/Viola/

A lányokkal még egy ideig beszélgettünk, majd vacsora után a tanárnő mindenkit elküldött aludni, mert holnap korán reggel megyünk tovább. Éjszaka egy roppant különös álmom volt:

Egy idegen helyen, egy ágyban feküdtem, amelyen fehér ágynemű  volt. Ahogy kinéztem az ablakon láttam, hogy nem a Földön vagyok, hanem egy egészen más világban. Mindenhol aranyozott épületek, és meseszép fák, virágok voltak. A Nap fényesebben sütött, mint általában.... Amikor fel akartam állni, valaki hirtelen odajött hozzám. Nem láttam az arcát és nem tudtam beazonosítani a hangja alapján sem, hogy ki lehetett az:

-Hát felébredtél? Pihenned kell, feküdj vissza!-fogta meg a vállamat, majd betakart a takaróval. Hangja mély volt, ezek szerint férfi...

Egyszercsak egy doktornő kinézetű hölgy jött be a szobába, egy kisbabával a kezében, amelyet átnyújtott nekem. Ezután a nő szótlanul kisétált és hárman maradtunk: Én, a férfi és a kicsi.
Amikor a kezembe került a kis csöppség, egy nagyon nagyon furcsa érzés fogott el: Éreztem, hogy közöm van hozzá, az enyém.....
Megsimítottam a kis arcát, mire ő elmosolyodott. Az idegen megsimította az arcomat és ezt mondta:

-Mostmár teljes a család, édesem!-majd lassan, édesen megcsókolt...

Amikor felébredtem, gyorsan felültem az ágyon és körbenéztem.

-Huh,....micsoda álmom volt! Vajon Asgardban voltam? Ki lehetett az a férfi? Talán Thor?.....Mi? Nem, az biztos nem! És a kisbaba?!? Miért álmodtam én kisbabával?!? Pedig az este nem is ittam semmit!-még csak hajnal 3 óra volt, ezért úgy voltam vele, még alszok egy kicsit, mert ugye 7-kor indulunk.

Mikor elaludtam, pontosan ugyanazt álmodtam..... Mit jelenthet ez? Talán nemsokára anyuka leszek?!? Nem, az nem lehet!!! Talán ez egy látomás lehetett a jövőmről?!? Mi?!? Az lehetetlen!....
Mivel már 6 óra volt, úgy gondoltam, felhívom Tonyt:

-Szia hugi! Hogyhogy ilyen korán keltél? Valami történt?-kérdezte ásítozva a bátyám.

-Szia, 1. azért mert nemsokára indulunk Új-Mexikóba, 2. mert volt egy álmom, ami egymás után kétszer is megismétlődött! Mit jelenthet ez? Talán egy látomás? Neked volt már látomásod?!?-bombáztam meg kérdéseimmel.

-Micsoda?!? Nem tudom,....szerintem még nem volt! Miért?-hallottam hangján, hogy egy kicsit megijedt.

-Mert olyan valóságosnak tűnt! Ráadásul kétszer egymás után álmodtam ugyanazt!-kezdtem pánikba esni egy kicsit...

-Értem.....Mit álmodtál?

-Hát azt, hogy egy tök idegen helyen, egy ágyban feküdtem, majd amikor körül akartam nézni, egy férfi azt mondta, hogy pihennem kell és visszafektetett az ágyba. Nem tudom, hogy ki volt az, mert nem láttam az arcát és nem ismertem fel a hangja alapján sem. Minden arc homályos volt, kivéve egyet!-ekkor nyeltem egyet.

-Kié? Kit láttál tisztán?-érdeklődött Tony.

-Azt a személyt, akit még nem is ismerek..... Egy kisbaba arcát láttam! Egy doktornő adta őt a kezembe és úgy éreztem, hogy közöm van hozzá és az enyém! Mikor megsimítottam a kis arcát, ő elmosolyodott, majd az ismeretlen férfi azt mondta, hogy mostmár teljes a család, édesem! Utána megcsókolt.....Ennyi volt az álom! Tony?..... Szerinted ez mit jelenthet?-kérdeztem remegő hangon.

-Öhm....Nem is tudom, ez annyira fura! Még csak 24 éves vagy.....és még pasid sincs....Hogy álmodhattál babával? Vagy esetleg..... Ugye nem? Ugye nem voltál együtt senkivel?!?-éreztem, hogy a bátyám egyre feszültebb.

-Mi!?!? Nem! Nem, dehogy!!!-nevettem el a mondat végét, keserűen.

-Jólvan, megnyugodtam!......Hát akkor! Lehet, hogy csak egy csacska álom volt! A képzeleted szüleménye! Ne aggódj! Ez nem jelent semmit!-sóhajtott fel megkönnyebbülten.

-Oké,.....de mi van, hogyha majd megint ezt álmodom?!? Az már biztos, hogy jelenteni fog valamit! Tony, én össze vagyok zavarodva.....Tegnap volt egy kis balesetem a bátorság próbán.....és....-folytattam volna, de ő félbeszakított:

-Baleset?!? Mi történt, miért nem tudok róla?!?

-Hát....elég hirtelen jött a dolog! Farkasok támadtak meg minket.... Az egyik bestia megharapta a combomat, a másik pedig a hátamat karmolta meg.... Aztán el akartam futni, de beleestem egy mély gödörbe! Kb. 20 percig csak ott nyöszörögtem, majd megjelent Thor és kimentett néhány fiú segítségével....Mostmár egy kicsit jobban vagyok, mondjuk nem tudok normálisan járni,....de van egy mankóm és Thor felajánlotta, hogy segít majd nekem mindenben!

-Oké.....Na, ez most sokkolt! És te sérülten akarsz tovább utazni?!? Szó sem lehet róla! Hol vagy most?-hallottam, hogy megy valahová.

-Missouriban, de nem kell értem jönnöd!!!-ellenkeztem, de hiába:

-Nincs kifogás, kisasszony! Sérülten nem tudsz lovagolni és így mit sem ér a kirándulás! Egy óra és ott vagyok értetek! Szólj Thornak, hogy nem mentek Új-Mexikóba!-jelentette ki határozottan.

-De...

-Nincs semmi de! A bátyád vagyok és kötelességem téged megóvni, úgyhogy pakoljatok össze! Ja és a tanárnővel majd beszélek én!-ezután letette a telefont, majd pár perc múlva bejött Thor:

-Jó reggelt, készen állsz az útra?

-Szia! Öhmm.....van egy kis probléma!....-sütöttem le a szemem.

-Mégis mi az?

-Hát....Tony megtudta, hogy megsérültem, ezért nem engedi, hogy tovább utazzak Új-Mexikóba! Egy óra és itt lesz értünk! Próbáltam rávenni, hogy ne tegye, de.....Annyira sajnálom! Ez az én hibám, nem kellett volna felhívnom őt!-könnyeim utat törtek maguknak, ezért a két tenyerembe temettem arcomat.

-Viola! Ugyan, ne sírj! Megoldjuk!-ült le mellém az ágyra, majd óvatosan átölelt és simogatta a fejemet...

-Annyira sajnálom! Megígértem, hogy segítek megtalálni, de....-nem tudtam folytatni, mert belevágott a szavamba:

-Hé, nyugi kislány! Nem hibáztatlak érte, ne áltatsd magad!.....Gyere, most menjünk és pakoljuk össze a holminkat!-mondta, majd segített felállni, s nem sokkal később már kész is lettünk a pakolással.

-Hagyd csak, majd én leviszem!-vette ki a kezemből a hátizsákot, majd lesegített a lépcsőn.

-Így ni! Most már csak Hajnalt kell idehozni! Te várj meg itt, mindjárt jövök!-Thor nagyon kedves volt hozzám, ahhoz képest, hogy csalódást okoztam neki...

-Stark kisasszony! Beszéltem a bátyjával, pár perc és itt lesz a repülőjével! Sajnálom, hogy így alakult! Az úton vigyázzon magára! Jobbulást, viszlát! -mondta a tanárnő, majd visszament az osztályhoz.

Egyszercsak egy fehér repülőgép szállt le a füves réten, amelynek az oldalára fel volt festve a Stark logó. Tony már messziről felismert és integetett nekem, majd odajött hozzám:

-Szia Viola! Bocs, hogy késtem! Még tankolni kellett a gépbe!.....Tarzan hol van?-vonta fel az egyik szemöldökét, majd megjelent lóháton az emlegetett személy:

-Helló Tony!-szállt le Hajnalról az Asgardi.

-Itt az emlegetett szamár! Thor! Mit keres nálad a húgom lova?-kérdezte szúrós szemekkel, mire én kissé ingerülten így válaszoltam:

-Tony! Ő csak segíteni akar! Ne vegyél már mindent olyan szigorúan!

-Jólvanna, csak vicceltem! Gyertek, vár a repcsi!-mondta, majd felvezettük Hajnalt és felpakoltuk a cuccainkat a járműre.
Nem sokkal később fel is szálltunk. Happy vezette a repülőt, mint mindig.....