/Viola/

-Egyetértek, kisasszony! Próbálja csak fel!-mondta a szolgáló, majd én fel is vettem a ruhát.

-Na? Mi a véleménye?-kérdeztem, amikor kijöttem a fürdőből.

-Csodásan fest! Pont mintha csak rá szabták volna!-válaszolta mosolyogva, majd még beszélgettünk egy kicsit.
Mielőtt ő elment volna, megmutattam neki a művem:

-Várjon! Ön szerint ez tetszene Thor hercegnek? -a papíron egy hófehér paripa volt, amely pont úgy nézett ki, mint a herceg lova.

-Hát persze! Nagyon szép lett! Maga készítette a herceg születésnapjára?-kérdezte huncut mosollyal arcán.

-Igen én festettem, mivel nem nagyon volt más ötletem ajándéknak.....Megtenne nekem egy szívességet?

-Hogyne kisasszony! Miről lenne szó?-kérdezte kíváncsian.

-Kerítene nekem egy képkeretet és egy kis csomagoló papírt? Mert valamibe bele kéne raknom az ajándékot!

-Rendben kisasszony! Nemsokára hozom is, amit kért!-válaszolt mosolyogva, majd elment az említett tárgyakért.
Kb. fél órával később vissza is jött:

-Üdv, kisasszony! Meghoztam a keretet és a csomagolót! Segíthetek még valamiben?-egyre szimpibb nekem ez a szolgáló lány, hisz nagyon figyelmes és kedves...

-Nem kell, köszönöm!

-Rendben, de ha mégis kéne valami, akkor megtalál az első emeleti ruhatárnál! További szép napot!-köszönt el udvariasan.

-Magának is!-ezután elment, én pedig belehelyeztem a festményt a keretbe, majd gondosan becsomagoltam azt, egy piros csomagoló papírba.

Ebéd után már nagyban ment a sürgés-forgás a folyosókon és az egész palotában. Thor és Loki a szervezkedéssel voltak elfoglalva, ezért unalmamban én a szobámban üldögéltem. Amikor már nagyon unatkoztam, felhívtam Tonyt, aki rögtön fel is vette a telefont.

(Telefonbeszélgetés):

(Tony) -Szia hugi, hogyhogy most hívtál? Valami baj van?

(Én) -Helló Tony! Nem, nincs semmi probléma, csak egy kissé untam az agyam, ezért gondoltam felhívlak! Amúgy mi jót csinálsz?

(Tony) -Én? Hát....éppen az új páncélomat tervezgetem!.... Egyébként hogyhogy unatkozol? Tarzan egyedül hagyott?

(Én) -Hát.....mondhatni igen, mert ugye ma van a szülinapja és most szervezik az esti bulit!

(Tony) -Ó, akkor üzenem, hogy boldog szülinapot! Hány éves lett?

(Én) -Hehe, el se fogod hinni, de.....1000 éves!

(Tony) -Hűha! Az nem semmi, egész jól tartja magát! Ki nem néztem belőle, hogy idősebb, mint Rogers! Jó tudni, hogy két őskövület is van a csapatban!

(Én) -Ne félj, én is alig hittem el! De...Steve hány éves?

(Tony) -Asszem 95, de lehet, hogy megvan 100 is! Mindjárt megkérdem!....Hé Kapi, hány éves is vagy?

(Steve a háttérben) -Miért kérded?

(Tony) -Nem én kérdem, hanem Vilcsi!

(Steve a háttérben) -Nyuszifül? 100 vagyok, miért?

Hát, igen! Steve azóta így szólít, amióta egyszer a toronyban húsvétoltam és felvettem egy nyuszifüles hajpántot...

(Tony) -Csak azért mert akkor Thor idősebb nálad! Ma lett 1000 éves! Mostmár két őskövüketünk is van!

(Steve a háttérben) -Az igen! Nem is tudtam!-nevettem el magát.

(Tony) -Eddig mi se!

Ezek után még egy kicsit beszélgettünk, majd Tony szakította meg a hívást, mert mennie kellett sajtó tájékoztatóra:

(Tony) -Akkor holnap találkozunk hugi! Jó bulizást!

(Én) -Köszi, puszi!

Miután letette a telefont ránéztem az órára és már délután 4 óra volt. Elmentem fürödni mert a reggeli lovaglás miatt eléggé ló szagom volt... Egy órával később már a partys ruhámat vettem volna fel, de a hátsó cipzárt nem tudtam behúzni....Még szerencse, hogy pont akkor kopogott valaki:

-Szia, bemehetek?-hallottam meg Loki hangját.

-Igen, nyugodtan! Úgyis elkéne egy kis segítség!

Ahogy a herceg belépett, ámulva nézett végig rajtam, majd mosolyogva ezt mondta:

-Gyönyörű vagy!

-Köszi....-egy picit elvörösödhettem, mert megint zavarba jöttem. Francba!...

-Akkor légyszi felhúznád a cipzárt?-hátat fordítottam neki, majd ő szótlanul teljesítette kérésemet.

-Köszönöm Loki! Akkor? Mehetünk?

-Igen, menjünk!-válaszolta boldogan, majd elindultunk a nagyterem felé.

A folyosón sétálva összefutottunk egy  hosszú, fekete hajú nővel, akinek a ruhája sztreccses, szintén fekete színű volt.

-Üdv, öcsém!-köszönt a számomra idegen nő, aki a jelek szerint Loki testvére lehetett.

-Á, Hela! Szia, te meg hogyhogy hazajöttél? Csak nem Thor születésnapja miatt?-kérdezte Loki, gyanakodva.

-Nem, csak meg szeretnék pihenni pár hónapra a sok csata után!...Loki, ki ez a lány? Csak nem a barátnőd?-a nő gúnyos, megvető mosollyal nézett végig rajtam...

-Mi? Nem! Ő csak egy barátunk! Thor hozta őt ide, Midgardról!-válaszolta nevetve a csínytevés istene.

-Á, értem... Én Hela vagyok, a halál istennője, és a két tökfilkó herceg nővére!-mondta flegmán, a szemét forgatva.

-Nagyon örvendek, az én nevem Viola, Viola Stark!-nyújtottam felé a kezemet mosolyogva.

-Én nem annyira, de talán idővel megkedvellek!.....Ja, és itt nem szokás kezet rázni! Nem tudtad?-úgy látom nem szereti a Midgardiakat, se azt, hogyha valaki jó benyomást akar kelteni!....Bunkó.....

-Hela! Ne legyél már ekkora tuskó! Kedvesebb is lehetnél vele! Muszáj lesz összebarátkoznotok, hisz ha a látomásom nem csal, akkor ő egy ideig még itt fog lakni!-Loki kiállt mellettem, ami jól esett, mert most legszívesebben felszívódtam volna....

-Rendben, majd lehet megpróbálom!-mondta, majd flegmán mosolyogva elment.

-Bocsáss meg neki, a nővérünk sose kedvelte az idegeneket! Nyugi, majd idővel biztos összebarátkoztok!-mondta a herceg bíztatóan, majd elmentünk a party helyszínére, ahol már volt egy jó pár vendég.....

/Thor/

Amikor készen lettünk az előkészületekkel, fogadtuk a vendégeket. Már épp megtelt volna a nagyterem, amikor egyszercsak megláttam az ajtóban azt a lányt, akiért a szívem dobog.....Gyönyörű szép volt!: Hosszú, sötétbarna haja ki volt engedve, és egy sötét lila színű ruhát viselt.....Azt hittem odamegyek és menten megcsókolom, de akkor biztos, hogy kínos helyzetbe kerültünk volna, ezért inkább visszafogtam magam...

-Szia! -Viola boldog mosollyal jött oda hozzám Lokival, aki az arckifejezésem láttán, sunyi mosollyal odébb állt.

-Szia!.... Gyönyörű vagy!

-Köszi,...te vagy ma a második aki ezt mondja....-kissé elpirult, ami azt jelezte, hogy zavarba hoztam....

-Nem vagy szomjas?

-Nem, most nem!-válaszolta még mindig zavartan, kerülte a szemkontaktust....

-Ó, ez jó szám! Lenne kedved esetleg....táncolni egyet?

-Táncolni? Neeem, én nem táncolok! Nem tudok táncolni!-rázta meg a fejét.

-Naaaa, légyszi! Nincs másik lány, akivel tudnék táncolni!-bevetettem a híres nemes bociszememet....

-Dehogy nincs!: Nézz csak körül, rengeteg szép lány van még ebben a teremben!...-próbált lebeszélni róla, de én nem adtam fel:

-Tudom,.....de....egyikük sem olyan szép mint te!.....Kérlek táncolj velem! Jobbá tennéd a szülinapom!

-Jólvan....-adta be a derekát, mire én udvariasan felé nyújtottam az egyik kezemet és mélyen meghajoltam, ahogy szokás.

-Kisasszony! Jöjjön, táncoljunk egyet!-halkan nevetve elfogadta a felkérést, majd felmentünk a tánctérre.

-Tudod, hogy kell keringőzni?

-Igen,.....a szalagavatómra muszáj volt megtanulnom...-válaszolta, majd közelebb húztam magamhoz, egyik kezemet a derekára helyeztem, a másikkal pedig megfogtam a kezét.
Ő a vállamra tette kezét, és megfogta a kezem....

/Viola/

Ennél nagyobb zavarban nem is lehettem volna, ráadásul még fel is kért táncolni! A szalagavatóm óta nem táncoltam egy férfival sem! Amikor a kezét a derekamra tette, kirázott a hideg, és bizseregni kezdtem....

Tánc közben Thor egész végig engem nézett, miközben én a lábamat néztem, nehogy véletlenül félrelépjek. Eléggé zavarba ejtő volt, ahogy fürkészte az arcomat, és néha (gondolom nyugtatás képpen, hogy ne izguljak) simogatta a hátamat.

Véletlen egyszer a szemébe néztem, mire nem tudtam szabadulni a szemkontaktusból. Fenébe is a kék szem mániámmal!... Soha nem tudok neki ellenállni!....Percekig csak egymás szemébe néztünk, elveszve a másik tekintetében....

Nem sokkal később leültünk az egyik asztalhoz kajálni, majd még táncoltunk egy kicsit. A második "tánchullám" után volt az ajándékozás. Mindenki nagyon különleges dolgokat adott, én meg csak egy becsomagolt festményt rejtegettem....Vajon tetszeni fog neki? Vagy lehet, hogy nem?....
Én csak a nagy tömeg után adtam át az ajándékomat, hogy ne keltsek feltűnést...

-Én is készültem ám neked valamivel! Boldog szülinapot! -átadtam neki a csomagot, amit könnyedén ki is bontott.

-Nahát Viola....ez-ez nem is találok szavakat, annyira tetszik! Köszönöm!Te festetted?-láttam az arcán, hogy tényleg nagyon tetszik neki.... Olyan kis aranyosan mosolygott...

-Igen, én voltam! Örülök, hogy tetszik!

-Ezt ki fogom tenni a szobámba, és majd hogyha ránézek, te fogsz az eszembe jutni!-ezután mindketten kimentünk az egyik erkélyre levegőzni, mert odabent már nagyon fülledt volt a levegő...

-Gyönyörűek az éjjeli fények!

-Igen.....azok! De....tudod, nálad szebb lány nincs a világon...-a sötétben is lehetett látni, hogy egy kicsit elvörösödött, ami nagyon édes látvány volt...

-Elég sokszor mondogatod ezt!....Miért?

-Azért.....mert szeretlek!-na most éreztem igazán, hogy itt az ideje nekem is lépnem valamit....

-Thor....tudod, még reggel a tengerparton.....e-el akartam mondani, hogy....én.....én is szeretlek!-lassan, mint két mágnes, úgy közeledtünk egymáshoz.

Thor óvatosan magához húzott a derekamnál fogva, majd lágyan megcsókoltuk egymást.... Akkor, és ott nem számított semmi más, csak az, hogy végre érezhettük egymás közelségét, szeretetét. Mostmár bebizonyosodott mindkettőnk számára, hogy ami köztünk van, az több, mint barátság....