Ezt is kijavítottam, ezért tartott kicsit tovább kitenni. Igyekszem nemsoká az előzőeket is kicsinosítani (:

Köszi, hogy itt vagytok! 💖

Jó olvasást! 💙

Lassan elnyitja ajkait és szájába vesz egy sült krumplit, közben végig szemembe néz, amitől kisebb infarktust élek át. Teljesen lenyűgöz egy ilyen apró mozdulattal is. Miért kell így beindulnom tőle?? 

- Egyél, Chim – utasít mély hangon, majd megnyalja szexi ajkait kacér pillantást vetve rám. Megőrülök a látványtól, aztán meghallom a folytatást, ami még inkább beindítja a fantáziámat – Nem marad sok időnk arra.
„Arra”? Mire??

Úgy felgyorsul a szívverésem, mintha az imént futottam volna le a maratont. Félek, hogy meglátja, milyen hatással voltak szavai rám abból, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasom, ezért megpróbálok „jó fiú" módjára enni. Az izgalomtól remegő ujjaimmal veszek a számba egy krumplit, de a csirkés szarba már nem tudok beleharapni, mert félek, hogy kiokádom. A gyomrom most nem tudná befogadni. Nagyjából akkorára zsugorodhatott össze, mint egy gombostű. 
Mi a fenére gondolhatott?? Azt tudom, én mire gondolok és hát aggódni kezdek, hogy idegbeteg állapotom miatt még a spermáját is kihánynám, ha oda kerülne a sor. Persze lehet, hogy nem ilyenre gondolt, de...

Mindjárt kiderül. Befeszült testtel ülök, arcomat szigorúan lehajtva, és magamon érzem Jungkook perzselő tekintetét. 
- Nincs étvágyad? - kérdezi oldalra döntött fejjel. Ez a kis pimasz szexisten megőrjít!! 
- Ni-nnincs...

A rancba, már megint. dadogok. Sose voltam még ennyire töketlen.
Úgy viselkedek, mintha még sose értek volna hozzám. Persze Taehyung nem ugyanaz, de azért ennyire felizgulni...

- Majd eszünk utána - mondja és elkezdi visszacsomagolni a kaját a zacskóba.

Mi? Mi után??

Az agyam ezerrel pörög. Annyi mocskos dolog jut eszembe, hogy szinte felrobbanok. Próbálok uralkodni magamon, de már kő kemény vagyok odalent. 
- M-mi? - azt akartam mondani, hogy „mi után", vagy „mit tervezel", de nem jött össze. Francba. Máris felmondják a szolgálatot a hangszálaim. Vagy inkább az idegeim.

- Csomagold el a kajádat, majd később megesszük – utasít ismét, én meg remegő kezeimmel teszem, amit mond, mert miért is ne engedelmeskednék neki? Úgyse tehetek mást - Gyere szépen.

Csuklómat megfogva húz magával, én meg csak követem kalapáló szívemmel. Lassan felforrósodik a bőröm, ahol hozzá ér, de nem engedi el, pedig száz százalék, hogy érzi a változást. 
Pár perc múlva leérünk a tornacsarnokba, majd elkezd a szertár felé húzni, mire egy pillanatra megtorpanok. Kissé beszartam. 

- Van valami probléma? -  néz rám perverz mosollyal, én meg alig bírok arra figyelni, hogy mit is kéne most mondanom. Kezd megint kiürülni a fejem, mintha egy aranyhal értelmi szintjére kerültem volna.
Tovább húz, most már háttal lépked és szemembe néz, de már nagyon lassan megyünk. Szemei egyszercsak elkezdenek lejjebb nézegetni. Ahogy elengedi tekintetem, gyorsan kinyögöm, amit akartam: 
- M-mit csi-csinálunk itt...? – nyökögöm elfúló hangon, amivel egyértelműen jelzem, én miket szeretnék csinálni itt.. És a kidobós nem tartozik közéjük. 
- Mindjárt meglátod – kacsint huncut vigyorral, majd tovább húz, én meg hagyom. Nézem, ahogy szemei éhesen lesik a nadrágomat. Vagy inkább azt, ami benne van. Ha nem stylist-nak készül, akkor a farkam és combom kötötte le ennyire a figyelmét.

Elkezd lüktetni odalent, amitől kényelmetlen szorítást érzek az említett ruhadarabban. Szemeim tágra nyílnak és szívem a torkomban dobog. 
Beltol az ajtón a fenekemnél fogva, amitől tovább keményedem, ha ez egyáltalán lehetséges. Kiveszi a kulcsot a zárból és bezárja az ajtót belülről. Te jó ég!!!!! Mit fog velem csinálni?? Ah, bármit csinálhat, jelen pillanatban ha nem nyúlna hozzám, könyörögnék neki, hogy tegye meg. 

Miután elfordította a kulcsot a zárban, lassan megfordul én meg nyelek egy hatalmasat. Elindul felém azzal az észveszejtően szexi testével és izgató pillantásával. Akaratlanul is megnyalom a szám és beleharapok alsó ajkamba.

A farkam megunhatta, hogy mindent lentről néz, talán ezért indulhatott meg szokásos felfelé vezető útján. 

- Ez a nadrág... tökéletes választás volt - mondja elégedett mosollyal arcán. Lenéz, mire odakapom a kezem – Ejnye!

Megfogja kezem és elveszi onnan. Próbálom ott tartani, de jóval erősebb nálam és nem is bírok ellenállni neki. Ilyen erős vágyat csak kicsivel orgazmus előtt szoktam érezni.

-         Ne takargasd magad, iszonyat dögös vagy- mondja farkamat nézegetve. Kezemet el nem engedve megnyalja ajkát, én meg azonnal felrobbanok.

Bár csinálna már valamit velem!!

A hangosan ketyegő órára pillantva hirtelen eszembe jut, hogy rohadtul az iskolában vagyunk és nem sok időnk van becsengetésig. 

- Me-menünk kéne - nyögöm elfúló hangon, de jelenleg az utolsó dolog, amit akarok, hogy elengedjen. Nem, el ne engedj, Jungkook!!

Behunyom a szemem egy hosszú pillanatra és egész testemben megremegek a vágytól. 

- El akarsz menni? - kérdezi pimasz hangon,mire kinyitom a szemem és megfeszül nyakam. Igen, abszolút! 

-I-igen – nyögöm, mint egy kiéhezett prosti.

- Látom, egy hullámhosszon vagyunk - mondja közelebb hajolva, forrón ajkamra lehelve - Én is azt akarom, Chim. 

És végre megcsókol. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy még soha a büdös életben nem reagált semmire így a testem. A szívem kétszázzal ver, a tüdőm nem bírja tartani az iramot és a farkam úgy áll, mint a cövek. Kezeim elindulnak és először csak arcát fogom meg két oldalt, majd kicsit bevadulva, sapkáját ledobva beletúrok a hajába, így teljesítve korábbi vágyaim. Meglepetésemre valami furcsa hezitálást vélek felfedezni Kuksiban. Mi lehet ez?

 
Igyekszem csókunkat elmélyíteni, de ő valahogy... lassúnak tűnik. Nem hiszem el, hogy nem érzi ezt a szexuális feszültséget! Konkrétan elcsöppentem, ez a gyerek meg...

Álljunk csak meg...
Ez a gyerek??? 

Kipattan a szemem és a vágy homályos köde kezd kissé alább hagyni, ezzel agyam is több vérhez jut, így megfogalmazódik bennem egy furcsa gondolat. Valami, ami nem szerepelt a fantáziáimban. 
Ez egy gyerek. Hozzám képest legalább is. Ő még...

- Te még nem csókolóztál? - kérdezem tágra nyílt szemmel, ledöbbenve. Az én szexi, tapasztalt Don Juan-omhoz még senki sem ért hozzá? Ennél bizarabb helyzetben már régen találtam magam. 

- Dehogynem! - válaszol kissé dacosan és tarkómnál fogva visszahúzza fejem, de megint olyan tétován mozgatja szexi kis ajkait. 
Eddig mindig úgy gondoltam, ő lesz felül. Lehet, hogy mégse? 

Hirtelen nagyon nevetnem kell és nem bírom ki, hogy legalább egy idióta vigyort el ne eresszek. Érzi, hogy vigyorgok és abbahagyja azt az édi kis csókocskát. A hatalmas feszültség után most valami beteges elégtételt érzek és felszabadult lettem. Ez a kölyök azt se tudja, mit csinál... csak játssza a kemény legényt, de még csajjal se meg pasival se csinált semmit videojátékozáson kívül.

Egyem meg, ettől csak még jobban szeretem! Tehát én mutathatom meg neki, amit már tudok. 

- Ne vigyorogj! - mondja dühösen. Még mindig szexi, ahogy szemöldökét összevonja de szinte látom a cuki nyuszifüleket a feje tetején. Awww! Megzabálom! 

- Édes kicsi Kuksim... – kezdem oldalra döntött feljjel, de félbeszakít: 

- Már... már csókolóztam, csak... – kezdi a szavakat keresve és zavarában mindenhova néz, csak a szemembe nem. A kis édim! Ő se tud hazudni rendesen. Olyan, mint én. Csak cukibb, mint hittem.

Sokkal nyugodtabb vagyok így, hogy tudom, én vagyok nyeregben. Már értem, miért mondják, hogy „legördült a vállamról egy szikla". Pont olyan érzés. Persze ettől még áll a faszom, Kuksinak meg nem látom, hogy állna. Talán nekem kéne gondoskodnom róla most, hogy megtudtam, én vagyok a tapasztaltabb. 

- Semmi baj,Kuksi! - mondom mosolyogva az én kis ártatlanomnak. Majd én megrontom és olyan élményben lesz része, amit nem felejt el! - Mindent megmutatok neked, amit csak tudok! Figyelj, a lényeg az, hogy az érzésre figyelj, ne gondolkozz, csak csináld!-hajolok közelebb, de ellök mellkasomnál fogva. Oké, azért még mindig ő az erősebb. Ezt érdemes lesz észben tartani. 

- Nem erről van szó! - mondja, majd komolyan, kissé szenvedő szemekkel néz- Ugye nem nyúlt hozzád Taehyung? 

Meglepetésemben elnyílik ajkam és leolvad fölényes mosolyom. Most mi van? Mégis volt már ilyen helyzetben, csak leblokkolt, mert zavarja a tudat, hogy Taehyung már csinálta ezt velem? 

Nem, az nem lehet.. szerintem ez volt az első csókja. Én érintettem meg először az ajkát. Vagy nem? 

-Hát - kezdem, de még nem találtam ki, mit is mondjak, annyira Kuksi érintetlenségével vagyok elfoglalva.

Ez Kuksi, csináljuk már, basszus! Legalább egy rendes csókot, könyörgöm... aztán majd lassan tovább. Addig max nem kapja vissza a pulcsiját. 

Túl sokáig merenghettem, mert Kuksi megneszel valamit: 

- Tehát megszegted az egyezséget és leszoptad tegnap is?! - mondja dühösen.

Tetszik, hogy ilyen kis féltékeny.

- Nem - mondom és úgy döntök, jobb az őszinteség - Ő... -

- Ő szopott le? - méreget mérgesen.

Vajon mégis volt már...? Az arcmimikája, meg ahogy viselkedik, na meg a teste... de ahogy csókol, arról árulkodik, hogy mégse. A francba, olyan kíváncsi lettem! 

- Amm. Aha - nyögöm ki a választ. Őt egész más érdekli, úgy tűnik. 

Egyszercsak megfogja két vállam és teljes erővel nekinyom a falnak, amitől kiráz a hideg és ideges leszek. Szinte visszapattan fejem, olyan keményen lökött.. Teljesen össze vagyok zavarodva. Próbálom kitalálni, hogy ki is az én Kuksim. 

- Megmondtam, hogy nem érhet hozzád!! – mordul rám durvan. Kezd megijeszteni. Arckifejezése kétségbeesettnek tűnik, amitől bűntudatom lesz. Minek hagytam, hogy leszopjon Taehyung?? - Nem. Érhet. Hozzád! Mit olyan nehéz megérteni ezen?!

Úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatban dühös könnyekben törhet ki. Vicsorogva szorongatja pólóm szegélyét én meg csak ledöbbenve állok. Én ilyen féltékenységet még életemben nem láttam... Már biztos lehetek benne, hogy ő is érez irántam valamit.

 Nem tudom, mit mondjak, hogy jobban érezze magát,de mindenképpen meg akarom nyugtatni és többet nem bántani. Soha. 

- Figyelj, én... - kezdek bele, de valahogy nem találom a szavakat, annyira meglepődtem - Szóval én... Nem akartam, ez csak.. 

- Ez csak mi?! - folytatja ugyanolyan dühösen. Nem bírok a szemébe nézni. Mi ez? Nem is járunk! Nem lehet ilyen féltékeny...

- Mi nem... nem is vagyunk úgy... - nézek rá, imádkozva, hogy lenyugodjon. Na tessék, megint hívő ember lettem. 

- Mi vagy te, Park Jimin?! - néz rám nem kisebb dühvel szemeiben, mint eddig. Ez a srác tényleg forrófejű! - Mit kell tennem veled, hogy betartsd, amit ígérsz?!

Hogy mit kell tennie velem..? Akaratlanul is megnyalom ajkam, lenézek, majd vissza rá. Látom, hogy dús, nedves ajkaimat bámulja, majd beleharap övéibe és visszanéz szemembe. 

- Azt hiszem, tudom, hogy mi kell neked - mondja, majd elengedi pólómat -Fordulj meg.

Úgy ejti ki ezt a két szót, hogy megfagy az ereimben a vér. Elszántan néz arcomra és utolsó épkézláb gondolatom az, hogy bajban leszek, ha még néhány percet beírnak igazolatlannak. 

- Vissza kell...

- Befogod és megfordulsz, vagy megbánod! - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, mire nagyon lassan és vonakodva elkezdek megfordulni tengelyem körül, de nem bírja kivárni és vállamnál fogva megfordít.

Ezután nekiprésel a falnak testsúlyával, mire ismét kiszorul a levegő tüdőmből és forróságot érzek ágyékomban. Halkan nyikkanok a hűvös fal érintésére és szemem sarkából látom, hogyan néz Jungkook. Azok a szemek olyan vadságot tükröznek, hogy kétségbe vonom előbbi következtetésem helyességét és fenekemet kezdem félteni. Így viselkedik egy tapasztalatlan szűz? 

Két kezemet a falnak szorítja, fejét a nyakamba fúrja és forró lélegzetével belesuttogja érzékeny bőrömbe: 

- Teszek róla, hogy mindenki láthassa, az enyém vagy! 

Kész, végem van. Felnyögök és erős késztetést érzek, hogy levegyem ezt a kibaszott szűk nadrágot és magamhoz nyúljak.

Nem sok időt hagy fantáziálgatni, átölel olyan szorosan, hogy alig kapok levegőt.Kezeimet oldalamhoz szorítva tart, teste az enyémhez simul. Fejét lehajtva belecsókol nyakamba, amitől úgy remegek, mintha megrázott volna az áram. Ha felemelem fejem, azért fér hozzá, ha lehajtom, akkor azért. Nincs menekvés. 

- Ne merészelj mocorogni, Park Jimin! – morogja mérges, de szexi hangon, amitől lefagyok. Az a forró lélegzet nyakamon, az a mély hang, amitől teljesen lázba jövök, izmos karjai, amik erősen tartanak és nem engednek megmozdulni... na meg kő kemény teste, ami szorosan hozzám simul! Egyszerűen fenomenális.

Megnyalja nyakam és én elveszítve maradék józan ítélőképességemet, erotikus hangon felnyögök: 

- Aahh...

Nem bírok levegőt venni, félek, hogy itt fulladok meg a karjaiban. Nem is olyan rossz halál. 

Egyik kezével átkarol, így leszorítva bal kezem, a jobbat pedig megfogja ugyanazon kezével és úgy tartja lenn. Erőtlen kapálózásba kezdek, közben úgy érzem, mintha a szívem tízszeresére nőtt volna és felsőtestem minden négyzetcentiméterében ott dobogna. Jobb keze megfogja nyakam, enyhén rászorít, majd felfelé halad tovább és államat erősen megfogva eldönti fejem, így tökéletes hozzáférést biztosítva ajkainak nyakamhoz. Szemeimmel már csak homályosan látom a szertár falát.

Újra rátapasztja száját erogénzónámra, amitől be kell hunynom szemeim és ajkaimat elnyitva sóhajtozni kezdek vékony hangon:

- Ahh...aahh, Kuksih!

Muszáj a nevét nyögdécselnem. Egyre gyűlik a nyál számban, annyi időre sem bírok csendben maradni, amíg lenyelem azt, így kifolyik a számon vékony csíkot hagyva telt ajkam szegletében. Annyira felizgulok, hogy csak az érzésre vagyok képes figyelni. 

Beleharap nyakam vékony, fehér bőrébe, mire szemeimet még erősebben szorítom össze és kiszakad belőlem egy hangos nyögés. 

- Ahhh neeh, aaahh...

Mindjárt szétvet a szexuális feszültség és ezt ő is érezheti, mert ekkor kezdi csak igazán kínzásomat. Felváltva szívja és nyalogatja nyakam, ezzel édes nyögéseket kicsalva belőlem. Látszólag esze ágában sincs abbahagyni a kegyetlen kényeztetést, könyörgő hangom ellenére se. 

- Nehh.. neeh, ahhh, Kuksih! 
Az elsöprő vágytól ökölbe szorul kezem és már azért próbálok kiszabadulni, hogy kezemmel végre enyhülést nyújthassak lüktető péniszemnek, ami érintésért könyörög. Annyira felizgat, ahogy harapdálja és szívogatja-nyalogatja nyakam, hogy itt és most kiverném, ha nem fogna le ilyen átkozottul erősen. 

- Khérlekh... - nyögöm szenvedve. Lábaim gyengék, szívverésem az egekben.

- Mit szeretnél? - súgja fülembe édes hangjával, amitől végigszalad egy áramütésszerű érzés gerincemen, érintve ágyékomat, elérve egészen a lábujjamig. Beleborzongok az érzésbe és nem tudok megszólalni, így folytatja nyakam izgatását. Honnan a fenéből tudta meg, hogy ennyire érzékeny ez a testrészem?? Talán csak a kéjes nyögdécselésem buktatott le... be kéne fognom, hátha akkor nem kínozna tovább, de annyira kimondhatatlanul akarom!

A végletekig elködösült aggyal tűrök tovább, de megpróbálok csendesebben lenni.

- Most már kész vagy – jelentk ki magabiztosan.
Hát, az biztos. Csak egy érintés kéne, hogy elmenjek. 

- Hogy érted? - kérdezem elfúló hangon, kipirulva.

- Most már mindenki látja, hogy az enyém vagy – mondja nedves ajkakkal és csillogó szemekkel. Annyira szexi, hogy ismét elolvadok tőle - Megjelöltelek, Chim. De ha még egyszer megtudom, hogy Taehyung vagy bárki más hozzád ért, esküszöm, szarrá verem az illetőt!

Erősen belemarkol fenekembe, mire intenzív lüktetést érzek ágyékomban. Annyira beindulok a mozdulattól, hogy félreteszem a szégyenérzetem és ajkához közel hajolva kéjes hangon odasuttogom: 

- Éhrints meg, Jungkookh...

Előbb meglepődik, majd elvigyorodik és megfordít tengelyem körül. Megnyalja ajkát és tovább markolássza fenekem, most már két kézzel. 

- Azt ki kell érdemelni – jelenti ki, majd a nyakam másik oldalára hajol és amikor még csak megböki orrával, már akkor közel kerülök a limitemhez. Szemem becsukódik, ajkam ismét elnyílik és fejem felfelé mozdul, teljesen automatikusan, hogy hozzá férhessen. Kezem elindul ágyékom felé, hogy végre megkönnyebbülhessek, de Jungkook megállít a mozdulatban, karomat ismét leszorítva testem mellé, mire méltatlankodó hangon nyöszörgök és csípőm előre lendítem - Hiába mocorogsz, Jimin, nem kapod meg, amit akarsz, mert rossz voltál. Ez a büntetésed. 

Kipattan szemem és pánikba esek, hogy nem fogok kielégülni. Pattanásig feszült testem türelmetlenül remeg karjaiban. A rohadt életbe, tiszta nedves az alsógatyám, erre kijelenti, hogy ilyen állapotban kell elviselnem a mai napot?? Nagyon remélem, hogy ez csak egy szar poén...

Folytatja nyakam ingerlését, én meg minden büszkeségem félretéve könyörgésbe kezdek: 

- J-Jungkhook... aahh... kérlekh... – nyögöm és kezdek komolyan vergődni, hogy kiszabaduljak. Nem bírom tovább!! Most, MOST azonnal van szükségem rá - Cs-csak néhány mozdulath, könyörgömh.... 
- Nem - mondja szigorúan,újra megnyalva nyakam, mire nyelnem kell egy nagyot - Nem kérted elég szépen. 
- Óh, bazd mheg! - nyögöm, mire lök egyet rajtam testével, újra neki a falnak, aztán egyik kezével megfogja állam. 

- Hogy beszélsz ezekkel az ajkakkal... 

Hallom, hogy ő is felizgult és érzem merevedését is, ami az enyémnek nyomódik, amit nem tudok nyögés nélkül eltűrni.

Nehezen veszem a levegőt, a vágy olyan elsöprő erővel kerít hatalmába, mint még soha. Lehajtom fejem és kinyögöm, amit muszaj:

-         Ké-kérlekh, Kuksi! Megteszek bármit... - az „i”-nél felmegy a hangom a nyögéstől. Nem bírok magammal. 

- Na, ezt már szeretem – morogja, majd elenged és elkezdi kicsatolni övét. Megbabonázva nézem és már nyúlnék is nadrágomba, hogy közben magamat is kisegítsem, de megállít – Nem! Ez a büntetésed.

Lenyomja fejem én meg egy másodperc hezitálás nélkül letérdelek, előveszem hatalmas farkát és izmos combjába kapaszkodva keményen szopni kezdem, mire felmordul. Türelmetlenségemben meg se tudom magamnak nézegetni előtte. Magamhoz nyúlnék, de nem hagyja, megfogja mindkét kezem és nem engedi el, amibe majd’ beleőrülök. Minél jobban csinálom, annál hamarabb elélvez és akkor talán  én is kielégülhetek. 

Megszállottan szopom, bevetve nyelvtechnikám és mindent beleadok, hogy jó legyen neki. Őrült tempóban mozgatom fejem, ő meg zihál és csípőjét mozgatja. Kevés ideje munkálkodom rajta, mikor lábai remegve megbicsaklanak és leül, majd lefekszik a földre, de kezemet nem engedi, én pedig rámászva zavartalanul folytatom. Nem olyan könnyű jó munkát végezni, mert baromi nagy, de nem tágítok, amíg el nem érem célomat és bele nem élvez számba. Kezeimet behúzza pólója alá és ráteszi kő kemény, kockás hasára. Hagyja, hogy fel-le mozgassam kezem szexi hasán. Annyira szeretném már levenni a nadrágom! Olyan rohadtul szűk, mint még soha.

 
- Jiminhh.. aaahh.. aaahhhh! - nyög egyet érzéki hangján, amit hihetetlenül élvezek, csak még jobban felizgat. Szinte már fáj, annyira akarom! Úgy kapálózok, mintha az életem múlna rajta, de nem gyengül a szorítása. Végül kínomban nekidörgölöm farkamat Jungkook lábához, de iszonyatosan le akarom venni azt a kibaszott bőrnadrágot már. 

Rángatom a kezeim, de még egy ilyen pillanatban is van annyi lélekjelenléte a kis köcsögnek, hogy nem engedi el... szopás közben rosszallóan belenyögök farkába, amiért ennyire kegyetlen. Hogy megfizetek azért a tegnapi ballépésemért! Ha ezt tudom, inkább kiugrom az ablakon Taehyung elől. 

Jungkook nagyjából egy perc múlva elélvez, hála az eszeveszett tempómnak és nyelvtechnikámnak, amivel kényeztetem. Megrándul és háta ívbe feszül, kezemet már fájdalmasan szorítva, felkiáltva megremeg és beleengedi élvezetét dús ajkaim közé.

Boldogan nyalom meg számat és lenyelem forró élvezetét, majd ránézek ellazult arcára. Néhány perce még szemöldökét feszülten összehúzta a vágytól, most viszont örömmámoros, nyugodt és kielégült.

 Mosolyogva, elégedetten rám néz pillái alól és ha nem lenne ennyire sürgető a vágy, amit felkorbácsolt bennem, tovább nézegetném ezt a csodás arcot, de most nem tudok nem gondolni a lenti állapotomra és kihúznám kezeim az övéiből, csakhogy nem engedi.
Mi a...
- J-Junkookh... gondom van odhalent... emlékszelh? - nyögöm kezeimet rángatva. 

- Á, igen... - húz feljebb magán és arcomba súgva folytatja - Na, ez a büntetésed. Szépen visszamegyünk órára, te meg majd csak akkor verheted ki, ha hazaértél. Pont. 
Komolyan megrémülök tőle. Ez egy pszichopata!! 

- Ezt.. ezt nhem gondolhatod komolyanh...
- Dehogynem. Becsengettek. Irány a terem.

Fölényes vigyorral feltápászkodik és felhúz engem is. Abszolút sokkban vagyok és meredten nézek előre. Nagyot nyelek a gondolatra, hogy ilyen álló fasszal kell beülnöm órára, ráadásul ki tudja, hány perc késés után, ergo mindenki előtt kell bemennem...

- Ké-khérlek, Jungkhook... - mondom elfojtott hanggal, teljesen kiakadva. Annyi feszültség gyülemlett fel bennem, hogy szinte sírni tudnék. Meg akarok könnyebbülni, ó, istenem, olyan rohadt jó lenne! 

- Hiába vágsz ilyen fejet, Jimin-mondja mély hangján, csuklómat továbbra sem engedve el - Visszamegyünk szépen. Talán ebből megtanulod, hogy nem szeged meg a velem kötött egyezséget. 

Megigazítja a szerkóját, én meg próbálok gyorsan magamhoz nyúlni, mert épp csak egy-két rántás kéne, de nem engedi a szutyok.

- Hogy lehetsz ennyireh kegyetlen-nyögöm fejemet lehajtva, kissé megizzadva. 

- Átvertél, Jimin - mondja ellentmondást nem tűrő hangon- Örülj neki, hogy nem verem péppé azt az idióta „barátodat". 

Hangokat hallunk és rá kell jönnöm, komolyan gondolja, amikor elkezd kifelé húzni. Eddig volt esélyem arra, hogy csak viccel, de most, hogy kinyitja az ajtót és elindul, valósággá vált ez a rémálom. 

Valamelyik osztály épp most ment ki az udvarra futni, ami bevett szokás óra elején bizonyos tanároknál. Nyitva hagyták az udvarra vezető ajtót, de hála istennek, mind kiment, így nem látnak. Öröm az ürömben, hogy ezek szerint csak most kezdődött az óra. 

Felmegyünk a lepcsőn és Jungkook nem tágít mellőlem. 

-Ne-neked is... erre van órád? - kérdezem, de nem hiszem, hogy így lenne. Nekik csak lent van órájuk. 

-Csak figyelek, nehogy kiverhesd. Elkísérlek a teremig. 
- Khm - kezdem torkomat köszörülve, mivel eltalálta, hogy mit terveztem- N-nem kell, elkésel...
- Ne aggódj, nekem nem gond az a pár perc - mosolyog kajánul. A kis rohadt!

- Kuksiih, kérlek.. 
-Nem. Nincs vita!   

Megakad a szemem a tűzoltó készüléken és egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy leütöm a gecibe, de elvetem az ötletet. Inkább kérjük szépen, hátha.

Aztán majd ha nem jön be, leütöm. Legyen „B” terv.

- Könyörgöm, csak egy perc kéne... kérlek! - nézek rá esdeklő tekintettel - Kaját is hoztam neked!

Egy pillanatra mintha elbizonytalanodna. Előveszem a legszebb tekintetem és igyekszem aranyos lenni, ami nem is olyan könnyű, ha szét akar robbanni a farkam, de nagyon igyekszem. Még az ajkaimat is lebiggyesztem, hátha megesik a szíve rajtam a kis mocsoknak.

- Egy perc, nem több! - mondja végül nagy kegyesen - És végignézem. 
- Ömm.. 
- Vagy már nem akarod? - Néz meglepetést színlelve - Mehetünk órára, kis eminens. 
- De, de, akarom!! - mondom kicsit túl hangosan. Mindent megtennék, hogy kiverhessem végre. Muszáj.

 Annyira felizgatott... így nem mehetek be órára. Átszúrja a nadrágot a dákóm és akkor olyat mutatok az osztálynak, amiből népszerű videó lesz napiszaron.

- Jó fiú - mondja megenyhülve, aztán visszatér az a mosoly, amiről már tudom, hogy nem sok jót ígér rám nézve - És csinálok egy képet a seggedről, ahogy pucsítasz ebben a nadrágban. 

- Hogy miii? – döbbenek le - Most komolyan??

- Ha nem akarod, hogy felrobbanjon a farkad óra alatt, akkor kénytelen leszel beleegyezni. 

Rábólintok és futni kezdek a mosdóba. Jungkook szorosan fogja az egyik kezem, de nem érdekel már semmi, csak hogy elintézhessem azt ott lent. Meg se nézem, hogy van-e valaki más is odabent, csak berontok és kapkodva elkezdem. Jungkook gyorsan benéz a fülkékbe, aztán behúz az egyikbe és közelről nézi arcomat, ahogy élvezkedem. 

- Nehh... ne bámuljh... ahhh... - nyögöm erőlködve, miközben érzem, hogy arcom a vágy kérlelhetetlen szorításától erotikus grimasszá torzul.  

- Egy perc, Chim, egy perc - mondja órájára nézve - A helyedben sietnék. 

- Ó, baszd... ahh! - mondanék neki valamit, amit nem tenne zsebre, de jelenleg kissé elfoglalt vagyok. Inkább csak kezeim mozgására és az érzésre figyelek. 
A vécécsésze fölé hajolok, de félek, nem fog jó helyre menni. Le van szarva, csak hadd fejezzem be! Az agyam hátsó zugában érzékelem, mennyire megalázó ez, de jelen pillanatban nem tudok és nem is akarok ezzel foglalkozni. Egyik kezemmel a falnak támaszkodom, másikkal gyorsan, a jól bevált mozdulatokkal röpítem magam a csúcs felé. Csak nyögök és zihálok és nem bírom abbahagyni. Erre ez az elmebeteg lefogja a kezem, mire elborul az agyam és rákiáltok, mert a feszültségtől komplett elmeháborodott lettem: 
-MI A FRANCOT AKARSZ MÉG??! - üvöltök a képébe. Alig látok a haragtól és a kielégületlenségtől. 

- Jesszus, Chim, nyugi már - mondja olyan hangon, mintha minden ok nélkül borult volna el az agyam - Csak a megígért képet akarom, mert ha végzel, ki tudja, talán ezt sem tartod be. 

Idegesen csettintek egyet a nyelvemmel és villámgyorsan megfordulok, majd bepucsítok neki. Jelenleg bármit megtennék, hogy engedjen már kielégülni ez a kis bunkó pöcs.

- Khész van már? - kérdezem idegesen, de közben folytatom a mozdulatokat, mert nem bírok magammal. 

- Még nem, de te csak nyugodtan folytasd, mindjárt megvan. 

Nem érdekel, hogy vigyorog, ha lefilmezné, akkor se hagynám abba.

Még néhány rántás és egy hatalmas nyögéssel elélvezek végre-valahára. Ilyen megkönnyebbülést talán még soha nem éreztem. A kitörő élvezetre a testem intenzív remegéssel reagál. Hálás öröm ül ki arcomra és behunyt szemmel térdre rogynék, ha Jungkook nem tart meg. Kezeibe kapaszkodva mosolygok és mennyei nyugalmat érzek. Ilyen lehet a megvilágosodás. Vagy az ősrobbanás. Vagy a mennyország, fogalmam sincs, de ez a pár pillanat hihetetlen volt. 

Lassan eszmélek fel, a rám törő fáradtságot nehezen leküzdve nyitom ki szemem és Jungkookot látom, ahogy elragadtatva bámulja arcom közvetlen közelről. Az biztos, hogy eszméletlenül jó volt. Most viszont, ahogy kezdek visszatérni, egy csomó kellemetlen érzés rohamoz meg: szégyen, megbánás, idegesség. Elkezdek vörösödni és leizzadok. Bassza meg. Ez a kölyök.. komplett idiótát csinált belőlem! Te jó ég... Mit csináltam??

- Ötvennyolc másodperc - mondja vigyorogva ez a kis takony. 

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok! ♥️