/Viola/

A nagy készülődés után egy órával, végre visszamentünk Asgardba, ahol Frigga nagy örömmel fogadott minket:

-Kedveseim! Hát végre itthon vagytok! Viola! Úgy örülök, hogy visszajöttél!-ölelt át a királyné, majd kissé meghökkent a bátyám láttán, de ennek ellenére is a szokásos, anyai kedvességével szólt hozzá:

-Ó, biztos maga Viola gondoskodó bátyja! Üdvözlöm Asgardban! Minek köszönhetjük látogatását?-Tony nem nagyon figyelt Friggára, mivel teljesen elkápráztatta e csodálatos világ látványa. A sok bámészkodás után mellém lépett, majd ezt kérdezte:

-Ez itt a valóság, hugi? Mert totál nem úgy tűnik!

-Igen, Tony! Ez itt a kristálytiszta valóság! Látom, tetszik!....Amúgy illene köszönnöd a királynének!

-Óh,....hogyne persze!....Elnézést! Öhmm, üdv felség! A nevem Anthony Edward Stark! Hívjon csak nyugodtan Tonynak!-nyújtotta kézfogásra kezét, mire a két herceg szórakozottan felnevetett, ahogy Frigga is:

-Ó, hogy maga milyen mókás ember! El se hinné, mennyire örülök, hogy itt van!.... A nevem Frigga, én vagyok itt a királyné! Jöjjön, had mutassam be a férjemnek is! Ne féljen, biztos vagyok benne, hogy kedvelni fogja önt, Tony!

-Re-rendben!-felelte kicsit félénken Vasember, mire a két röhögőgép már a hasát fogta a nevetéstől, ami édesanyjuknak is feltűnt:

-Fiúk! Több tiszteletet, vendégünk van! Elég legyen a hahotázásból, vagy ti takarítjátok ki az egész istállót!-erre a két jómadár rögtön megnémult, majd bólintva követtek minket, a Bifröszt fényes hídján át....

/Tony/

Egyszerűen alig tudom elhinni, hogy egy teljesen más világban vagyok! Mondjuk az tény, hogy láttam már földönkívülieket, de ez a nő nem is olyan ijesztő, mint amire számítottam!... És ahogy megregulázta  azt a két balfácánt.... Azt hittem, ott helyben kitör belőlem a nevetés, az arcukat látva!...

Egy jó fél óra séta után végre megérkeztünk az aranyozott, felhőkarcoló méretű palotába. Az őrök szinte ijsztően mozdulatlanok voltak. Te jó ég!: Ez a hely kiköpött London!...
Ahogy beértünk a trónteremnek nevezett helyiségbe, szembe találtam magam egy félszemű, arany ruhás mikulással, aki pont ugyanolyan komoly volt, akár az ajtónál álló katonák...

-Odin, Odin! Nézd, a fiúk hoztak nekünk egy kedves vendéget, Midgardról!-kiáltotta boldogan a királyné, mire az aggastyán felállt trónjáról és kissé rosszallóan méregetett:

-Tessék? Már megint?

-Apám! Ő itt Tony Stark! Viola bátyja!-mondta Tarzan, mosolygósan kacsintva rám.

-Értem.... Nos, nagyon örvendek! Gondolom tudja ki vagyok, úgyhogy nem fogok külön bemutatkozni!.... És meddig óhajt itt maradni?-kérdezte nagyot sóhajtva, egyetlen szemét megforgatva. Ó, nagyon úgy fest, nemigen csíp engem az öreg...

-Csak pár napig, ne aggódjon! Látogatásom célja, hogy megcsodálhassam ezt a világot! Tényleg csak 2-3 napról van szó, hisz nem szeretnék a terhükre lenni!

-Rendben van! Érezze magát otthon, Tony Stark!

-Köszönöm, felség! Örültem a találkozásnak, további szép napot!-próbáltam szimpatizálni az illedelmességgel, de a télapó még mindig unottan nézett rám...

-Ne aggódj, Tony! Mindenki így kezdi apámnál, mert ő nem nagyon kedveli a Midgardiakat! Idővel majd biztos összebarátkoztok! Fel a fejjel, gyere igyunk egy kis frissítő vajsört! Biztosíthatlak, nem fogsz csalódni az Asgardi sörben!-bíztatott Thor, mikor a folyosón sétáltunk, valószínűleg a szállásom felé.

-Ó, köszi nem vagyok szomjas! Most inkább mutasd meg a szobámat, hogy át tudjak öltözni!

-Jó, rendben!..... Tessék!: Ez itt a vendégszoba, ami csak a tiéd!-nyitott be egy tágas, régi cuccokkal teli, tiszta szobába, ahol akkora ablak volt, hogy az egész helyiség a Nap fényében káprázott.

-Köszönöm..... És Viola? Ő hol fog aludni? Van több vendégszoba is? Mert ha nem, én szívesen befogadom!

-Arra semmi szükség, nyugi! Vilcsi nálam fog aludni, már megbeszéltük!-vigyorgott a lányra, aki erre adott egy puszit az arcára.

-Mivan?!? Neeeem, arról szó sem lehet! A húgom nem fog egy ágyban aludni se veled, se a zöldfülűvel! Még csak az hiányzik, hogy....-nem tudtam befejezni, mert mindhárman hangos nevetésben törtek ki:

-Ugyanmár, Tony! Az elég korai lenne, hisz mégcsak meg se kérte a kezem!-törölte le könnyeit, a még mindig sírva röhögő kishúgom, Tarzan vállára téve fejét.

-Tudom, épp ezért mondom! Velem alszol és kész! Nincs vita, kisasszony!

-Dehát....-kezdte volna sorolni kifogásait, de én egy szigorú pillantással elhallgattattam.

-Hajjh,.....jólvan! Akkor veled alszok, csakhogy ne ordibálj itt nekem!-forgatta meg barna szemeit, majd lehajtott fejjel bevonszolta bőröndjét a szobába....

/Thor/

Ezt nem hiszem el! Tony úgy kezeli szegény lányt, mintha egy rossz kisgyerek lenne! Nem csodálom, hogy Viola annyira itt akar maradni, hiszen otthon elég gáz lehet neki az alsóbbrendű szerep....

-Várj! Beszélnünk kell!-ragadtam meg a férfi vállát, mielőtt még ő is bement volna a szobába.

-Hát, szerintem meg nem! Most hagyj békén, oké?

-Nem! Nem fogom tétlenül nézni, ahogy ilyen durván parancsolgatsz neki!

-Ahogy én sem!-szólt közbe Loki, mire Stark kissé dühbe gurult:

-Nem mondjátok komolyan!.... Háh, tényleg ti akarjátok megmondani, hogy hogyan vigyázzak a húgomra? Ha nem tudnátok, ez rohadtul nem a ti szakterületetek!.... Istenem, hogy én mekkora egy idióta vagyok!: Tudtam, hogy elég hülye ötlet volt ide jönni!-felelte a fejét csóválva, majd nagy lendülettel becsapta az ajtót...

/Viola/

Épp az ágyon duzzogva pakolásztam, amikor hirtelen becsapódott az ajtó, amit még a fülesen keresztül, a zene mellett is meghallottam és majd kiugrott a szívem a helyéről.

-Mi a fészkes fene történt?!?

-Á, semmi! Csak a drágalátos barátaidnak nem nagyon tetszik, hogy így vigyázok rád!-válaszolta, a fürdőbe véve az irányt, majd megmosta az arcát, s idegesen, kérdőn nézett rám:

-Most meg mi van?!? Miért durcázol így?

-Hááát, mondjuk azért, mert nem vagy képes felfogni, hogy ők sosem bántanának és nagyon szeretnek engem! Talán még jobban is, mint te! Mert te csak parancsolgatni tudsz, sosem veszed észre, ez mennyire  rosszul esik nekem!-a végére már olyan ideges lettem, hogy a könnyeim is eleredtek....

-Én csak téged védelmezlek!

-Egy fenét!!!-kiáltottam rá, majd sírva kirohantam az ajtón.

Csak futottam és futottam addig, amíg el nem értem a palota üres, csendes kertjét. Lerogytam egy padra, közben pedig könnyeim szüntelenül csak folytak....

/Loki/

Amikor Thor elvonult a szobájába, egy erős, baljós előérzetem támadt és úgy éreztem, ki kell mennem a kertbe, mert valaki ott rettentően szomorú.
Ahogy csak a lábaim bírták, úgy futottam ki a levegőre, ahol egy padon megpillantottam Violát, keservesen sírva. Leültem mellé, mire ő a mellkasomra borult és némán sírt tovább. A fejét megérintve átéreztem azt a borzalmas lelki fájdalmat, amelyet most átél. Megnéztem legfrissebb emlékeit és láttam mindent!: Hogy kiabált, összeveszett Tonyval,....hogy teljesen kétségbeesett...

-Semmi baj!.... Nyugodj meg! Ne sírj, ne sírj!-óvóan átöleltem, majd megpusziltam a feje búbját, mire ő felnézett rám:

-El se hinnéd, mennyire hálás vagyok, hogy vagy nekem! Mindig megvígasztalsz....és mindig kiállsz mellettem! Loki én.... A-azt hiszem....

-Tudom!-simogattam meg könnyektől nedves arcát, majd meg akartam puszilni azt, de a lány váratlanul, hálából megcsókolt....

/Thor/

Kb. egy órát ültem a szobámban, majd kitisztult fejjel elindultam a kerteken át, hogy megkeressem Violát. E döntésem, s az önbizalmam semmivé lett, amikor megláttam Lokit és a lányt, ahogy csókolóztak.....
MI AZ ASGARDI KUTYAFÜLE VAN ITT?!?!? Ezért eskü megölöm öcsémet!.... Várj,....mi?!? Mire gondolok én?!? Hisz nem is ő kezdte!.... Jajj ne,....úgy látszik Viola mégiscsak őt választotta!....