Lemenő nap sugarának,
Halovány fénye siklik az arcodon,
S kéz a kézben állunk.
Óceán kék szemeidbe elveszek újra s újra,
S közben szívem zakatol,
Pilláid oly könnyen rebegnek
Hogy abba testem beleremeg.
Bőröd mint a felkelő nap sugara,
Szívem majd megszakad.
Meg e érdemelek egyáltalán nem tudom,
Csak remélni merem, hogy egy napom észre veszel s velem leszel.
Őszintén nem tudom mit irhatnék, csak szívem öntöm eme lapra,
Miközben a halovány hold fénye játszik az arcomon a zord éjszakában.