1 hónappal később....:

/Viola/

-Áhh....már megint! Lo-Loki!-nyöszörögtem, amikor összeestem a konyhában, mire a csínytevés istene hozzám teleportált:

-Mi a baj? Mi történt?-guggolt le hozzám, az arcomat fürkészve.

-A szokásos,.....Loki, meddig kell még ezt bírnom? Nem vagyok elég erős, bele fogok halni!!!-sírtam el magam a fájdalomtól.

-Ne mondj ilyet, te igenis erős vagy! Csak lélegezz mélyeket! Ez az, jól csinálod!-segített felülni, majd bevitt a szobámba és letett az ágyamra.

-Pihenned kell! Mától elvállalok minden feladatot, te pedig itt maradsz! A ti érdeketekben!-tette a hasamra kezét, majd ezt mondta:

-Hozok egy gyógyteát, ami enyhít a fájdalmadon!.....

/Loki/

Gyorsan elővarázsoltam egy tasak gyógyteát, amit még a gyógyítók adtak nekem, amikor fájdalmaim voltak egy csata után. Amikor kész lett, bevittem a lánynak:

-Ha ezt megiszod, megszűnnek a fájdalmak és elalszol! Sok pihenésre van szükséged, ne aggódj, vigyázok majd rátok!-adtam kezébe a bögrét, majd ő lassan belekortyolt a forró italba:

-Hát, ez nem valami finom, de muszáj meginnod!-mondtam, amikor láttam az arcán, hogy megérezte azt a keserű ízt.

-Jólvan, próbálom!-válaszolta, majd nemsokára kiürült a bögre és a lány mély álomba szenderült.
Percekig csak néztem, ahogy alszik, majd megpróbáltam kapcsolatba lépni a picivel.... Nagynehezen sikerült is:

-Szia!-köszöntem a babának suttogva, amikor rátettem a pocakra kezemet.
A pici furcsa nyelven beszélt hozzám, de megértettem, amit mondott:

-Te vagy az apukám?-a hang alapján nem tudtam eldönteni, hogy lány vagy fiú...

-Nem, én Loki vagyok, a nagybátyád!-válaszoltam halkan, majd amikor a kicsi mozgolódott, gyengéden megsimogattam a lány hasát, amire a baba egy kicsit megnyugodott.

-Hol van apa? Hol van apa?-kérdezte szüntelenül.

-Apukád Asgardban van, védi a hazáját!

-Asgard? Az hol van?-kíváncsiskodott.

-Asgard a kilenc birodalom egyike, amely nagyon messze van innen! De ne félj, nemsokára megjön édesapád és majd együtt lehetsz vele! Most aludj, nem kéne felébresztened anyukádat!-abban a pillanatban nem tudom, mi ütött belém, mert megpusziltam a babát, vagyis pontosabban Viola hasát....
A lány szerencsémre nem ébredt fel, hanem békésen aludt tovább....

/Thor/

Egy hete véget ért a háború. Legyőztük Jöttünheim csapatait és visszatereltük a saját hazájukba..... Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna a feleségemre, Violára.....
Ma este szörnyű rémálmom volt: Álmomban Viola szenvedett és a nevemet kiáltozta.... Tudtam, hogy ez jelent valamit, ezért reggel elmentem anyámhoz, hogy megfejtse az álom jelentését:

-Szervusz fiam! Látom valami aggaszt, mi történt?-kérdezte anyám aggódó tekintettel.

-Szörnyű álmom volt, anyám! A kedvesem szenvedett és a nevemet kiáltozta! Mit jelenthet ez?-kérdeztem könnyes szemekkel, mire ő megsimította az arcomat:

-Ne aggódj, Viola jól van! Csak azért álmodtad ezt, mert nagyon hiányzik neked! Menj hát, és látogatsd meg! Majd mi helyre tesszük Asgardot Odinnal!-válaszolta, majd megöleltem és ezt mondtam:

-Köszönöm anya! -megpusziltam az arcát, majd útnak indultam a Bifröszt felé....

/Loki/

Viola két teljes napig csak aludt. Odinnak hála minden a legnagyobb rendben volt. Nem csodálkozom, hogy annyira ki volt készülve szegény, hisz egy 5 hónapos babát nem könnyű elviselni! Ráadásul egy isten gyermekét neveli a méhében, aki villámokat szór.....Bele se merek gondolni, hogy milyen szörnyű fájdalom gyötörheti őt minden egyes nap....
Ma reggel Viola jókedvűen ébredt és már nem volt falfehér az arca.

-Jó reggelt, álomszuszék! Hogy aludtál?-kérdeztem széles mosollyal számon.

-Egész jól....Miért? Meddig aludtam?-kérdezte, amikor leült mellém az asztalhoz.

-Két napig,.... de ne aggódj, ez jó jel! A tea segített és megerősített téged! Nem lesz olyan fájdalmas, ha megint rúg egyet a pici!-simítottam meg a pocakját.

-Úgy beszélsz, mintha a saját gyermeked lenne!

-Nos....mivel ő a bátyám gyermeke, fontos nekem, ahogy te is!-válaszoltam mosolyogva, majd később elmeséltem a lánynak, hogy beszélgettem a babával...

-Komolyan? Te beszéltél vele? Hogyan?-nézett le gömbölyű hasára, majd megsimogatta azt.

-Varázsló vagyok, így megértem, amit az alsóbbrendű lények mondanak!

-És mit mondott?

-Megkérdezte, hogy én vagyok-e az apja....Nemet mondtam, mire ő nyugtalankodni kezdett és forgolódni! Szüntelen azt kérdezte, hogy hol van az apukája, és én elmondtam neki, hogy otthon van, Asgardban! Ez megnyugtatta őt!-ezután elkezdett beborulni, és dörögni az ég.....