-Ilyen cuki megoldást is csak te tudsz kitalálni – kacagott fel pár másodperccel később. Csak megforgattam a szememet majd a kezébe nyomtam az eszközt. Gondosan figyeltem, hogy nehogy összeérjen a kezünk.

-Én most átöltözök. A csap fele nézzen csak! Ha les kidobom az esőre – mondtam majd kikerültem őt. Az ajtó előtt nem sokkal hátat fordítottam neki és levettem a mellényemet. Az ingem is teljesen át volt ázva, de legalább eddig a kockás anyag miatt nem láthatott semmit. Lopva hátra pillantottam, de továbbra is háttal volt nekem. Gyorsan lehámoztam magamról a barna anyagot a melltartómmal együtt aztán szinte fény sebességgel vettem fel a pulcsim. Mivel majdnem a térdemig ért így már biztonságban vettem le a szoknyámat.

-Szia szőrgombóc! Te bezzeg nem fázol mi? – mondtam az ajtóban megjelenő macskára nézve. Nyúltam volna, hogy megsimogassam, de kikerülte a kezemet és a kötszereshez ment.

-Hát hello! Most már nem utálsz? – kérdezte kötszeres egy fél mosollyal. Minerva oda sétált a csupasz lábához majd nemes egyszerűséggel a bokájára ugrott és elkezdte harapni meg karmolni. A kötszeres feljajdult és a lábát kalimpálva próbálta leszedni magáról. Oda siettem és megragadtam a grabancánál mire egy fájdalmasat nyávogott. Ezzel együtt sikerült a lábai alá nyúlnom és elválasztottam a férfi bőrétől.

-Bocsánat! Nem tudom mi ütött belé! – néztem rá sokkosan pislogva. Minerva kiugrott a kezemből és elrohant. Le néztem a lábára és láttam, hogy vagy négy helyen vérzett – Jesszus! Öltözz fel aztán ellátom ezeket!

Kisietve elővettem az elsősegély táskámat. Ki tettem az asztalra majd töltöttem egy adag vizet a vízforralóba amit be is kapcsoltam. Ki kaptam a szekrényből az éhezők viadalás bögrémet a kötszeresnek meg egy Tea-rex feliratút amin egy dagi T Rex ül.

-Hogy issza a teát? – kérdeztem mikor hallottam, hogy mögém sétált. Éreztem magamon a tekintetét.

-Másfél kanál cukorral. Meg ha van méz abból is kérek pár cseppet bele.

-Én sem iszom ilyen édesen. Pedig határozottan én vagyok az édesszájúbb.

-Ettől még én is imádom az édes dolgokat. Hiszen téged is szeretlek!

-Mára bőven kaptam eleget a csajozós dumáiból. Szóval kérem függessze fel őket! – fordultam felé a két bögrével a kezemben. Az asztal egyik székén ült. A sérült lábát a másik combjára téve látta el éppen a karmolásait – Megcsináltam volna én.

-Mint látod bőven van tapasztalom a kötésekkel – emelte meg a kezét amin látható volt a fásli mert feltűrte az ujját – Inkább a sajátodat kéne kezelned. Apropó! Hogy szerezted?

-A fekete hajú kollegája kirántott a metróból mert valami napszemüveges fazon állítólag követett. A dínós lesz a magáé – mondtam miközben a kanapéhoz sétáltam amin helyet is foglaltam. Lettem a bögréket a kotacura majd a karfának támasztottam a hátamt és törökülésbe ültem. Mikor tökéletesen elhelyezkedtem a konyhában ülőre néztem. Sokkosan bámúlt rám. Minden izma meg volt feszülve. Olyan volt mintha azt mondtam volna, hogy egy bomba fog becsapódni pillanatokon belül a lakásba – Osamu-san? Minden rendben?

-Igen! Bocsánat, csak elgondolkodtam! – rázta meg egy kicsivel később a fejét. Egy barátságos mosolyt küldött felém amit én kicsit kétkedve fogadtam.

Fel állt az asztaltól és leült a dívány másik végére. Úgy ült mint én, de ő csak az egyik lábát tette a másik alá. Mivel elég kicsi volt a bútor alig volt öt centi köztünk. Felém nyújtott egy ragtapaszt és egy betadinos vattát. Még mindig értetlenkedő pillantásokkal néztem rá miközben elfogadtam. A sérült térdemet felhúztam magam elé aztán gyorsan le fertőtlenítettem majd leragasztottam.

A kötszeres elvette a bögréjét és óvatosan fújni kezdte. Miközben láttam, hogy a szemével végig tanulmányozta a lakás egyes pontjait. Fel húztam mind a két térdemet majd lehunytam a szememet és az ablakon kopogó esőcseppek dalát hallgattam. A tea gyümölcs aromájának illata bekúszott az orromba.

-Ki az a fiú a képen? – törte meg a csendet a kötszeres. Nem nyitottam ki a szememet. Pontosan tudtam, hogy kire gondol. Csak egy kép volt a lakásban. A könyves polcom tetején. Nagyon ritkán néztem rá, de nem volt szívem eltenni.

-Az öcsém. Öt évvel fiatalabb, de már évek óta nem beszéltünk. Messze él – hadartam el gyorsan a pár éve betanult szöveget. Az ajkamba harapva vettem egy mély levegőt, hogy szabályozzam a légzésemet. Valahogy gyorsan terelnem kell a témát – Nem szeretne tvt nézni?

-Nem. Inkább beszélgessünk.

-Mindig ezt a sablon szöveget mondja ha valakivel beszélgetne?

-Nem vagyok egy kreatív ember. Meg kell vallani.

-Nagyon nem. Még a csajozós dumái is sablonok voltak – nyújtottam rá a nyelvem mire felháborodottan a szívére tette a kezét.

-Azok kikérem magamnak néha bejönnek!

-Részeg kiéhezett lányoknál a kocsmában biztos – fontam keresztbe a kezemet. Láttam, hogy készül válaszolni, de egy tapsolással közbe vágtam mikor megláttam, hogy a macska felugrott a kotacura – Minerva! Tünés innen! Mérges vagyok rád!

-Miért Minerva ennek a kis ördögnek neve?

-Mer teljesen úgy néz ki mint Minerva McGalagony animágus formában. Szóval mikor befogadtam nem hagyhattam ki.

-Aha – mondta pár értetlen pislogás után.

-Nem ismeri a Harry Pottert?

-Még nem olvastam. De a te elmesélésedben boldogan meghallgatnám – kacsintott mire megforgattam a szememet.

-Nem fosztom meg az olvasás élvezetétől – kulcsoltam össze az ujjaimat magam előtt és nyújtózkodtam egyet. Éreztem, hogy egy jót roppant a hátam.

-Miért van rajtad mindig kesztyű? Először azt hittem, hogy valami betegség miatt, de természetesen a tested ez a része is olyan gyönyörű mint a többi – kérdezte mire egy pillanatra kifagytam. Leengedtem a kezeimet és zsebre dugtam.

-Meg van az oka amit nem részleteznék. Ami viszont fontos, hogy a ne érjen hozzám szabály a kezemre főleg érvényes – néztem komolyan a szemébe. Láttam a szemébe, hogy ezzel csak még inkább feltüzeltem a kíváncsiságát.

-Rossz emléket?

-Igen – motyogtam miközben akaratlanul végig simítottam a bal csuklómon lévő apró hold tetováláson. Mivel a kesztyű és szinte mindig takarta senki sem tudott a létezéséről, csak én és Kane.

-Nem szabad a múltban élni. Ha folyamatosan csak ezeken rágod magad és nem próbálsz meg tovább lépi fel fog emészteni.

-Mert maga tovább lépett? A lekötött, takargatott sebei nem erre utalnak – néztem rá ridegül. Lesütötte a szemét. Ekkor fogtam fel a szavaimat – Bo-bocsánat! Kiszaladt a számon! Nem akartalak megsérteni.

-Jogos. Ebben a tekintetben is gyáva vagyok – motyogta aztán felnézett a szemembe. Hatalmas fájdalom és keserűség tükröződött bennük. A szívem még jobban összeszorult mikor egy nyilvánvalóan hamis mosolyt villantott -  Egyezzünk ki döntetlenben. Mind ketten mentális katasztrófák vagyunk. Ennek tetejébe még ezt erősen igyekszünk titkolni.

-Könnyebb egy álarc mögé rejteni a fájdalmat – ittam egy kortyot a teámból.

-Hisz így nem aggódnak értünk valamint könnyebb mint szembenézni az érzelmeinkkel – folytatta a gondolatomat. Egy kicsit meglepődtem. Ebben úgy tűnik hasonlítunk. Traumatizált színészek vagyunk. Mondjuk én néha elég rossz alakítást nyújtok. Gyakran lerí rólam, hogy rossz hangulatom van.

-Maga mit rejteget? – kérdeztem hírtelen. Nem gondolkodtam, csak kicsúszott. Azonnal készültem vissza vonni, de ekkor megszólalt.

-Sok sok bűntudatot. Gyászt. Némi apakomplexust. És ezek miatti depresszió. Asszem ennyi. És te?

-Apakomplexus és a bűntudat közös trauma. Emellett megfelelési kényszer és szociális szorongás – mind ketten úgy mondtuk ezeket mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna. Egyikünk sem gondolt bele, hogy mekkora baj, hogy ezekkel élünk együtt,

-Az én apám....vagyis valami olyasmim egy zsarnok, pszichopata, pedofil.

-Tőle van a hirtelen hangulat váltás és a kicsit ijesztő ridegsége amivel tud beszélni?

-A mestertől tanulva – kacsintott egy mű mosollyal aztán megint érzelem mentessé váltak a vonásai. Azonban a szemében láttam a szomorúságot – A tiéd milyen?

-Egy agresszív alkoholista. Aki azt hiszi nagy menő pedig csak egy piti tolvaj.

-Ő okozta azokat a sebeket a hátadon? – kérdezte mire egy pillanatra kifagytam. Kellett pár másodperc míg az agyam felfogta amit mondott. Akaratlanul is hátra nyúltam az egyik kezemmel és a pulcsimon keresztül végig simítottam a számtalan kisebb nagyobb vágás hegén – Mielőtt leöntessz teával és kidobsz az ablakon had mondjam el, hogy nem fordultam meg! Azonban a tükörrel nem számoltál mikor öltöztél.

-Szét tört egy sakés üveget a hátamon. Aztán a kezében maradt darabbal még nem egyszer megütött – válaszoltam mire a szemében döbbenet és harag csillant. Elkaptam a tekintetem róla és a lámás zoknimat kezdtem nézni. Éreztem, hogy az emlék ez feltörni ami miatt kiszáradt a torkom. Ittam egy kortyot a meleg italból ami egy kicsit lenyugtatott.

-Engem vállba lőtt egyszer mikor ellenszegültem neki.

-Szerintem ezt a beszélgetést most kéne abba hagyni. A szomszédban egy vénasszony lakik. A végén még mindjárt át trappol, hogy mit panaszkodunk hisz őt a férje régen seprűvel verte – néztem rá egy nagyon nagyon halvány mosollyal. A szeme ámulattal csillant aztán egy kuncogás után viszonozta a gesztust....