Reggel pontosan keltem, pontosan időre lettem készen és pontban öt perccel fél 8 előtt bent voltam, ahogy megbeszéltük a lányokkal. Szép sorjában megérkeztek ők is, majd együtt az igazgatói felé vettük az irányt. Emma kicsit ideges volt, mert ha nem sikerül neki ez az egész, most már tuti, hogy elkésik az ő sulijából. És ha a sulijában kiderül, hogy itt járt, akkor még annál is rosszabb lesz neki, mint amilyen most. Persze, hiszen akkor Lilaék megkeserítenék az életét.
Bekopogtunk az igazgatói ajtaján. Egy kedves férfi nyitotta ki az ajtót. Mr. Jimmer, az igazgató mosolyogva fogadott minket.
- Mit tehetek önökért?- mosolygott kedvesen. Utálom, hogy magáz minket! Olyan idegesítő, mert mindig kellemetlenül érzem magam tőle.
- Ez a lány itt Emma Jackson, a Travel Gimibe jár és szeretne átjelentkezni hozzánk- mondtam határozottan.
- Értem. És ehhez miért kellenek önök?- pár pillanatig furcsán néztünk a dirire, majd véve az adást felálltunk és kimentünk az ajtó elé.
... Mondanom sem kell, végig hallgatóztunk! Elcsentünk egy poharat a kis tanáriból és az ajtóra nyomva mellé hajoltunk. Emiatt kitűnően hallottuk a beszélgetést.
- Miért szeretne átjelentkezni- hangzott a kérdés, ami valószínűleg már nem az első volt.
- Hogy miért? Hát... A másik suli túl nagy volt. És rossz volt az osztályom. A tanárok nem voltak velünk kedvesek és azt sem tudtam, ki az igazgató- hadarta Emma.
- Értem. Azonban nem valószínű, hogy fel tudjuk venni, tudja így is többen vannak a 10.- es osztályokban, mint kéne.
Innen azonban nem hallgattuk tovább. Valamit tennünk kellett, különben Emmát visszaküldik a Travelbe!
Megragadtam Letti karját és elrángattam az ajtó elől.
- Ez így nagyon nem jó! - húzta a száját.
- Valamit tennünk kell- bólintottam.
- De mégis mit?- ekkor az igazgató úr lépett ki a tanáriból, hogy elvigye Emmát a sulijába és igazolja a késését.
- Nekem van egy tervem...- mosolyodtam el gonoszul.
- Mire készülsz?- kémlelte az arcomat.- Tudod mit, inkább nem is érdekel- vágta rá, amint felfogta, hogy valami rosszban sántikálok.
- Nyugi! Nem kapnak el- kacsintottam rá.
- Előbb mondd el, aztán majd eldöntöm, hogy bele megyek-e - javasolta, mire felrángattam a második emeleti mosdóba. Ki kellett próbálnom valamit, még az előtt, hogy elmesélném neki a tervemet. Kinyújtottam a kezemet, megfeszítettem. Elképzeltem, ahogy lángra lobban és meg is történt!
- Mi lenne, ha csinálnánk helyet Emmának a suliban?
- Mi... Hogy gondolod?- nézte idegesen a lángoló kezemet.
- Tudod... Ha Andy olyan rossz kisfiú, miért ne csinálhatna valami olyan dolgot, amiért kicsapják... Mondjuk nem is tudom... Felgyújt egy papírkosarat, vagy megégeti valakinek a lábát...
- Nem! Ó, nemnemnemnem!- rázta a fejét.- Ezt én nem vállalom! Különben is, honnan tudnák, hogy Andy tette?
- Egyszerű. Megmondjuk, hogy nála mindig van öngyújtó.
- Mi? Tényleg?- vonta fel a szemöldökét.
- Igen! Te még sosem vetted észre? Nem dohányzik, de ha valaki illegálisan az osztályteremben akarna dohányozni, neki mindig van öngyújtója.
- De az osztályban csak Josh akarna dohányozni, de ő a lovagos eset után eltűnt!- Hát igen, sajnos az emberek nem változnak vissza sötét lovagból emberré, hanem csak szimplán eltűnnek, de hogy hova és miért, azt nem tudja senki.
- Attól még csak nála van öngyújtó! Mi meg láttuk, hogy szünetben előveszi. Ennyi!
Ez a terv valóban nem hangzott olyan rosszul, mint amilyen rossz volt így utólag átgondolva, na mindegy. Bementünk a terembe. Anne Morgen persze belekötött az ölzözködésembe, de ez a kedvenc szoknyám, nem mondhatta, hogy nem áll jól, mert Christa egyik barátnője divattervező és csak nekem varrta, szóval ezt a csatát én nyertem.
- Neked mióta nyílt ki így a csipád?- kérdezte csípőre tett kézzel.
- És vajon a te szád mikor szárad ki?- mosolyogtam gonoszul, mire ő is lesajnálóan elvigyorodott.
- Sajnálom, soha. De az enyém legalább szép.
- Már miért lenne a szád szép- nevettem el magam.
- Mert még az orrom belseje is szebb, mint te- vicsorgott.
- Hű... Ez aztán a sértés- nevettem fel hangosan.
- Kit érdekel, hogy béna, ha egyszer sértés, nem- húzta félmosolyra a száját, majd leült.
- Vesztes- mosolyogtam gúnyosan, mire Anne csak felszegte az állát és elfordult.
Ekkor azonban Andrew lépett be a terembe. Szőke haját takarta a ronda, mocskos színű kardigánjához tartozó kapucni. Átlagosan nézett ki. Mint mindig. Amikor azonban elhaladt a szemeteskuka mellett ökölbe zártam a kezemet és elképzeltem, ahogy meggyullad. Mindenki ijedten oda kapta a fejét és döbbenten nézte a lángoló papírkosarat. Ugyan ez történt, mikor a tűz hirtelen kialudt... Döbbenten nézte mindenki, ezúttal én is. Miközben szugeráltam, láttam, hogy nedves lett. Dühösen néztem Lettire, aki lesütötte a szemét. Igaza volt. Nem volt jó ötlet. Ahogy az sem, hogy kioltsa, ami így még furábbá tette a helyzetet.
- Ez meg mi volt?- kérdezte kiakadva Anne Morgan.
- Wow- motyogta Andrew, majd leült a helyére.
- Mit wow? Ez te voltál- csattant fel Katherin. Ajajj...
- Nem- sandított rá a kapucnia alól Andy, aki kivett egy rágót a zsebéből és a szájába tette.
- Akkor ki? Te voltál mellette- rázta a fejét Erika is.
- Lehet. De mégsem én voltam- mondta higgadtan, ami nem kifejezetten vallott rá. Mindig ingerült volt. Főleg, mikor lányokkal beszélgetett. Szerintem nagyon hímsoviniszta. De mindegy.
- Mi van veled?- bökte meg Benji, aki szintén jóban volt vele.
- Semmi, jött egy új pojáca a suliba- sziszegte ingerülten.
- Mi?- akadtam ki ezúttal én.- Új diák, bezzeg Emma nem jöhetett?!
Persze vagy száz kérdés elhangzott, hogy ki a fene az az Emma és ugye nem kellene ismerniük, meg minden, de nem válaszoltam, mivel ideges voltam.
- Második óránk úgyis a dirivel lesz. Majd akkor megfolytod, ne most dühöngj- bólintottam és lenyugtattam magam Letti szavai hallatára.
- Szóval milyen új csávó- húzta ki magát Anne Morgan. Én már csak a szememet forgattam. Ő már csak ilyen.
Andrew csak idegesen felmordult a kérdésre, de mivel Anne ellentmondást nem tűrő pillantására nem lehet csendben maradni, ezért elmondta.
- Valami kosaras csávó, bárgyú vigyorral. Ott dekkol a lépcső mellett és kacsintgat a csajokra.
- Ne aggódj, úgy se kellesz egynek sem- gúnyolta Anne. Hát igen, bármennyire is tökéletes feminim megfelelője Andynek, még őt is utálja.
- Még jó, nekem nem is kéne olyan csitri, mint például te- húzta a száját, majd elfeküdt a padon, jelezve, hogy nem kíván másokkal diskurálni. Anne kiment a folyosóra, bár nem hiszem, hogy pasizni, mert ő még nyalizva sem tud kedves lenni, de nem tudtam, hogy mire készül. Andyre néztem. Ha csaj lenne, tutira ő lenne a szél. Tökéletesen bunkó. Nem hallottam még kedvesnek. De fiú, szóval nem lehet sárkánylány.
Ekkor Anne visszarohant a terembe és becsapva maga után az ajtót azt mondta:
- Jön a diri!- majd leült a helyére.
Mr. Jimmer lépett be az osztályba. Felállással köszöntöttük, majd leültünk a helyünkre.
- Mi ez a szag?- kérdezte gyanakodva.
- Most csuktuk be az ablakot. Onnan jött- vágtam rá teljesen természetes hangon, mielőtt bárki bármit mondhatott volna.
- Értem- láttam, hogy egy szavamat sem hiszi, de nem érdekelt, mert ott állt mellette Emma.
- Ez meg mit keres itt?- kérdezte Anne felháborodva, aki rögtön felismerte Lila egyik csicskáját.
- Az új osztálytársatok. És nem ez, hanem ő- javította ki az igazgató kedvesen.- Emma Jackson a neve, talán már páran ismeritek is.
A barátnőnk mondott magáról néhány szót és amint megemlítette, hogy nem szerette a volt suliját, rögtön elmúlt a kezdeti gyűlölet az osztály részéről. A diri pont Andy mellé ültette, majd ki is viharzott a teremből, mondván hogy felküldi a helyettest, mert hiányzik a tanárunk. Lettivel rögtön Emmához rohantunk.
- Mégis felvettek? Nem úgy volt, hogy túl sok a gyerek?- rögtön rájött, hogy hallgatóztunk és elmosolyodott.
- Csak a szüleimhez mentünk. Amikor azt mondtam, hogy jeles tanuló vagyok, már vissza is vonta a kijelentését, miszerint sokan vagytok és fel is vett.
- Na ennyit erről... Mi még hallgatózni sem tudunk!- nevetett fel Letti. Hogy mit mondjak, igaza volt.
Kinéztem az ajtón, hogy a zsibongó osztályt helyre tegyem a helyettes érkezése előtt, ám ekkor egy kéz érintette meg a vállamat. Andy állt mögöttem.
- Nem tudom, hogy csináltad, de ki fogom deríteni- nézett rám hidegen, majd visszament a helyére. Pontosan tudtam mire értette. Rájött, hogy én voltam. De nem akartam elhinni. Ha rájön, nekünk végünk... És ez az én hibám!

Már itt is az új rész! Remélem tetszettek az eddigiek és remélem ez is tetszett! Nem sokára rakok ki új részt! Addig is várok kommenteket, szerintetek ki lesz a levegő- sárkánylány! Kiváncsi vagyok a véleményetekre! 😘