Sziasztok, itt az új rész! Egy kis pihentetés az előző izgalmak után és a következő érdekességek előtt.😉 Jó szórakozás❤

Szerencsére könnyedén ki tudtam térni a magyarázat alól, miért nem voltam otthon, mert Christa nem ért haza csak pár órával később, mint én. Addigra pedig miszlikre téptem a papírt, amire az üzenetet írtam és már el is mentem aludni.
Másnap nagyon fáradtan keltem fel. Milyen kár, hogy a tanároknak nem adhatok papírt, hogy ,,Tisztelt tanárnő/ -úr! Mimi tegnap megmentette a világot, kérem a házi feladat és az órára való készülés hiányától eltekinteni." Szép is lenne! Szép álom...
Lementem a konyhába, ahol Christa éppen a reggelimet készítette. Ahogy sétáltam lefele a lépcsőn, megdörzsöltem a karomat... Ki volt száradva a bőröm... Ritka...
- Szia Mimi- mosolygott rám kedvesen és vidáman.
- Szia- motyogtam fáradtan és kedvetlenül.
- Minden rendben? Nem nézel ki túl jól- motyogta elszomorodva, majd a homlokomra tette a kezét.- Nem vagy lázas- mondta meglepetten.
- Nem, csak álmos- a francba, pont ekkor jutott eszembe, hogy simán fel vihettem volna a lázam, hiszen a forróság az erőm! Akkor nem kellett volna suliba mennem és kipihenhettem volna magam... De buta vagyok!
- Nem szabadna későn lefeküdnöd, mikor így is mindig olyan sok órád van- rakott elém egy tojásos, salátás szendvicset, ami a specialitása.- Jó, én se éppen nyolckor értem haza, de én már nem vagyok fejlődésben lévő szervezet.
- Mikor értél haza?
- Hajnali egy. Már aludtál- mondta mosolyogva.
- Igen, de max fél órája- füllentettem. Igazából már fél tízkor úgy aludtam, mint a bunda. Tessy megmondta, hogy fárasztó hatása van a medál varázslatának.
- Ekcémás lett a kezed?- kérdezte a könyökömhöz érve, amivel a pultra támaszkodtam. Sosem voltam ekcémás, de a könyököm mégis száraz volt és tényleg úgy nézett ki, mintha ekcéma lenne.
- Igen- mondtam bizonytalanul.- Tegnap reggel jött ki, de nem tudom, mitől- kamuztam ismét.
- Én sem tudom, miért, de van a fürdőszobában hidratáló krém, ha gondolod kend be vele- bólintottam, bár meg voltam győződve róla, hogy ez nem ekcéma.
Christa megint hamarabb ment el, mint én. Bementem a fürdőbe és bekentem a hidratálóval a karjaimat. Ahogy sejtettem: semmi különbséget nem éreztem, ha az nem számít annak, hogy gusztustalanul zsíros lett a kezem a krémtől. A tükörbe nézve nem festettem valami fényesen: az arcbőröm is száraz volt. Persze mindez eltörpült amellett, ami történt... Mint egy macskának, hirtelen összeszűkült a pupillám. Ajaj, gondoltam, ez így nem jó.
Elképzeltem anyukámat, mármint az igazit, ahogy meglátja az üzenetem, pont mint a sárkánylányok előző nap. Azt üzentem: Segíts! Gyere gyorsan!
Miközben anyámra vártam, a könyökömön lévő szárazság elkezdett inkább pikkelyekre emlékeztetni, én pedig egyre jobban kezdtem bepánikolni.
Hirtelen a hajpántomon lévő sárkány minta elaludt. Ez azt jelentetette, hogy anyukám a medálban van.
Megnyomtam a medált, mire a sárga színű sárkányszellem kirepült belőle.
- Te jó ég, hogy nézel ki- mondta köszönés helyett.
- Neked is jó reggelt- fintorogtam. Anya emberré változott.- Most mit csináljak? Teljesen át fogok alakulni sárkánnyá? Ez nem állapot- hadartam idegesen, de anya egy kézmozdulattal elhallgattatott.
- Nem leszel sárkány- mosolyodott el, majd a két kezével kört rajzolt a levegőbe. Gyenge szél támadt a fürdőszobában, anya előtt pedig egy sárga kezelőlap szerűség jelent meg.- Dragfille guerison- mondta raccsolva, mire melegség járta át a testemet. A kezelőlap belém repült.
Mikor a melegség megszűnt, a tükörbe néztem: pont olyan voltam, mint a sárkányosodás előtt.
- Mi volt ez az egész?- sóhajtottam megkönnyebbülve.
- Semmi különös. Ilyen hatással volt rád a tegnapi átváltozás.
- Te erről honnan tudsz?- néztem rá kérdőn.
- Fél óránként rádnézek minden nap. Azt hiszed attól még, hogy apáddal együtt vagyok, még nem érdekel, mi van veled?- igazából nem gondoltam volna. Nem tudtam, hogy ilyen fontos vagyok neki. Elmosolyodtam.
- És ez még előfordulhat?- céloztam a sárkányosodásomra.
- Persze. Velem is sokszor volt. De megtanulod ezt az egyszerű kis varázslatot nem fog problémát okozni. Sőt, erősíti az imunrenceredet és a tűz erődet.
- Ó, akkor mától nem kell annyi zöldséget ennem?- csillant fel a szemem.
- De. Csak ez olyan, mintha megettél volna hat paprikát. De attól még enned kell- kacsintott rám kedvesen.- De most készülj, mert el fogsz késni.
Igaza volt, már csak 10 percem volt elkészülni. Anya ahogy jött, úgy ment. Kapkodva ugyan, de sikerült elkészülnöm.
Nagy meglepetésemre a lányok nem voltak a teremben. Andy mosolyogva nézett rám.
- Szia. Hol vannak a lányok?- ültem le mellé. Mikor tegnap hazakísért megbeszéltük, hogy a suliban nem kötjük mások orrára, hogy együtt vagyunk, szóval csak diszkréten köszöntünk.
- Nem tudom... Hol szoktatok lenni, amikor nem az osztállyal vagytok?- kérdezte.
- A MEM!- csaptam a homlokomra.
- A mim?- ráncolta össze a szemöldökét Andy.
- Második Emeleti Mosdó- suttogtam rákacsintva, mire egy olyan ,,á, így már világos" fejet vágott.- Nem sokára visszajövünk- mondtam, majd felpattantam a székemről és a lány wc felé vettem az irányt.
Mikor beléptem a mosdóba mind a négyen infarktust kaptunk. Ők azért, mert nem tudták, ki megy be, én meg a látványtól: Mind a hárman elkezdtek sárkányosodni. Mikor rájöttek, hogy csak én vagyok, ijedten faggatni kezdtek.
- Mi a franc ez?- csattant fel Anne a karjára mutatva.
- Mi történik velünk- pánikolt majdnem sírva Letti.
- Te miért nem lettél szörnyeteg?- kérdezte Emma, mire elmosolyodtam.
- Nyugi. Mindjárt mondom- felemeltem a kezeimet és egy nagy kört írtam le velük. Megjelent előttem egy halvány pirosas színű kezelőlap, a mosdóban gyenge szellő lengedezett.- Dragfille guerison!- mondtam határozottan, mire mind a hárman vissza változtak normális emberré.
- Hál' Isten- nyögött fel Anne.- Szóval mi volt ez?
- Semmi baj. Anyám szerint az aranysárkány szerűséggé való változásom következménye.
- Csodás! HelloKitty nem fog átváltozni?- gúnyolódott Emma.
- Ez csak sárkányokra hat- mosolyogtam gúnyosan.
- Halihó! Mi nem vagyunk sárkányok. Adtál nekünk egy erőt, amit bírtoklunk. Sárkánylányok vagyunk, de nem sárkányok- mondta Emma.
- De ott él bennetek. És át voltatok változva, szóval...- húztam félmosolyra a számat.
- És ezt a cuccot, amit az előbb csináltál, mi is tudjuk használni- kérdezte Letti még mindig az előbbiek hatása alatt.
- Majd megpróbálhatjátok, szerintem igen- bólintottam.
- Jó. Mit mondtál?- kérdezte Anne.
- ... Nem tudom... Talán oda raktározta el az agyam, ahova a jóslatot is. Azaz sárkányként tudok róla, de emberként nem- vontam vállat.
- Pompás- fintorgott Emma.- Nekünk is van ilyenünk?- csillant fel a szeme.
- Nem tudom... Lehet.
- Milyen tájékozott vagy. Mondták már?- gúnyolódott Anne.
- Fejezzétek be- emelte fel a hangját Letti.
- Jól van na- mormogta az orra alá Anne.- Már viccelődni sem szabad?
- Nem. Vegyétek komolyan. Ne hülyéskedjetek vele. Feladatunk van- mondta Letti határozottan, majd széles mosoly terült szét az arcán- Én bízom benned- mondta nekem- és az erőben, amit adtál.
- Vigyázz Letti, még lesz önbizalmad- bökte oldalba kedvesen Anne, majd megölelte.
- Csoportos ölelés- kiáltotta Emma bolondosan, megnyújtva az é betűt, majd engem magával rántva Anne-hez és Lettihez ugrott. Ennek összefejelés és harsány nevetés lett a vége.
- Na, most pedig mesélj- robbantotta szét az ölelést Anne, majd rám nézett és kérte a tegnapi átváltozásom magyarázatát.
- Mesélek- dőltem neki a falnak, majd mindent töviről hegyire elmeséltem nekik.