Megcsömörlött költő írja élete epilógját,

Saját börtönének szenes ablakán.

Ahová még a Hold is csak szánalomból világít be színjátékának parányi epizódján.

Szúrok hegynek véres szikláján áll a gyötrelemből épült vár,

Mely tornyának titkos zugában van bilincsbe verve a lírai én hű bizalmasa,

Ki maga az egyén épp gondolata.