Sziasztok, itt a harmadik rész! Rengeteg újdonság vár rátok😘
Jó szórakozást: Chy❤

Mimi vagyok... Legalábbis azt hiszem. Eddig biztos voltam benne, hogy tudom, ki vagyok. De most már nem tudom, mert sárkány vagyok, ember vagyok, szuperhős, meg minden; csak az nem, aki eddig voltam. Persze ez nem feltétlenül rossz...
Hiszen együtt járok életem szerelmével. Csodálatos barátnőim vannak és megtaláltam apukámat is. Bár így utólag belegondolva, nem beszélgetünk túl sokat, de ez is változni fog!
Minden nagyon happy, de kicsit tartok attól, hogy mi lesz... Mi fog még történni... Ki ez a Hatalom sárkányának nevezett némber, aki a hírekből üzenget a városnak...
Be kell valljam, magamnak és másoknak is: kicsit félek. Nem nagyon, csak úgy egy picikét. Hiszen szuperhős vagyok, meg minden. De még az aranysárkányt is meg kell találnom, és el kell pusztítanom a lovagokat, meg ezt a nőt... Sok. Egy kicsit túl sok feladat egyszerre, nem? Ja, és persze mindezt titokban, mert nem tudhatják meg mások, hogy ki is vagyok. Ez nem lenne olyan nehéz, ha nem osztottam volna meg eddig mindent az anyámmal... Mármint a nevelőanyámmal. Christával. Szegény nem ezt érdemelte. Szeret engem, mint a saját lányát. A világ legkedvesebb nője. Most pedig azt hiszi, elhidegültem tőle, mert alig beszélek vele... És ebben az a legrosszabb, hogy igaza van. Régen mindig anyának hívtam, most már akaratlanul is Christának hívom.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Fájt a gondolat, hogy már semmi sem ugyan az, mint régen volt. Éreztem, hogy gyengülni kezd a szárnyam... Már egy ideje repültem, ráadásul ilyen gondolatokkal a fejemben. Futva folytattam az utamat.

A házak tetején futottam, közeledve a belváros fele, mikor megláttam egy fehér foltot. Intettem neki, ő vissza intett.
- Te is nézel híreket?- vonta fel az egyik szemöldökét HelloKitty.
- Nem volt más- vontam vállat. A keze hirtelen az arcomhoz ért.
- Te sírtál?- kérdezte komor arccal. A szemében látszott, hogy a szívén viseli, ha bajom van.
- Nem, csak a szél csípte a szememet- dörzsöltem meg az arcomat, majd szélesen elmosolyodtam.
Nem akartam, hogy egy kis emlékkép miatt legyen ő is ideges, főleg, mikor harcolni megyünk. Ne rám figyeljen, hanem magára, nehogy miattam essen baja.
- Akkor jó- mosolyodott el ő is és elindult New York City központja felé. Pár másodpercig csak néztem utána. Az jutott eszembe, hogy bármennyire is megváltozott minden, igazából ezerszer jobb lett, mint volt.
Elindultam HelloKitty után.
- És a lányoknak hogy fogsz szólni?- kérdezte futás közben.
- Jogos- gondolkodtam el. Felugrottam a levegőbe, majd becsuktam a szememet. Elképzeltem a sárkánylányokat, ahogy az arcuk előtt felvillan a ,,Gyertek a központba" felirat. Persze tűzből, hogy máshogy. Széttártam a kezeimet és megfeszítettem az ujjaimat.- Menj- suttogtam, mire egy pillanatra melegséget éreztem az ujjaimon.
Kinyitottam a szememet. HelloKitty már csak egy pici pontnak tűnt, olyan távol járt. Extra tempóra kapcsoltam, hogy be tudjam érni repülve.
Mire beértem már látható volt a központ. Megragadtam a kezét és felemeltem.
- Hé- nézett fel rám csodálkozva.
- Bocsi, de így gyorsabb- majd a magasba emelkedtem vele.
- Hű- motyogta döbbenten.
- Jó a kilátás, mi?- mosolyogtam rá. Nem válaszolt. Amikor lenéztem, láttam, hogy mosolyog.
Hátra fordultam. Három apró folt közeledett felénk. A lányok voltak azok. Hát ez gyorsan ment!
- Várj- álltam meg, majd letettem HelloKittyt.
- Mire?
- Jönnek a többiek. Várjuk meg őket.
Nem tartott sokáig, míg a sárkánylányok odaértek hozzánk. A helyzethez képest mindegyik vidám volt.
- Jó hogy itt vagy- bólintott HelloKittynek először Anne, mire a többiek is helyeselni kezdtek.
- Igenis szükség van rád- mondta Emma, aki megpróbálta meggyőzni Nina butaságainak az ellenkezőjéről. Pedig én már megértettem: Így kellett történnie. Ha nem sértette volna meg őt, akkor nem akadt volna ki. Nem mondta volna, hogy ,,Hagyjatok engem békén!", és akkor sosem jövök rá, ki is ő valójában. Szegény lány! Nem irígylem a munkáját! Mindenki utálta, mikor elment tőlünk... Pontosabban mikor elűztem... Pedig csak segíteni akart.
- Kedvesek vagytok, de szerintem mennünk kéne- hárított ügyesen Andy.
- Miről van szó? - kérdezte Letti.
- Egy nőről. Pontosabban egy sárkányról. A Hatalom sárkánya uralni akarja a földet. Meg kell állítanunk- mondtam röviden.
- Ó, pompás- forgatta a szemét Anne.
- És arra nem gondoltatok, hogy már rég elment?- kérdezte Emma most éppen flegmán.
- Ja, ha ott volt is rég elment már- helyeselt Letti.
- Szerintem nem- mondta Masnis Cica.- Arra vár, hogy oda menjünk.