/Viola/

Miután a herceget elnyelte a szivárvány híd, a bátyám először csak hápogott, majd mérgesen megszólalt:

-Ez meg mi volt?!?....Viola Stark, magyarázatot kérek! Hogyha a hátam mögött összejöttél vele, akkor én...!-nem engedtem, hogy folytassa, mert közbe szóltam:

-Nem! Ő csak a barátom!

-Barátod, mi? Azt mondta, hogy szeret téged és megpuszilta a homlokod! Mi a fenének engedsz meg neki ilyesmit? Ő maga a megtestesült őrült, te is tudod, hogy mit művelt New Yorkkal!!!-a bátyám már olyan pipa volt, hogy szinte bevörösödött a feje...

-Dehát...

-Nem, nem! Nem fogadok el kifogásokat, kisasszony!!! Viola értsd meg, ezt csak azért teszem, hogy megóvjalak! Te is tudod jól, hogy a családunkból csak ketten maradtunk! Bátyádként kutya kötelességem vigyázni rád, úgyhogy azt teszed, amit én mondok, világos?!? -tudtam, hogy vele nem érdemes vitatkozni, ezért inkább szót fogadtam neki:

-Világos!

-Remek, akkor tedd el a lovadat és nyomás be, a lakásba! Majd én átveszem a cuccaidat! -mondta még mindig ingerülten, majd én lehajtott fejjel meg is tettem, amit kért.

Ahogy beértem a szobámba, rögtön sírva fakadtam....

/Loki/

Miután visszatértem Asgardba, összeszedtem a lány cuccait egy varázslattal. Thornak nem akartam szólni, mert tudtam, hogy ész nélkül nekivetné magát Tonynak és mivel így is le van sérülve, nem bírna el vele, meghát az ég világon semmi értelme se lenne a párbajnak...Így hát titokban fogom tartani, hogy Viola nem jöhet vissza....

/Tony/

Kb. fél órával később az Asgardi visszajött, a csomagokkal együtt.

-Kösz a segítséget, mostmár hazamehetsz! -vetettem oda neki flegmán, mire ő átadta a húgom bőröndjét és táskáját.

-Várj, Tony! Miért csinálod ezt, mi nem bántottuk a húgodat!

-Persze, persze! Ne süketelj itt nekem! Egy szavadat se hiszem, úgyhogy kár a gőzért, és tiplizz haza, te szörnyeteg!-még mindig dühös voltam rá, ő pedig egy lépést se tágított...

-Előtte még elköszönhetnék Violától?-erre a kérdésére megforgattam szemeimet, majd mérgesen fújtatva, de betessékeltem Lokit a házba...

/Loki/

A lány nem volt a nappaliban, ezért bátyja elvezetett a szobájához:

-Biztos odebent van! Kapsz öt percet, ajánlom, hogy gyors légy! -mondta, majd én benyitottam a takaros kis szobába, ahol Viola az ágyán ülve sírt.
Becsuktam az ajtót, majd odamentem a lányhoz, mire ő rögtön megölelt:

-Loki!!....

-Ssshhhh! Tudom, te is hiányozni fogsz! -csitítgattam, de nem hagyta abba a sírást...

-De....Megígértem Thornak, hogy.....hogy nem maradok sokáig, erre Tony eltiltott tőletek! Istenem Loki, én ezt nem fogom kibírni, szükségem van rátok!!!

-Nyugodj meg, kitalálok valamit! De egyenlőre itt kell maradnod, és a bátyámnak nem szabad tudomást szereznie erről, mert akkor félek, újabb párbaj lesz! Pár hónapot muszáj lesz maradnod, hogy Tony egy kicsit megenyhüljön! Ne aggódj, nem szabadulsz meg tőlünk örökre! -egyik ujjamat az álla alá helyeztem, majd halványan elmosolyodtam, mire ő ismét megölelt, majd egy puszit adott az arcomra...

-Rendben....-ahogy ezt kimondta, Tony benyitott:

-Lejárt az idő, Asgardi!

-Fel a fejjel,....szia! -még utoljára megöleltem a lányt, majd az ajtó felé vettem az irányt.

-Oké, szia! -köszönt el ő is, majd Tony kitessékelt onnan, utána pedig hazamentem...

/Viola/

Pár órával később sikerült teljesen megnyugodnom, így gondoltam lovagolok egy kicsit.

-Hé, te meg hová mész? -kérdezte a konyhában telefonozgató bátyám.

-Csak lovagolok egy kicsit, nem megyek messzire! -s azzal el is indultam az istálló felé, majd felnyergeltem Hajnalt, aki boldog nyerítéssel fogadott.

-Szia! Van kedved ügetni egyet?-a lovam beleegyezés képpen újra játokasan felnyerített, majd izgalmában toporogni kezdett.

-Jólvan kislány, tudom! Már elég régen vágtáztunk együtt! Sajnálom, hogy az utóbbi hetekben elhanyagoltalak! Nyugi, most majd lesz időnk bepótolni a napi vágtázást! -simogattam meg a kancám orrát, majd nem sokkal ezután már fel is ültem rá:

-Készen állsz? Gyerünk Hajnal, vágta!-paskoltam meg a ló nyakát, majd el is indultunk villámgyors tempóban a füves rét felé.
A lovam éjfekete sörényébe vígan belekapott a szél, miközben boldogan vágtázott a széllel szemben.

-El is felejtettem, milyen jó érzés!-gondoltam magamban, miközben szippantottam egy mélyet a virágoktól illatos levegőbe.

-Ez az, lovacskám! Ügyes vagy!-mondtam, amikor átugrattunk egy farönköt, majd körbejártuk az egész farmot.
Ezután visszamentünk az istállóba, ahol elkezdtem lecsutakolni Hajnalt:

-Jó kis menet volt, ugye? Szuper voltál kisbarátnőm, megérdemled az almát!-az egyik vödörből kivettem egy szép, piros gyümölcsöt, majd odaadtam a lovamnak.

-Nocsak, lovacskám! Látom Asgardban volt mit enned! -néztem végig az állaton, aki szerintem egy kicsit meghízott, hisz a hasa a szokásosnál egy picit nagyobb volt...

-Nade ez nem probléma! Majd itthon ledolgozod, és újra szép karcsú leszel, drágaságom! -pusziltam meg a nóziját, majd bevittem a bokszába, és bezártam az istállót éjszakára.

-Na? Kiszellőztetted a fejed? -kérdezte Tony, amikor a konyhába értem.

-Igen, kifejezetten jól esett a lovaglás!

-Szuper! Akkor gyere, együnk valamit!-a jelek szerint a bátyám már egy kicsit megnyugodott és úgy látszik, már nem haragszik annyira...

-Amúgy meddig maradsz itt?

-Hát....még nem tudom, de szerintem olyan egy-két hónapig! Képzeld, felújítom a Stark tornyot, ráadásul új cuccokat kap a cég is! Ha kész lesz, eljössz megnézni? -kérdezte, miközben megkente a kenyerét májassal.

-Aha,...lehet!

Vacsora után mindketten, egymás után megfürödtünk, majd Tony elvonult aludni, én pedig még olvastam egy kicsit a szobámban....