Mire befejeztük az étkezést már este tíz is el múlt. Ezért úgy döntöttünk, hogy ideje nyugovóra térni. A kötszeres átadta nekem a hálót és ő majd a kanapét választotta. Állítása szerint úgy is gyakrabban alszik a kanapén mint a hivatalos ágyán. Nem ellenkeztem így jó éjt kívánva bevonultam a szobába.

A helység meglepően tiszta volt. Csak pár papír galacsin és üres rák konzerv hevert a földön. Az ajtóval szemben egy nagy beépített tolóajtós szekrény volt ami gondolom szinte teljesen üres lehet a nappaliból kiindulva. Előtte a földön egy futton és egy kis kerek asztal volt. A fa tárgyon vagy tíz könyv volt össze-vissza pakolva. Legalább nem hazudott azzal, hogy sokat olvas.

Nem foglalkoztam se könyvekkel se szeméttel amin azonban megakadt a szemem az egy magányos polc volt a nappalival közös falon. Egy bekeretezett kép, egy mécses, egy füstölő és egy régi fényképezőgép volt rajta. Először a képet vettem le. Tudom, hogy nem illik mások dolgai közt turkálni, de túlzottan hajtott a kíváncsiság.

A képen a kötszeres volt egy másik férfival. Az arca sokkal fiatalabb volt. Úgy tizenhat körül lehetett. A haja pontosan ugyan úgy állt mint most és a nyakán lévő kötések is ott voltak. Azonban a jobb szeme is le volt kötve. Biztos a kép előtt nem sokkal megsérült. Egy husza évei elején járó vörös hajú, borostás férfi nyakát ölelte hátulról. A fél szemű arcán egy hatalmas mosoly ült míg a másikén csak egy halvány, de őszinte. A háttérből nem látszott sok, de valószínűleg egy bárban készült. Lehet ezután a férfi után kiálltot láz álmában? Mert a kép korából és a gyertyából meg a füstölőből kiindulva valószínűleg elhunyt.

Visszatettem a helyére majd a kamerát kaptam le. Egy kis keresgélés után megtaláltam a bekapcsológombot. Remélem még működik és nem csak emlékben van. Szerencsére az előbbi győzött mert egy kis halk zúgás után megjelent a képernyője kép készítésre készen. Mivel nem a mezítelen lábaimat akartam megörökíteni azért beléptem a memóriába.

Az első képen a tigris fiú volt ahogy összegömbölyödve aludt az iroda padlóján. Mögötte egy fekete hajú kis lány simogatta a haját. Nagyon aranyosak voltak. A következő kép szintén az irodában készült. Az édes szájú kollégája a fején egy szalma kalappal mosolygott a kamerába. Mellette egy szőke hajú kisfiú nézett fel rán csillogó szemekkel. A háttérben Kunikida-san éppen ordításhoz vett mély levegőt amitől a tigris fiú már előre elfehéredett. A további vagy húsz képen is az iroda emberei szerepeltek. Szemmel láthatóan remek hangulatú társaság.

Már éppen kezdtem azon gondolkozni, hogy vissza teszem a helyére amikor is a legújabb képen a vörös hajú kalapos férfi tünt fel. Csukott szemmel vigyorgott a kezében egy boros pohárral. Valószínűleg egy épület tetején ültek mert a háttérben felülről lehetett látni a város fényeit. Ezek szerint régi barátok lehetnek mert ez a kép sem tegnap készülhetett. Emiatt további lapozgattam és szinte csak a kalapost láttam valamint a borostás férfit aki mellett párszor egy szemüveges is felbukkant. Úgy tűnik titokban fotózta le ennyiszer a kalapos mert az egyiken sem nézett a kamerába.

Miközben lépkedtem a képek között éreztem, hogy egyre laposabbakat pislogok. Már a futtonon feküdtem félig betakarózva úgyhogy kikapcsoltam majd óvatosan magam mellé tettem. Noha állítása szerint ritkán használta így is vattacukor illata volt a párnának. Ezzel a finom illattal az orromban aludtam el.

- Ébresztő hercegnőm! Hasadra süt a nap - suttogta egy selymes mély hang a fülembe. A testemet átjárta egy kis melegség ami miatt megborzongtam. Ásítottam egyet majd nyújtózkodás közben felültem.

- Jó reggelt - néztem rá. A földön térdelve nézett engem mosolyogva. A kabátot leszámítva fel volt öltözve. Remélem nem ebben aludt hanem csak már felöltözött.

- Neked is. Ezt a látványt meg tudnám szokni. Még álmodban is angyalian cuki vagy.

- Túl korán van még a bókáradathoz - ásítottam aztán villámcsapásként hasított belém a kérdés - Hány óra?

- Tíz perc múlva lesz kilenc. Nem volt szi-

- A rohadt életbe! Negyven perc múlva órám lesz! - pattantam fel és az ajtó felé vettem az irányt. Azonban a kötszeres hamarabb oda ért és utamat állta.

- Bóknak veszem, hogy annyira élvezed a társaságom, hogy elfelejtetted, hogy miért vagy itt. Azonban had emlékeztesselek: ideiglenes testőröd vagyok ami miatt melletted kell legyek. Gondolom az órádra nem tudok beülni.

- Dolgozatot írok! Raku meg fog ölni!

- Had ne mondjam ki tervezi még ugyanezt!

- De-

- Semmi de! - vágott közbe halálosan komoly hangon. A tekintete sem tűrt ellentmondást. Jobbnak láttam nem vitatkozni vele tovább. Egy nagyot sóhajtottam majd megdörzsöltem a szememet.

- Akkor mára mi a terv? Bezárt ajtó és redőnyök le?

- Bármennyire szeretném veled kettesben tölteni a napot muszáj bemennem dolgozni szóval jössz velem! - mosolyodott el mire csak megforgattam a szememet. Gyorsan a fürdőbe mentem ahol felvettem a tegnapi ruháimat majd az előszobában várakozóhoz mentem. Megint felsegítette a kabátomat. Amint ezzel meg volt a kezembe nyomott egy kis üveget.

- Nincs feketeteám szóval leszaladtam a boltba és ezt találtam. Remélem szereted - mondta mosolyogva. Egy biccentéssel megköszöntem majd kinyitottam és egy aprót kortyoltam bele. Nem pont olyan volt mint amit szoktam inni, de egész finom.

- Mi-mit csinálsz? - néztem le rá mikor féltérdre ereszkedve a cipőmnél kezdett babrálni. Még csak éppen, hogy beléjük léptem. A fűzőt még nem kötöttem be.

- Még nem a kezedet kérem meg, csak bekötöm a cipőfűződet. Vagy talán az előbbinek jobban örülnél? - nézett fel egy kacér vigyorral mire éreztem, hogy elpirulok, de tartottam a vonásaimat. Jó hatással van rám ez a tea. Ittam belőle még egy kortyot majd megszólaltam.

- Nem túl tanácsos úgy viccelődni, hogy centikre van az orra az acélbetétemtől. Rémlik hogy nézett ki tegnap az a fazon akit arcon rúgtam?

- Úgy tűnik meghajoltam az ördög előtt - sóhajtott amin akaratlanul elmosolyodtam. Keresztbe fontam a kezeimet.

- Nem is csináltam semmit, csak figyelmeztettelek, hogy jobban kéne vigyáznod a szép ki arcodra - vontam vállat mire azonnal fel állt. Az egyik alkarjával megtámaszkodott a fejem mellett. Reflexből hátráltam egyet, de a falba ütköztem.

- Szóval elismered, hogy jóképű vagyok. Talán még esetleg tetszik is ez a szép arc? - vigyorodott el nagyon közel hajolva az arcomhoz. A finom vattacukor illata belekúszott az orromba. Éreztem, hogy az arcom kezd egyre vörösebb lenni, de igyekezetem tartani a komoly fejet. Tegnap folyton azzal szórakozott, hogy zavarba hozott aztán meg mintha misem történt volna teljesen normálisan beszélt velem. Nem engedem, hogy ennyire könnyen befolyásoljon.

- Azért egy bók után ne szállj el magadtól! - mondta magabiztosan, de mikor a szemébe néztem elszállt minden bátorságom. Olyan mélyen nézett a zöldembe, hogy úgy éreztem még a gondolatimat is halja. Nyelnem kellett egyet mert hirtelen kiszáradt a torkom.

- Minden szó után ami a gyönyörű ajkaid közül jön ki a csilingelő hangodon a fellegekben érzem magam - mosolygott lágyan majd a fülemhez hajolt. Éreztem a bőrömön a leheletét mire kirázott a hideg - Boldogan folytatnám ezt a beszélgetést vagy esetleg a még mást is, de már így is kapni fogok bent mert késtem. Bár ha már késtem nem tudok jobban késni.

- Ha már nem engedtél be az egyetemre te menj dolgozni - mondtam át bújta a keze alatt. Hallottam, hogy sóhajtott egy nagyot mögöttem. Aztán kikerülve engem kinyitotta előttem az ajtót. Mereven a padlót nézve indultam el ő pedig némán követett.

- ~Jó reggelt! Megjöttem! - tárta ki az iroda ajtaját egy bárgyú mosollyal a kötszeres. Már lépett volna félre, hogy előre engedjen mikor is Kunikida termett előtte.

- Dazai! Késtél egy óra 12 percet!

- Tudom, de most van jó magyarázatom! Nem volt szívem felkelteni szemecskét! - mutatott rám a válla felett mire a szőke is rám nézett.

- Jó reggelt! Elnézést a zavarásért! Ígérem nem fogom akadályozni önöket a munkában! - hajoltam meg majd felnéztem. A szemem azonnal megakadt a fekete hajú kalaposon aki a pont velem szembeni asztalon ült. Mosolyogva lóbált az egyik kezében egy pudingos zsömlét. Habozás nélkül oda siettem és leültem a gurulós székébe. Kikaptam a kezéből a finomságot majd azonnal enni kezdtem.

- Nem azt mondtad, hogy reggel sosem vagy éhes? - szólalt meg mellőlem a kötszeres. Nem láttam, hogy állt vagy mit csinált mert csukott szemmel majszoltam.

- Ez édesség! Abból bármikor bármennyit meg tudok enni - mutattam fel az egyik mutatóujjamat még mindig csukott szemmel. Még volt a számban, de haraptam még egy nagy falatot.

- Egyre jobban értem miért imádod! Osztom a nézeteit! - motyogta a sapkás. Hallgatóan neki is tele volt a szája.

- Oh! Végre itt vagy Daza- szólalt meg egy női hang, de belé fojtotta a szót egy hangos gyerek sírás hang a folyosóról. Mindnek az ajtóra kapta a tekintetét.

- Van egy kis problémánk - nyitotta ki az ajtót egy vörös hajú, kék pulcsis tizenéves fiú. A lábábába kapaszkodva egy körülbelül öt éves kislány csimpaszkodott. Torkaszakadtából üvöltött...