/Viola/

Amikor visszaértünk a palotába, a királyné nagy mosollyal fogadott minket:

-Viola drágám! Hát meggyógyultál, annyira örülök!-ezután még egy kicsit beszélgettünk, majd később Thor elment megkeresni Helát, én pedig bekopogtam Lokihoz:

-Szia, én vagyok! Bejöhetek?-az ajtó túloldaláról nem jött válasz, de egyszercsak a bejárat kinyílt.
Loki az ágyán ülve, elmélyülten olvasott egy könyvet, de amikor meglátott, szó szerint felugrott és szorosan megölelt:

-Viola! Úgy aggódtam érted, minden rendben?-aggódva nézett rám, és egyik kezével az arcomat simogatta.

-Igen, mostmár jól vagyok!....A kezed hogy van? Fáj még?

-Nyugi, nem vészes! Sokkal jobb, mint volt!-a férfi letekerte a gézt, majd megmutatta a sebet, amit én okoztam neki, véletlenül...

-Nem vészes?!? Ez-ez koromfekete! Jajj Loki, annyira sajnálom, ez az én hibám!

-Ugyan! Egyáltalán nem tehettél róla! Ne áltatsd magad, nem haragszom rád!-egyik ujját az állam alá helyezte és mélyen a szemembe nézett.
Annyira elvarázsoltak smaragd zöld íriszei, hogy szinte észre sem vettem, ahogy megcsókolt....Hoppá...

-Loki? E-ezt miért kaptam?

-Azért,.....mert szeretlek!-válaszolta halál komoly arccal, mire nekem egy könny csordult le arcomon:

-Sajnálom,....de nem lehetünk többek barátoknál!...Kérlek ne érts félre, nagyon kedvellek, de az én szívem már választott!: Én a bátyádat szeretem, és ezért könyörgök ne gyűlöld meg őt, ne bántsd! Inkább engem! Engem szidj, velem ordibálj! Csak ne haragudj Thorra! Nem akarok közétek állni!

-Tudom Viola! Hidd el én soha nem bántanálak egyikőtöket sem! Saját testvéremként szeretem Thort, és téged pedig képtelen lennék meggyűlölni! Szívem örökké érted fog dobogni, még akkor is, ha a sors elválaszt minket! Ne feledd, rám mindig számíthatsz!....Naaa, ne sírj, semmi baj!-ismét átölelt, ami most nagyon jól esett...

Eddig fogalmam se volt arról, hogy Loki ennyire ragaszkodik hozzám, és hogy ilyen tiszta szívű, megértő. Én nem úgy szeretem őt, de ő ennek ellenére sem mond le rólam...Loki egy igazi jó barát...

-Köszönöm! Köszönöm, hogy megértesz! Olyan jó barát vagy!

-Nagyon szívesen! Én mindig a barátod maradok, bármi történjék!-mondta a szemembe nézve, majd megpuszilta homlokomat.

-Rendben....Sajnos most mennem kell, mert ma megyek haza a Földre....

-Tessék? Hazamész? Miért? De....ugye visszajössz?-először kétségbeesett, majd komoly arcot vágott...

-Nyugi, csak pár napra megyek, mert át kell vennem egy díjat, és meglátogatom Tonyt! Aztán visszajövök, ne aggódj!

-Oké....Vigyázz magadra!-megint megölelt...Úgy tűnik nagyon hiányozhattam neki az utóbbi pár napban...

-Jólvan! Nyugalom, nem leszek egyedül, Thorral megyek! Majd ő vigyáz rám helyetted, lovagom!-játékosan megpöccintettem az orrát, majd elköszöntem és elmentem megkeresni Thort....

/Thor/

Már az egész palotát körbe jártam, de Helát sehol sem találtam! Már kezdtem feladni, amikor az istállóban egyszercsak megpillantottam őt:

-Hela! Hála az égnek, végre megvagy! Beszédem van veled!

-Á, helló öcsém! Csak nem a kis barátnődről van szó? Lapátra tettétek már?-kérdezte, gúnyos mosollyal.

-Mi? Nem! Töröld le azt az utálatos mosolyodat, ha nem akarod, hogy párbajra hívjalak!!!

-Chhh! Nem fogom rád pazarolni a drága időmet, nem küzdök meg veled! Úgyis én győznék, te is tudod! Inkább higgadj le és beszéljük meg a dolgot!-eközben kimentünk a mezőre.

-Higgadjak le? Viola majdnem meghalt miattad! Szóval vagy bocsánatot kérsz, vagy kénytelen leszek használni a villámokat!!!

-Bocsánatot kérni? Mégis miért? Semmi rosszat nem tettem, csak megóvtam a családunkat egy kis koszos parazitától!-na most telt be a pohár!:
Testemet kezdték átjárni az egyre nagyobb szikrák, az ég pedig beborult, majd dörgéseket lehetett hallani.

-Párbajra hívsz?....Hát legyen!- egy varázslattal felöltötte harci ruházatát, és sisakját, majd egymásnak rohantunk...

/Loki/

Miután a lány elment, pár perccel később ismerős dörgéseket és villámlást hallottam, mire rögtön tudtam, hogy baj van!:
Amikor ilyen intenzív a vihar az azt jelenti, hogy Thor harcolni készül és nagyon dühös. Nagyon remélem, nem Helával akar megküzdeni, mert akkor esélye sincs!...

Gyorsan elteleportáltam a hang irányába, majd az istállónál megláttam Violát, a mezőn pedig a két vetekedő testvéremet.
Mielőtt még a lány közelített volna a "küzdőtérhez" odarohantam hozzá:

-Viola! El kell menned innen, itt nem vagy biztonságban! Menj vissza a palotába, ez túl veszélyes!

-Mi? Miért?-értetlenkedett, mire én megragadtam a csuklóját és visszavittem őt a szobájába.

-A te érdekedben maradj itt, kérlek! Ne félj, minden rendben lesz!-ezután visszateleportáltam bátyámékhoz....

/Thor/

Minden erőmet beleadtam, de a nővérem felülkerekedett rajtam, erősebb volt...Ennek ellenére nem hagytam magam!: Annyi villámot küldtem rá, hogy a ruhája egy kicsit szaggatott lett...

Amikor ismét nekifutásból támadtam, valami energia féleség hátralökött, mire a földön landoltunk mindketten. Felültem, majd megláttam egy nagy zöld varázsfalat, amiből rögtön kivettem, hogy Loki csinálta.
Pár perccel később meg is pillantottam az öcsémet:

-Loki? Te meg mi az ördögöt keresel itt? Miért avatkozol bele a dolgomba?

-Nem beleavatkoztam, hanem megmentettelek, hisz te is tudod, hogy a halál istennőjét nem lehet megölni!-válaszolta, miközben felsegített.

-Hékás! Te most az ő oldalán állsz?

-Nem! Csak azért mondom ezt, hogy állj le!-eközben Hela a zöld falhoz lépett, majd eltűntette azt és odajött hozzánk...

/Loki/

-Te meg mit keresel itt? Állj félre, el kell intéznem a bátyádat!-mondta Hela keménykedve, majd odébb akart lökni, de én nem hagytam és Thor elé álltam védelmezően, mert a bátyám úgy le volt sérülve, hogy szinte már mindene vérzett...

-Nem! Vagy békén hagyod, vagy szétrugom a segged!-a biztonság kedvéért jöttünné változtam, hogyha harcra kerülne sor, legyen egy kis előnyöm...

-Békén hagyni? Dehát nem én kezdtem, te idióta! Egy párbajba nem lehet csak úgy beleavatkozni! Hagyni kell, hogy lerendezzék!-mondta felháborodva.

-És ha az egyik feladja? Vagy csak hagyja a fenébe? Inkább beszéljétek meg, kultúráltan!-érveltem a vérmentes tárgyalás mellett.

-Kultúráltan? Nem is rossz ötlet!-szólalt meg Thor is a hátam mögül, Hela pedig elnevette magát:

-Ó, te szerencsétlen! Sose tudod mit akarsz!: Egyszer esztelenül harcolnál, aztán meg inkább a gyáváknak való tárgyalást választod! Chh,....szánalmas vagy Thor!....Na én most léptem, szevasztok!-a nővérünk sarkon fordult és elment, én pedig elindultam Thorral a gyengélkedőre.

-Kösz, hogy kiálltál mellettem, de simán legyűrtem volna azt a boszorkányt!-mondta, miközben a folyosón haladtunk.

-Nincs mit! Mindigis én voltam a békekötő, amikor összecsaptatok! Ha Hela itt van, nekem ez a munkám!

-Hehe, ez igaz!-nevetett fel keserűen, majd hirtelen a derekához kapott és fájdalmasan nyögött egyet.

-Hé, veled meg mi van?

-Áh, semmi! Csak megszúrt azzal a nyavajás karddal!-amikor levette a tenyerét láttam, hogy a ruhája teljesen átázott vérrel, és a keze is tiszta olyan volt....Uff, jól elverték szegényt!...

-Mi van?!?....Na jó! Teleportálnunk kell, el ne hányd magad!-pár perc múlva már a gyengélkedőn voltunk, ahol a gyógyítók ilyedten gyűltek körénk:

-Hercegek! Mi történt?

-Hela megszúrta valami karddal és több helyen meg is vágta! Siessenek, már szinte mindene vérzik!-válaszoltam, majd átadtam Thort a dokiknak.....