- Megjöttem! - nyitottam ki a lakásom ajtaját.

Elég apró volt, de nekem bőven megfelelt. Emellett legalább olcsó is ami nagy előnye. A Sonoda cég nem fizet a legjobban lévén csak az ingatlanjai bajait mérem fel néha napján. Viszont mivel az egyetemi óráim teljesen összevissza vannak nem tudok más munkát elvállani anélkül, hogy ne romoljanak a jegyeim. Azt meg nem engedhetem hiszen akkor annyi az ösztöndíjnak.

Szinte pont a bejárati ajtó mellett jobbra volt a fürdő ajtaja amiben csak egy apró kád és wc volt. Velem szemben amerikai konyha szerűen volt a konyha és a nappali egybenyitva. Az előbbi a fürdő falszomszédjaként egy hűtőből, sütőből, mosogatóból és egy beépített két személyes négyzet alakú asztalból állt.

A nappali sem volt sokkal zsúfoltabb egy két személyes kis szürke kanapé szemben pedig egy tv. Köztük egy kotacu amit még tavaly egy egyetemi tombolán nyertem. A tv és a konyha közé besuvasztottam egy könyvespolcot amit már roskadásig pakoltam. A szembe falon két nagy ablak volt amiken tetőlakás lévén minden reggel rengeteg fény ömlöttbe. A konyhával szemben a helyiség másik oldalán egy lépcső vezetett fel a franciaágyamhoz és az íróasztalomhoz.

Az előszobában azonnal lerúgtam magamról a bakancsomat és a nappaliba siettem. A kanapéra vettem magamat ahol McGalagony a macskám elnyúlva várta az üdvözlő simogatását. Alig fél éve fogadtam be az utcáról. Mivel pontosan úgy néz ki mint Minerva macska formája ezért egyértelmű volt a névválasztás. Az viszont csak utána derült ki, hogy kandúr, de már a kis könyvében így szerepelt szóval ez maradt.

- Bárcsak én is macska lehetnék! Annyival egyszerűbb lenne az élet. Ma is egy akkora idiótával találkoztam! Az első pillantásra rám akart mozdulni. Aztán este újra találkoztam vele mikor is öngyilkos akart lenni. Mikor meg lerántottam a korlátról neki állt feljebb, hogy milyen szép öngyilkosságot zavartam meg. Emellett úgy beszélt róla mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne! - fakadtam ki mire McGalagony csak nagy zöld szemeivel bámult rám - Mindegy is! Éhen halok! Te is kész egy finom vacsorát?

Éppen leültem az asztalhoz, hogy elfogyasszam a frissen készült soba-t. McGalagony az asztal lábánál falatozta az alutasakjának tartalmát. Már emeltem a számhoz az ételt mikor is megcsörrent a mobilom. Morgolódva egy sort álltam fel és kaptam fel a kanepén heverő eszközt. Ismeretlen szám.

- Hitomi Ayame mobilja - emeltem a fülemhez.

- Jóestét! Fukuzawa Yukichi vagyok. Elnézést, hogy nem tudunk ma találkozni halaszthatatlan dolgom lett - szólalt meg a túloldalról egy mély férfi hang.

- Semmi probléma. Mikor tudjuk pótolni?

- A holnapi napon? Mikor tudna bejönni?

- Olyan délután kettő körül. Az megfelelő?

- Tökéletes. Akkor holnap várom. Viszontlátásra - mondta a férfi majd bontotta a vonalat.

Másnap pontban kettőkor meg is érkeztem. Az iroda személyzete semlegesen fogadott. Persze kivéve a kötszeres barmot aki amint meglátott felpattant az asztalától és elém állt.

- Szemecske! Ma is nagyon csinos vagy - villantott egy ezer wattos vigyort.

- Merre van Fukuzawa-san irodája? - kérdeztem mellette elnézve a szemüveges szőkétől.

- Én is megtudom mutatni - mondta a barna arrébb lépte egyet, hogy kitakarja kollégáját.

- De én nem öntől kérdeztem hanem... - néztem el megint mellette újra a szemüvegesre nézve. Remélem tegnap nem mutatkozott be és joggal nem tudom. Világ életemben rettenetes volt a névmemóriám.

- Kunikida Doppo - segített ki mire egy hálás pillantással megköszöntem.

- Hanem Kunikida-santól! - fejeztem be a mondatomat flegmán felnézve a barna szemeibe. Úgy nézett a zöldembe mintha a lelkem legmélyebb bugyrát is felakarta volna térképezni.

- Megmutatom én neki - állt fel egy vörös hajú srác.

- Köszönöm - mondtam kikerülve a zaklatómat.

Szerencsére alig fél óra alatt mindent sikerült megbeszélnünk. Elégedetten sétáltam ki az irodájából és indultam el a kijárat felé.

- Nem akarsz még egy kicsit maradni? - termett azonnal mellett kötszeres. Egyre jobban kezd elegem lenni belőle.

Rá sem nézve létem ki a bejárati ajtón. A csukódó ajtót kilökve utolért. Elém állva állított meg. Ha nem fékeztem volna el telibe neki mentem volna a mellkasának.

Villódzó szemekkel néztem fel rá. A mérgem miatt fújtattam egyet ami arrébb repítette a jobb szemem elé fésült tincseimet. Így már a lilám is láthatóvá vált. A kezeimet összefontam a mellkasom előtt. Ő csípőretett kézzel nézett le rám. Vattacukor illata az orromba kúszott.

- Mit akar?

- Na tehát! Rájöttem, hogy nem köszöntem meg, hogy tegnap megmentettél. Hálából meghívhatlak valamire?

- Nem.

- Naaa! Csak egy kávéra!

- Nem szeretem a kávét! - mondtam mire egy pillanatra láttam rajta, hogy elgondolkodott.

- Akkor teára! A lenti kávézóban azt is árulnak! - vont vállat végül. A tenyerembe temettem az arcomat. A fekete bőr illata erősen beleszállt az orromba ezért inkább felnéztem.

- Kérem haddjon békén! Játsszon valaki mással piócát! - mondtam majd indultam volna, hogy kikerüljem, de kinyújtotta a kezét elém.

- Haddj már ezt a magázódást! Nagyjából egykorúak vagyunk! Apropó! Hiszen be sem mutatkoztam! Dazai vagyok! Dazai Osamu!

- Dazai-san! Megtenné, hogy úgy tesz mint a festék és lekopik? - nem mondott semmit csak féloldalasan közelebb lépett. Hátrálnom kellet, de a falba ütköztem. Az alkarjával megtámaszkodott a fejem mellet a másik kezével pedig pár centire a csípőmtől. Baromi közel hajolt hozzám. Éreztem a lélegzetvételét az arcon. A bőr helyét elvette a vattacukor az orromban. Barnáit az különböző színű szemeiben fúrta. Csintalanul csillantak míg az enyémek ridegen néztek vissza rám.

- Amiatt, hogy ignorálsz csak még jobban tetszel! - mondta egy perverz vigyort villantva.

- Férfiként veszélyes terpesztben állni. Könnyen ágyékon lehet rúgni ebben a pózban - mondtam lenézve. A lábaim pont a terpesze közepén voltak. Egy laza mozdulatomba kerülne és már csak keresztapa lehet.

- Az elég övön aluli lenne! Bár szeretem az ottani dolgokat - hajolt még közelebb hozzám. Mivel még mindig a lábainkat néztem láttam, hogy a derekam melletti kezét elemelte onnan. A fejem felé irányította. Én azonban egy kicsit lebukva kitétem a keze elől és oldalasan kisasszéztam. Meg sem várva a reakcióját indultam le lépcsőn. Pár fok után hallottam, hogy kuncogni kezdett...