/Viola/

Amikor már szinte az összes zsebkendőmet elhasználtam és felszáradtak könnyeim, elővettem a fülhallgatómat és a telefonomat. Úgy voltam vele, hogy fel kéne vidulnom, ezért elindítottam egy jó zenét és teljesen elmerültem benne. Mivel elég fárasztó napom volt, így nemsokára el is aludtam....

/Thor/

Amikor végeztem a dolgommal, visszasiettem az erekjék termébe, ahol már csak Lokit találtam egyedül, a lány pedig sehol sem volt!...

-Loki! Hol van Viola?

-Elment.....valószínűleg a vendégszobába!-válaszolta az öcsém lesütött szemekkel, ami elég nyugtalanító látvány volt számomra, ezért kérdőre vontam:

-Minden rendben, öcsém?

-Nem....nincs!-ekkor végre rám nézett, majd folytatta:

-Viola nagyon különleges lány,....amire felfigyeltem,....hisz még sosem láttam ilyen gyönyörű, határozott nőt....És....el akartam neki mondani amit érzek, de....-itt félbeszakítottam, mert most rendesen felfújta bennem a pumpát!:

-Várjunk....ezzel azt akarod mondani, hogy tetszik neked? Ugye nem csókoltad meg?!?

-Ó, dehogyisnem! Látod Thor? Ez kettőnk közt a különbség!: Én kifejezem és nem félek felvallani amit érzek! Te pedig gyáva vagy, hisz eddigi  megállapításom szerint te még nem léptél semmit!-sunyin elmosolyodott, mire én megragadtam gallérját, majd a falhoz szorítottam:

-Na ide figyelj öcsém! Ha még egyszer a közelébe mersz menni én esküszöm...-ebben a pillanatban anyánk rontott be a helyiségbe, mire megakadt torkomon a szó.

-Fiúk! Ti meg mi a Valhallát csináltok itt?!? Thor!: Tedd le az öcsédet! Szégyenletes ahogy viselkedtek, herceg létetekre!

-Anyám én...-szólalt meg Loki, de ő leintette, majd ezt mondta:

-Csend! Nem érdekelnek a kifogások, főleg nem a tiéd, Loki! Most azonnal tűnjetek a szemem elől és meg ne halljam mégegyszer, hogy verekedtek! Ne kelljen többször mondanom!-erre mind a ketten szó nélkül elhagytuk a helyiséget.

Tudtam, hogy túlzásba vittem és azt is, hogy most nem lenne bölcs dolog beszélnem Violával, hisz ingerült vagyok és nem akarom megbántani őt! Ezért inkább elvonultam a hálótermembe...

/Loki/

Meg kell mondjam anya pont jókor rontott be, mert Thor biztos, hogy kicsinált volna egy szempillantás alatt!... Viszont annak nem örültem, hogy ez az ügy lezáratlan maradt, ezért elmentem a lányhoz, hogy megbeszéljük a dolgot. Odateleportáltam a szobájába, ahol a ő épp békésen aludt....

/Viola/

Ahogy elaludtam, egy új álomba kerültem, amit még soha nem láttam eddig!:

Otthon voltam, és a konyha felé sétáltam. Amikor odaértem, nem Tony, hanem Loki volt a pult mögött, teát iszogatva. Ahogy meglátott engem, letette a bögrét, odajött hozzám, majd köszönt:

-Jó reggelt, kismama!-sandított a hasam felé, mire én lenéztem és megláttam az enyhén gömbölyödő pocakomat, amit Loki meg is simított, majd megpuszilta a homlokomat és így szólt:

-Látom szépen fejlődik a pici!-ezután leültünk az asztalhoz, majd hirtelen felébredtem:

Körülnéztem a szobában, majd az egyik sarokból valaki ezt mondta:

-Nagyon érdekes,....nagyon érdekes!...

Erre összerezzentem, majd odafordultam és megláttam Lokit, ahogy mosolyog rám:

-Mégis mire gondolsz? Mi az érdekes?-abszolút nem értettem, hogy mit keres itt ez a szemtelen teremtés...

-Az álom!....Lehet, hogy ez lesz a jövőnk?

-Állj! Te most belenéztél a fejembe? Miért?-felültem az ágyon és kérdőn néztem rá.

-Csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e!.....Figyelj, meg kéne beszélnünk a legutóbbit! Tudom, hogy haragszol rám, de legalább beszéljük meg!

-Ahjjj....Jólvan!-forgattam meg  szememet, majd ő leült a velem szemben levő székre.

-Miért? Miért csókoltál meg? Hogy Thort idegesítsd?-kérdeztem karba tett kezekkel.

-Nem! Azért mert az első, nem is személyes találkozásunk óta nagyon megkedveltelek és most, hogy így látlak,...teljesen belédszerettem!

-Na jó! Elég! Sajnálom, de én mást szeretek és az az illető biztos, hogy széttépne téged, hogyha megtudná ami történt! A bátyám meg végképp ki lenne akadva, ha VELED összejönnék! Szóval nem! Bocsáss meg, de nem kérek ebből! Az a látomás is biztos csak valami elmezavar lehetett, hisz haragszom rád és nem tudom hova tenni a történteket! Maximum barátokként lehetünk jóban, megegyeztünk?-felé nyújtottam a kezem, hogy kezet fogjak vele.

-Jólvan,...megegyeztünk! De a szavamat adom, hogyha bárki is ártani próbál neked, én megvédelek és rám mindig számíthatsz!-kézrázás közben elmosolyodott, majd hirtelen eltűnt....

/Loki/

Ez a lány roppant makacs és tűzről pattant! De.....vajon Thorra értette azt, hogy széttépne? Biztos! Viszont ezt tuti, bizalmas információnak szánta, ezért a bátyámnak nem mondok semmit! Legalább lehetek a barátja, de akkor is összetörte a szívemet! Én a látomása láttán egy kicsit megörültem, hogy van esélyem, de úgy látszik, az tényleg csak egy kamu képsorozat lehetett,....amit azért sajnálok!....

/Viola/

Másnap reggel elég hamar felkeltem, mert ugye tegnap már este 7-kor kidőltem! Most reggel 6 óra van. Egy kicsit vágytam a magányra, ezért felkeltem, felöltöztem, majd elhatároztam, hogy kimegyek a közeli tengerpartra. A palota folyosóin csak néhány szolgáló járkált, a hercegek sehol sem voltak..... Hála az égnek!...

Gyorsan elmentem az istállóba a lovamért, majd felülve a hátára elvágtattam a partra. Ott leterítettem egy kisebb pokrócot, amit magammal hoztam. Leültem rá, és csak a vizet néztem: Eszembe jutott egy régi emlék, amelynek következtében eleredtek könnyeim....

/Thor/

Olyan reggel 8 óra lehetett amikor felkeltem. Felöltöztem, majd reggeli után elhívtam Lokit beszélgetni:

-Figyelj, öcsém! Beszélnünk kell, nem akarom, hogy haragban kerülgessük egymást, és azt sem, hogy veszekedjünk! Kérlek hallgass meg!

-Ugyan miért?-kérdezte Loki, gúnyos hangnemben.

-Mert tudnod kell, hogy testvérekként semmi sem állhat kettőnk közé!

-Én nem vagyok a testvéred!-mint mindig, most is ellenkezett ezzel kapcsolatban, amit már kezdtem egy kicsit unni....:

-Loki! Ne kezdjük ezt előlről!....Békéljünk meg....anyánk,.....és  Viola kedvéért!-upsz...az utóbbit nem akartam hangosan kimondani, aminek következtében egy kicsit elvörösödtem...

-Viola kedvéért? Miért az ő kedvéért?!? Őt ne keverd bele a családi balhénkba! Ha ezt nevezhetem annak!...-ekkor közelebb lépett hozzám és komoly tekintetre váltott:

-Abban tisztában vagyok, hogy a lány nem engem szeret,.....de hogyha megtudom, hogy megsérted, vagy bántani mered....-ekkor előrántotta a tőrét és felém nyújtotta.

-Akkor megöllek!-szemei szó szerint szikrákat szórtak...

-Eszem ágában sincs ártani neki,.....és szerintem erre a tőrre nincs szükség!-erre ő eltette a fegyvert.

-Jó döntés! Akkor megegyeztünk!-nyújtotta kézfogásra a kezét, amit el is fogadtam, majd megöleltem őt.

-Köszönöm öcsém!-mondtam, majd elhagytam a helyiséget és elmentem Viola szobájához:

-Szia!.... Én vagyok, bejöhetek?-nem jött válasz, így egy kis idő után benyitottam.

A szoba üres volt, a lányt sehol sem láttam. Rögtön az istálló felé vettem az irányt, majd láttam, hogy Hajnal nincs a bokszában, így biztos voltam benne, hogy Viola lovagolni ment. Már ismerem, és tudom, hogy ha magányra vágyik mindig a vizet keresi, így elvágtattam a közeli tengerpartra, ahol meg is találtam őt....