát dörzsölve, mintha gondolataimban próbálna olvasni - Meguntad az öreg, szikkadt, szagos, tág...

- Te elmeháborodott – szólok rá, mielőtt fokozná a vulgaritást - Hagyd abba, majd elmondom. 

- Miért nem most?  Félsz, hogy meghallja a volt nőd? Talán meg is buktatna - néz az „exemre”. 

Nem mondok semmit, túl fáradt vagyok hozzá. Inkább nekiállok suttyomban enni a kihűlt sült krumplit. 
Teljesen leamortizálódtam Kuksi miatt. Akaratlanul is arra gondolok, mennyire dög fáradt lennék, ha lefeküdnénk. Vagyis hát, most mérges vagyok rá... azon kéne gondolkodnom, hogy hogyan szívassam meg. Jó lenne egy kicsit visszavágni ezek után.

Na,majd ha hazaértem és kialudtam magam. Most semmi értelme agyalni, ilyen kómás állapotban. 

Kicsengetéskor lassan kászálódok fel és amikor elindulok az ajtó felé, a tanárnő utánam szól:

- Jimin, te még maradj pár percet. 

Taehyung vállba vereget és (szerinte) viccesen odaszól nekem: 

- Nyugodj békében, haver. Jó volt ismerni. 

Kicsit furcsállom, hogy odahív magához Kati néni. Mit akarhat? 

A kiürült osztályteremben csak az óra kattogását hallani. Kezdek beparázni. Ráteszem kezem nyakamra és várom, hogy elmondja, amit akar. 

- Jimin – kezdi tollával játszva – Azt hiszem, az utóbbi időben kezded felvenni a régi szokásaidat. Pár nap alatt másodszorra késel óráról, ráadásul ma ilyen állapotban jelentél meg - néz végig rajtam. Hát, a nyakamon tényleg jól látható, hogy nem betegség miatt késtem.

- Ömm – kezdem habozva. Sose voltam jó az ilyen váratlan helyzetekben, amikor ki kellett vágnom magam - Nézze, én felkészültem az órára, időben is akartam beérni, csak... akadt egy kis gondom. Nagyon sajnálom. 

- A magánéletedhez nekem semmi közöm, de a szüleidet talán érdekelné, hogy mi miatt késel óráról - mondja elgondolkodva, nem kifejezetten rosszindulatú hangsúlyban. Nem hiszem, hogy rosszat akarna, mégis keresztbe tudna tenni.. mit csináljak?? 

- Arra semmi szükség, hogy a szüleimnek erről beszámoljon – kezdem enyhe pánikhangulatban – Rengeteget dolgoznak, nincs idejük rám... vissza se írnak nekem, nem hiszem, hogy magára tudnának időt szakítani és nem is akarom, hogy plusz stresszforrást jelentsek nekik.

A legutóbbi üzenetemre se írt vissza anya. Gondolom, csak el vannak havazva, de azért kicsit szarul esik... de mindegy, már megszoktam. 

Azt hiszem, a szomorúság kiülhetett az arcomra, mert megenyhül a tanárnő szíve: 

- Talán megegyezhetünk valami köztes megoldásban – mondja, mire, be kell valljam, valami ijesztő és gusztustalan jut eszembe. Túl sok volt a poénkodás Tae-vel erről.

Fúj.

- M-mi lenne az? – kérdezem kicsit ijedten. 

- Lesz egy fogalmazásverseny – kezd bele, mire tekintetem visszaemelem rá a földről és látom, hogy csillog a szeme, mintha valami izgalmasról lenne szó – Biztos emlékszel, hogy megkértelek, jelentkezz, de nem akartad. Most itt az esélyed, hogy bebizonyítsd, mégis komolyan gondolod az iskolát. Akkor talán a szüleidnek se kéne tudniuk egy-két dologról, mert biztos lehetnék abban, hogy nem szándékozol lecsúszni, mint tavaly. 

Most megzsarolt?? Azt a rohadt.

De azt hiszem, korrekt. Én vagyok a legjobb az osztályban fogalmazásból meg helyesírásból. Vagyis inkább a többiek gyengék ezekben, ezért tűnök ki közülük, amúgy nem vagyok annyira jó, hogy megnyerjek egy versenyt, ezért nem akartam indulni.

Mindegy, ennyit kibírok. Bármit, csak a bébiszittert ne! 

- Jó – egyezek bele legyőzötten. Mit ragozzam, semmi értelme. Tudja, hogy nyert és nem is volt igazán tisztességtelen, mert ebből nem lesz károm. Csak időpocsékolás lesz. 

- Rendben, felírom a neved - mondja mosolyogva – Akkor a részleteket még megbeszéljük. 

- Nagyszerű – ironikusnak szánom, de hála istennek, nem hallatszik a hangomon. Eszembe jut, hogy hálás lehetek neki – Köszönöm, hogy nem szól a szüleimnek. 

- Miről? 

Egymásra mosolygunk, majd elköszönök és elindulok kifelé, de az ajtó előtt egy Taehyung-ba ütközöm. Már csak ez hiányzott. 

- Azt mondta, nem tartozik rá a magánéleted? 

Na, csak nem fog rájönni végre a kis hülyém? 

- Te hallgatóztál? 

- Te... – kezdi, de még látszik, hogy gondolkodóban van. Szinte hallom, ahogy forognak a kerekek szegény kicsi agyában – Te nem is dug...

- Ne kiabálj, te barom állat! – szólok rá, mivel még hallótávolságon belül van Kati néni. Ha ezt meghallaná, azonnal hívná a szüleimet. 

Elrángatom onnan a földbe gyökerezett lábú barátomat és halkan folytatom: 

- Nem, nem dugtam meg senkit. Csak hülyültem. Bocsi.

Na, kimondtam. De valahogy nem tűnik boldognak.

- MAJDNEM OKÁDTAM MIATTAD, TE SEGGFEJ!!! –  hallat szolid üvöltést szörnyülködő fejjel.

- Oké, ne haragudj. Viccnek indult, te meg elhitted – mondom lehangoltan, mert le akarom már zárni a témát – Nem kellett volna. Nem akartam, hogy rosszul legyél, tényleg, de amikor rájöttem, hogy túl messzire mentem, már késő volt. Féltem, hogy mérges lennél – fejezem be őszintén. Az a legjobb megoldás. 

- Az vagyok, de rohadtul elmondhattad volna... fasznak kell mindent titkolnod előttem - mondja karba font kézzel. Valahol igaza van, de a Jungkookos sztorit mégse akarom még elmondani neki.

- Minek hiszel el ekkora baromságot? – kérdezem, majd ásítok egyet a fáradtságtól. Itt és most el tudnék aludni - Tényleg bocs,haver. 

- Legalább azt mondd el akkor, hogy most kivel kavartál! 

- Olyan vagy, mint egy pletykás vénasszony. 

- Akkor pont az eseted vagyok – vágja rá, mire elröhögöm magam, ő meg követi a példám. Megtört a jég, eddig tartott a nagy veszekedésünk, hál’istennek. Na ja, nem szeretjük sokáig tartani a haragot. Meg nem is menne. Túl közel állunk egymáshoz. 

- Na jó, majd elmondod, ha akarod.

Átöleli vállam és elindulunk a következő órára. Örülök, hogy minden oké, de majd el kell neki mondanom a dolgot. Sőt, a meleg-dologról is beszélnünk kell. De nem most, most igazán nem vagyok a toppon. Úgy vánszorgok a folyosón, mint egy zombi. 

A suliban már nem történt semmi érdekes, leszámítva azt, hogy egész nap idegesen takargattam a nyakam. Megölöm azt a hülye kölköt!! 

Hazafelé a buszon Taehyung nem áll fel a megállójánál. 

- Nem mész haza? – kérdezem. Jungkook nem hiszem, hogy örülne, ha tudná, hogy átjön hozzám...

- Minek mennék? – jogos, évek óta kb minden nap átjön suli után és nem tud a Kuksi-dologról. 

- Tudod, nem hiszem, hogy örülne neki... – kezdem félve a mondatot. Nem akarok hazudni, hogy a „barátnőm”, vagy ilyesmi. 

- Kicsoda? Ja, a csajod? 

Hümmögök egyet válaszként. 

- Jaa, féltékeny típus? – kérdezi, de nem száll le. Bajban leszek. 

- Aha, nagyon is – a „nagyon” szót megnyomom, hogy érezze, mennyire fontos ez. Fogalma sincs, mit össze nem szenvedtem.

- Jó, akkor nem verjük ki egymásnak – törődik bele – De azt egy csaj se tilthatja meg, hogy találkozzunk sulin kívül. 

Hát nem is csaj... De igaza van. Jungkookot csak most ismertem meg, ennyire nem forgathatja fel az életemet. Amúgy se tiltotta meg, hogy találkozzunk, csak azt, hogy hozzám nyúljon Taehyung. Meg persze, nem is érdekel, hogy mit tiltott meg...

Na jó, rendesen be vagyok szarva tőle. A mai nap nem ismétlődhet meg így. 

- Igazad van. Gyere. 

A szokásos program volt: leckét írtunk, rendeltünk pizzát és ittunk egy-egy sört tévézés közben.

 Egyszercsak megszólal: 

- Biztos, nem verheted ki nekem? 

- ... 

Látva az arckifejezésem, feltápászkodik. 

- Na jó, akkor öt-tíz perc – jelenti be, majd kimegy a mosdóba gondolom, elintézni magának.

-  Ne legyen gecis az ülőke! – szólok utána.

- Te hálátlan! Más fizetne, hogy kaphasson a fenséges gecimből!

- Hogyne – forgatom a szemem. Nagyon delulu a gyerek.

Mikozben várom, hogy kirántsa a klotyón, ráírok Jungkookra, hogy cukkoljam: 

JM: elég béna csók volt. 

Látta, de pár másodpercig nem kezd el írni. Azt hiszem, sikeresen felidegesítettem. 

JK: bocs, hogy nem szereztem rutint a haverjaimon, mint te. 

Oké, a kis szemtelen tudja, hogyan kell visszavágni. Na várj csak, kis köcsög! 

JM: senkin se szereztél rutint, talán csak a plüssmacidnál próbálkozhattál!

Szinte látom az arcát, ahogy olvassa. Tuti, hogy tiszta ideg. 

Válaszként küld egy képet, amitől tiszta vörös leszek. A fenekem az, ahogy bepucsítok a vécében.

JK: remélem, én nem leszek annyira kanos, mint te 

JM: úgy érted, ha majd nagy leszel? :D

JK: elég nagy vagyok. máris elfelejtetted? pár órája voltam a szádban. 

Ez a takony hogy mer ilyeneket írni az idősebbnek? Mi a szart írjak erre?

Leblokkolok az emléktől. A francba, most elégültem ki, erre megint kezdek kanos lenni. 

JK: most épp kivered magadnak? írjak egy perc múlva? 

A kis rohadék!! 

JM: te kis szaros, ugyanolyan kanos vagy, mint én! pár pillanat alatt elmentél, úgyhogy ne oltogass.

JK: én legalább nem vertem ki magamnak kamera előtt. 

MI A SZAR?? 

JM: most komolyan felvetted, baszd  meg??? 

JK: elmondom telefonon.

JM: nem is tudod a számom 

JK: talán add meg, ha meg akarsz bizonyosodni afelől, hogy van-e felvétel az élvezkedésedről vagy nincs. 

Megölöm, most már tuti.

JM: jól van te kis szaros 

Megadom neki a számom, mire megcsörget, de kinyomom.

JM: most nem tudok beszélni 

JK: olyan kanos vagy? tetszik, ahogy nyögdécselve próbálod kidadadadadogni a szavakat, ha felizgulsz, nyugodtan vedd fel. 

JM: ha-ha. majd később beszélünk 

JK: van ott valaki? 

Most meg merjem írni vagy ne? Oké, nem tilthatja meg, hogy találkozzak a barátaimmal.

Mondjuk, csak egy van. De nem tilthat el tőle! Semmi joga nincs hozzá! 

JM: Taehyung, de nem ér hozzám, komolyan! 

Kis ideig nem ír, amitől kezdek megijedni. Még jó, hogy nem tudja, hol lakom. Már öklével ütné az ajtót.

Megcsörget, de nem merem felvenni. 

JK: vedd fel azt a kurva telefont, ne mondjam még egyszer!! 

Megint csörög a telóm, én meg néhány másodperc gondolkodás után felveszem. 

- Ha-halló? – remeg meg a hangom. Mióta vagyok így beszarva egy kisfiútól?

- Mit csinál veled?! – kérdezi dühösen. Kicsit birtoklás mániás, de sajnos tetszik, hogy féltékeny.

- Semmit, csak leckét írtunk meg pizzáztunk, esküszöm.

- Jimin, ha megtudom, hogy hazudsz, olyanban lesz részed, amit nem felejtesz el! Nem fog elmúlni a nyoma pár nap alatt. 

Ó, basszus! Most félnem kéne, de elkezdett lüktetni a farkam.

Bemegyek a szobámba és magamra zárom az ajtót. Azonnal ki akarom verni. Egy pillanat alatt felállt Jungkook hangjára. 

Nem vagyok normális.

Lefekszem és élőveszem a papírtörlőt, ami, úgy érzem, nem is olyan sokára kelleni fog. 

- Mi-mit akarsz csinálnih? – kérdezem és elkezdem a szokásos  mozdulatokat. 

- Ne akard megtudni, Jimin – mondja fenyegetően, amitől rohadtul beindulok. Beteg vagyok, az tuti.

Visszaemlékszem, ahogy keményen a falnak lökött, miközben elkezdi ecsetelni terveit:

-         Esküszöm, tele leszel harapásnyomokkal és magadhoz se tudsz majd nyúlni anélkül, hogy felszisszennél. 

Ah, baszd meg. Máris elcsöppenek. Nyögni és sóhajtozni akarok, de muszáj visszafognom magam. A telefont a párnára teszem, a fülem mellé, hogy halljam ezt a szexi hangot, miközben kényeztetem magam. Másik kezemmel simogatom nyakam, elképzelve, hogy Jungkook ér hozzá, amitől felforrósodik a bőröm. Csukott szemmel folytatom a fantáziálgatást. 

Emlékszem, ahogy teste az enyémnek feszült és éreztem merevedését...
...ahogy csókolgatta és szívogatta a nyakam, ezzel édes nyögéseket kicsalva belőlem...
...ahogy számba élvezett, hangosan nyögve, miközben kezeimet kockás hasán tartotta...

Erősen ajkamba harapok, de egy nyüszítő hang így is kicsúszik, mire meglepett izgalommal megszólal:

- Jimin, te most...? 

Hallom a hangján, hogy ő is felizgult. Lebukta, de pillanatnyilag csak élvezni akarok. Nagyon.

Szememet lehunyva ellazulok és átadom magam az élvezetnek. 

- Mhondj vhalamit... – kérem enyhén lihegve. Annyira felizgultam, hogy lehet, megint elég lenne az az egy perc, mint amikor nézett. Most hall engem, miközben...

- Jiminh – hallom, hogy ő is kellőképpen beindult – Ma olyan... rohadtul szhexi voltál, hogy – itt megáll egy apró nyögésre, mire én is felnyögök – én mhég... soha nhem élvezetem el ilyen hamar – fejezi be azzal a fülbaszó hangjával. Elmosolyodom és próbálok halkan nyögni, nehogy Taehyung meghallja, de Kuksi hangja annyira erotikusan cseng!

Agyam távoli szegletéből érzékelem, hogy kiabál a barátom: 

- Hun vagy? 

Nem kiáltok vissza, mert félek, hogy nyögve tudnék csak válaszolni, meg Kuksi itt van a vonalban. Féltékeny lenne és megint megbüntetne.

- Ahhh – szalad ki belőlem egy halk nyögés a gondolatra.

Taehyung megpróbálja kinyitni az ajtót és közben bekiabál a szobámba: 

- Minek zártad be? 

Bocsi, Tae... Most más dolgom van. Csak egy perc és úgyis végzek.

- Mhire gondoltál, amikor.. felnyöghtél?

Jungkook is mindjárt végez, ha jól hallom. Tanítottam neki valamit.

 
- Haaa.... arrah, hogy megbüntetsz... – válaszolom, majd újra beharapom ajkam, így csak halkan nyöszörgök az élvezettől. 

- Kivel beszélgetsz? – kérdezi a buzgómócsing barátom. Hangja zavaró duruzsolássá halkult és sokkal távolabbról hallom, mintha lejjebb vették volna a hangerőt. 

- Szeretnéd, ha... megint megbüntetnélekh? – kérdezi nyögve, mire tovább sűrűsödik a fejemre telepedett köd.

- Khérlekh, Jungkhookhh... ahh...

Azonnal elélvezek, ha még egyszer meghallom a hangját. Zihálva képzelem el, ahogy a puha hajába túrok... izmos testét simogatom... ő meg letérdel és megnyalja a farkam, aztán lágy csókokat hint makkomra, majd szájába veszi teljes hosszomat. Az a ködös tekintet, amivel engem néz, miközben élvezek... a forró érintése, azok a tapasztalatlan ajkak, amik csak nekem nyílnak meg, hogy bedughassam közéjük nyelvem és péniszem... Azok a gyönyörű kezek, amik csak engem kényeztetnek.. az izzadságtól fénylő, izmos, szexi teste... széles válla, szép ívű háta, ahogy megfeszül, keze, ahogy a hófehér paplant markolja az édes kíntól... méretes, vöröslő, ágaskodó, nedves pénisze, ami lüktet kezeim alatt... sürgető, kéjes, könyörgő nyögdécselése, amit én csaltam ki belőle... szaporán emelkedő, kőkemény, izmos mellkasa... gyönyörű arca, melyre kiül a mindent elsöprő élvezet gyönyör pillanatában...

- AAHH!! –  nyögök fel megfeszült háttal, miközben beleélvezek a bekészített törlőkendőbe. Még a lábujjam is begörbült, annyira jó érzés volt. Boldogan, elégedetten mosolygok, mint egy jóllakott kisbaba – Kuksi, ez... annyira jó vholt...

Meghallom, hogy nyög egy nagyot a vonal túlsó oldalán. Tehát ő is képes elmenni a hangomtól. Lassan kijelenthetnénk, hogy járunk,vagy mi.

Elképzelem, ahogy menyasszonyi ruhában vagyok és Kuksi felkap, majd kiszalad velem a templomból. Aprót kuncogok a hülye gondolatra. Elégedetten nyújtózom egyet a plafonra nézve. Ajj, de rohadt jó volt!

Ahogy teljesen kitisztul a fejem, meghallom,hogy Taehyung dörömböl: 

- Kész vagy már? 

Na, szuper. 

- Figyelj csak, Kuksi... - motyogom a telefonba óvatos hangon – Ez... valami eszméletlen jó volt, de most mennem kell. Kint vár Taehyung. 

- Hmmm – azt hiszem, még az orgazmus utáni kellemes, aggodalmak nélküli világban lebeg. Legalább nem mérges, vagy féltékeny. 

- Este hívj – mondom és belecuppogok a telefonba, mint egy idióta kiscsaj. Miért kell mindig leégetnem magam előtte?

Fejemet fogva várom, hogy kiröhögjön, de nem nevet: 

-Okké!

De édesen mondja! Elképzelem, ahogy ágyán fekszik kielégülve, keze lába között, forró nedve izmos kockahasán... Mit ne mondjak, jó érzés, hogy miattam került ilyen állapotba. Úgy tűnik, sikeresen  átneveltem egy nap alatt. Eddig csak én voltam könnyen ingerelhető, most meg ő is magához nyúlt, ami baromi nagy mázli, mert kissé kínos lett volna, ha csak én izgulok fel, ő meg röhögve hallgatja. D erről szó sincs. Ő is élvezte, ami elégedettséggel tölt el.

Hirtelen eszembe jut az eredeti téma: 

- Csináltál rólam videót? 

- Nem, Chim - sóhajtja finom, édes hangján – Sajnos nem. 

Hála az égnek!

- Akkor este beszélünk – mondom mosolyogva, közben igyekszem rendbe szedni magam.

- Jóó – válaszolja ellazultan. Szívesen eljátszanám a filmekben unalomig látott „te tedd le, nem, te tedd le” játékot, de kint van ez a marha, úgyhogy elköszönök és kinyomom. 

Belenézek a tükörbe, mielőtt kimennék és egy vörös pofájú, harapdálástól duzzadt ajkú,kissé izzadt ám nagyon is kielégüllt Park Jimin néz vissza rám. Ennek gáznak kéne lennie, de nem érzem annak. Vigyorgok, mint egy hülye. Mi ez a fura érzés..? Csak nem boldogság? Vagy szerelem? Beleszerettem egy fiúba és egymás után csinálom a hülyeségeket miatta, de ahelyett, hogy szégyellném magam, csak boldogságot érzek. Mintha  csak ő számítana igazán. Mintha ő lenne a Napom, ami körül forgok. Mintha apró kis szikrák pattognának bennem, megvilágítva az eddig sötét, kietlen tájakat lelkemben, melegséget árasztva magukból. Bizserget és izgatottá teszi a remény viharos tengerén úszó, törékeny szívemet.

Hormonok...

Vigyorogva megyek ki. Igen, tudja. Az arcomra van írva minden. 

- Te kiverted? 

- Hm, ja – kuncogom el magam. Nevetségesnek érzem magam, de nem tudok leállni.

- Miért kellett ezt külön csinálni? – kérdezi, szemöldökét ráncolva, ami mellesleg jól áll neki. Legszívesebben megölelném őt is meg az egész világot. De főleg Kuksit.

 Szárnyal a szivem és nagyon élvezem a kalandot, a boldogságot még akkor is, ha valahol legbelül félek, nehogy elveszítsem őt most, hogy egyre jobban beleszeretek.

- Mert féltékeny a párom – válaszolok, majd elindulok a konyhába vízért. Eléggé kiszáradtam. 

- A „párod”? Hány éves vagy, negyven? – utal a fura szóhasználatra. Na igen, a fiatalok inkább azt mondják, „pasim” vagy „csajom”, de én még nem akarom az orrára kötni, hogy pasim van - Találóbb ez a kifejezés az érzelmeimre – mondom, de meg is bánom, mert ezzel cikizni fog egy ideig. 

- Te aztán jól belezúgtál ebbe a híres párodba – mondja csodálkozó arckifejezéssel – Tuti tíz pontos, ha még telefonszexelsz is vele, amíg valaki van nálad - vigyorog a hülye. 

Félrenyelem a vizet, de összeszedem magam: 

- Mondja ezt az, aki épp most lőtt el egy jókora gecigránátot vendégségben. Ugyanolyan beteg vagy, mint én. 

- Egy kis perverzió kell, hogy színesebb legyen a napunk – vonja meg a vállát – Na és hol találtál olyan csajt, aki ilyen hamar elmegy?

- Ő nem... – buktatom le magam majdnem, de még idejében elkussolok.

-  Ő nem ment el?

–  Ő  nem csak egy csaj. 

- Szerelem? – húzogatja szemöldökét és játékosan meglöki vállam. 

Az lenne?

Köszönöm, hogy végigolvastad!💞

Sajnálom, hogy ilyen lassan jött. Közben javítottam korábban kitett részt is, de még nincs kész mind. Lassú vagyok :/