Pár hónappal később...:

/Viola/

Tony és Thor mostmár kibékültek, de mivel egy csomó mindent kellett elintéznem, még nem mentem vissza Asgardba.
Ma, amikor hazafelé vezettem a bátyám kocsijával, rossz előérzet fogott el, majd az egyik pillanatban meghallottam Hajnal hangos nyerítését, mire rohanni kezdtem az istálló felé. Lihegve rontottam be a bokszába, ahol a lovam a földön fekve hevert. Sérülést nem láttam rajta, viszont az feltűnt, hogy nincs valami jól...

-Te jóságos ég!!!! Tony!!!!-az említett személy szerencsére pont akkor sétált el az épület előtt, így meghallotta kétségbeesett kiáltásomat és futva odajött hozzám:

-Mi az, hugi? Történt valami? Mi van a lovaddal?

-Épp ez a baj! Nem tudom!!!-annyira aggódtam, hogy már a könnyem is eleredt, amelynek láttán a férfi előkapta telefonját és így szólt:

-Hívom az állatorvost, nyugodj meg, nem lesz semmi baj!-magához ölelt, majd megpuszilta a fejem búbját.

Pár perccel később meg is érkezett a segítség, vagyis pontosabban a doki. Miután megvizsgálta Hajnalt, bíztatóan mosolygott és ezt mondta:

-A ló makk egészséges! Nem kell félni, csak rúgott egyet a kiscsikó!

-Kiscsikó?!?!?-döbbentünk le egyszerre mindketten, mire ő furcsállóan nézett ránk:

-Igen.... Nem tűnt fel, hogy a lovuk vemhes?....

-Ne-nem...-válaszolt Tony, majd felém fordult:

-Te nem tudtad? Vagy titkoltad?-mielőtt még válaszoltam volna, hirtelen lecsapott a mezőre a Bifröszt fényes hídja, és egy fekete öltönyös alak lihegve futott oda hozzánk:

-Várj! Őt ne hibáztatsd, nem tudta! Az én lovam miatt van ez!

-Loki??? Te meg mi a fenét keresel itt? Mégis hogy képzeled, hogy csak úgy besétálsz ide? Egy árva szavadat se hiszem, takarodj innen!-förmedt rá Tony, erre pedig megjelent a mennydörgés istene is:

-Hé, srácok! Mi van itt? Loki?!?

-Nyugodj meg, testvér! Csak megakadályoztam, hogy ez a marha megvádolja a kedvesedet!-ekkor rám nézett, s szemeiben láttam az őszinteséget, és féltést, amit most irántam kimutatott...

-Öhmmm, elnézést! Rám még szükség van, vagy elmehetek?-szólalt meg az állatorvos félénken, mire Tony rá emelte tekintetét:

-Csak egy kérdésem lenne!: Mennyi időnk van? El lehet vetéltetni a csikót?

-Elvetéltetni?!? Megőrültél?!? Abba bele is halhat!-szóltam közbe hirtelen.

-Nem! Teljesen normális vagyok, csak egy kissé pipa! Hogyha ez a pszichopata félisten igazat mond, semmiképp nem kell egy űrlény csikó a farmra!.... Vagy igen?

-Mr. Stark! Akár földi a csikó, akár nem, a lovuk érdekében nem szabad elvetéltetni a kicsit! És már bocsánat, de nekem maga azt mondta, hogy a ló a hugáé! Úgyhogy legyen egy kis szíve, és engedje, hogy a kisasszony döntsön erről!-hála Istennek, a doki együttérzett velem, és kiállt az igazság mellett...

-Rendben.... Viola? Megtartsuk a kiscsikót?-a bátyám mostmár lenyugodott és csak némán várt válaszomra.

-Loki? Szerinted? Mert végülis a közös csikónkról van szó!-fordultam az istenség felé, aki erre így szólt:

-De a kanca a tiéd! Ez csakis a te döntésed!

-Oké.... Szerintem megtarthatjuk!.... Doktor úr, mennyi idő van még a kicsi születéséig?

-Hát.... Megállapításaim szerint már csak egy vagy két hónap! Addig is azt javaslom, tartsa melegen, rendszeresen etesse, és itassa!.... Ahogy elnézem, a lova igen szívósnak tűnik, szóval szerintem nem lesz gond!-válaszolta mosolyogva, majd miután ő elment, mindannyian bementünk a házba és leültünk a nappaliba beszélgetni....

Pár nappal ezelőtt....:

/Loki/

Szleipnir még mindig nem került elő, ezért parancsot adtam ki néhány katonának, hogy keressék meg. Napokig csak tanácstalanul vártam, majd egy reggel végre kaptam egy levelet, hogy megkerült a lovam. A katonák azt mondták, kötéllel fogták be, mert a szép szóra nem hallgatott...

-Felség! Íme, itt az elkóborolt paripája!

-Nagyon köszönöm a szívességet, majd megkapják jutalmukat apámtól!-vettem át a gyeplőt, majd megsimogattam a csődöröm orrát és ezt mondtam:

-Csakhogy megvagy, Rómeó!.... Nagyon hiányoztál, tudod? Soha többé ne csinálj ilyet, megértetted? -a ló válaszul bólintott, majd boldogan nyerített egyet, mire én megpaskoltam a nyakát:

-Ez a beszéd, pajtás! Na gyere, lecsutakollak, mert úgy bűzlesz, akár egy vaddisznó!-a "fürdetés" után hirtelen egy látomás ejtett rabul, melynek során láttam Violát, Hajnalt, Tonyt és egy orvost.
Amikor Stark ráförmedt volna a húgára, gyorsan elteleportáltam a Bifröszthöz, majd másodpercek múlva már a lány előtt álltam, mint védelmező...

A jelenben....:

/Loki/

-Na! Akkor ha jól értelmeztem, a te kis lovacskád minden egyes kancát megkörnyékez, kérdezés nélkül?!?-akadt ki Tony, amikor meséltem neki Szleipnirről.

-Hát azért nem minden kancát,....csak azokat, amelyek szemrevalóak! És a húgod lova igencsak szép példány, úgyhogy őszintén szólva engem nem is nagyon lepett meg a dolog!.... Hmmm..... Stark!... Eláruljak egy titkot?.... Én is olyan vagyok ám, akár Szleipnir! Imádom a szép csajokat!-szemtelenkedtem, ahogy szoktam...

-Na és? Ez meg mégis miért tartozna rám?-nézett rám értetlenül, mire én ezt súgtam a fülébe:

-Történetesen azért....mert a húgod egy igazi szép leányzó!.... Hogyha Thor nem lenne, már rég az enyém lett volna!-csak azért volt merszem ezt mondani, mert a kis szerelmes pár elment, hogy megnézzék Hajnalt...

-Ezesetben....marha nagy szerencséd van, hogy nem verlek péppé, barátocskám! Fura ezt kimondanom, de most az egyszer hálás vagyok Thornak, hogy itt van!.... Ja, és amikor a drágalátos bátyád valahol máshol jár.... MEG NE PRÓBÁLD ELCSÁBÍTANI VIOLÁT, VAGY ESKÜSZÖM VÉGED LESZ!!!!-fenyegetően mutogatott a mutató ujjával, és fel is emelte a hangját egy kissé.

-Oké, oké! Nyugi Stark! Csak vicceltem! Nem áll szándékomban az ilyesmi! Megígérem, hogy egyetlen ujjammal se fogok hozzáérni, csak akkor, mikor nagyon muszáj!-az utolsó mondatomat csak kamuztam... Hehehe...

/Thor/

Amíg az istálló felé sétáltunk, láttam Viola arcán, hogy valami nincs rendben, ezért megragadtam a csuklóját és szembe fordítottam őt magammal:

-Ezt most miért csináltad?-kérdezte zavarodottan.

-Azért, mert kérdezni szeretnék valamit!

-Mit?

-Mi a baj?

-Baj? Nekem nincs semmi bajom, minden okés!-rázta meg a fejét, halványan mosolyogva, mire én két kezem közé fogtam az arcát:

-Nem, Viola! Látom rajtad, valami aggaszt!.... Tudod, hogy bennem megbízhatsz, elmondhatsz akármit!

-Rendben....-sóhajtott egy nagyot, majd folytatta:

-Azért vagyok szomorú, mert Tony még mindig nem szimpatizál szegény Lokival, ezért nagyon sajnálom őt! Te nem?

-De igen.... Csak tudod nem mindenki lehet mindenki barátja!.... Pár éve,...még a New York-i csatában.... Loki nem tudta mit cselekszik, ezért dühében kidobta Tonyt a Stark toronyból!.... Véleményem szerint ezért utálja őt ennyire!... De az is lehet, hogy az űrlény fóbiája miatt...-válaszoltam, elgondolkodva.

-Igen,...az is lehet! De tudnál abban segíteni, hogy ne legyenek ős ellenségek?

-Megpróbálok!.... A te kedvedért!-mosolyogtam rá, mire ő közelebb lépett és ezt mondta:

-Köszönöm Thor! Nagyon szeretlek!-lágyan megcsókolt, majd meg is ölelt.

-Én is szeretlek!.... Jobban, mint gondolnád!..... Nade most gyere, nézzük meg, hogy van Hajnal!-kézen fogva bementünk az istállóba, majd a lány bement a ló bokszába és simogni kezdte a hasát:

-Hogy érzed magad, kislány?-válaszul a ló prüszkölt egy nagyot, jelezve, hogy jól van.

-Úgy sajnálom, hogy eddig nem figyeltem a kiscsikódra! Hajnal....meg tudsz nekem bocsátani?-erre az állat felemelte fejét, megnyalta Viola arcát, és hozzá dörgölte a fejét.

-Intelligens egy ló.... Van szíve, gyönyörű és okos! Pont olyan, mint te!

-Ezt most bóknak vegyem?-állt fel a lány, majd egészen közel jött.

-Hát... Veheted annak is!-vigyorogtam rá, majd egy újabb mámoros csókvihar vette kezdetét....

/Viola/

Amikor már legalább két perce "turbékoltunk" a lovam egy nyerítéssel jelezte, hogy: "-Hé, én is itt vagyok, ne előttem faljátok már fel egymást!"
Erre mindketten nevetni kezdtünk, majd elhagytuk az istállót. Elkezdett zuhogni az eső, és mivel a ház elég messze volt, mind a ketten bőrig áztunk...