/Viola/

Ahogy megérkeztünk Asgardba, Frigga nagy örömmel fogadott minket:

-Szervusztok, kedveseim! Viola, de rég láttalak!....Odin szakkállára, kisbabád lesz? Hát ez csodálatos! Nos, drágáim készüljetek, mert szervezek nektek egy olyan babaváró bulit, hogy majd leesik az állatok! -az anyósom szemei örömtől könnyesek voltak, és annyira örült a kicsinek, hogy folyton ölelgetett és puszilgatott hol engem, hol Thort....

-Nagyon köszönjük anyám!....Na? Mit szólsz, megünnepeljük a babát?-fordult velem szembe a férjecském, aki bociszemekkel nézett rám.

-Hmmm,....miért is ne? Ránk fér már egy kis együttlét a családdal! Benne vagyok!

-Nagyszerű! Akkor lehet mondjuk három nap múlva, a szülinapodon?-simogatta meg arcomat életem szerelme, miközben a palota felé sétáltunk.

-Hát...nem is tudom.... Szerintem lehet róla szó! Bár nem tudom, a pici mikor tervezi a rosszalkodást...-tettem kezemet a hasamra, mire a kis csöppség rúgott egyet, majd nem messze tőlünk megdörrent az ég.

-Jobb lesz, ha igyekszünk! Úgy hallom mindjárt esik! -jött oda mellénk Loki, mire nyugtatás képpen megfogtam a kezét:

-Nyugi Loki! Az ilyen kis dörrenések miatt nem szakad le az ég...

-E-ezt meg miből gondolod?-nézett rám értetlenül, az ifjabbik herceg.

-Hát... Mindig, amikor a pici rúg egyet, pontosan ilyen hangot szoktam hallani!....Viszont ha ezt most Thor csinálta, lehet csak képzelődtem!

-Tessék? Most nem használtam az erőmet és nem is vagyok feldúlt!....Itt az ég nem szokott csak úgy magától dörögni! Vagyis....ezt tényleg a kisbabánk csinálta!-mosolygott rám édesen, majd összefonta ujjainkat, másik kezével pedig megsimogatta a pocakomat.

-Na, megmondtam én!-húztam ki magam büszkén, majd nem sokkal később Thorral már a szobánkban voltunk....

/Thor/

-Ssszzz, áucs....-a feleségem a hasát simogatta, de közben szenvedést lehetett leolvasni arcáról.

-Valami baj van, szerelmem? Hívassak gyógyítót? -ültem le mellé a kanapéra, mire hirtelen, szorosan megölelt:

-Ne aggódj,....jól vagyok! Csak a szokásos, nincs semmi baj! Magától elmúlik, csak kell egy kis idő!

-Hogyhogy?....Mit csinál ilyenkor?-érintettem meg gömbölyű hasát, mire a lány megkönnyebbülten felsóhajtott:

-Huh,....köszönöm!....Amúgy ilyenkor rendez egy kis minivihart és apró villámokkal csípked belülről!...-ezt mind úgy közölte velem, mintha egy tök természetes dologról lenne szó, de engem ez totál megrémített.

-És....nagyon fáj?

-Őszintén? Mintha kínoznának!.....De érted ezt is elviselem, mert mindennél jobban szeretlek!-nézett mélyen a szemembe, enyhén mosolyogva.

-Köszönöm.... Én pedig a saját életemnél is jobban! És ígérem, hogy akár az életem árán is vigyázok rátok!-válaszként a lány hálásan megcsókolt...

Pár órával később....:

/Viola/

Thor ragaszkodott hozzá, hogy menjek el a gyógyítókhoz, vizsgálatra. A dokik viszonylag gyorsan, mégis alaposan megvizsgáltak...

-Nem kell aggódnia, a kisbaba egészséges!... Hölgyem..... Mondja csak, melyik világból származik? -kérdezte az egyik doktornő.

-Midgardról! Miért kérdi? -a nő aggasztóan az egyik varázsműszert nézte, mire a gyomrom görcsbe rándult...

-Csak mert....mert.... Akkor meg kell kérdeznem valamit! -lépett közelebb, majd megfogta az egyik kezemet.

-Re-rendben!

-Biztos benne, hogy meg akarja tartani a babát? Mert tudja az ön szervezete nem olyan erős, mint az asgardi nőké! Emiatt akár bele is halhat a szülésbe...

-Te-tessék? Mondjak le a gyermekemről? Azt már nem!....Nem tudnám megtenni...-lassan eleredtek könnyeim, mire a gyógyító megölelt:

-Tudom.... Tudom, mekkora áldozat!....De az életben maradásához muszáj lesz lemondania róla!

-De....De nincs rá mód, hogy mondjuk én is asgardi lehessek? Valami varázslat?

-Nem tudom.... Még nem kérdezett ilyet senki a birodalomban... És egy Midgardinak sem született még Asgardi gyermeke....mert....-mielőtt még kimondta volna az általam sejtett szót, sírva kirohantam a helyiségből, egyenesen a szobánkba.

Ott leültem az ágyra és arcomat tenyerembe temettem. Hosszú órákig csak sírtam, és közben a baba kétségbeesetten mozgolódott.

-Nyugalom, kicsikém! Biztos van rá mód, hogy megoldjuk ezt!.... Nem tudom hogyan, de minden rendben lesz,....ígérem! -tettem kezemet gömbölyű hasamra, mire a pici egy kicsit megnyugodott....

Két nappal később....:

-Kedvesem! Érzem, hogy valami bánt! Kérlek, mondd el! -guggolt le elém Thor, és megfogta a kezem, mire sírva fakadtam...

-Viola! Szerelmem, nem értelek!: Ma van a szülinapod, és a kisbabánk ünnepsége! Miért vagy szomorú, történt valami?

-Ne-nem.... Vagyis igen... Thor,....te képes lennél lemondani rólam, hogy megmentsd a babát? Vagy inkább róla mondanál le, értem?

-Tessék? Miért kérdezel ilyeneket? Képtelen lennék hagyni, hogy valamelyikőtök meghaljon! Mindkettőtöket végtelenül szeretlek, nem tudnék nélkületek élni!....Drágám, csak nem azt akarod mondani, hogy a baba veszélyt jelent rád?!? -kezdett ő is kétségbeesni, ezért felült mellém az ágyra, és megölelt.

-D-de igen! A gyógyítók azt mondták, a származásom miatt nem leszek képes megszülni a gyermekünket!....Annyira sajnálom, Thor!....

/Loki/

Az elmúlt éjjel volt egy álmom!:

Láttam a bátyám feleségét, ahogy sírva szenved, aztán hirtelen elhallgatott, és csak egy kisbaba sírását hallottam utána....
Amikor felébredtem, kétségbeesetten rohantam anyámhoz, hogy elmondjam neki, mit láttam. Mikor beléptem a szobába, anya a tekintetemből, és könnyes szemeimből tudta, miről van szó:

-Gyere,....ülj le kisfiam!-engedelmeskedve neki helyet foglaltam az ágya szélén, majd sírva megöleltem:

-Anya.... Szörnyű látomásom volt!...De ez nem történhet meg! -erre megérintette homlokomat, és megnézte legfrissebb álmomat. Érdekes módon nem esett kétségbe:

-Nyugalom, drága fiam! Nem lesz semmi baj!

-E-ezt meg hogy érted? Már hogy ne lenne baj, ha Viola meghal?!? Az igenis nagy baj! Mindannyiunknak fájna, és a kisfiú édesanya nélkül nőne fel! Ez a lehető legrosszabb jövő! Muszáj tennünk valamit, akármit!-könnyeimtől már alig láttam valamit, ezért letöröltem azokat.

-Tudom, Loki! És igenis tenni fogunk valamit!.... Már tudom is, hogy mit!

Elmondta nekem, hogy ő a látomásában látta, van rá mód, hogy megmentsük Violát...

/Viola/

-Nem kell sajnálnod! Mert ez az én hibám! Kérlek bocsáss meg nekem!-az ő könnyei is eleredtek, majd hirtelen a helyiségbe valaki beteleportált:

-Nem! Igenis van megoldás! Mi tudunk segíteni! -az ajtóban Frigga és Loki állt. A férfi láttán rögtön odarohantam, és sírva megöleltem....

/Loki/

A lány rettentően megijedt és kétségbeesett. Ahogy átölelt, én is éreztem azt a fájdalmas érzést, hogy lehet, muszáj kioltani egy kis életet.

-Ssshh! Nyugalom, minden rendben lesz! Ne sírj, tudod, hogy az nem tesz jót! Nyugi, se neked, se a fiadnak nem kell meghalnia!

-Te-tessék? Mégis hogyan? É-és honnan tudod, hogy kisfiam lesz?-emelte rám tekintetét, majd ismét szorosan megölelt.

-Álmomban láttam a jövőt, ahogy anyám is! Van rá mód, hogy megmentsünk titeket!...

/Viola/

-Ahogy mondja! Van egy bájital, amelyet ha bárki megiszik, asgardi lesz belőle! Egyáltalán nem veszélyes, Midgardiak is elfogyaszthatják!-mondta Frigga, megnyugtató hangon, majd megölelt.

-És honnan szerzünk olyat?-kérdeztem, már nyugodtabb lélekkel.

-Asgard egyik erdejében él egy sárkányfaj, amely már a kezdetek óta itt él! Őshonossága miatt nem keveredett más világi fajtársaival, így a könnye nagyszerű arra a célra, hogy átváltoztassunk asgardivá! Ezt alkalmaztuk Lokinál is, amikor hozzánk hasonló külsőt adtunk neki babakorában!

-Dehát... Ő még mindig át tud alakulni jégóriássá, vagyis az átváltozás nem volt teljes, ugye?

-Jó észrevétel, de tévedsz! A jégóriás ösztönei és az alakja csak később lett visszaadva neki! Kiskorában még csak egy átlagos asgardi herceg volt, de amikor elérte a felnőttkort, visszaadtuk neki jöttün vonásait és képességeit, mert akkor már tudta kezelni indulatait!-mosolygott fiára, aki erre viccből bekékült.

-Látod? Nincs miért aggódnod!.... Thorral megszerezzük neked a szérumot, még ma!-kacsintott rám Loki, mire megint megöleltem:

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Örökké hálás leszek nektek!

-Igazán nincs mit! Tudod, hogy nagyon szeretünk!-puszilta meg a fejem búbját, majd nem sokkal később a herceg testvérével együtt elindult az ősi erdőbe.

Addig mi Friggával a partyt szerveztük, és én választottam ki a díszeket, lufikat.

-Hmmm, nem is tudom.... Kék vagy zöld? Mindkét színt annyira szeretem!....Frigga? Neked mi a véleményed?

-Hát....ha tényleg nem tudsz dönteni, mindkettőből rakunk fel valamennyit! Én is így csináltam a fiúknál!: Mivel nem tudtuk, Loki mikor született, ezért ugyanakkor tartottuk a szülinapját, amikor Thornak. Ahányszor veszekedtek, hogy milyen színű legyen a díszlet, én így tettem igazságot!-válaszolta, s a boldog emlékek mosolyt csaltak arcára.

-Értem... Biztos ennivalóak lehettek, amikor civakodtak!

-Igen... Ennivalóak voltak, csak amikor már nagyobbacskák lettek, verekedéssel oldottak meg mindent!....Mindig nekem kellett szétválasztani őket! Egészen sokáig birkóztak,....de nyugalom, ez a fiúcskáknál normális! Biztos a te fiad is ezért rúgdos! Nagyon kis harcias....és angyali gyermek lesz, tudom!-mondta, miközben varázslattal felrögzítette a nagy ajtó fölé az óriási "Babaváró buli" feliratot.

-Ezt a jövőből tudod?

-Nem!....Abból, hogy Thor az édesapja, te pedig az édesanyja! A fiam harcias, te pedig kedves és gyengéd!-mosolygott rám boldogan, majd újabb díszeket varázsolt a falra.

-De te láttad a jövőt! Biztos többet is tudsz mondani.... Például.... Milyen nevet adok majd a kicsinek?

-Leányom! Nem mondhatok el mindent, és biztos vagyok benne, majd ha eljön az ideje, a szíved megsúgja a választ! Az anyai ösztön mindig segít!....

/Thor/

-Mit is mondott anyánk, hol van az a sárkánybarlang?

-A legmagasabb hegy lábánál! Tudod, ahol mindig túráztunk a srácokkal, és állandóan én voltam hátul!...-mosolyodott el öcsém, a boldog emlékek határásra.

-Ó, igen! Már emlékszem!....Mennyi idő telt el azóta!.... Még csak kis suhancok voltunk, 20 évesek!....Ejha! Az nagyon nagyon régen volt!

-Igaz! -válaszolta nevetve, majd nem sokkal később megérkeztünk célunkhoz.

-Szerinted hogy fogjuk elérni, hogy adjon a könnyéből?

-Őszintén? Nem tudom, de szerintem el kéne mondanod neki, mire akarod használni! Biztos meghatódik majd!

-Dehát.... Én nem tudok sárkányul! Miért nem beszélsz te? Mert gondolom te át tudsz változni!

-Hmm, jogos! Akkor majd beszélek én!-vigyorodott el, majd átalakult egy közepes méretű, zöld sárkánnyá.

Loki elindult a barlang bejárata felé, én pedig követtem őt...