Éppen a boltba indultam egy hosszú és fárasztó gyakorlat szünetében. Reggel nyolc óta a laborban rohadunk ezért a sansei engedélyezett egy félórás ebédszünetet délután kettőkor. Biztosan bűzlöttem a sok vegyszertől, de nem érdekelt mer csak egy az hajtott, hogy vegyek egy finom csomag onigirit.

A parkos letámadás óta már eltelt három nap és szerencsére azóta nem találkoztam a kötszeressel. Sokszor lejátszódott a jelenet a szemem előtt random pillanatokban. Elmegyógyintézetbe lenne a helye neki is Kane mellett. Ilyen szövegeket a Toxikus vagy érdek kapcsolatokról szóló filmekben vagy könyvekben szoktak mondani.

-Szemecske! Rég találkoztunk! – ütötte meg a fülemet az emlegetett férfi hangja. Azonnal oda kaptam a tekintetemet. A fásli pazaról a kampusz kapujának támaszkodva karbatettkézzel nézett engem.

-Komolyan mondtam a feljelentést – mondtam mire ellökte magát a kaputól és kuncogva elém sétált. Barnáit azonnal a zöldembe fúrta.

-Az ugye megvan, hogy én is egy rendőr szerűség vagyok? – mondta egy kicsit közelebb hajolva egy perverz vigyort mellett – Még bilincsem is van.

-Ayame-chan! Ayame-chan! – ordította egy női hang mögülem. Háta fordítva a perverz örültnek néztem a hang irányába. Az egyik osztálytársnőm Raku halat felém heves léptekkel. Egy kicsit értetlenül álltam a ,,chan” megszólítás miatt mert eddig pár reggeli köszönést leszámítva nem is beszéltünk soha. Világos barna válligérő hullámos haja végei pirosra voltak festve amik úgy lobogtak mint a lángcsóvák.

-Mi történt? – kérdeztem mikor lefékezett előttem.

-Kazumi-kun azt mondta rendel kaját és meghív mindenkit. Vagy inkább a barátoddal ennél? – nézett át a nagy szürke szemeivel a fejem felett a kötszeres baromra.

-Hát tulajdonképpen...

-Ő nem a barátom. Csak-

-Még nem! Játssza a nehezen kaphatót – vágott a szavamba mellém lépve. A perifériámból láttam, hogy kacsintott egyet mire Raku feje felett pár kérdőjel jelent meg és tekintetét köztünk váltogatta. Félszemmel küldtem felé egy gyilkos pillantás aminek a sugarai lepattant az aurájáról.

-Menjünk enni. Csak fél órás a szünet hacsak nem fizeti le Kamio-senseit is – léptem Raku mellé, hogy végre lerázzam magamról ezt a barmot mire a fent említett valami keménnyel megbökte a vállamat. Egyre mérgesebben rákaptam a tekintetemet.

-Elejtetted a telefonodat – mosolygott rám az eszközt felém nyújtva. Csak szimplán kikaptam a kezéből és el is indultam az épüket felé. Halottam, hogy egy kis fáziskéséssel a festett hajú követett.

-Azt hittem Taki-chan csak viccel – motyogta mikor mellémért. Értetlenül pillantottam fel rá félszemmel hátha nekem szánta a mondtatot – Tegnap órán rám írt egy kémikus szakos barátnőm, hogy a kapuban téged keres egy magas barna hajú férfi. De mivel mondtam, hogy nem jöttél be órára sarkon fordulva el is ment.

-Egyre jobban kezd olyan érzésem lenni, hogy lett egy Yanderém – mondtam kikerekedett szemekkel. Tegnap is ide jött. Tényleg rám tapadt. De mi a francot akar ennyire tőlem?

-Az összes pasi egy idióta szemétláda. Ha kutató biológusnak mentem volna tuti azt kutatnám, hogy az evolúció miért hozta így – mondta kuncogva mire nekem is egy halvány mosoly futott át az arcomon.

-Wow! Te tudsz mosolyogni? – változtak csillagokká szemei és még mellé valahogy el is pirult.

-Igen, csak nem szokásom emberek közelében.

-Awwww! Akkor én különleges vagyok! – lett macska szája és egy szívecske pukkant a feje mellett. Erre inkább nem mondtam semmit csak az utat figyeltem.

Úgy egy órával később éppen kiszaladtam a mosdóba mikor is zizegett egyet a telefonom a zsebemben. Azonnal meg néztem miért tette ez. Egy sms-t kaptam. Értetlenül megnyitottam.

Álmaim férfija:
Szemecske!
Ha már az ebéd nem jött össze nem vacsoráznál velem?

Azt hittem rosszul látok ezért megdörzsöltem a szememet, de utána is ugyan attól a névtől ugyan az az üzenet állt ott. Ez a rohadék mikor elejetettem a telefonomat beírta a számát. Egy pillanat! A készülék mint mindig a farzsebemben volt. Vagyis mikor Rakut néztem pont előtte volt. Valamint nem is hallottam koppanást, hogy ki esett volna. Azaz ez kivette a zsebemből ezért. Hogy lehet valaki egy ekkora seggfej?

Nem válaszoltam az üzenetre csak nemes egyszerűséggel letiltottam a számot. Majd a biztonság kedvéért ha esetleg megint ellopná átállítottam a nevét pszichopata múmiára.

-Ayame-chan! – támadtak le az ajtóban az osztály ribanc triója. A nyakamat tettem volna rá, hogy azért vették fel őket mert kettesben maradtak valamelyik vizsgabiztossal.

-Honnan ismered azt férfit aki ma is a kapuban volt rád várva – kérdezte a csapat vezetője. A nevéről ötletem nem volt. Csak azért tudtam, hogy létezik mert a platina szőke haja eléggé feltűnő meg, egyszer az egyik zh előtt nekem jött, hogy ülhet-e mellém.

-A suli mellet dolgozok és ott találkoztunk – válaszoltam és kiakartam kerülni őket, de a szőke két oldalán lévők közrefogtak. Értetlenül néztem a fő kurva nagy sötét szemeibe.

-Minden infót mondj el róla! Egy ilyen pasiról a legapróbb információ is kincset ér! – szólalt meg a legjobb barátnője akinek a másik kettőtől eltérően természetes barna haja volt.

-A vezetékneve Dazai, de keresztnevére nem emlékszem. A fegyveres nyomozó irodában dolgozik. Ennél többet nem tudok róla. Max azt, hogy valószínűleg egy korú velem – vontam vállat a végén. Most jöttem csak rá, hogy nem is ismerem. Igaz, hogy majdnem a yaderém, de tényleg semmit sem tudok róla. Csak még az öngyilkos hajlamát.

-Ohhh! Egy szexi zsaru akinek még valami képessége is van! Főnyeremény! – olvadozott a szőkeség a harmadik taggal akinek fekete haja végei világos kék ombréra voltak festve. Azonban a bara csak szúrós szemekkel nézett rám.

-De hogy lehet egy ilyen embernek elfelejtteteni a nevét? – szegezte nekem a kérdést mire csak felvontam az egyik szemöldökömet.

-Egyszer mutatkozott be és nem vagyunk túl jóba. Meg sem fordult a fejemben, hogy a másik nevén hívjam.

-Mondjuk logikus. Hiszen most is biztos csak munka ügyben jött hozzá. Hiszen egy ilyen tízes mit akarna egy lapos mellű, csóró, strébertől – mondta a szőkeség felocsúdva a nyáladzásból. A szavai mintha nyilak lettek volna úgy szúrtak szíven. Előtörtek a sulis emlékeim. A légzésem egy kicsit szaporább lett. Az egyik kezemet ökölbe szorítottam míg a másikat a lila szemem elé tettem.

-Mehet már? Veletek ellentétben engem érdekel a gyakorlat – kérdeztem egy kicsit nehézkesen mert egy gombóc kezdett nőni a torkomban.

-Ha kövinek talákoztok jegyezd meg a nevét – mondta a kék hajú majd arrébb állt, hogy végre otthagyhassam őket.

A mosdó elég messze volt a labortól ezért volt egy kis időm lenyugodni. Utólag odaszóltam volna nekik, hogy ezért volt itt, hogy randira hívjon. Meg kijelentette, hogy eléri, hogy belezúgjak. Igen! Egy tízes férfi ilyen mondott egy lapos mellű strébernek.

Most, hogy jobban átgondolom tényleg egy főnyeremény a fickó külső szemlélőnek. Jóképű, fiatal, menő állása van amivel már most biztos jól keres. Csak a személyisége ami ezen csorbát ejt. De a humorát lehet van aki viccesnek tartja. Egyébként is ezer éve voltam randin. Meg egy ingyen vacsora sosem árt.

A zsebemben nyúltam és kikaptam a telefonomat. Még mindig a sunyiban megadott számánál volt megnyitva. Feloldottam a tiltást átléptem az sms-hez és válaszoltam neki: Hat körül végzek...